„Érted Vagyok”, 2009 (20. évfolyam, 1-6. szám)
2009-02-01 / 1. szám
2 • 2009. február Tanulmány Felszabadítási teológia Nancy Cardoso Birodalmak és vallás Evangélium, ökumené és prófécia a 21. században Prófétai teológia Inkább csak ártatlan tréfának tűnt, amikor Janis Joplin a hatvanas években azt énekelte: „Ó, Istenem, miért nem veszel nekem egy Mercedest?” Ez a kérdés azonban mégis prófétai volt, és eleve elítélte a nyugati kereszténység egyik törekvését, a kielégíthetetlen fogyasztói magatartást. A kereszténység egyes áramlatai manapság mindenestül megszállottjai a piacgazdaság spiritualitásának (lelkiségének). Az imádságok ma hol Mercedest kérnek Istentől, hol így kiáltanak fel: „Ó, Mercedes, vegyél nekem egy istent!”, vagy egyenesen így: „Légy az istenem!” - mintha az anyagi javak elvezethetnének az élet teljességére. Azok az istenségek, amelyek mindennapi kenyerünkért küzdenek, egyrészt abból táplálkoznak, hogy valakik totálisan ellenőrzik az élelmiszerek termelési folyamatát és elosztását, másrészt az élelmiszerek felhasználását is meghatározzák azáltal, hogy gyorsan váltakozó gyorsétkezést kínálnak fel. A mezőgazdasági termékek, különösen a gabona, valamint a tej- és hústermékek világpiacát ma húsznál nem több, amerikai és európai székhelyű, nemzetek feletti vállalkozás ellenőrzi. „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, a Monsanto, Cargill, Swift, Anglo, ADM, Nestlé, Danone, Syngenta, Bunge!”" A globalizált kapitalizmus amint a mennyben, úgy a földön is - oh kifürkészhetetlen metafizikai titok! - megbünteti a szegény országok parasztjait, és örökös adósokként kezeli őket. Ugyanakkor támogatások (szubvenciók), tarifák és szabadkereskedelmi szerződések formájában elengedi a gazdag országok azon adósságait, amelyekre a mezőgazdaságban tettek szert. És nincs senki, aki megszabadítana minket a gonosztól. Az ENSZ Világkereskedelmei Szervezetének (WTO) hongkongi ülése megmutatta, hogy a mezőgazdasági biznisz USA-beli és európai központjait nem vitték kísértésbe, és azok továbbra is a maguk mezőgazdasági, ipari vagy szolgáltatási szektorának érdekeit védelmezik. Korea, India, Brazília és más országok munkásai tudják, hogy a Hongkongban tárgyaló kormányoknak nem volt törvényes felhatalmazásuk arra, hogy ezt az ő nevükben tegyék meg. A nemzetek feletti kapitalista cégek még többet akarnak: az országot, a hatalmat és a dicsőséget azáltal, hogy ellenőrzésük alatt tartják a földet, a vizet és a vetőmagot. A munkának már urai, és most az egész világot és annak minden élőlényét ellenőrizni és monetarizálni akarják. Szenteltessék meg azoknak a szabadalmaknak és technológiáknak a neve, amelyek behatolnak az élet legbelsejébe, kikutatják annak lehetőségeit és sebezhetőségeit, és profitot hoznak az orvostudomány, a vegyi, biológiai és génmanipulált termékek révén. Szenteltessék meg azoknak a kampányoknak a neve, amelyeket ökologikusnak, szolidárisnak, gyermekbarátnak és a nevelést támogatónak nyilvánítanak olyan mesterfogásokkal, amelyek megpróbálják elfedni a profit logikájának falánkságát. Hamis „nem-kormányzati szerveket” alapítanak, lelkes etikai szónoklatokat tartanak, olyan akciókat és közösségi kezdeményezéseket pénzelnek, amelyek nem firtatják a profitot és a mögötte meghúzódó motívumokat. Eltekintve attól, hogy a háború nincs tekintettel az életre, jól betölti szerepét mint a kedvező erőforrások és a munka, a kibővített és biztosított piacok szavatolója. Ily módon kielégíti a tőke mohó étvágyát, s azt a szenvedélyét, hogy másokat rabszolgává tegyen. A pénz szenvedélyesen szereti a profitot, és nem tűr akadályokat, határokat vagy szabályokat. Jöjjön el az én országom! - kiáltja a kapitalizmus. Isteni trónon ül a világ szívében, és Istennek tartja magát. A gőg hatalmába kerítette a szívét, s a tőke azt mondja: „Isten vagyok én! Istenek székén trónolok, a tenger közepén!”... Bölcs vagy, és semmilyen titok sincs rejtve előtted. Bölcsességeddel és intelligenciáddal vagyonokat szereztél, aranyat és ezüstöt halmoztál föl trezorjaidban. Szakértelmed a kereskedésben oly nagy, hogy megsokszoroztad vagyonodat, s vagyonod növekedésével arányosan egyre gőgösebb lettél. Olyan okosnak tartottad magad, mint amilyen Isten. Sok üzleted kapcsán megtömted zsebeidet erőszakkal és bűnnel. Szíved szépségeddel dicsekszik, és bölcsességedet megrontotta ragyogásod. Nagy igazságtalanságoddal és tisztességtelen kereskedéseddel megszentségtelenítetted a szent helyet. (Vö. Ezekiel 28,2-6!) Ezekiel próféciájában elég erő van ahhoz, hogy világosan és közvetlenül kimondja: „Csak ember vagy! Nem vagy Isten!” Manapság ki van még abban a helyzetben, hogy ilyen teológiát és próféciát alkosson meg? Ki képes elítélni és legyőzni azt, hogy egy társadalmi jelenséget transzcendens jelleggel látnak el, elítélni és legyőzni azt az illúziót, hogy a dolgok, a gazdasági rendszerek természetesek és örök érvényűek? A jelenleg uralkodó gazdasági rendszer a szemünk előtt változik, mégsem tartjuk úgy, hogy az csupán egy történelmi pillanat egyik társadalmi jelensége; ellenkezőleg: a világ és élőlényei, a személyes kapcsolatok és az emberi vívmányok árává válnak; a kereskedelem és az üzlet önálló, megkérdőjelezhetetlen létet igényel, megragad minket, kiterjeszti az egyenlőtlenséget és az erőszakot, anélkül hogy tudatában lennénk. A gazdaság és annak kapcsolati módjai uralkodnak az emberiségen, ahelyett hogy fordítva lenne. Ha történelmi jellegű, emberek által csinált műként fognánk fel és ítélnénk meg a gazdasági rendszert, akkor világosabban látnánk, hogy magától értetődőn lehetne bírálni, alakítani és legyőzni is. A mi teológiánk és lelkipásztori tevékenységünk fáradtnak és üresnek hat. A gazdasági rendszer meghódította a nyugati vallásosságot, és több-kevesebb nagylelkűséggel ad teret az egyházaknak, amelyek a legegyszerűbb választás lehetősége előtt állnak, ti. hogy szerves alkotórészként beilleszkedjenek a kapitalista rendszerbe, amely minden területet önmagának igényel. Meg is teszik ezt azáltal, hogy a vallási javakat áruként és szolgáltatásként kínálják, mégpedig jólétet ígérő, erőteljes fundamentalista üzenetek vagy marketing jellegű karizmatikus látványosságok formájában.