Ergonómia, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám
V. M. MUNIPOV* A KGST-tagországok ergonómiai és iparesztétikai tudományosműszaki együttműködésének főbb eredményei és perspektívái Az ergonómiai kutatások különböző irányai és a kutatási eredmények gyakorlati felhasználása nagyon differenciált, ugyanakkor jelentősen megnőttek a tudományos kutatások és fejlesztések anyagi ráfordításai. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) tagországaiban az ergonómia fejlesztésére csak akkor nyílnak új lehetőségek, ha az országok tudományos és tervezőerőiket a problémák meghatározott körének megoldására összpontosítják, és az ergonómiai kutatásokat optimálisan megosztva és koordináltan végzik. A KGST-tagországok ergonómiai tudományos-műszaki együttműködését előkészítő munkák folyamán végzett szakmai elemzés kimutatta, hogy az ergonómiai eredmények gyakorlati felhasználásában a hatásfoknövelés legfontosabb útja a szabványosítás. Ugyanakkor az ergonómiai szabványosítás rendkívüli gondosságot és részletességet igénylő új feladat, mivel ez közvetlen kapcsolatban van az emberrel és annak tevékenységével. Gyakorlatilag bármennyire is halaszthatatlan a szabványosítás kérdéseinek megoldása, a KGST-tagországok megfelelő tudományos bázis létrehozása nélkül nem léphettek az ergonómiai szabványok erőltetett kidolgozásának útjára. Az együttműködéshez az Ergonómiai normák és követelmények tudományos alapjainak kidolgozása című program adja a keretet. Az ergonómia terén való együttműködés problémájának és főbb irányainak kiválasztása a KGST-tagországok szervezeteivel közösen végzett előzetes egyeztetés alapján történt. A tudományos és műszaki kutatási programok közös céljainak meghatározásakor alapvetőnek tartották, hogy a szociális célok elsőbbséget kapjanak, nevezetesen a munkafeltételek optimalizálása, a dolgozók egészségvédelme és a személyiség fejlesztését biztosító körülmények megteremtése és — ennek alapján — a munka hatékonyságának növelése, a gyártmányok minőségének javítása. * A KGST-tagországok tudományos-műszaki együttműködésének programját, — amelyben 72 intézmény vesz részt — úgy állították össze, hogy a programban szereplő témák és feladatok minden egyes tagország számára fontosak és szükségesek, az ergonómia fejlődése és a népgazdaság különböző területein az ergonómiai eredmények széles körű alkalmazása érdekében, így minden tagország viszonylag kis ráfordítás árán a teljes kutatási program eredményeinek részesévé válik. A tudományos-műszaki együttműködés programja olyan egymással összefüggő kutatási-fejlesztési komplexumot irányoz elő, amely feltételesen négy szintre bontható. Az első szint az ergonómia és műszaki pszichológia terén végzendő szabványosítással kapcsolatos munkák tudományos alapjainak kidolgozására irányul. Ide tartoznak az elméleti és módszertani kutatások : az ember-gép-környezet rendszer optimalizálásával kapcsolatos ergonómiai követelmények kidolgozása; a laboratóriumi és az üzemi viszonyok között végzendő ergonómiai kutatásokhoz szükséges eszközök és módszerek típuskomplexumának meghatározása, továbbá az ergonómiai paraméterek jegyzékének egységesítése, az ergonómiai adatbank létesítése és működtetése általános elveinek kidolgozása. A második szint feladata, hogy lehetővé tegyék az ergonómiával foglalkozó szakemberek kutató- és tervezőtevékenységének „normatív” leírását és olyan folyamatnormák kidolgozását, amelyek szükségesek ahhoz, hogy biztosítsák a tevékenységek eredményességét. A harmadik szint lényege az ergonómiai normák és követelmények szabványosításához az általános elvek és eljárások kidolgozása, valamint ergonómiai szabványok előkészítése. Végül a negyedik szinthez tartoznak az ergonómiai eredmények népgazdasági hasznosításának speciális gazdasági hatékonyságvizsgálatai. Jellemezzük röviden a felsorolt négy szinten végzett munkák eredményeit. Az ergonómia elméleti és módszertani problémáinak intenzív és mélyreható feldolgozása fontos feltétel az olyan komplex problémával kapcsolatos együttműködés megszervezéséhez, mint az ergonómiai normák és követelmények tudományos alapjainak megteremtése, az ergonómiával kapcsolatos olyan tudományok vizsgálata, mint a szociológia, a pszichológia, a fiziológia , higiénia, antropológia, kibernetika, gazdasági rendszer stb. Az elvégzett vizsgálatok alapján elemezték és pontosították az ergonómia alapfogalmainak szerkezeti felépítését, továbbá a konkrét ergonómiai fejlesztések koncepcionális bázisaként elemezték a rendszerszemlélet általános, tudományos elveinek alkalmazását. Lényeges elméleti és gyakorlati eredményeket értek el az ember-gép-környezet rendszer optimalizálásához szükséges ergonómiai követelmények kidolgozása terén. Az említett vizsgálatok elméleti jelentősége abban van, hogy lehetővé teszik az ergonómiai követelmények problémájának korrekt felvetését, amely még messze van a végleges megoldástól, de a kapott eredmények alapvetően gyakorlati jelentőségűek. * A Szovjetunió össz-szövetségi Iparesztétikai Tudományos Kutatóintézetének (VMITEsz) igazgató-helyettese, a pszichológiai tudományok kandidátusa, a KGST ergonómiai normák és követelmények tudományos alapjainak kidolgozásával foglalkozó koordinációs központ vezetője.