Esti Budapest, 1953. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1953-06-01 / 126. szám

2 A 10 éves Michael Rosenberg levele Eisenhowerhez: „Hobby és én nagyon boldogok lennénk.” NEW YORK, június 1. (MTI) A Rosenberg-házaspár meg­mentésére alakult országos bi­zottság vasárnap átadta az ame­rikai sajtónak a Rosenberg-há­zaspár tízéves fiának, Michael Rosenbergnek Eisenhower elnök­höz intézett levelét. A levél szö­vegéhez az országos bizottság mellékelte az eredeti fénykép­­másolatát is. Michael Rosenberg — mint az AP amerikai hírügynökség je­lenti — a többi között a követ­kezőket írta: „Édesanyámat és édesapámat New Yorkban börtönben tartják. Öcsém hatéves, Bobbynak hív­ják. Szüleink nagyon hiányoz­­nak neki is, nekem is. Az a gon­dolatom támadt, hogy írok Ön­nek, kérve: bocsássa szabadon édesapámat és édesanyámat és gondoskodjék róla, hogy ne tör­ténjék semmi bajuk. Ha haza­térnének, Robby és én nagyon boldogok lennénk és nagyon megköszönnénk Önnek. Michael Rosenberg.” --------------- ■ • ■ --------------­ Két kínai orvos a saját vérével mentette meg egy amerikai bombatámadás áldozatát Koreai arcvonal, június 1. (Új-Kína) Egy május 14-i amerikai bom­batámadás következtében Kim Zsung Szuk 18 éves koreai leány és 15 éves öccse, Kim Ku Szuk megsebesült. Amikor a kínai népi önkéntesek egy tábori kór­házának két orvosa a sebesül­tekre rátalált, a leány állapota már rendkívül súlyos volt és a nagy vérveszteség következté­ben eszméletét veszítette. Az orvosok elhatározták, hogy azon­nal műtétet hajtanak végre és vérátömlesztést alkalmaznak. Tung Te-jüan és U­­u-lin, a kí­nai népi önkéntesek orvosai — mindketten a Kínai Kommunista Párt tagjai — 300 köbcentimé­ter vért adtak a leánynak. 25 százalékos fizetésemelést követelnek az osztrák állami alkalmazottak BÉCS, június 1. (TASZSZ) Az osztrák kormány és az ál­lami alkalmazottak szakszerve­zetének jobboldali vezetősége között megegyezés jött létre az állami alkalmazottak fizetésének úgynevezett „ideiglenes" (néhány évre szóló) emeléséről. A meg­egyezés lényeges fizetésemelést ír elő a minisztereknél és a ma­gasrangú tisztviselőknél, ugyan­akkor egészen jelentéktelen mér­tékben emeli csak a közép- és kistisztviselők fizetését. A kormány és a jobboldali szakszervezeti vezetőség között létrejött megegyezés nagy fel­­háborodást keltett az állami al­kalmazottak körében. Az „Öster­reichische Volksstimme’’ közli, hogy Ausztria minden tartomá­nyában egyre szélesedik a tilta­kozó mozgalom a megegyezés ellen. Az állami alkalmazottak képviselői Bécsben gyűlést tar­tottak, a gyűlés szónoka köve­­telte a megegyezés haladékta­lan érvénytelenítését, a kis- és középtisztviselők fizetésének 25 százalékos emelését. Egy év alatt 250.000 üzemi baleset Jugoszláviában SZÓFIA, június 1. A „Napred", a jugoszláv for­radalmi emigránsok Szófiában megjelenő lapja írja: A belgrádi hat­alombitorlók mitsem törődnek a gyárak, a bányák, az építkezések munka­­védelmével. Ennek a lelkiismeretlen mód­szernek a következménye a rend­kívül sok üzemi baleset. Csupán a szarajevói vasút­építő vállalatnál 588 üzemi bal­eset történt a múlt év első hat hónapjában. A sziszaki vasgyár­ban 742 szerencsétlenség tör­tént 1952-ben, amelyek közül 4 halálos kimenetelű volt. A szlovéniai Store fémkohászati üzemben 1952 első három hó­napjában a martinkemencéknél dolgozó munkások 88 százalé­ka, a mechanikai részlegben pe­dig a dolgozók 90 százaléka sérült meg. Szarajevó egyik ha­diüzemében az ez év januárjá­ban történt robbanásnak több mint 100 halott és sebesült ál­dozata volt Még az iparilag fejletlen Montenegróban is igen sok az üzemi baleset. A „Pobjeda", a titóista párt montenegrói lapja kénytelen volt bevallani, hogy az elmúlt évben a halálos ki­menetelű balesetek száma 244,4 százalékkal, a súlyos sebesülé­sek számít 054,2 százalékkal, a könnyebb sebesüléseké pedig 387,8 százalékkal emelkedett Montenegróban 1950-hez viszo­nyítva. Egész Jugoszláviában 1951- ben 90.436 üzemi baleset, 1952- ben pedig 250.000, azaz 176 százalékkal több üzemi bal­eset történt, mint az előző év­ben. Ö­fA/úiA&i'itA fájók Pártunk mindent megtesz a gyermekért Az én kisfiaim 9 és féléves, sá­padt, gyenge, ideges kisgyerek és most tudtam meg, hogy a szíve sincs egész rendben, za­varok vannak nála. Orvosi ja­vaslatra felkerült a Szilasi­ úti gyermeküdülőbe, 400 méter ma­gasan a Duna felett, ahol ál­landó orvosi felügyelet, orvosok által összeállított étkezés, teljes kikapcsolódás, állandó és sok pihenés mellett hozzák rendbe és gyógyítják meg ezeket a kis emberkéket. Természetesen tanul­nak is, de a fő súlyt a meg­­gyógyításukra fektetik, hogy erős és egészséges gyermekeket kapjunk vissza. Kellett, hogy ezt megírjam, mert a szívem tele van boldog­sággal és örömmel, hogy pár­tunk mindent elkövet és meg­tesz a gyermekekért, hogy min­den anya örülhessen egészséges kis gyermeke édes kacagá­sának és mosolyának. Pomayer Péterné takarítónő, a FÖME dolgozója ♦ÜPGBDUH1.« a*. új Szovje­­nminittfp flESSÉGBEáLLÍTÁSSAl 2 darab szinszűrvvel, váll­szíjjal és exponálózsinórral kapható, az OFOTÉRT bojtokban Budapesten és az ország minden részén. &BUDAPEST HÉTFŐ, 1953. JÚNIUS 1. Újabb amerikai támaszpontokat akarnak létesíteni Olaszországban ROMA, június 1. Az „ANSA" olasz hírügynök­ség tudósítója jelenti Wash­ingtonból, hogy Gruenther tá­bornok, az északatlanti tömb fegyveres erőinek új főparancs­noka támaszpontok rendszerének kibővítésére új amerikai támasz­pontok létesítését javasolta a Szardínia-szigetén lévő Cagli­­arinál, a Szicília-szigeti Trapani­­nál és a Szicília, valamint Tu­nisz közötti Pantelleria-szigeten. ­ japán gyermekek helyzete Hivatalos adatok szerint Japánban csupán 1952-ben ti­­zenegyezerkétszáz gyermeket ad­tak el. Ez a szám 1951-hez vi­szonyítva kétszeres emelkedést jelent. A serdülőkorú munkások, an­nak ellenére, hogy a felnőttek­kel egyenlő munkát végeznek, csupán 25 százalékát kapják meg a felnőtt munkás minimá­lis munkabérének. A japán hatóságok beismerése szerint Japánban 400.000 gyer­meknek nincs otthona. A nehéz anyagi viszonyok miatt több mint 1.300.000 isko­laköteles gyermek nem jár isko­lába. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága május 31-én közölte, hogy az elmúlt nap fo­lyamán a koreai néphadsereg egységei és a kínai népi önkén­tesek elkeseredett harcokat vív­tak az ellenséggel Penamdon térségében. Május 30-án éjszaka, az ame­rikai légierő újból támadásokat intézett Szári von város kör­nyéke ellen. Május 31-én a néphadsereg légvédelmi egységei két ellen­séges repülőgépet lelőttek, ket­tőt pedig megrongáltak. Mi volt a locarnoi szerződés? A legutóbbi napokban a nem­zetközi politikában újra meg újra felmerült a locarnoi szerző­dés kérdése. Churchill brit mi­niszterelnök ugyanis az alsóház­ban tartott beszédében felvetette, hogy „egy olyan szerződés, mint a locarnoi volt, teljes mértékben betölthetné szerepét a Németor­szág és Oroszország közötti kap­csolatokban. ..” Churchill sza­vai szerint ez a szerződés azon az „egyszerű tételen" alapult, hogyha Németország megtámad­ja Franciaországot, akkor Anglia a franciák oldalán lesz, ha pe­dig Franciaország támadja meg Németországot, akkor Anglia a németek oldalán lesz. A Pravda rendkívüli jelentő­ségű vezércikke, amely részlete­sen foglalkozik Churchill beszé­dével is, hangoztatja, hogy Lo­­carnoról beszélve Churchill „nem tett említést... arról, hogy annak idején a locarnoi rendszer adott szabad kezet a támadó­­szellemű német imperializmus­nak.” Mi volt hát a locarnoi szerző­dés és milyen körülmények kö­zött született meg? A locarnoi értekezlet 1925 októberében ült össze, s a locarnoi szerződéseket 1925 ok­tóber 16-án írták alá. Ebben az időben a reakció pozíciói Német­országban jelentősen megerő­södtek. Az elsősorban amerikai pénzen talpraállított német mo­nopóliumok egyre erélyesebben szálltak síkra imperialista, hó­dító terveik megvalósításáért. A helyzetet másrészt az jellemezte, hogy még mindig Franciaország volt a legerősebb nyugati európai szárazföldi hatalom , ami azt eredményezte, hogy a brit kor­mány Franciaország gyengítésé­re igyekezett közeledni a német imperializmushoz. Ilyen helyzetben ült össze a locarnoi értekezlet, amelyen Nagy-Britannia, Olaszország, Németország, Franciaország, Belgium, Lengyelország és Cseh­szlovákia vett részt. Az értekez­let összesen 8 egyezményt foga­dott el, ezek között legjelentő­sebb volt az úgynevezett „rajnai paktum". A rajnai paktumot Né­metország és nyugati szomszé­dai írták alá. Lényege az volt, hogy garantálta az első világ­háború után Versailles-ben meg­húzott német nyugati határokat. Ez az a bizonyos „egyszerű té­tel”, amelyet Churchill említett beszédében. Churchill azonban arról már nem beszél, hogy Lo­­carnoban nem garantálták a né­met-lengyel és a német-csehszlo­vák határt, hogy Németország keleti szomszédaival nem kötöt­tek a rajnai paktumhoz hasonló egyezményt! Mi volt ily módon a tocarnoi szerződés jelentősége? Ez a­ szerződés kétségtelen politikai sikert jelentett a német impe­­■ializmus számára és megerősí­­tette Franciaország rovására a brit imperializmus helyzetét, legfontosabb, lényegbevágó eredménye, valódi jelentősége az­mperialista tervekben az volt, hogy keleti irányban szabad utat mutatott a német imperializmus támadó terveinek. A nyugati né­­met határok — „garantálása­" — is a keleti német határok garan­tálásának elmulasztás® szinte ,­ felhívást jelentett a német impe­rialisták felé: „kelet felé menje­tek, a Szovjetunió felé!” ] Sztálin elvtárs nyomban felismerte az imperialisták igazi­­ céljait és már 1925 decemberé­ben, néhány hónappal Locarno után az SZK(b)P XIV. kon­gresszusán így bélyegezte meg a szerződést: „...a tocarnoi egyezmény... újabb európai há­borúval fenyeget. Az angol kon­zervatívok fenn is akarják tar­tani Németországgal szemben a „status quo"-t, de ugyanakkor fel is akarják használni Német­országot a Szovjetunió ellen ... Hihetünk-e ezek után azoknak a meséknek, amelyeket... Locarnóről terjesztenek? Persze, hogy nem... a locarnoi egyezmény az erők csoportosításának olyan terve, amely egy újabb háború, nem pedig a béke érdekeit szolgálja." Íme: Ez Locarnonak az az alapelve, amelyről Churchill nem tett említést beszédében. Méltán állapítja meg tehát a Pravda ve­zércikke, hogy Locarno „Nyugaton ugyan korlátozta Németország cselekvési szabadságát, Keleten azonban cselekvési szabadságot adott neki, a Szovjetunió felé irányította a német agressziót ... A locarnoi politika volt egyike azoknak a nem csekély fontossá­gú tényezőknek, amelyek elő­készítették a második világha­ A Komlói Szénbányászati Tröszt felvesz földalatti ipar­vasút építéséhez fizikai dolgozókat. Kereset az érvényes bá­­nyászkollektív szerint. Földalatti munkánál 20, illetőleg­ 30 százalék pótfizetés jár és ezen felül munkaruhát is kapnak. A nős és csal­ádos dolgozók, de azok is, akik családfenntar­tók, évi 40­0 illetményszénben részesülnek, minden ellen­szolgáltatás nélkül. Napi 8,70 Ft-ért háromszori bőséges étkezést biztosítunk, a legény- és leánysz­áll­ásunk díjtalan. Jelentkezni lehet Komlón a Szénbányászati Trösztnél, vagy Budapesten kirendeltségünknél (Budapest, V., Markó­ u. 16.) A Komlóra utazás költségeit megtérítjük. Gyenes Tamás és Raszler Károly kiállítása Két fiatal művész­kozik be a Rákóczi­ úti Fényes Adolf kiállító teremben. Ezek a fiatalok, egy szobrász és egy grafikus, a Szovjetunióban vé­gezték tanulmányaikat, az elsők azok közül, akik a szocializmus hazájában ismerkedhettek meg annak élenjáró művészetével. Tanulmányaikat a leningrádi Képzőművészeti Főiskolán foly­tatták s ennek eredményeivel tértek haza. Gyenes Tamás legjelentősebb darabját, a diplomamunkáját — amire kandidátusságot kapott — és négy tanulmányfejet állított ki. Ez bizony nem sok ahhoz, hogy fejlődéséről ítélni lehessen, de megmutat valamit a szovjet pedagógiából. A kétalakos, nagy kompozíció jól kiegyensúlyozott, lendületes munka. Szép fiatal­emberek — magyar parasztfiú és szovjet kolhozlány — találko­zása a szovjet-magyar barátság jegyében. A fiú tartózkodóbb mozdulatával szemben a lány széles gesztussal mutat előre, mutatja a termékeny kolhozföl­­deket. Ez a gesztus előre len­díti az egész alakot, de pátoszai őszinte, átélt. A jól kimunkált vizsgamunka alakjainak kifeje­zésében a lehető teljességre tö­rekedett a művész s ez becsü­letére válik még akkor is, ha a ti­pizálást még kissé általánosítás­nak fogjai fel. Áll ez részben a tanulmányfejekre is — kivéve a Raszter-portrét — a­hol a szé­les és sima formákkal összemos­sa az emberi jellem sokszerű­ségét. Nem tehet igazán tipikus az ábrázolás, hogyha a sajátos nem gazdagítja. Ez a híja Gye­­nes fejeinek, de jó mesterségbeli készsége biztosíték arra, hogy elmélyültebb megfigyelés, a té­mában való őszinte feloldódás és nem utolsó sorban az itthon friss benyomásai tartalmasabb műveket fognak eredményezni. Raszterről készült portréja a legsikerültebb, ahol meg tudta oldani a fiatal, ma­gasratörő, messzenéző művész ábrázolását, ahol az egyszeri jellemben sű­rítette minden szocialista fiatal egyik tipikus vonását: az aka­raterőt. Itt a modellálás gazdag­sága egybevág a tartalom gazdagságával s ezen az úton kell járnia Gyenes Tamásnak, ez vezet célhoz. A másik művész, Raszter Károly diplomamunkái plaká­tok, mégpedig igen érdekes, új­szerű, erőteljes politikai plaká­tok. Különös, kevert technikát al­kalmaz, szénrajzot aquarelle­ vagy tempera (fedő) festékkel, de ezt vonzóan, a téma jobb kifejtése érdekében műveli. A legfigye­lemreméltóbb munkái: ,„A béke fennmarad és tartós rész”, va­lamint a „Harcolj a békéért!” Az előbbin szénrajzban megol­dott két szép­ erős munkáskéz fonódik össze vörös zászlók er­deje előtt s a zászlók mindegyi­kén — halványodó színeikkel mély teret éreztetve — a Béke szó, a világ minden nyelvén. Ez tartalmas és hatásos munka, magához húzza a szemet, fog­lalkoztatja az elmét. A másik, a „Harcolj a békéért” a szívhez és az indulathoz szól. A szöges­drót mögött álldogáló koreai kislány megrendít, lázit és harc­ba hív a gyermekgyilkosok el­len. Ez kitűnő, mozgósító erejű plakát. A „Népek börtöne” cí­mű munkájának bármilyen nagy­szerű is tartalma, nem tudja elérni ezt a hatást és ez abban rejlik, hogy a börtön sötét, a néger sötét, tehát a plakát sö­tét, ahelyett, hogy a színes gra­fikai határtalan lehetőségéből­ alkalmazott volna egy más át­tételt. Rendkívül finomak ceru­­zarajzai, különösen a tanul­mányfejek. Öregek, részegek, al­vók, kucsmásak és szakállasok jelennek meg rajzain elevenen, a vonaliak teljes kifejező erejé­vel. Alvó katonájában éreztetni tudja az elengedett testet, a szu­szogó álmot. A részegről készült rajzain hibátlanul kifejezi az ér­telem fegyelmét és kontrolját elejtett, síró-nevető indulatot. Tájképeiben is sok az érzelmi vonás, de nem olyan tartalmas és igaz, mint emberábrázolásá­ban. Kis olajvázlatai pedig, ame­lyek már itthon készültek, tehát a hazai táj ihletét kellene sugá­rozzák — egyformán szomor­kásak akár Déli napsütés Vise­­grádon, akár Naplemente Nagy­maroson. A napfényfestés nem könnyű dolog s különösen olyan művész számára, akinek első­rendű és kitűnően használt esz­köze a ceruza. Karakterfejei ar­ra vallanak, hogy nagyszerű portrétista és illusztrátor lehet. • De mi minden lehet két tehet­séges fiatal művész, aki a Szov­jetunióból kapott útravalóval indul és népi demokráciánk me­leg tenyerére emelve dolgozhat, fejlődhet. Munkáik szerint nem voltak érdemtelenek a négy esztendőre, amit Leningrádban tölthettek, de megszolgálni itthon és ezután kell. Nyi­tott ajtók és szívek fogadták őket, további jó művekkel fog­lalják el helyüket a magyar mű­vészeti életben. Oelmacher Anna A gyermekhét egyik kedves eseménye zajlott le tegnap Soroksá­ron. A soroksári úttörők vendégül látták a koreai gyerekeket. Képünkön egy soroksári úttörő ajándék­ szívet ad át koreai paj­tásának. „Nagyítós“ kirakatüveg /v­agyon megtet­­szett feleségemnek a Kispesti Állami Áruház ízléses ki­rakatában egy kék szandálcipő. Szo­kott udvariasság­gal fogadtak és két perc sem telt bele, a feleségem lábán volt a kirakati szandál testvére. Csak éppen az volt a hiba, hogy a „37-es” cipő szo­katlanul kicsi volt. De, hát előfordul még felnőtteknél is, hogy egy-két szá­mot növekedik az ember lába. — Nagyobb szá­­­mot nem tudok ad­­­­ni — mondta saj­nálattal a kedves elárusítónő. — De a kirakat­ban úgy láttuk... — Az is pont’ ek­­­kora! Beletörődtünk. Te­kintetünkkel egé­­i­szen a dobozba­­ csukásáig kísértük ■u szép, de kicsi cipőt. Kiballagtunk­­ vissza a kirakat­ához vigasztalódni.­­ Szemmértékünk­­ megerőltetésével méricskéltük egy­­­­máshoz a szandált­­és feleségem meg­indít lábát. Talán­­ mégis..., mintha ez hosszabb lenne. Visszamegyünk. — Kérem, ha én mondom, higgyék el, nem nagyobb, pon­to­san egy­forma, az is hetes. Erősködünk. Hasz­talan. — Azért látják nagyobbnak, mert nagyít a kirakat­üveg. Nem hittük el és ennek következté­ben határozottan megállapodtunk, hogy a következő hét közepén vissza­jövünk és miénk a szandál, ha „tény­leg" nagyobb. Ak­kor a cipő, már nem volt a kira­katban. Megörül­tünk, biztos félre­tették­ nekünk. Az ismerős elárusító­­nő helyett egy férfi fogadott. El­mondtuk, mi járat­ban vagyunk. A válasz hideg­zuhanyként hatott: — ,e­z a kirakati kék cipő valóban 37-es volt, a benti pedig 36-os, de saj­nos már eladtuk — még a kirakatból.” Az ismerős el­árusítónő is meg­jelent és ekkor fur­csa jelenet játszó­dott le. Rettenetes dühös volt, össze­szidta a kartársát: — „Miért árulta el, hogy az 37-es volt és hogy eladtuk.” Másnap felkeres­tük az állami áru­ház vezetőjét, aki már tudott a dolog­ról. — „Szerencsé­jük van, visszahoz­ták a szandált” — mondotta megnyug­­tatólag, de ellenke­zője derült ki a ci­pőosztályon. Körül­belül két hétig jár­tunk oda a szan­dálért, azonban a „visszahozzák hol­­nap” és a „besze­rezzük” ígérgetése­ken­ túl semmi nem történt. Végleg lemond­tunk a kispesti kék cipőről, de kutat­tunk utána másutt. Jónéhány állami áruházban voltunk, ahol nem volt „na­gyítás” a kirakat­üveg, nem kellett az elárusítóknak egy­mással megálla­­podniok, hogy mit mondjanak a vevők­nek. Színigazat mondtak, akkor is, ha nem volt olyan szandál, amilyet kértünk. Meg is vettünk egy igen szép kék szandált és még az is kida­­rult, hogy nem lett nagyobb a felesé­gem lába. (-a) PESTI TÜSKÉK VIDÁM, ZENÉS KABARÉ VIDÁM SZÍNPAD

Next