„Érted Vagyok”, 2009 (20. évfolyam, 1-6. szám)

2009-02-01 / 1. szám

2 • 2009. február Tanulmány Felszabadítási teológia Nancy Cardoso Birodalmak és vallás Evangélium, ökumené és prófécia a 21. században Prófétai teológia Inkább csak ártatlan tréfának tűnt, amikor Janis Joplin a hatvanas évek­ben azt énekelte: „Ó, Istenem, miért nem veszel nekem egy Mercedest?” Ez a kérdés azonban mégis prófétai volt, és eleve elítélte a nyugati keresz­ténység egyik törekvését, a kielégíthe­tetlen fogyasztói magatartást. A ke­reszténység egyes áramlatai manap­ság mindenestül megszállottjai a piacgazdaság spiritualitásának (lelki­ségének). Az imádságok ma hol Mer­cedest kérnek Istentől, hol így kiálta­nak fel: „Ó, Mercedes, vegyél nekem egy istent!”, vagy egyenesen így: „Légy az istenem!” - mintha az anya­gi javak elvezethetnének az élet teljes­ségére. Azok az istenségek, amelyek mindennapi kenyerünkért küzdenek, egyrészt abból táplálkoznak, hogy va­lakik totálisan ellenőrzik az élelmisze­rek termelési folyamatát és elosztását, másrészt az élelmiszerek felhasználá­sát is meghatározzák azáltal, hogy gyorsan váltakozó gyorsétkezést kí­nálnak fel. A mezőgazdasági termé­kek, különösen a gabona, valamint a tej- és hústermékek világpiacát ma húsznál nem több, amerikai és európai székhelyű, nemzetek feletti vállalko­zás ellenőrzi. „Mindennapi kenyerün­ket add meg nekünk ma, a Monsanto, Cargill, Swift, Anglo, ADM, Nestlé, Danone, Syngenta, Bunge!”" A globalizált kapitalizmus amint a mennyben, úgy a földön is - oh kifür­készhetetlen metafizikai titok! - meg­bünteti a szegény országok parasztjait, és örökös adósokként kezeli őket. Ugyanakkor támogatások (szubvenci­ók), tarifák és szabadkereskedelmi szerződések formájában elengedi a gazdag országok azon adósságait, amelyekre a mezőgazdaságban tettek szert. És nincs senki, aki megszabadí­tana minket a gonosztól. Az ENSZ Világkereskedelmei Szervezetének (WTO) hongkongi ülése megmutatta, hogy a mezőgaz­dasági biznisz USA-beli és európai központjait nem vitték kísértésbe, és azok továbbra is a maguk mezőgaz­dasági, ipari vagy szolgáltatási szek­torának érdekeit védelmezik. Korea, India, Brazília és más országok mun­kásai tudják, hogy a Hongkongban tárgyaló kormányoknak nem volt tör­vényes felhatalmazásuk arra, hogy ezt az ő nevükben tegyék meg. A nemzetek feletti kapitalista cégek még többet akarnak: az országot, a hatalmat és a dicsőséget­­ azáltal, hogy ellenőrzésük alatt tartják a föl­det, a vizet és a vetőmagot. A munká­nak már urai, és most az egész világot és annak minden élőlényét ellenőriz­ni és monetarizálni akarják. Szenteltessék meg azoknak a szaba­dalmaknak és technológiáknak a ne­ve, amelyek behatolnak az élet leg­­belsejébe, kikutatják annak lehetősé­geit és sebezhetőségeit, és profitot hoznak az orvostudomány, a vegyi, biológiai és génmanipulált termékek révén. Szenteltessék meg azoknak a kampányoknak a neve, amelyeket ökologikusnak, szolidárisnak, gyer­mekbarátnak és a nevelést támogató­nak nyilvánítanak olyan mesterfogás­okkal, amelyek megpróbálják elfedni a profit logikájának falánkságát. Ha­mis „nem-kormányzati szerveket” alapítanak, lelkes etikai szónoklato­kat tartanak, olyan akciókat és közös­ségi kezdeményezéseket pénzelnek, amelyek nem firtatják a profitot és a mögötte meghúzódó motívumokat. Eltekintve attól, hogy a háború nincs tekintettel az életre, jól betölti szerepét mint a kedvező erőforrások és a munka, a kibővített és biztosított piacok szavatolója. Ily módon kielé­gíti a tőke mohó étvágyát, s azt a szenvedélyét, hogy másokat rabszol­gává tegyen. A pénz szenvedélyesen szereti a profitot, és nem tűr akadá­lyokat, határokat vagy szabályokat. Jöjjön el az én országom! - kiáltja a kapitalizmus. Isteni trónon ül a világ szívében, és Istennek tartja magát. A gőg hatalmába kerítette a szívét, s a tőke azt mondja: „Isten vagyok én! Istenek székén trónolok, a tenger kö­zepén!”... Bölcs vagy, és semmilyen titok sincs rejtve előtted. Bölcsessé­geddel és intelligenciáddal vagyono­kat szereztél, aranyat és ezüstöt hal­moztál föl trezorjaidban. Szakértel­med a kereskedésben oly nagy, hogy megsokszoroztad vagyonodat, s va­­gyonod növekedésével arányosan egyre gőgösebb lettél. Olyan okosnak tartottad magad, mint amilyen Isten. Sok üzleted kapcsán megtömted zse­beidet erőszakkal és bűnnel. Szíved szépségeddel dicsekszik, és bölcses­ségedet megrontotta ragyogásod. Nagy igazságtalanságoddal és tisz­tességtelen kereskedéseddel meg­­szentségtelenítetted a szent helyet. (Vö. Ezekiel 28,2-6!)­ Ezekiel próféciájában elég erő van ahhoz, hogy világosan és közvetlenül kimondja: „Csak ember vagy! Nem vagy Isten!” Manapság ki van még abban a helyzetben, hogy ilyen teoló­giát és próféciát alkosson meg? Ki képes elítélni és legyőzni azt, hogy egy társadalmi jelenséget transzcen­dens jelleggel látnak el, elítélni és le­győzni azt az illúziót, hogy a dolgok, a gazdasági rendszerek természete­sek és örök érvényűek? A jelenleg uralkodó gazdasági rendszer a sze­münk előtt változik, mégsem tartjuk úgy, hogy az csupán egy történelmi pillanat egyik társadalmi jelensége; ellenkezőleg: a világ és élőlényei, a személyes kapcsolatok és az emberi vívmányok árává válnak; a kereske­delem és az üzlet önál­ló, megkérdője­lezhetetlen létet igényel, megragad minket, kiterjeszti az egyenlőtlensé­get és az erőszakot, anélkül hogy tu­datában lennénk. A gazdaság és an­nak kapcsolati módjai uralkodnak az emberiségen, ahelyett hogy fordítva lenne. Ha történelmi jellegű, emberek által csinált műként fognánk fel és ítélnénk meg a gazdasági rendszert, akkor világosabban látnánk, hogy magától értetődőn lehetne bírálni, alakítani és legyőzni is. A mi teológiánk és lelkipásztori te­vékenységünk fáradtnak és üresnek hat. A gazdasági rendszer meghódítot­ta a nyugati vallásosságot, és több-ke­vesebb nagylelkűséggel ad teret az egyházaknak, amelyek a legegysze­rűbb választás lehetősége előtt állnak, ti. hogy szerves alkotórészként beil­leszkedjenek a kapitalista rendszerbe, amely minden területet önmagának igényel. Meg is teszik ezt azáltal, hogy a vallási javakat áruként és szolgálta­tásként kínálják, mégpedig jólétet ígé­rő, erőteljes fundamentalista üzenetek vagy marketing jellegű karizmatikus látványosságok formájában.

Next