„Érted Vagyok”, 2008 (19. évfolyam, 1-6. szám)
2008-02-01 / 1. szám
4 • 2008. február „ vagyok” Tanulmány A zsidó tanüzem A zsidó tanítókat „írástudók” néven ismerjük; az Újszövetségben rendszerint a farizeusok és a főpapok mellett lép fel ez a csoport, hogy Jézussal vitázzon. (Az „írástudókat” minden „vallási párt”, a farizeusok, a szadduceusok és az esszénusok körében egyaránt megtaláljuk.) Ezek az írástudók a hagyományos papság mellett létező, önálló csoportként csak a fogság után, tehát a Kr. e. 5. vagy 4. századtól léteznek. Ez a fogság utáni új viszonyok közvetlen következménye volt, ekkor ugyanis hallatlanul megnőtt a Tórára épülő vallásosság súlya. A Tóra ebben a korban válik abszolút jelentőségűvé, s lesz a zsidó hit szíve-közepévé és sokrétegű fogalommá. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a mózesi Tórát - a mózesi öt könyv írásos alakjában — Isten akarata lezárt és végérvényes kinyilatkoztatásának tekintik. Abszolút, többé már meg nem kérdőjelezhető tekintéllyé válik, mégpedig írásban rögzített alakjában. Az abszolutizálás folyamata mintegy kiemeli az írásos Tórát a történelemből, s a Tóra ily módon ősi, világfeletti és kozmikus valósággá válik. De nem lehetett megakadályozni, hogy a történelem mégis tovább folytatódjék, s ezzel szükségszerűvé ne tegye a hagyománnyal folytatott állandó párbeszédet. A törvény létéből magától adódik a törvény tudós tanulmányozásának és szakértői ismeretének szükségszerűsége. Legalábbis olyan mértékben jelentkezik ez az igény, amennyire átfogó és bonyolult maga a törvény. Az írásos Tórának tehát specialistákra van szüksége, akik fejből tudják és belülről ismerik, s egyúttal képesek arra, hogy a folyton változó társadalmi viszonyoknak megfelelően értelmezzék a Tórát, vagy megteremtsék az új szokások kapcsolatát a Tórával. Ebben az eleven folyamatban társul az írásos tóra mellé a szóbeli Tóra, mégpedig egyenjogú valóságként. A rabbiknak meggyőződésük - s ez később általános zsidó felfogássá válik -, hogy Isten a Sínai-hegyen az írásos Tórával együtt a szóbeli Tórát is átadta Mózesnek. Az írás mellett ott áll tehát a hagyomány, akárcsak a Tridenti Zsinat utáni katolicizmusban. A szóbeli Tóra feladata, hogy értelmezze és a jelen szükségleteire alkalmazza az írásos Tórát. A törvény értelmezéséhez és a törvény alkalmazásához azonban kazuisztikára van szükség. Ennek a kazuisztikának a kifejlesztése érdekében az írástudók vég nélküli vitákat folytattak egymással. Mivel a zsidóságnak nincs legfőbb tanítóhivatala, a jogi döntéseket egyfajta állandó vitában kellett újból és újból kidolgozni, s eközben az ellentétes véleményeket is megőrizték. Minthogy zsidó felfogás szerint a Tóra mindent tartalmazott, amire az igaz és vallásos élethez szükség volt, végül kifejlődött ebből a Tóra-specialisták nélkülözhetetlensége a törvényben kevésbé jártas hívők számára. Az írástudók tehát kiterjedt iskolarendszert alakítottak ki. A zsidóságban meglehetősen korán létezett elemi oktatás a fiúk számára (már ötéves kortól), hogy azok a lehető leghamarabb képesek legyenek olvasni a Tórát. (Az olvasás művészete sokkal elterjedtebb volt, mint az írásé.) Ezzel szemben a szóbeli Tórát fejből kellett tudni, s a szóbeli Tóra az idők folyamán gyakran fontosabbá is vált, mint az írásos. (A szóbeli hagyomány első írásba foglalása a Kr. u. 3. század elejére tehető.) A Tóra történelmileg aktuális alakja alapjában véve nem a Tóra betűje volt, amely elismert jognak számított a gyakorlatban, hanem a Tóra uralkodó értelmezése és alkalmazása. A szóbeli Tóra, „az ősök hagyománya” túlsúlyba került tehát az írásos Tórával szemben. Még egy megjegyzés a rabbinikus tanítványi körről. Amint már a tanítvány héber megnevezése (talmid) is utal rá (a szó a lámádó tanul igéből származik), itt meghatározó a tanítás és a tanulás viszonya. Mindkét folyamat, a tanítás és a tanulás egyaránt alapeleme a hagyomány kialakulásának és továbbadásának. A hagyomány mint fogalom és mint eleven folyamat is a zsidó tanházakban alakult ki, különösen ami a hagyomány fogalmának teológiai oldalát illeti. A talmid tipikus feladatai: meghallgatni, megtanulni, megőrizni és megcselekedni. A tanítványok tanuló- és életközösséget alkotnak rabbijukkal, aki feltétlen tekintély. A bölcsek egyik mondása így hangzik: „Tanítványod tekintélye olyan kedves legyen számodra, mint saját tekintélyed, társad tekintélye olyan fontos, mint a tanítód iránti tisztelet, s a tanítód iránti tisztelet, mint az Isten iránti tisztelet!” A talmidnak rabszolgaként kell szolgálnia a rabbit: „A tanítvány végezzen el minden olyan munkát tanítója számára, amit egy rabszolga végez az ura számára - kivéve saruszíjának megoldását.” A talmid tipikus viselkedése a rabbi követése is, szó szerint „a rabbi mögött járás”. A tanuló- és életközösség mélyebb értelme abban áll, hogy a rabbival és a tanítványtársakkal alkotott állandó kapcsolat révén a tanítvány belenőjön a Tóra szellemébe és gyakorlatába. Ez azt jelenti, hogy ebben a tanító-tanítvány viszonyban végső soron a Tóra maradt a tulajdonképpeni tekintély. A kumráni közösségnek a Tórára épülő vallásosságába nem kell mélyebben belebocsátkoznunk, mert az fontos változatot jelent ugyan a zsidóságon belül, de semmiképp sem haladja meg a Tórának való engedelmesség elvi kereteit. Ellenkezőleg, ez esetben kiélezett Tóra-engedelmességről kell beszélnünk. A közösségbe belépő újonc „esküvel kötelezze magát, hogy teljes szívéből és teljes lelkéből megtér Mózes törvényéhez, mindannak megfelelően, amit Mózes megparancsolt” - áll a gyülekezeti szabályzatban (1 QS V,7-10). Itt is a Tóra marad a legfőbb zsinórmérték, amelyet pontosan kell követni annak az értelmezésnek a mércéje szerint, amelyet a közösség papi tekintélyei adnak neki. A jézusi újdonság De hogyan is fest a dolog Jézusnál? Minden hasonlóság ellenére egy egész sor különbséget kell feljegyeznünk. Először is Jézus „hatalmáról” kell szót ejtenünk. „Úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók” (Mk 1,22). Ezen nem autonóm hatalmasságot vagy egyfajta zsenialitást kell értenünk, hanem a Jézusnak közvetlenül Isten által adott hatalmat, amelyet a nagy Josef Blank Jézus, a tanító V______________