Esély, 2014 (25. évfolyam, 1-6. szám)

2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Csoba Judit: Szolgáltatás vagy társadalmi kontroll? A szociális munkások szerepének változása az átalakuló jóléti modellben Magyarországon

Csoba Judit: Szolgáltatás vagy társadalmi kontroll? helyett - különösen akkor, ha a segítők nagy arányban a közszféra alkalmazottai, s egzisztenciálisan függő helyzetben vannak - a bürokratikus jogszabályok, az adminisztrációs feladatok és protokollok veszik át a mindennapi munka irányí­tását. A bürokratikus eljárások szerint irányított formális kritériumok teljesítése (a feladat adminisztrációja) sokkal jobban illeszkedik a kontrollszerephez, mint a szociális munkás más szerepeihez. A kontrollfolyamat megjelenése és erősödése a segítő szakmában nem új ke­letű. A gazdasági válságciklusokkal párhuzamosan és a válság mélyülésével ará­nyosan erősödik a kontroll a segítségre várók körében nemcsak Magyarországon, hanem Európában és a világ más táján is (Csaba 2010­). A bérmunkára épülő szociálpolitikának a logikájából ugyanis az következik, hogy a támogatásra szorulóknak bizonyítaniuk kell az aktivitásra, a közösségi szerepvállalásra, a munkavégzésre irányuló hajlandóságot és azt, hogy problémá­jukat önerőből megoldani képtelenek. Mead (1997) „új paternalizmusnak ” nevezi a hatalom működésének azt a formáját, amelyben az állam elvárja a szegényektől, hogy kötelező módon úgy viselkedjenek, ahogyan az a társadalom és gazdaság érdekeinek megfelel. A közösségi érdekek azonban sok esetben ütközhetnek a sze­mély magánérdekeivel. Az állam ennek következtében kényszerítő eszközöket al­kalmaz, és arra szorítja a szociálpolitikát, hogy úgy szabályozza a jóléti rendszere­ket, hogy a munkaképes korúak dolgozzanak vagy tanuljanak, ha támogatásában akarnak részesülni. Az „újpaternalizmus”az állam szoros felügyelete a szegények és a tehetetlenek fölött annak érdekében, hogy a leszakadó rétegek társadalmi aktivitását olcsó munkaerőként biztosítsa, a réteg önellátását és ennek révén az állami jóléti kasszák tehermentesítését elősegítse (uo.). A tulajdonosok tehát ma­ximális szabadsággal, míg a bérmunkások maximális alávetettséggel kell, hogy számoljanak ebben az új rendszerben. A két szélsőség - vagy korlátlan szabadság, vagy maximális kontroll - persze alapjaiban ássa alá a társadalmi szolidaritást és a jogállamiságot. E megosztó modell következetes alkalmazásával a társadalmi szerkezet szerinti differenciáló jog alakulna ki (Standing 1999: 343). Az amerikai szociális munka 1960—90-es évek során végbement átalakulását elemezve Gilbert is hasonló következtetésekre jut: „Az utóbbi 35 év főbb jóléti reformjainak elemzése azt mutatta, hogy a jövedelem­megtartó programokban résztvevők és a szociális szolgál­tatásokra jogosultak köre leszűkült, egyúttal a helyi felelősség és a szo­ciális szféra magánszolgáltatásai szélesedtek, ezen kívül a szolgáltatás funkcióinak hangsúlyai is eltolódtak, a rehabilitatív eseti munkakeresés és tanácsadás megritkult, a munkaorientációjú, tréning típusú munkát kereső aktivitások és a helyi munkaalkalmak teremtésére tett erőfeszíté­sek jelentősebbé váltak. A támogatások szövetségi alapú kötelezettsége egyre inkább eltolódott egy szükségletalapú, költségvetés által behatá­rolt időszakos, szankciókkal és ösztönzőkkel körülbástyázott segélyfor­ma felé, ahol a jóléti ellátások klienseit egyre gyakrabban kötelezik rá­ esély 2014/3 13

Next