Erdővidéki Lapok, 2009 (10. évfolyam, 1-3. szám)

2009-03-01 / 1. szám

rcf^videfy fctpcfí régben található nyugati torony, majd ez után a nyugati sánc következik. (I. tábla: 1) Az erődítményrendszertől 1 kilométerre nyugatra az itt Kakasbarázda néven ismert, a Csicsói-Hargita alól, a Tolvajos-hágó környékéről, a Vargyas völgyével párhuzamosan a Persány hegység gerince alatt futó töl­tésvonulat húzódik, amely az Olt alsórákosi szorosától délre folytatódik. Eddig a Bogáti-hágó tetejéig sikerült beazonosítani. A keleti sánc (I. tábla, 1, 1) 15 méteres sugarú kör­ben öleli körül, legmagasabb pontjánál 4,5 méterrel alacsonyabban a Hegyes-tető északi, keleti és déli ol­dalát. A tető déli oldalától kezdve 75-80 méteren nyu­gat-délnyugat irányban halad, majd egy enyhe félkört írva le, két meredek vízmosás között, dél-délnyugati irányban, 170 méter hosszan ereszkedik le a Nádas pa­tak völgyébe. A sáncokat az elmúlt évtizedek során az emberi beavatkozás sok helyen felismerhetetlenné tet­te. A még kutatatlan sáncok szélessége 5,5-6, magassá­ga pedig 0,5-0,6 méter. A keleti torony­ (I. tábla, 1, 2), amelynek helyét ma már csak egy 6 méter átmérőjű, 2 méter mély kincs­kereső gödör jelzi. A Hegyes-tetőn emelkedett, egy könnycsepp alakú, a közvetlenül mögötte található pla­tóból mintegy 10-12 méterrel kiemelkedő csúcson. A csúcs területén több évtizedes bükkfák magasod­nak, amelyek gyökerei, elsősorban a keleti és északi ol­dalon található példányoké megnehezítik a kutatást. 400 méterrel nyugatabbra, a Hegyes-tetőt és a Persányi-hegység mellékgerince felé emelkedő enyhe kaptatót elválasztó nyeregben egy nagy méretű, mint­egy 30 méter hosszú, 15-17 méter széles, 2-2,5 méter 2. kép. A Bika délkeletről (Dénes István felvétele) ,2009. március

Next