„Érted Vagyok”, 2017 (28. évfolyam, 1-6. szám)

2017-04-01 / 2. szám

6 . 2017. április védi az elveszettet, de a bűnlajstro­­mos Isten tollal a kezében ott figyel belülről minket. Közben tudjuk, hogy a nagy elszámoláson (ha lesz ilyen), nagyot fogunk nézni, amikor a mi Istenünk elénk tárja mindazt a jót, amit életünkben cselekedtünk, és amit mi nem is értékeltünk. Tudjuk, hogy a Teremtő Isten is megpihent, és Jézus az ég madarai­nak énekét hallgatva és a mezei liliomok között járva elmondta vé­leményét a teljesítmény és siker hajszolásáról, de a földi istenek rek­lámjai elnyomják bennünk ezt a hangot. Tudnunk kell, hogy életünk vé­géig meg kell küzdenünk démona­inkkal, és a tudattalan vagy tudat­alatti mélységeinknél is mélyebbre kell merülnünk, ahol az élet és a szeretet utáni ősi vágyainkban és mélyen rejlő igaz törekvéseinkben találkozhatunk az igaz Istennel, az irgalmas Atyával, az élet Forrásával, a Jó Pásztorral, az együttműködő Lélekkel. 2.2. Átverés Nemcsak azzal a kísértéssel kell szembeszállnunk, amely kívü­lről­­belülről fenyeget, hanem azzal is, amely felelőtlen viselkedésre csábít, és a Szerető Isten átverésének lehe­tőségével kecsegtet. A szeretet-etikusok úgy gondol­hatják, ha nekik ilyen mindent meg­bocsátó és csak szeretni tudó Iste­nük van, akkor igaza van a rosszul értelmezett Luther-féle tételnek, hogy „vétkezz bátran, csak higgy még bátrabban”. Nem kell félned ettől az Istentől, mert bármit teszel, mindent megbocsát (hozzátehetjük: „Jézus vére árán”!). Mit mondhatunk erre, egyrészt az eszünkre hallgatva, másrészt a szívünkre figyelve? Emberi logikával könnyen be­látható, hogy a lét törvényében, amely még az Istenre is vonatkozik, a bűn és bűnhődés elválaszthatatlan egymástól. Úgy, mint a fizikai vi­lágban, ha nekimegyek a falnak, beverem a fejemet. Ugyanígy az erkölcs világában, ha a szeretet ellen vétek, annak a szeretetlenségnek következménye van, egyrészt a magam, másrészt a másik fél számá­ra. A következmény a bennem be­következett szeretethiány és a má­sikban okozott kár. Mindkettőt, mivel én okoztam, nekem is kell jóvátennem. Ha Isten vétene a sze­retet ellen, hasonló következménye lenne. Azt a kérdést, hogy Isten miért ilyen világot teremtett, azt majd neki lehet föltenni. Mivel azonban ez a rend rá is vonatkozik, nem vethetünk szemére semmit. Annál inkább nem, mert mindent megtesz gyenge teremtményének segítésé­ben, ami persze megtörhet az ember szabad akaratán. Ezt a szabadságot pedig meg kellett adnia az ember­nek, ha erkölcsi lényt akart teremte­ni, nem pedig fatuskót. Két tényt le kell szögeznünk: Bűneink miatt nem Istentől kell félnünk, hanem magunktól, akik elkövettük a szeretet ellen való vét­ket, és figyelembe kell vennünk azt a másik tényt is, hogy ebben a törté­netben milyen az Isten magatartása. A közismert példával megvilá­gítva: A kisgyerek rendetlenkedik az asztal körül. Anyja rászól: Vi­gyázz, Pistike, bevered a fejed! Pistike tovább rendetlenkedik, és persze beveri a fejét. És most itt van a kétféle anyuka. Az egyik jól elveri a gyerekét, mert nem hallgatott rá, tetézve ezzel a gyerek baját. És ott van a másik anyuka, aki felkapja a gyermekét, és puszilgatja a fejét, enyhíteni akarva fájdalmát. Az első anya képe az igazság-etikusok Iste­ne. A másik anyuka a miénk, a Sze­rető Istenben hívőké. Azt a kérdést illetően, hogy a büntető Istentől való félelem vagy a Szerető Isten iránti szeretet a hatá­sosabb-e az ember számára a bűnök elkerülésében és a jó megtevésében, szeretnék a szív oldaláról érvelni. Ha magunk elé idézzük Jézus történeteit az Istenről (az elveszett bárány, az elveszett drachma, a tékozló fiú, a házasságtörő asszony stb.), olyan istenkép rajzolódik ki előttünk, hogy szinte beleszédülünk. Ilyen nincs, mondhatjuk, ilyen Isten nincs, aki ilyen esztelenül, ilyen bolondul és ennyire szenvedélyesen szereti az embert! A házasságtörő asszony történe­tét János evangéliumának néhány korábbi szövegéből kihagyták, mert ezt a könnyelműséget nem tudták elviselni az őskereszténység mora­listái sem. Az emberi elképzelés mintájára már akkor megkísérelték szigorú és könyörtelen bírónak fel­tüntetni az Istent. Csakhogy ez az Isten félelmet kelt ugyan, de nem ejt zavarba. Attól az Istentől, akit Jézus hirde­tett, esztelen szeretete miatt nincs nyugta az embernek, zavarba esik, és nem tud menekülni tőle. És ha más nem, de a szégyen képes lehet visszatartani az embert, hogy át akarja verni azt, aki így szeret. Vagy éppen ellenkezőleg, bolond nagy szeretetére fellángol a mi szívünk is, és élni kezdjük azt, amit vagy Akit hiszünk! Hát ennyit a mi istenképünk ve­szélyeiről és esélyeiről, a mi Szerető Istenünkről! Kovács László Lelkigyakorlatos előadásként el­hangzott 2016. július 27-én, Bárso­nyoson. ________________Istenképünk

Next