„Érted Vagyok”, 2017 (28. évfolyam, 1-6. szám)
2017-04-01 / 2. szám
6 . 2017. április védi az elveszettet, de a bűnlajstromos Isten tollal a kezében ott figyel belülről minket. Közben tudjuk, hogy a nagy elszámoláson (ha lesz ilyen), nagyot fogunk nézni, amikor a mi Istenünk elénk tárja mindazt a jót, amit életünkben cselekedtünk, és amit mi nem is értékeltünk. Tudjuk, hogy a Teremtő Isten is megpihent, és Jézus az ég madarainak énekét hallgatva és a mezei liliomok között járva elmondta véleményét a teljesítmény és siker hajszolásáról, de a földi istenek reklámjai elnyomják bennünk ezt a hangot. Tudnunk kell, hogy életünk végéig meg kell küzdenünk démonainkkal, és a tudattalan vagy tudatalatti mélységeinknél is mélyebbre kell merülnünk, ahol az élet és a szeretet utáni ősi vágyainkban és mélyen rejlő igaz törekvéseinkben találkozhatunk az igaz Istennel, az irgalmas Atyával, az élet Forrásával, a Jó Pásztorral, az együttműködő Lélekkel. 2.2. Átverés Nemcsak azzal a kísértéssel kell szembeszállnunk, amely kívülrőlbelülről fenyeget, hanem azzal is, amely felelőtlen viselkedésre csábít, és a Szerető Isten átverésének lehetőségével kecsegtet. A szeretet-etikusok úgy gondolhatják, ha nekik ilyen mindent megbocsátó és csak szeretni tudó Istenük van, akkor igaza van a rosszul értelmezett Luther-féle tételnek, hogy „vétkezz bátran, csak higgy még bátrabban”. Nem kell félned ettől az Istentől, mert bármit teszel, mindent megbocsát (hozzátehetjük: „Jézus vére árán”!). Mit mondhatunk erre, egyrészt az eszünkre hallgatva, másrészt a szívünkre figyelve? Emberi logikával könnyen belátható, hogy a lét törvényében, amely még az Istenre is vonatkozik, a bűn és bűnhődés elválaszthatatlan egymástól. Úgy, mint a fizikai világban, ha nekimegyek a falnak, beverem a fejemet. Ugyanígy az erkölcs világában, ha a szeretet ellen vétek, annak a szeretetlenségnek következménye van, egyrészt a magam, másrészt a másik fél számára. A következmény a bennem bekövetkezett szeretethiány és a másikban okozott kár. Mindkettőt, mivel én okoztam, nekem is kell jóvátennem. Ha Isten vétene a szeretet ellen, hasonló következménye lenne. Azt a kérdést, hogy Isten miért ilyen világot teremtett, azt majd neki lehet föltenni. Mivel azonban ez a rend rá is vonatkozik, nem vethetünk szemére semmit. Annál inkább nem, mert mindent megtesz gyenge teremtményének segítésében, ami persze megtörhet az ember szabad akaratán. Ezt a szabadságot pedig meg kellett adnia az embernek, ha erkölcsi lényt akart teremteni, nem pedig fatuskót. Két tényt le kell szögeznünk: Bűneink miatt nem Istentől kell félnünk, hanem magunktól, akik elkövettük a szeretet ellen való vétket, és figyelembe kell vennünk azt a másik tényt is, hogy ebben a történetben milyen az Isten magatartása. A közismert példával megvilágítva: A kisgyerek rendetlenkedik az asztal körül. Anyja rászól: Vigyázz, Pistike, bevered a fejed! Pistike tovább rendetlenkedik, és persze beveri a fejét. És most itt van a kétféle anyuka. Az egyik jól elveri a gyerekét, mert nem hallgatott rá, tetézve ezzel a gyerek baját. És ott van a másik anyuka, aki felkapja a gyermekét, és puszilgatja a fejét, enyhíteni akarva fájdalmát. Az első anya képe az igazság-etikusok Istene. A másik anyuka a miénk, a Szerető Istenben hívőké. Azt a kérdést illetően, hogy a büntető Istentől való félelem vagy a Szerető Isten iránti szeretet a hatásosabb-e az ember számára a bűnök elkerülésében és a jó megtevésében, szeretnék a szív oldaláról érvelni. Ha magunk elé idézzük Jézus történeteit az Istenről (az elveszett bárány, az elveszett drachma, a tékozló fiú, a házasságtörő asszony stb.), olyan istenkép rajzolódik ki előttünk, hogy szinte beleszédülünk. Ilyen nincs, mondhatjuk, ilyen Isten nincs, aki ilyen esztelenül, ilyen bolondul és ennyire szenvedélyesen szereti az embert! A házasságtörő asszony történetét János evangéliumának néhány korábbi szövegéből kihagyták, mert ezt a könnyelműséget nem tudták elviselni az őskereszténység moralistái sem. Az emberi elképzelés mintájára már akkor megkísérelték szigorú és könyörtelen bírónak feltüntetni az Istent. Csakhogy ez az Isten félelmet kelt ugyan, de nem ejt zavarba. Attól az Istentől, akit Jézus hirdetett, esztelen szeretete miatt nincs nyugta az embernek, zavarba esik, és nem tud menekülni tőle. És ha más nem, de a szégyen képes lehet visszatartani az embert, hogy át akarja verni azt, aki így szeret. Vagy éppen ellenkezőleg, bolond nagy szeretetére fellángol a mi szívünk is, és élni kezdjük azt, amit vagy Akit hiszünk! Hát ennyit a mi istenképünk veszélyeiről és esélyeiről, a mi Szerető Istenünkről! Kovács László Lelkigyakorlatos előadásként elhangzott 2016. július 27-én, Bársonyoson. ________________Istenképünk