„Érted Vagyok”, 2008 (19. évfolyam, 1-6. szám)

2008-02-01 / 1. szám

4 • 2008. február „ va­gyok” Tanulmány A zsidó tan­üzem A zsidó tanítókat „írástudók” néven ismerjük; az Újszövetségben rend­szerint a farizeusok és a főpapok mel­lett lép fel ez a csoport, hogy Jézussal vitázzon. (Az „írástudókat” minden „vallási párt”, a farizeusok, a szad­­duceusok és az esszénusok körében egyaránt megtaláljuk.) Ezek az írás­tudók a hagyományos papság mellett létező, önálló csoportként csak a fog­ság után, tehát a Kr. e. 5. vagy 4. szá­zadtól léteznek. Ez a fogság utáni új viszonyok közvetlen következménye volt, ekkor ugyanis hallatlanul meg­nőtt a Tórára épülő vallásosság súlya. A Tóra ebben a korban válik abszolút jelentőségűvé, s lesz a zsidó hit szí­­ve-közepévé és sokrétegű fogalom­má. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a mózesi Tórát - a mózesi öt könyv írásos alakjában — Isten akara­ta lezárt és végérvényes kinyilatkoz­tatásának tekintik. Abszolút, többé már meg nem kérdőjelezhető tekin­téllyé válik, mégpedig írásban rögzí­tett alakjában. Az abszolutizálás folyamata mint­egy kiemeli az írásos Tórát a történe­lemből, s a Tóra ily módon ősi, világ­feletti és kozmikus valósággá válik. De nem lehetett megakadályozni, hogy a történelem mégis tovább foly­tatódjék, s ezzel szükségszerűvé ne tegye a hagyománnyal folytatott ál­landó párbeszédet. A törvény létéből magától adódik a törvény tudós tanul­mányozásának és szakértői ismereté­nek szükségszerűsége. Legalábbis olyan mértékben jelentkezik ez az igény, amennyire átfogó és bonyolult maga a törvény. Az írásos Tórának tehát specialistákra van szüksége, akik fejből tudják és belülről ismerik, s egyúttal képesek arra, hogy a foly­ton változó társadalmi viszonyoknak megfelelően értelmezzék a Tórát, vagy megteremtsék az új szokások kapcsolatát a Tórával. Ebben az ele­ven folyamatban társul az írásos tóra mellé a szóbeli Tóra, mégpedig egyenjogú valóságként. A rabbiknak meggyőződésük - s ez később általá­nos zsidó felfogássá válik -, hogy Is­ten a Sínai-hegyen az írásos Tórával együtt a szóbeli Tórát is átadta Mó­zesnek. Az írás mellett ott áll tehát a hagyo­mány, akárcsak a Tridenti Zsinat utá­ni katolicizmusban. A szóbeli Tóra feladata, hogy értelmezze és a jelen szükségleteire alkalmazza az írásos Tórát. A törvény értelmezéséhez és a törvény alkalmazásához azonban ka­­zuisztikára van szükség. Ennek a ka­­zuisztikának a kifejlesztése érdeké­ben az írástudók vég nélküli vitákat folytattak egymással. Mivel a zsidó­ságnak nincs legfőbb tanítóhivatala, a jogi döntéseket egyfajta állandó vitá­ban kellett újból és újból kidolgozni, s eközben az ellentétes véleményeket is megőrizték. Minthogy zsidó felfogás szerint a Tóra mindent tartalmazott, amire az igaz és vallásos élethez szükség volt, végül kifejlődött ebből a Tóra-specia­listák nélkülözhetetlensége a tör­vényben kevésbé jártas hívők számá­ra. Az írástudók tehát kiterjedt iskola­­rendszert alakítottak ki. A zsidóság­ban meglehetősen korán létezett ele­mi oktatás a fiúk számára (már ötéves kortól), hogy azok a lehető leghama­rabb képesek legyenek olvasni a Tó­rát. (Az olvasás művészete sokkal el­terjedtebb volt, mint az írásé.) Ezzel szemben a szóbeli Tórát fejből kellett tudni, s a szóbeli Tóra az idők folya­mán gyakran fontosabbá is vált, mint az írásos. (A szóbeli hagyomány első írásba foglalása a Kr. u. 3. század ele­jére tehető.) A Tóra történelmileg ak­tuális alakja alapjában véve nem a Tóra betűje volt, amely elismert jog­nak számított a gyakorlatban, hanem a Tóra uralkodó értelmezése és alkal­mazása. A szóbeli Tóra, „az ősök ha­gyománya” túlsúlyba került tehát az írásos Tórával szemben. Még egy megjegyzés a rabbinikus tanítványi körről. Amint már a tanít­vány héber megnevezése (talmid) is utal rá (a szó a lámád­ó tanul igéből származik), itt meghatározó a tanítás és a tanulás viszonya. Mindkét folya­mat, a tanítás és a tanulás egyaránt alapeleme a hagyomány kialakulásá­nak és továbbadásának. A hagyo­mány mint fogalom és mint eleven folyamat is a zsidó tanházakban ala­kult ki, különösen ami a hagyomány fogalmának teológiai oldalát illeti. A talmid tipikus feladatai: meghallgat­ni, megtanulni, megőrizni és megcse­lekedni. A tanítványok tanuló- és életközösséget alkotnak rabbijukkal, aki feltétlen tekintély. A bölcsek egyik mondása így hangzik: „Tanít­ványod tekintélye olyan kedves legyen számodra, mint saját tekinté­lyed, társad tekintélye olyan fontos, mint a tanítód iránti tisztelet, s a taní­tód iránti tisztelet, mint az Isten iránti tisztelet!” A talmidnak rabszolgaként kell szolgálnia a rabbit: „A tanítvány végezzen el minden olyan munkát ta­nítója számára, amit egy rabszolga végez az ura számára - kivéve saru­szíjának megoldását.” A talmid tipi­kus viselkedése a rabbi követése is, szó szerint „a rabbi mögött járás”. A tanuló- és életközösség mélyebb ér­telme abban áll, hogy a rabbival és a tanítványtársakkal alkotott állandó kapcsolat révén a tanítvány belenőjön a Tóra szellemébe és gyakorlatába. Ez azt jelenti, hogy ebben a tanító-ta­nítvány viszonyban végső soron a Tóra maradt a tulajdonképpeni tekin­tély. A kumráni közösségnek a Tórára épülő vallásosságába nem kell mé­lyebben belebocsátkoznunk, mert az fontos változatot jelent ugyan a zsi­dóságon belül, de semmiképp sem haladja meg a Tórának való engedel­messég elvi kereteit. Ellenkezőleg, ez esetben kiélezett Tóra-engedelmes­­ségről kell beszélnünk. A közösségbe belépő újonc „esküvel kötelezze ma­gát, hogy teljes szívéből és teljes lel­kéből megtér Mózes törvényéhez, mindannak megfelelően, amit Mózes megparancsolt” - áll a gyülekezeti szabályzatban (1 QS V,7-10). Itt is a Tóra marad a legfőbb zsinórmérték, amelyet pontosan kell követni annak az értelmezésnek a mércéje szerint, amelyet a közösség papi tekintélyei adnak neki. A jézusi újdonság De hogyan is fest a dolog Jézusnál? Minden hasonlóság ellenére egy egész sor különbséget kell feljegyeznünk. Először is Jézus „hatalmáról” kell szót ejtenünk. „Úgy tanított, mint aki­nek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók” (Mk 1,22). Ezen nem autonóm hatalmasságot vagy egyfajta zsenialitást kell értenünk, hanem a Jézusnak közvetlenül Isten által adott hatalmat, amelyet a nagy Josef Blank Jézus, a tanító V______________

Next