Erdővidéki Lapok, 2009 (10. évfolyam, 1-3. szám)

2009-03-01 / 1. szám

Jzrcscvnisc'Áji flipek. Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetrel Mintha azt mondanám: „Korbáccsal és szöges ostorral kényszerít­­lek, hogy szeresd önmagadat.” A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a teme­tőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül­­bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lán­goló és unalmas pillanatokban, melyek összessége éle­ted alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is. Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani: őrült az, aki önmagát tagadja. Hazád a történelmi méretekben megnagyított és időtlenített személyiség. A haza a vég­zet, személyesen is. Nem fontos.,,szereted be, vagy sem. Egyek vagytok. De úgy látom és tapasztalom, hogy te - szóval, ünnepélyesen, írásban és a dobogókon - inkább az államszeretetről teszel bizonyságot és hitvallást. A hazától ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem zsíros kenyeret. A haza csak van. De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölővel jársz körülötte, ha­­ férfiasan, kidüllesztett mellel megvallod a világ előtt, hogy te sze­reted az államot, akkor is, ha kerékbe törnek. Általában nem törik ezért kerékbe az embert. Éppen ezért, min­den államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered. Márai Sándor

Next