„Érted Vagyok”, 1993 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1993-02-01 / 1. szám
16 • 1993. február szrzed vagyok” zeknek a legnagyobb nehézségét az adott egyház okozza azzal, hogy a másságukat ellenséges szembenállásnak és támadásnak fogja fel. Sok egyház arra sem képes, hogy ezt a szembenállást az egyházon belül rendezze le. Abban a pillanatban, amikor az állam jogrendje veszi át a békebírói szerepet, kimondhatatlan károk keletkeznek. Már Pál apostol figyelmeztet, hogy a peres ügyeket ne vigyük pogány bíróság elé (1 Kor 6,1). Nagyon megijedtem, amikor meghallottam, hogy egyik miniszterünk a Jehova Tanúi ellen nyilatkozott. Ezt tette annak idején az állam a Bokorral szemben is. Az alulról szerveződő közösségeknek ma is nagyon nehéz a helyzetük. A szektákkal való szembenállás és a leszektázás teljességgel elfogadhatatlan. Hamis információkkal elferdítik azokat az elveket, melyeket ezek a csoportok valójában vallanak. Úgy látom, hogy a jelenlegi rendszerrel kapcsolatban is vannak fenntartásaid. Azt hiszem, hogy a mai politikai állapot sok csalódást jelent és nagy türelmet igényel. Negyvenötéves pusztítást nem lehet egyik napról a másikra rendberakni, mégis ne héz belátni a mostani politika igazi célját. Sokkal több a nacionalizmus, a társadalmi csoportok szembeállítása, mint a demokratizmus. Aztán itt van ez az abortusz-kérdés. Te hogy látod ezt? — Az elmúlt időszak alatt a leglátványosabb pusztítás az volt, hogy szétestek a családok, és közben még azt is elhitették, hogy csupán gazdasági okokból jogunkban áll orvosi segédlettel gyilkolni. Fölösleges azt ragozni, hol kezdődik az emberi élet. A lényeg az, hogy azt elpusztítjuk. A társadalomra való kihatására nem tudok kitérni, mert ahhoz nem értek, azt azonban látom, hogy ilyen indokok alapján bárkit el lehetne altatni csupán azért, mert élete fenntartásához nincsenek meg a gazdasági feltételek. Mivel a magyar ember általánosít, azt hiszem, ez a megközelítés nem tűnhet túlzottnak. Te hiszel a törvény általi szabályozásban? — Nem. Törvényesen csak azt lehet szabályozni, amihez megvannak a törvényi feltételek. Nyilván erkölcsi nevelés kell. — Ameddig a család státusa nem áll helyre, illetőleg a gyámügyi rendszer nem korszerűsödik, addig nincs megoldás. Hiszem, hogy sokkal több felvilágosítás kell közösségi szinten is, őszintébb és nyíltabb az eddiginél. Te egyébként is az erőszakmentesség elvét vallod? — Határozott, céltudatos, „erőszakos” erőszakmentességben hiszek. A meghunyászkodó erőszakmentességet nem tartom jézusinak. Attila, köszönöm, hogy elmondtad, hogyan látod be ebből az ágyból a világot, az életet, az életünket. Utolsó kérdésként azt szeretném megkérdezni Tőled, hogy eddigi életedet átgondolva és a jövőbe is tekintve, ezzel a súlyos állapottal együttélve megbékéltél-e. Vagy másként: életednek van-e értelme, és ha igen, miben látod azt? Tudsz-e erősítést adni sok elkeseredett és életunt embernek, fiatalnak? — Azt hiszem, igen. Hiszek abban, hogy minden élet hasonló ahhoz, mint mikor az egyik ország elküldi nagykövetét a másik országba azért, hogy ott képviselje a küldő országot. Tudom, nagyon sok hibával, de mindig ezt szerettem volna tenni. Hiszem, hogy így is érdemes és kell élni. Ezt a dolgot nagyon élvezem. Hidd el, ennél jobb kalandot nem tudok elképzelni. Hiszek Istenben és hiszem, hogy én is el tudom majd mondani az apostollal: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam...” (2 Tim 4,7)... Hogy tudtam-e segíteni valakiknek, majd odaát kiderül... Kovács László Interjú