Éremtani Lapok, 2009. február-december (113-118. szám)

2009-02 / 113. szám

Lopatovszki Csaba AZ E.M.E.K. ÉS J.R.T. BÁRCASOROZATA Az Érem XVII. évfolyamának (1961) 17. számában Pávó Elemér a „Meghatározatlan értékjeles bárcasoroza­­taink” című cikkében (16-18. old.) leírt néhány beazonosítatlan bárcát. Közöttük a 4-7. sorszám alatt bemu­tatta (rajzzal illusztrálva) az „E.M.E.K. és J. R.T. szöveges bárcasorozat”-ot. A kibocsátás idejét az 1890-1916 közötti időszakra valószínűsítette, és megállapítandónak tartotta a kezdőbetűkkel jelzett szerv teljes nevét és a bárcák rendeltetését. Nos, az első feladványt sikerült megoldani, a második viszont komoly fejtörést okozott és csak szerencsé­vel tudtam - lehet, hogy csak részleges - magyarázatot találni a rendeltetésre. Helytörténeti olvasmányaim során találtam rá a „SALGÓTARJÁNI ALMANACH” 1925. évi számára, melynek 86-90. oldalain található Horváth Gyula: Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparválla­lat Rt. című cikke. A szerző lényegében a cég vázlatos történetét írja le az 1881-es megalakulástól 1925-ig, amikor a cég a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-be történt beolvadással megszűnt. A vállalaton belül két - a baglyasaljai és a mizserfai - bányakerületben folyt termelés az itt működő bányagondnokságokhoz tartozó több mint 30 bányatáróban és -aknában. A cég székhelye Budapesten, a termelésirányítás központja (a ma Sal­gótarjánhoz tartozó településrészen) Baglyasalján volt. A fenti cikken túl találtam olyan hirdetést is, amelyben ez a vállalkozás kínálja eladásra termékeit. 5 Éremtani Lapok 113. szám, 2009. február

Next