Esti Budapest, 1952. július (1. évfolyam, 75-101. szám)

1952-07-01 / 75. szám

Elmérjü­n­k olyan ifjú­ságot, amely kész nagy pártunkat t­ízen­-vízen­ át követni Farkas Mihály elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén a párt munkájáról az ifjúság között A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége ülésé­­nek második napirendi pontjaként Farkas Mihály­­elvtárs tartott beszámolót ,,A párt munkája az ifjúság kö­zött" , címmel. Farkas elvtárs beszámolójában kiemelte azokat a fel­adatokat, amelyeket a párt, Rákosi elvtárs tűzött párt- és DISZ-szervezeteink elé. Hangsúlyozta, hogy a szocializmus építésének megnövekedett feladatai ifjúságunktól az eddigi­nél harcosabb helytállást és pártszervezeteinktől fokozottabb segítségnyújtást követel. A legfontosabb, hogy a párt politi­kájának szelleme áthassa a DISZ szervezeteit és ezért úgy szilárduljon meg a párt vezetése a DISZ-szervezetek mun­kájában, hogy minden cselekedetükben pártunkat, Rákosi elvtársat kövessék. Kiemelte Farkas elvtárs, hogy a DISZ egyik legfonto­sabb feladata: egy-két év alatt a magyar munkás-, paraszt- és tanulóifjúság döntő többségét átfogó tömegszervezetté fejlődjék. E célt azonban csak úgy érheti el, ha mind a po­litikai nevelő- és szervezőmunkát, mind a sport- és kultúr­­m­unkát megjavítja. Rámutatott Farkas elvtárs a Politikai Bizottság február 28-i határozatának jelentőségére a DISZ fejlődésében. A ha­tározat szerint fontos, hogy tovább növeljék a 20 éven fe­lüli DISZ-tagok számát. Ifjúságunk feladatairól szólva Farkas elvtárs hangsúlyozta: a munkásfiatalok járjanak az élen a termelés minden frontján, új termelési eredmények kiharcolásában és a munkafegyelem példás megtartásában. A parasztfiatalok mind nagyobb tömegei a DISZ-be tömö­rülve vezessék a falusi ifjúságot a szocialista mezőgazdaság útjára. Pártszervezeteink feladata, hogy ellenőrizzék és segít­sék a DISZ vezetőségi munkáját és a DISZ szervezeteinek, tömegkapcsolatainak megszilárdítását. A DISZ jó munkája nevelje az ifjúságot a múlt káros maradványai, a soviniz­mus, a klerikális befolyás, a pacifizmus, cinizmus, fegyelme­zetlenség, gondatlanság elleni harcra, nevelje bátor, helyt­álló ifjú sereggé, az új, szocialista világ építőjévé és védel­mezőjévé. Farkas elvtárs beszámolójából az alábbi részleteket kö­zöljük: Sztálin elvtárs sokszor hang­súlyozta, hogy „az ifjúság a leghálásabb talaj a jövő építé­se számára”, mert a régi társa­dalom mérgező szokásaitól és hagyományaitól épp az ifjúság „többé-kevésbbé mentes”; a mi nagy vezérünk mondotta, hogy „az ifjúság a mi jövőnk, a mi reménységünk, mert mentes minden régi tehertől, s köny­­nyebben teszi magáévá a lenini eszméket, mint bárki más”. De Sztálin elvtárs arra is ta­nított bennünket, hogy „a mi ifjaink nem egyformák. Van­nak sopánkodó, fáradt, kétség­­beesett ifjak, vannak bátrak, életvidámak, olyanok, akik aka­ratukban és törhetetlen győzni­­akarásukban erősek. Lehetetlen, hogy most, amikor az életben szétszaggatjuk a régi kapcsola­tokat és újakat teremtünk... lehetetlen, hogy ilyen helyzet­ben az ifjúság velünk rokon­szenvező emberek egynemű tö­mege legyen, hogy az ifjúság­ban ne legyen rétegeződés, sza­kadás”. A sztálini tanítás mindkét ol­dalát figyelembe kell vennünk, mindkettő vonatkozik a mi ifjú­ságunkra is. A mi ifjúságunkra is áll az, hogy a leghálásabb talaj a jövő építése számára, hogy a múlt mérgező szokásai­tól és hagyományaitól a legin­kább mentes. Hiszen a 14—24 éves fiatal nemzedék, amelyre a DISZ-nek támaszkodnia kell, a felszabadulás idején csak 7 —17 éves volt, életének döntő élményeit már nem a múltból, hanem dolgozó népünk győ­zelmes felemelkedésének korsza­kából merítette. Ezért van az, hogy az ifjúság sokkal ke­­vésbbé van terhelve és fertőzve a múlt szokásaival és hagyo­mányaival, mint az idősebb nemzedékek. De elmondhatjuk-e, hogy a mi ifjúságunkban már egyáltalán nincsenek nyomai a múlt fertő­zésének? Nem, nem mondhatjuk el! Figyelembe kell venni, hogy országunkban a kapitalista osz­tályokat még nem számoltuk fel teljesen, van még kulákság, vannak még maradványai a vá­rosi burzsoáziának, van kispol­gárság, vannak még egyénileg gazdálkodó parasztok. És mind­ezeknek gyermekeik vannak, akik magukkal hozzák az élet­be annak az osztálynak, annak a rétegnek, rokoni és baráti kör­nyezetnek a szokásait és erköl­cseit, amelyből származnak. Ezektől a rétegektől a munkás­ifjúság sincs kínai fallal el­zárva. A 20—24 éves ifjú, aki a felszabaduláskor 13—17 éves, a fordulat évében pedig 16—20 éves volt, bizony még sokszor magával cipeli a nacionalista, a klerikális nevelés fertőzését is. Elmondhatjuk-e, hogy ifjúságunk koraiban a szociáldemokrata, a nacionalista, klerikális ideológia maradványaival és hatásával már nem kell harcolni? Nem, nem mondhatjuk el! Annál ke­­vésbbé mondhatjuk el, mert hi­szen a DISZ, mint a párt veze­tése alatt álló, egységes és egyedüli ifjúsági szervezet még aránylag nagyon fiatal. ★ Az ifjúság között végzett munkában azonban csak kez­deti eredményekről lehet beszél­ni. Dolgozó és tanuló ifjúságunk nagy politikai változása és fej­lődése­­mögött a DISZ — és tegyük hozzá — a párt­ mun­kája az ifjúság között általá­ban véve elmaradt. Rákosi elvtárs a DISZ Központi Vezetősége ülésén, 1951 december 29-én tartott be­szédében erről a következőket mondotta: „Semmi kétség, hogy a DISZ tavalyi megszervezése óta jelentékenyen fejlődött... ennek dacára az a benyo­­másunk, hogy a DISZ fej­lődése nem tartott lépést a párt és népi demokráciánk fejlődésével. És érthető, ha ez a körülmény nyugtalanít bennünket."’ Ennek a nem kielégítő hely­zetnek az oka döntő mérték­ben abban keresendő, hogy pártszervezeteink mindmáig nem értették meg eléggé a Kom­­szomolhoz hasonló ifjúsági szer­vezet jelentőségét, ezért nem fordítottak rá elég gondot, nem vezették, támogatták, s nem el­lenőrizték eléggé. A felelősség az ifjúság között végzett mun­ka nem kielégítő helyzetéért elsősorban a pártot terheli. A DISZ, elvtársak, csak a párt ve­zetésének biztosítása által vál­hat a dicső Komszomolhoz ha­sonló forradalmi ifjúsági szer­vezetté, a magyar nép új nem­zedékének olyan harcos isko­lájává, amely szocialista szel­lemű nevelésével átfogja a fia­talok döntő többségét. A tapasztalatok azt igazol­ják, hogy pártszervezeteink nem értették meg eléggé azokat a feladatokat és kötelességeket sem, amelyeket a Központi Ve­zetőség levele az ifjúsági szö­vetség vezetésével kapcsolato­san felvetett és ennek következ­tében nagyon hiányosan hajtot­ták végre. A DISZ is hibát kö­vetett el, mert nem­ törte ma­gát, hogy érvényesítse a párt vezetése által biztosított jo­gait, nem törődött eléggé a maga részéről azzal, hogy min­denütt megkapja azt az irá­nyítást és azt a támogatást a párt részéről, amely nélkül eredményesen dolgozni nem tud. Hogy milyen komoly hiányos­ságok mutatkoznak pártszerve­zeteink munkájában a DISZ vezetése terén, azt a DISZ- szervezetekben és részben a DISZ Intéző Bizottságában is elburjánzott bürokratikus vezetés és stílus is igazolja. Mi jellemzi a DISZ-szerveze­­tek és részben a DISZ Intéző Bizottság vezetési stílusát? A DISZ-szervezetek és rész­ben az Intéző Bizottság veze­tési stílusára nagymértékben jellemző a tömegektől való el­szakadás. A DISZ vezetői hosz­­szú hónapokon át nem járnak ki a DISZ alsóbb szervezetei­hez, megyei, városi, járási és különösen üzemi szervezeteihez. Nagyon ritkán — vagy egyálta­lában nem — fordul elő az, hogy a DISZ vezetői ifjúsági gyűléseken az ifjúsághoz szól­nak. Ezért a magyar if­júság alig ismeri a DISZ vezetőit. De saj­nos, a fordítottja is igaz ennek és pedig az, hogy a DISZ ve­zetői sem ismerik eléggé alapo­san a DISZ-szervezeteket, a magyar ifjúságot. A DISZ-nek ezen a téren is sokat kellene tanulnia a Komszomoltól. A Komszomol vezetői kivétel nél­kül havonta legalább egyszer, elsősorban vidéken előadást tar­tanak. Ez alkalommal ellenőrzik az alsóbb szervek munkáját, közvetlen kapcsolatot teremte­nek az alsó szervekkel, meg­ismerik a nehézségeket, értékes tapasztalatokat és tanulságokat szereznek maguk is és ezzel ja­vítják munkájukat, elevenebbé teszik az egészséges vérkerin­gést, ami a vezetésnek és az alsóbb szervek jó munkájának elengedhetetlen feltétele. A Politikai Bizottság február 28-i határozata az ifjúság kö­zött végzendő pártmunka és a DISZ politikai és szervezeti fej­lődésének új szakaszát nyitja meg. A határozat eredménye­ként a DISZ-ben komolyan meg kell, hogy nőjön a politikailag fejlett vezetők száma, ami törvényszerűen maga után kell hogy vonja a DISZ-szerve­­zet magasabb szír,­náiv politi­kai nevelőmunkáját, az ifjúság eredményesebb bekapcsolását a termelésbe, a szocialista ver­senybe, a tszcs-k megszilárdítá­sába, a harcot a jobb tanulásért. A Politikai Bizottság e nagy­­jelentőségű határozatának he­lyes végrehajtása jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy megnő­jön a DISZ vonzóereje, nép­szerűsége az új nemzedék mil­liós tömegében és ezen belül a 20 éven felüli ifjúság között is, ami kifejeződik majd a DISZ taglétszámának gyorsabb növe­kedésében. Miben mutatkoznak meg párt­­bizottságaink, pártszervezeteink munkájának jelenlegi hiányos­ságai a DISZ-szervezetek ve­zetésében és támogatásában? Abban, hogy a DISZ-szerveze­­tek irányítása és támogatása még mindig nem vált a párt­szervezetek munkájának szervest részévé, ma még — sajnos —­­ az a helyzet, hogy pártszerve-­ zeteink kampányszerűen fog-­­ lalkoznak az ifjúság­ kérdései-­ vel. Az ifjúság nevelése, irányí-­ tása, a DISZ erősítése azonban­ semmiesetre sem kampányfel-­ adat. Ezzel a bonyolult, sokré-t tű feladattal rendszeresen és­ tervszerűen kell foglalkozni. Az­ ifjúság nevelését, a DISZ-szer-­ vezetek irányítását és támoga-­ tását a párt állandó jellegű,­ egyik legdöntőbb politikai fel-­ adatának kell tekinteni! A Munkásifjúságunk — mint új tények mutatják — mind ak-­­tívabban és mind nagyobb tö­megeiben veszi ki részét a szo-5 cialista termelésből. Ez örvény­e­tetes tény. Emellett azonban rá­­ kell mutatni arra is, hogy bi­­­zony munkásifjúságunk egésze még nem vált a termelés roh­amcsapatává, számos helyen még távolról­­ sem kielégítő példamutatása és­­ magatartása. Nem kielégítő még a mu­n­kásifjúság között a munkafe­gyelem, így például a MÁVAG- ban január 1-től 430 ifjúmun­kásnak volt fegyelmije; a Ganz Vagonban január 1 -től 397 ifjúmunkás kapott fegyelmi bün­tetést. A Kelenföldi Textilkom­binátban három hónap alatt 190 ifjúmunkás ellen hoztak fe­gyelmi határozatot. Az Egyesült Izzóban a legutóbbi három hó­napban 99 ifjúmunkás kapott fegyelmi büntetést. Nem kielégítő a sztahanovis­ták száma sem a munkásifjú­ság között. A MÁVAG-ban 492 sztahanovista között 51, a Ganz Vagonban 331 között 26 ifjú­munkás sztahanovista van. Az ózdi kohászati üzemekben 14 sztahanovista ifjúmunkás van és öt sztahanovista ifjúsági brigád dolgozik, 102 taggal. A Kelen­földi Textilkombinátban 139 sztahanovista közül az ifjak szá­ma 28 fő. Az Egyesült Izzóban 327 sztahanovista közül 85 az ifjú sztahanovisták száma. A bá­nyaiparban az első negyedévi kimutatás szerint a sztahanovis­ták összlétszáma 2017 fő, ebből azonban csak 210 az ifjúmun­kás sztahanovisták száma. Mindez azt mutatja, hogy a DISZ egyik legdöntőbb felada­tát, a munkásifjúság százezres tömegeinek a szocialista építő­­munkára való mozgósítását, a munkához való szocialista vi­szony kialakítását még távolról sem oldja meg kielégítő módon. De ez másrészt azt is bizonyít­ja, hogy pártszervezeteink sem tudták még a munkásifjúság nagy erejét, lendületét és akti­vitását teljes egészében a szo­cialista építés szolgálatába állí­tani. A felsorolt feladatokat a DISZ csak pártunk vezetésé­vel, állami intézményeink és társadalmi szervezeteink hatha­tós támogatásával tudja sikere­sen megoldani. Pártunk és ál­lamunk vezetői, íróink, művé­szeink, tanítóink, tanáraink és professzoraink, a rádió, a mozi, a színház, a sajtó, minden szel­lemi erő fáradhatatlanul azon kell dolgozzék, hogy olyan új magyar nemzedék formálódjék és nőjön, amely szilárdan bí­zik népe ügyének igazában, amely az új világ építésének útján felmerülő nehézségeket könnyedén le tudja küzdeni, amely tisztában van történelmi küldetésével és kész nagy pár­tunkat tűzön-vizen át követni. Úgy kell pártunknak a DISZ-en keresztül nevelnie a magyar ifjúságot, hogy rá nagy pártunk minden körülmények között biztosan építhessen, hogy a magyar ifjúság­ elnyerje azt a megtisztelő címet, hogy népünk szeretett vezérének, Rákosi elvtársnak az ifjúsága. A csillebérci Úttörővárosban a kalocsai úttörő-tánccsoport legfiatalabb tagjainak pompás nép­viseletét csodálja egy kispajtás. ft MPP BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSftnft ES B FŐVÁROSI Tfb­ftCS­IHPfft Koreáért, hazánkért, szabadságunkért! A magyar munkások szíve Koreáért dobog!” Ezek a sza­vak díszítik a Duclos Bányagépgyár egyik műhelyének falát. Ezek a szavak is kifejezik azt az együttérzést, amely lelkesíti a magyar dolgozókat, hogy a most induló koreai műszakban barátnak és ellenségnek megmutassák: népünk elszánt akarattal, az imperialisták elleni gyűlölettel eltelve harcol a békefront rábízott szakaszán a béke, a szabadság nagy ügyéért. Ma dolgozóink milliói újabb győzelmes békecsatába indul­nak. A békeharcosok eltökélt serege jobb munkával, több ter­­meléssel megmutatja: íme, a mi erőnk lebírhatatlan, a­­ mi szabad népünk kész hazáját, békéjét megvédeni. Alig néhány napja a Magyar Népköztársaság külügy­minisztériuma tiltakozó jegyzéket juttatott el Jugoszlávia budapesti követségéhez. A jegyzék nem kevesebb, mint 48 provokatív határsértést sorolt fel, amelyeket a Tito-banda határszervei az utolsó hónapokban követtek el. Az impe­rialistáknak ez a láncos kutyája a mi hazánkat is olyan pusztulásnak és annyi szenvedésnek szeretné kitenni, mint amennyit a hős koreai népnek kell elszenvednie a fasiszta hordák barbár garázdálkodásai nyomán. Éppen ezért, ami­kor a koreai műszak győzelmei tudtul adják majd a világ­nak testvéri együttérzésünket a hős koreai nép iránt, ugyan­akkor figyelmeztetés ez az imperialista agresszorok felé is: nap mint nap erősebbé tesszük országunkat, nap mint nap szorosabbra vonjuk sorainkat, hogy a béketábor bevehetetlen erődjévé építsük szabad, boldog hazánkat. Minden terven fe­lül elkészülő gép, minden torma szén, acél, minden méter terven felül szőtt textil munkásaink, mérnökeink, műveze­tőink hozzájárulása lesz erőnk gyarapításához, hogy a siker minden kilátása reménytelen legyen az imperialisták és tán­cos kutyáik számára, úgy harcolunk a most következő na­pokban, hogy a koreai műszak sikere az egész béketábor győzelme legyen. A siker, a győzelem feltétele azonban, hogy mindenki szilárdan állja szavát és teljesítse vállalt kötelezettségét. „Most magas teljesítménnyel mutassuk meg, hogyan se­gítjük a közös harcot.“ Ezekkel a szavakkal csatlakozott a koreai műszakhoz Benedek István, a földalatti gyorsvasút építkezésének ifjúmunkása. Ez a közös harc akkor lesz si­keres, ha valóban szorosan együtt, egymást segítve végez­zük munkánkat. A műszaki feltételek biztosítása, a szer­szám, az anyagellátás és a verseny nyilvánosságának töké­letes megszervezése biztosíthatja a sikert. Csak így érhet­nek el eredményeket a budapesti dolgozók, csak így edződ­hetnek új békeharcosok ezrei, akiket a béke és szabadság ügye iránti odaadás, a hős koreai néppel való testvéri szoli­daritás lelkesít nagy tettekre. Nagyszerű feladatot vállaltak a budapesti dolgozók, ami­kor hazánk és ezzel a békefront védelmének erősítésével nyújtanak segítséget koreai testvéreinknek az Országos Béke­tanács felhívásának szavai szerint: „Csákánnyal, kalapáccsal, a szem­veszt­eség nélkü­li gyors aratással, az állami kötelezettségek maradéktalan teljesítésé­vel is segítsük harcukat“. Lelkesítse dolgozóinkat az a tu­dat, hogy pártunk, Rákosi elvtárs vezetésével legyőzhetetlen ügyet, a béke, a szabadság ügyét védelmezzük. A koreai nép harca a mi harcunk is (Folytatás az 1. oldalról.) Hazafias és nemzetközi kötelességünk egyben... A koreai gyűjtés munkájába művészeti életünk legjobbjai is lelkesen kapcsolódtak be. Pór Bertalan kétszeres­ Kossuth-dí­­jas festőművész a következőket mondotta a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — Én magam 500 forintot adtam a segélyakció céljaira. Tudom és érzem, hogy a koreai nép harca a mi harcunk is, s azzal, hogy a szabadságukért harcoló hősöket segítjük, a mi békénket is védjük. Az igazi művésznek szabadságra van szüksége ahhoz, hogy kibonta­koztathassa tehetségét, alkotó­készségét, képeket fessen, szob­rokat faragjon. Éppen ezért minden művésznek fel kell is­mernie, hogy a koreai nép sza­badságharca a mi népünk, így az ő alkotó munkáját is védi. Fontos feladatunk teh­át, hogy anyagilag is segítsük a koreai nép hősi küzdelmét, azét a né­pét, amely most a békeharc el­ső vonalaiban harcol. A segít­ségnyújtás hazafias és egyben nemzetközi kötelességünk is, tartják és mindenütt egy-egy költemény, egy-egy rövid fel­olvasás emlékeztet arra, hogy amíg mi itt békében dolgozunk, addig a hős koreai nép két éve vívja hősies harcát az aljas imperialista agresszorok ellen. A beszámoló­k után egyszerre lendülnek magasba a kezek, hogy néhány keresetlen szóval jelentsék be, miként kívánják kivenni részüket a koreai hó­nap sikeréből. A röpgyűlések után a hang­szóró — amelyet erre az al­kalomra szereltek fel — per­cenként közli a koreai bélyeg­­vásárlás és a munkavállalások újabb és újabb eredményét: „A minőségi ellenőrzési osztály ■versenykihívását az egyesülés valamennyi osztálya elfogadta... A versenyben első helyen a termeltetési osztály áll... A termeltetési osztály dolgozói táviratot intéztek az Országos Béketanácshoz, hogy juttassa el együttérzésüket, szerettüket a hős koreai néphez.” Értékes felajánlásokkal, lendületes versennyel folyik a gyűjtés a MEZŐKER-ben (Tudósítónktól) Még hét óra sincs, de már szokatlanul népes és zajos az Árpád-utca. A MEZŐKER Egyesülés dolgozói sietnek, hogy még a munka megkez­dése, előtt röpgyűlésen vehesse­nek részt. Az épületből moz­galmi dalok, ütemes indulók hangja szűrődik ki. Percek alatt megtelnek a termek, ahol a röpgyűléseket

Next