Erec, 1997 (1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám

2 Sára Sándor elnök úr Duna Tv Budapest Tisztelt­­ Ö­­nők k) Ma este alkalmam volt megnézni a Duna Tv Az arabok élő történelme című adását. Ezt a levelet az adás befejezése után, éjjel írom Önnek. Az a tény, hogy az éjszakai pihenés helyett szövegszerkesztőhöz ültem - ha nem is a maga tel­jességében­­, némileg talán érzékelteti felháborodásom mértékét a film szemérmetlen Izrael-, cionizmus- és zsidóságel­lenes uszítása, valamint műsorra tűzése miatt. Ez az adás egyértelműen úgy mutatja be a cionista mozgalmat, mint a nyugati imperializmus eszközét, amelynek kizárólagos célja, hogy Európa és Amerika részére gyarmatosítsa a Közel- Keletet és megsemmisítse a palesztin népet. Úgy mutatta be Izrael politikáját, mint amelynek legfőbb törekvése a ter­jeszkedés, legjellemzőbb vonása a civil lakosság irtása. Alapvető tények és összefüggések elhallgatása, valóságtól elru­gaszkodott állítások hangoztatása jellemezte az adást, melyben expressis verbis kétségbe vonták Izrael független állami létének jogosultságát. Semmiképpen sem tudom elhinni, hogy ezek a momentumok elkerülték volna a műsorpolitikájuk kialakításáért felelős személyek figyelmét, hiszen nem egy negyedórás, jelentéktelen adásról, hanem egy több estén át tartó, a napi műsoridő számottevő részét kitöltő sorozatról van szó. Kétségtelen, hogy volt (valószínűleg többen is voltak), aki előzetesen megnézte a filmet és bemutatásra javasolta. Nem kerülhetjük meg tehát a kérdést: tendenciát kell-e látnunk a bemutatásban? Ha igen, honnan származik és milyen célokat szolgál ez a tendencia? Ha nem, milyen - Izrael államáról, politikájáról, a cionista mozgalomról szóló - hasonló súlyú műsorral fogja a Duna Tv a közeli jövőben pár­tatlanságát bizonyítani? Pártatlanságot mondtam, holott ennél akár többről is beszélhetnénk. A Duna Tv adását Izraelben nagyon is sokan nézik. Magyarul beszélő, a magyar szót szívesen halló, itt ebben az országban született emberek, akik ma is sok-sok szállal kötődnek magyarországi tradícióikhoz. Nem arra célzok, hogy ők mit szólnak egy ilyen adáshoz. Egy alapvető erkölcsi problémára szeretném felhívni szíves figyelmét. Annak a tv-csatornának, amelyik azt a feladatot vállalta, hogy a világ különböző pontjain élő, de a magyar nyelvet, kul­túrát magukénak érző embereket összekösse egymással és Magyarországgal, és amelyik feltehetően az együttérzés és a szolidaritás szellemét kívánja közöttük kialakítani és szolgálni, önnön normatíváit akkor is szem előtt kell tartania, amikor arról a több mint negyedmillió, ebbe a kategóriába tartozó emberről van szó, aki történetesen izraeli állampolgár. Döntő többségük a Holocausttól vagy a Holocaust emlékeitől menekülve hagyta el az országot, amelyben született és amelyik számukra a deportálások, a gettók és a feldolgozhatatlan veszteségek színhelyévé vált. Exodusuk még akkor is érthető minden emberséges ember számára, ha egyébként fenntartásai vannak a mi cionista látásmódunkkal szem­ben. Ugyanezért, nem magától értetődő-e az is, hogy az ország, melynek földjén éltek és a nemzet, mely tanúja volt tragédiájuknak és menekülésüknek, a morál elveiből következően semmiképpen sem lehet közömbös további sorsuk iránt? És lehet-e közömbös a nemzetnek az a szócsöve, amelyik ennek a morálnak, az együttérzés és a szolidaritás szellemének képviseletét hirdeti megszólalása legfőbb indítékának? Nem volna-e a Duna Tv kötelessége, hogy pártjukra álljon ezeknek az embereknek? Pártjukra álljon, ne csupán azzal, hogy bemutatja egy-egy Magyarországról származó izraeli család életét, hanem azzal is, hogy védje a becsületüket, amikor imperialista gyarmatosítókként rágalmazzák őket, hogy felszisszenjen és saját sérelmének tekintse, amikor katyusával lövik az otthonaikat, hogy kifejezze: saját ügyének tekinti annak az országnak a függetlenségét, biztonságát és természetes békéjét, ahol ezek az emberek a ma­gyarországi Holocaust után végre hazát tudtak maguknak teremteni. Az együttérzés nem jelent feltétlenül elfogultságot. Nem azt várjuk a Duna Tv-től, hogy részrehajlóan válogassa meg az Izraelről szóló híreket, vagy hogy mindig és mindenben helyeselje az éppen soros izraeli kormány politikáját (e sorok írója sem ért például mindenben egyet a Netanjahu-kabinettel). De elvárjuk, hogy a már említett együttérzésben és szol­idaritásban kifejeződő történelmi felelősségtudat legyen hozzáállásának elsődleges meghatározója. Felmerül a kérdés, mi célból írom ezt a levelet. Természetesen, elsősorban indulatom vezet. De írom azért is, mert bár személyesen nem ismerem Önt­­ mindaz, amit Önről hallottam, azt a benyomást alakította ki bennem, hogy olyan egyéniség, akinek cselekedeteit elsősorban a köz és általános ethosz szolgálata vezérli. Ebben az esetben pedig tarto­zom Önnek azzal - egymástól bármilyen távol állóak legyenek is nézőpontjaink -, hogy nyíltan tájékoztassam ama problémáról és szembeállítsam vele, amelyet Az arabok története című sorozat utolsó adásának bemutatása vetett fel. De­ éSng­lemdee Xiboe a A Magyarországi Conista Szövetség elnöke EREC

Next