Erec, 1999 (1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
SSK /Néhány évvel ezelőtt történt velem az alábbi eset. Reggel hat óra volt, és éppen zuhanyoztam, amikor valaki kopogtatott az ajtómon. Miközben egy szál törülközőt csavarva magam köré az ajtóhoz siettem, azon gondolkoztam, vajon ki zavarhat ilyen hajnali órán. Legnagyobb meglepetésemre Sandra állt az ajtóban, egy amerikai önkéntes, aki búcsúzni jött tőlem, mert ő és a barátja elutazni készültek a kibucból. Ahogy megölelt és megpuszilta az arcomat, észrevettem Jonatánt, az egyik kibuc lakót, aki éppen arra biciklizett. „Fogadjunk, hogy holnap délben már az egész kibuc arról fog beszélni, hogy mi ketten együtt töltöttük az éjszakát”, mondtam Sandrának, de ő csak mosolygott, adott még egy puszit és elment. Nyilván már ki is találták, hogy néhány órával később mindenki „Joszi szexbotrányát” taglalta. Azt kérdezik, hogyan reagáltam? Nos, egyszerűen nem foglalkoztam vele. A történet tanulsága az, hogy a kibucban épp olyan általánosak a pletykák és rosszindulatú megjegyzések, mint bárhol máshol a világon. Az egyetlen különbség, hogy mivel a kibuc meglehetősen zárt közösség, a pletykák is közelebbről érintik az embert. A hét év alatt, amit eddig a Sde Nehemia Kibucban töltöttem Felső-Galileában, Izrael egyik legfestőibb vidékén, sok érzelmi hullámhegyen és -völgyön mentem keresztül, és arra a következtetésre jutottam, hogy ha az ember „jó passzban van”, a kibuc nagyszerű dolog, ellenkező esetben viszont nem az. Nem mindenkinek való ez az életforma. A kibucban élők viselkedését nem mindig könnyű megérteni, és talán még nehezebb elfogadni. De úgy érzem, hogy mindazon változások ellenére, amelyek a kibuc intézményét is megváltoztatták, ez még mindig egy olyan életforma, amely izgalmas kihívást jelent, ha valaki elég nyitott és rugalmas. Az emberek hajlamosak arra, hogy a kibucnak csak az árnyoldalait vegyék észre, és elfelejtik mindazt, ami egy ilyen közösséget vonzóvá tesz. Csodálatos érzés volt például, hogy ahányszor csak egy militim után hazatértem (tartalékos szolgálat a hadseregnél), egy egész sereg ember sietett az üdvözlésemre. Ami szintén mély benyomást tett rám a kibucban, az az idősebbekhez való viszony volt. Bár egy kibucban ugyanabban az életkorban vonulhat valaki nyugdíjba, mint a városban, a tendencia az, hogy az emberek sokkal tovább dolgoznak. Ez azért lehetséges, mert a munkafeltételeket az idősebbek igényeihez igazítják, így továbbra is ki tudják venni a részüket a kibuc munkájából. A beteg és sérült emberekkel szemben tanúsított tapintat is szembeötlő. Sohasem fogom elfelejteni például, amikor az első kibucban töltött napomon körbevezettek, és egy egészen különleges házra figyeltem föl. Megkérdeztem a vezetőmet, miért más ez a ház, mint a többi, ő pedig elmagyarázta, hogy a ház lakója betegsége miatt tolókocsiban él, ezért számára olyan bejáratot építettek, amely megkönnyíti számára a közlekedést. A kibuc jövője, épp a változások következtében, mindannyiunk számára ismeretlen. Sokan nem hajlandók belátni, hogy a kibucokban végbemenő változás természetes folyamat, hiszen ezek az intézmények nem függetleníthetőek attól az izraeli társadalomtól, amely szintén mélyreható változások színtere. Az egyetlen kérdés, vajon ezek a változások érintetlenül hagyják-e azt a különleges értékrendet, amelyet a kibuc képvisel, vagy előbb-utóbb beolvadunk a minket körülvevő társadalomba, úgy vélem, hogy identitástudatunk megőrzésének egyik módja az, hogy kérdéseket tegyünk fel. Mindaddig, amíg kérdezünk, és nem egyszerűen úgy fogadjuk el a dolgokat, ahogy történnek velünk, életképes közösség maradhatunk. Ha bármilyen kérdésük lenne a kibuccal vagy az izraeli társadalommal kapcsolatban, legjobb képességeim szerint szívesen válaszolok rá. Nagyon szeretnék az Erecben egy olyan rovatot indítani, amelyben olvasói levelekre válaszolhatnék. Meggyőződésem, hogy buta kérdés nem létezik, ezért mindenkit arra kérek, hogy ragadjon tollat, és írjon bátran, hogy mihamarabb elkezdhessük ezt az izgalmas dialógust. Lehitraot (viszontlátásra) Jíűezi A válaszokat, a Szochnut címén, Bp., 1062 Lendvay u. 17-19, vagy e-mailen ajafibp@alarmix.net re várjuk, esetleg faxon a 31164 59-es számra 2