Erec, 2003 (1-9. szám)
2003-01-01 / 1. szám
Bányai László Egy fontos évforduló múlt el, anélkül, hogy fanfárokkal ünnepeltük volna meg. 25 év telt el azóta, hogy az egyiptomi elnök, Anvar Szadat történelmi útját Jeruzsálembe megtette. Szétoszlatta az Izrael elutasítását hirdető arab világ egységét és lefektette a két ország közötti békeszerződés alapjait. Talán túlzás lett volna elvárnunk, hogy az egyiptomi oldalon is megemlékezzenek erre az eseményre. Az azonban mégis sok, hogy ezt az alkalmat használják fel arra egyiptomi „barátaink," hogy a mezőgazdasági kapcsolatokat is megszakítsák a zsidó állammal. Egyiptom mezőgazdasági minisztere szerint e döntés oka, hogy „az izraeli kormány negatív álláspontja nem áll összhangban a térség békéjének alapelvével." A földművelési technikáknak, a közös öntözési projekteknek és az egyre magasabb termésátlagoknak mi a köze ehhez a döntéshez, nem egészen világos. (írásunk az 5. oldalon) Szadat jeruzsálemi látogatása mérföldkövet jelentett a Közel-Kelet modern történetében. Amikor Szadat végighajtatott Jeruzsálem utcáin, tömegek üdvözölték a béke hírhozóját. Csaknem egy évvel később 1978 szeptemberében aláírták a Camp David-i Egyezményt, majd az Izraeli-Egyiptomi Békeszerződést 1979 márciusában, amely formálisan is véget vetett a hadiállapotnak a két ország között. Szadat történelmi tettének idáig három pozitív eleme maradt fenn. A Sínai-félsziget azóta is demilitarizált maradt, amely nagy kihívást jelent az egyiptomi hadseregnek. A zsidó állam által felkutatott olaj egy része - a camp david-i megállapodás alapján - továbbra is Izraelbe áramlik a félszigetről, a Szuezi-csatorna továbbra is nyitva áll az izraeli hajók előtt. A diplomáciai kapcsolat is megmaradt a két állam között, bár az utóbbi időben nem állomásozik egyiptomi nagykövet Izraelben. Izrael óriási területet adott vissza a béke reményében Egyiptomnak, és felszámolta az ott létesített zsidó településeket. A két állam egymás közötti viszonya azonban a béke kifejezésével nehezen leírható. Az államilag irányított egyiptomi sajtó virulensen békeellenes, antiszemita, Izrael- és Amerika-gyűlölő. Amíg több százezer izraeli turista látogatta meg Egyiptomot és a Sínai-félszigetet az elmúlt évben, addig mindössze 5,300 egyiptomi lépett Izrael földjére. Csaknem kivétel nélkül rokoni látogatásra. Az Izraelellenes egyiptomi propaganda továbbra is a legfőbb ellenségként tartja számon szomszédját. A térképeiken azonban hiába is keressük Izraelt, csak Palesztinát találjuk. A több millió dolláros izraeli befektetéssel megkötött olajfinomítói egyezményt Mubrák vétózta meg. Az ártatlan izraeli drúzt, Azzam Azzamot kémkedés vádjával életfogytiglanra ítélték, s az izraeli hastáncosnővel erőszakoskodó egyiptomi nagykövetet, Bassiounit visszahívták Tel-Avivból. Mubárak számára Izrael az az ellenség maradt, akivel 1973-ban, az akkori Egyiptomi Légierő parancsnokaként harcolt. Sáron pedig az a tábornok, aki Egyiptom kezdeti sikereit a Bar Sév vonal áttörésével bántó vereséggé fordította. Emiatt van az, hogy a Cion bölcseinek jegyzőkönyve, ez a rákos daganat továbbra is virul Mubárák uralma alatt. Az egyiptomi televízió a Ramadan ünnepe alatt kezdte sugározni a „Ló nélküli lovag" című 41 részes sorozatát, amely ebből a hírhedt könyvből készült. Mubárák boldogan látta vendégül Kairóban a Hamasz terrorlegényeit, akik úgy vélték e találkozót követően, hogy Mubarak bennük Arafat alternatíváját látja. A terrorcsúcs célja az volt, hogy megvitassák vajon melyik izraelit lehet legitim célpontként meghatározni a palesztin terror számára. A találkozóról a palesztin Al-Hayat Al-Dzsedida november 15-én megjelent karikatúrájában két kéz, a Hamasz és a Fatah keze Saront fojtogatja. Pedig Egyiptom az Izraellel való békekötésért 2,1 milliárd dollár segélyt zsebel be az Egyesült Államoktól évente. Mubárak és segédei elleneznek egy esetleges Irak elleni amerikai támadást. Mubarak a terrorista Arafat legfontosabb támogatója, az egyiptomi imám pedig nyíltan üdvözölte a palesztin tömeggyilkos merényleteket. Nem sokkal azután, hogy egy nő Jeruzsálem központjában felrobbantott egy embert és 175-öt megsebesített. Kairóban koncertet rendeztek a gyilkos tiszteletére. Bush elnöknek is el kell gondolkodnia, vajon mi végre kapja Mubárak azt a rengeteg pénzt? Amerika dollár milliárdokat pumpált az egyiptomi hadseregbe, amelynek a térségben - szemben Izraellel egyetlen ellensége sincs. Hacsak Izraelt nem tekinti annak. Ez az amit „hideg békeként" szokás jellemezni, inkább helyesebb lenne a „hidegháború" kifejezése. A hidegháborúban éppúgy, mint a „melegben" harcolni kell. Nekünk is vissza kellene hívni a nagykövetünket Kairóból. Indítsunk propagandaháborút Egyiptom ellen és mobilizáljuk a világ zsidóságát ebben a harcban. Követeljük, hogy állítsa helyre a demokráciát, szüntesse be a politikai foglyok kínzását és ahelyett, hogy a hadseregére költve háborúra uszítson, inkább szegény tömegeit etesse és nevelje. Szüntesse be a palesztin terror, Arafat és a Hamasz támogatását. Állítsa le az antiszemitizmust az államilag támogatott sajtóban. Küldje vissza a nagykövetét, építsen ki normális kapcsolatokat a zsidó állammal. A térképeire pedig rajzolja be Izraelt. Visszakapta a Sínai-félszigetet és temérdeknyi pénzt zsebelt be. Területekért békét és normális kapcsolatokat ígért. Hát most teljesítse. Az ígéret szép szó 2. oldal Erec 2003. január