Esti Budapest, 1952. július (1. évfolyam, 75-101. szám)
1952-07-01 / 75. szám
Elmérjünk olyan ifjúságot, amely kész nagy pártunkat tízen-vízen át követni Farkas Mihály elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén a párt munkájáról az ifjúság között A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége ülésének második napirendi pontjaként Farkas Mihályelvtárs tartott beszámolót ,,A párt munkája az ifjúság között" , címmel. Farkas elvtárs beszámolójában kiemelte azokat a feladatokat, amelyeket a párt, Rákosi elvtárs tűzött párt- és DISZ-szervezeteink elé. Hangsúlyozta, hogy a szocializmus építésének megnövekedett feladatai ifjúságunktól az eddiginél harcosabb helytállást és pártszervezeteinktől fokozottabb segítségnyújtást követel. A legfontosabb, hogy a párt politikájának szelleme áthassa a DISZ szervezeteit és ezért úgy szilárduljon meg a párt vezetése a DISZ-szervezetek munkájában, hogy minden cselekedetükben pártunkat, Rákosi elvtársat kövessék. Kiemelte Farkas elvtárs, hogy a DISZ egyik legfontosabb feladata: egy-két év alatt a magyar munkás-, paraszt- és tanulóifjúság döntő többségét átfogó tömegszervezetté fejlődjék. E célt azonban csak úgy érheti el, ha mind a politikai nevelő- és szervezőmunkát, mind a sport- és kultúrmunkát megjavítja. Rámutatott Farkas elvtárs a Politikai Bizottság február 28-i határozatának jelentőségére a DISZ fejlődésében. A határozat szerint fontos, hogy tovább növeljék a 20 éven felüli DISZ-tagok számát. Ifjúságunk feladatairól szólva Farkas elvtárs hangsúlyozta: a munkásfiatalok járjanak az élen a termelés minden frontján, új termelési eredmények kiharcolásában és a munkafegyelem példás megtartásában. A parasztfiatalok mind nagyobb tömegei a DISZ-be tömörülve vezessék a falusi ifjúságot a szocialista mezőgazdaság útjára. Pártszervezeteink feladata, hogy ellenőrizzék és segítsék a DISZ vezetőségi munkáját és a DISZ szervezeteinek, tömegkapcsolatainak megszilárdítását. A DISZ jó munkája nevelje az ifjúságot a múlt káros maradványai, a sovinizmus, a klerikális befolyás, a pacifizmus, cinizmus, fegyelmezetlenség, gondatlanság elleni harcra, nevelje bátor, helytálló ifjú sereggé, az új, szocialista világ építőjévé és védelmezőjévé. Farkas elvtárs beszámolójából az alábbi részleteket közöljük: Sztálin elvtárs sokszor hangsúlyozta, hogy „az ifjúság a leghálásabb talaj a jövő építése számára”, mert a régi társadalom mérgező szokásaitól és hagyományaitól épp az ifjúság „többé-kevésbbé mentes”; a mi nagy vezérünk mondotta, hogy „az ifjúság a mi jövőnk, a mi reménységünk, mert mentes minden régi tehertől, s könynyebben teszi magáévá a lenini eszméket, mint bárki más”. De Sztálin elvtárs arra is tanított bennünket, hogy „a mi ifjaink nem egyformák. Vannak sopánkodó, fáradt, kétségbeesett ifjak, vannak bátrak, életvidámak, olyanok, akik akaratukban és törhetetlen győzniakarásukban erősek. Lehetetlen, hogy most, amikor az életben szétszaggatjuk a régi kapcsolatokat és újakat teremtünk... lehetetlen, hogy ilyen helyzetben az ifjúság velünk rokonszenvező emberek egynemű tömege legyen, hogy az ifjúságban ne legyen rétegeződés, szakadás”. A sztálini tanítás mindkét oldalát figyelembe kell vennünk, mindkettő vonatkozik a mi ifjúságunkra is. A mi ifjúságunkra is áll az, hogy a leghálásabb talaj a jövő építése számára, hogy a múlt mérgező szokásaitól és hagyományaitól a leginkább mentes. Hiszen a 14—24 éves fiatal nemzedék, amelyre a DISZ-nek támaszkodnia kell, a felszabadulás idején csak 7 —17 éves volt, életének döntő élményeit már nem a múltból, hanem dolgozó népünk győzelmes felemelkedésének korszakából merítette. Ezért van az, hogy az ifjúság sokkal kevésbbé van terhelve és fertőzve a múlt szokásaival és hagyományaival, mint az idősebb nemzedékek. De elmondhatjuk-e, hogy a mi ifjúságunkban már egyáltalán nincsenek nyomai a múlt fertőzésének? Nem, nem mondhatjuk el! Figyelembe kell venni, hogy országunkban a kapitalista osztályokat még nem számoltuk fel teljesen, van még kulákság, vannak még maradványai a városi burzsoáziának, van kispolgárság, vannak még egyénileg gazdálkodó parasztok. És mindezeknek gyermekeik vannak, akik magukkal hozzák az életbe annak az osztálynak, annak a rétegnek, rokoni és baráti környezetnek a szokásait és erkölcseit, amelyből származnak. Ezektől a rétegektől a munkásifjúság sincs kínai fallal elzárva. A 20—24 éves ifjú, aki a felszabaduláskor 13—17 éves, a fordulat évében pedig 16—20 éves volt, bizony még sokszor magával cipeli a nacionalista, a klerikális nevelés fertőzését is. Elmondhatjuk-e, hogy ifjúságunk koraiban a szociáldemokrata, a nacionalista, klerikális ideológia maradványaival és hatásával már nem kell harcolni? Nem, nem mondhatjuk el! Annál kevésbbé mondhatjuk el, mert hiszen a DISZ, mint a párt vezetése alatt álló, egységes és egyedüli ifjúsági szervezet még aránylag nagyon fiatal. ★ Az ifjúság között végzett munkában azonban csak kezdeti eredményekről lehet beszélni. Dolgozó és tanuló ifjúságunk nagy politikai változása és fejlődésemögött a DISZ — és tegyük hozzá — a párt munkája az ifjúság között általában véve elmaradt. Rákosi elvtárs a DISZ Központi Vezetősége ülésén, 1951 december 29-én tartott beszédében erről a következőket mondotta: „Semmi kétség, hogy a DISZ tavalyi megszervezése óta jelentékenyen fejlődött... ennek dacára az a benyomásunk, hogy a DISZ fejlődése nem tartott lépést a párt és népi demokráciánk fejlődésével. És érthető, ha ez a körülmény nyugtalanít bennünket."’ Ennek a nem kielégítő helyzetnek az oka döntő mértékben abban keresendő, hogy pártszervezeteink mindmáig nem értették meg eléggé a Komszomolhoz hasonló ifjúsági szervezet jelentőségét, ezért nem fordítottak rá elég gondot, nem vezették, támogatták, s nem ellenőrizték eléggé. A felelősség az ifjúság között végzett munka nem kielégítő helyzetéért elsősorban a pártot terheli. A DISZ, elvtársak, csak a párt vezetésének biztosítása által válhat a dicső Komszomolhoz hasonló forradalmi ifjúsági szervezetté, a magyar nép új nemzedékének olyan harcos iskolájává, amely szocialista szellemű nevelésével átfogja a fiatalok döntő többségét. A tapasztalatok azt igazolják, hogy pártszervezeteink nem értették meg eléggé azokat a feladatokat és kötelességeket sem, amelyeket a Központi Vezetőség levele az ifjúsági szövetség vezetésével kapcsolatosan felvetett és ennek következtében nagyon hiányosan hajtották végre. A DISZ is hibát követett el, mert nem törte magát, hogy érvényesítse a párt vezetése által biztosított jogait, nem törődött eléggé a maga részéről azzal, hogy mindenütt megkapja azt az irányítást és azt a támogatást a párt részéről, amely nélkül eredményesen dolgozni nem tud. Hogy milyen komoly hiányosságok mutatkoznak pártszervezeteink munkájában a DISZ vezetése terén, azt a DISZ- szervezetekben és részben a DISZ Intéző Bizottságában is elburjánzott bürokratikus vezetés és stílus is igazolja. Mi jellemzi a DISZ-szervezetek és részben a DISZ Intéző Bizottság vezetési stílusát? A DISZ-szervezetek és részben az Intéző Bizottság vezetési stílusára nagymértékben jellemző a tömegektől való elszakadás. A DISZ vezetői hoszszú hónapokon át nem járnak ki a DISZ alsóbb szervezeteihez, megyei, városi, járási és különösen üzemi szervezeteihez. Nagyon ritkán — vagy egyáltalában nem — fordul elő az, hogy a DISZ vezetői ifjúsági gyűléseken az ifjúsághoz szólnak. Ezért a magyar ifjúság alig ismeri a DISZ vezetőit. De sajnos, a fordítottja is igaz ennek és pedig az, hogy a DISZ vezetői sem ismerik eléggé alaposan a DISZ-szervezeteket, a magyar ifjúságot. A DISZ-nek ezen a téren is sokat kellene tanulnia a Komszomoltól. A Komszomol vezetői kivétel nélkül havonta legalább egyszer, elsősorban vidéken előadást tartanak. Ez alkalommal ellenőrzik az alsóbb szervek munkáját, közvetlen kapcsolatot teremtenek az alsó szervekkel, megismerik a nehézségeket, értékes tapasztalatokat és tanulságokat szereznek maguk is és ezzel javítják munkájukat, elevenebbé teszik az egészséges vérkeringést, ami a vezetésnek és az alsóbb szervek jó munkájának elengedhetetlen feltétele. A Politikai Bizottság február 28-i határozata az ifjúság között végzendő pártmunka és a DISZ politikai és szervezeti fejlődésének új szakaszát nyitja meg. A határozat eredményeként a DISZ-ben komolyan meg kell, hogy nőjön a politikailag fejlett vezetők száma, ami törvényszerűen maga után kell hogy vonja a DISZ-szervezet magasabb szír,náiv politikai nevelőmunkáját, az ifjúság eredményesebb bekapcsolását a termelésbe, a szocialista versenybe, a tszcs-k megszilárdításába, a harcot a jobb tanulásért. A Politikai Bizottság e nagyjelentőségű határozatának helyes végrehajtása jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy megnőjön a DISZ vonzóereje, népszerűsége az új nemzedék milliós tömegében és ezen belül a 20 éven felüli ifjúság között is, ami kifejeződik majd a DISZ taglétszámának gyorsabb növekedésében. Miben mutatkoznak meg pártbizottságaink, pártszervezeteink munkájának jelenlegi hiányosságai a DISZ-szervezetek vezetésében és támogatásában? Abban, hogy a DISZ-szervezetek irányítása és támogatása még mindig nem vált a pártszervezetek munkájának szervest részévé, ma még — sajnos — az a helyzet, hogy pártszerve- zeteink kampányszerűen fog- lalkoznak az ifjúság kérdései- vel. Az ifjúság nevelése, irányí- tása, a DISZ erősítése azonban semmiesetre sem kampányfel- adat. Ezzel a bonyolult, sokré-t tű feladattal rendszeresen és tervszerűen kell foglalkozni. Az ifjúság nevelését, a DISZ-szer- vezetek irányítását és támoga- tását a párt állandó jellegű, egyik legdöntőbb politikai fel- adatának kell tekinteni! A Munkásifjúságunk — mint új tények mutatják — mind ak-tívabban és mind nagyobb tömegeiben veszi ki részét a szo-5 cialista termelésből. Ez örvényetetes tény. Emellett azonban rá kell mutatni arra is, hogy bizony munkásifjúságunk egésze még nem vált a termelés rohamcsapatává, számos helyen még távolról sem kielégítő példamutatása és magatartása. Nem kielégítő még a munkásifjúság között a munkafegyelem, így például a MÁVAG- ban január 1-től 430 ifjúmunkásnak volt fegyelmije; a Ganz Vagonban január 1 -től 397 ifjúmunkás kapott fegyelmi büntetést. A Kelenföldi Textilkombinátban három hónap alatt 190 ifjúmunkás ellen hoztak fegyelmi határozatot. Az Egyesült Izzóban a legutóbbi három hónapban 99 ifjúmunkás kapott fegyelmi büntetést. Nem kielégítő a sztahanovisták száma sem a munkásifjúság között. A MÁVAG-ban 492 sztahanovista között 51, a Ganz Vagonban 331 között 26 ifjúmunkás sztahanovista van. Az ózdi kohászati üzemekben 14 sztahanovista ifjúmunkás van és öt sztahanovista ifjúsági brigád dolgozik, 102 taggal. A Kelenföldi Textilkombinátban 139 sztahanovista közül az ifjak száma 28 fő. Az Egyesült Izzóban 327 sztahanovista közül 85 az ifjú sztahanovisták száma. A bányaiparban az első negyedévi kimutatás szerint a sztahanovisták összlétszáma 2017 fő, ebből azonban csak 210 az ifjúmunkás sztahanovisták száma. Mindez azt mutatja, hogy a DISZ egyik legdöntőbb feladatát, a munkásifjúság százezres tömegeinek a szocialista építőmunkára való mozgósítását, a munkához való szocialista viszony kialakítását még távolról sem oldja meg kielégítő módon. De ez másrészt azt is bizonyítja, hogy pártszervezeteink sem tudták még a munkásifjúság nagy erejét, lendületét és aktivitását teljes egészében a szocialista építés szolgálatába állítani. A felsorolt feladatokat a DISZ csak pártunk vezetésével, állami intézményeink és társadalmi szervezeteink hathatós támogatásával tudja sikeresen megoldani. Pártunk és államunk vezetői, íróink, művészeink, tanítóink, tanáraink és professzoraink, a rádió, a mozi, a színház, a sajtó, minden szellemi erő fáradhatatlanul azon kell dolgozzék, hogy olyan új magyar nemzedék formálódjék és nőjön, amely szilárdan bízik népe ügyének igazában, amely az új világ építésének útján felmerülő nehézségeket könnyedén le tudja küzdeni, amely tisztában van történelmi küldetésével és kész nagy pártunkat tűzön-vizen át követni. Úgy kell pártunknak a DISZ-en keresztül nevelnie a magyar ifjúságot, hogy rá nagy pártunk minden körülmények között biztosan építhessen, hogy a magyar ifjúság elnyerje azt a megtisztelő címet, hogy népünk szeretett vezérének, Rákosi elvtársnak az ifjúsága. A csillebérci Úttörővárosban a kalocsai úttörő-tánccsoport legfiatalabb tagjainak pompás népviseletét csodálja egy kispajtás. ft MPP BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSftnft ES B FŐVÁROSI TfbftCSIHPfft Koreáért, hazánkért, szabadságunkért! A magyar munkások szíve Koreáért dobog!” Ezek a szavak díszítik a Duclos Bányagépgyár egyik műhelyének falát. Ezek a szavak is kifejezik azt az együttérzést, amely lelkesíti a magyar dolgozókat, hogy a most induló koreai műszakban barátnak és ellenségnek megmutassák: népünk elszánt akarattal, az imperialisták elleni gyűlölettel eltelve harcol a békefront rábízott szakaszán a béke, a szabadság nagy ügyéért. Ma dolgozóink milliói újabb győzelmes békecsatába indulnak. A békeharcosok eltökélt serege jobb munkával, több termeléssel megmutatja: íme, a mi erőnk lebírhatatlan, a mi szabad népünk kész hazáját, békéjét megvédeni. Alig néhány napja a Magyar Népköztársaság külügyminisztériuma tiltakozó jegyzéket juttatott el Jugoszlávia budapesti követségéhez. A jegyzék nem kevesebb, mint 48 provokatív határsértést sorolt fel, amelyeket a Tito-banda határszervei az utolsó hónapokban követtek el. Az imperialistáknak ez a láncos kutyája a mi hazánkat is olyan pusztulásnak és annyi szenvedésnek szeretné kitenni, mint amennyit a hős koreai népnek kell elszenvednie a fasiszta hordák barbár garázdálkodásai nyomán. Éppen ezért, amikor a koreai műszak győzelmei tudtul adják majd a világnak testvéri együttérzésünket a hős koreai nép iránt, ugyanakkor figyelmeztetés ez az imperialista agresszorok felé is: nap mint nap erősebbé tesszük országunkat, nap mint nap szorosabbra vonjuk sorainkat, hogy a béketábor bevehetetlen erődjévé építsük szabad, boldog hazánkat. Minden terven felül elkészülő gép, minden torma szén, acél, minden méter terven felül szőtt textil munkásaink, mérnökeink, művezetőink hozzájárulása lesz erőnk gyarapításához, hogy a siker minden kilátása reménytelen legyen az imperialisták és táncos kutyáik számára, úgy harcolunk a most következő napokban, hogy a koreai műszak sikere az egész béketábor győzelme legyen. A siker, a győzelem feltétele azonban, hogy mindenki szilárdan állja szavát és teljesítse vállalt kötelezettségét. „Most magas teljesítménnyel mutassuk meg, hogyan segítjük a közös harcot.“ Ezekkel a szavakkal csatlakozott a koreai műszakhoz Benedek István, a földalatti gyorsvasút építkezésének ifjúmunkása. Ez a közös harc akkor lesz sikeres, ha valóban szorosan együtt, egymást segítve végezzük munkánkat. A műszaki feltételek biztosítása, a szerszám, az anyagellátás és a verseny nyilvánosságának tökéletes megszervezése biztosíthatja a sikert. Csak így érhetnek el eredményeket a budapesti dolgozók, csak így edződhetnek új békeharcosok ezrei, akiket a béke és szabadság ügye iránti odaadás, a hős koreai néppel való testvéri szolidaritás lelkesít nagy tettekre. Nagyszerű feladatot vállaltak a budapesti dolgozók, amikor hazánk és ezzel a békefront védelmének erősítésével nyújtanak segítséget koreai testvéreinknek az Országos Béketanács felhívásának szavai szerint: „Csákánnyal, kalapáccsal, a szemveszteség nélküli gyors aratással, az állami kötelezettségek maradéktalan teljesítésével is segítsük harcukat“. Lelkesítse dolgozóinkat az a tudat, hogy pártunk, Rákosi elvtárs vezetésével legyőzhetetlen ügyet, a béke, a szabadság ügyét védelmezzük. A koreai nép harca a mi harcunk is (Folytatás az 1. oldalról.) Hazafias és nemzetközi kötelességünk egyben... A koreai gyűjtés munkájába művészeti életünk legjobbjai is lelkesen kapcsolódtak be. Pór Bertalan kétszeres Kossuth-díjas festőművész a következőket mondotta a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — Én magam 500 forintot adtam a segélyakció céljaira. Tudom és érzem, hogy a koreai nép harca a mi harcunk is, s azzal, hogy a szabadságukért harcoló hősöket segítjük, a mi békénket is védjük. Az igazi művésznek szabadságra van szüksége ahhoz, hogy kibontakoztathassa tehetségét, alkotókészségét, képeket fessen, szobrokat faragjon. Éppen ezért minden művésznek fel kell ismernie, hogy a koreai nép szabadságharca a mi népünk, így az ő alkotó munkáját is védi. Fontos feladatunk tehát, hogy anyagilag is segítsük a koreai nép hősi küzdelmét, azét a népét, amely most a békeharc első vonalaiban harcol. A segítségnyújtás hazafias és egyben nemzetközi kötelességünk is, tartják és mindenütt egy-egy költemény, egy-egy rövid felolvasás emlékeztet arra, hogy amíg mi itt békében dolgozunk, addig a hős koreai nép két éve vívja hősies harcát az aljas imperialista agresszorok ellen. A beszámolók után egyszerre lendülnek magasba a kezek, hogy néhány keresetlen szóval jelentsék be, miként kívánják kivenni részüket a koreai hónap sikeréből. A röpgyűlések után a hangszóró — amelyet erre az alkalomra szereltek fel — percenként közli a koreai bélyegvásárlás és a munkavállalások újabb és újabb eredményét: „A minőségi ellenőrzési osztály ■versenykihívását az egyesülés valamennyi osztálya elfogadta... A versenyben első helyen a termeltetési osztály áll... A termeltetési osztály dolgozói táviratot intéztek az Országos Béketanácshoz, hogy juttassa el együttérzésüket, szerettüket a hős koreai néphez.” Értékes felajánlásokkal, lendületes versennyel folyik a gyűjtés a MEZŐKER-ben (Tudósítónktól) Még hét óra sincs, de már szokatlanul népes és zajos az Árpád-utca. A MEZŐKER Egyesülés dolgozói sietnek, hogy még a munka megkezdése, előtt röpgyűlésen vehessenek részt. Az épületből mozgalmi dalok, ütemes indulók hangja szűrődik ki. Percek alatt megtelnek a termek, ahol a röpgyűléseket