Esti Budapest, 1953. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1953-07-01 / 152. szám
PÁRTÉLET Hogyan törődnek a kerületi pártbizottságok a fiatalok tanításával A budapesti DISZ-oktatás két kerület tükrében A budapesti DISZ-szervezetek előtt az a feladat állt ez évben, hogy tagságuk 30—35 százalékát oktassák. Budapesti méretekben nem sikerült ezt a célt elérni. Vannak egyes kerületek, ahol jó eredmények születtek, míg másutt igen komoly hibákkal találkozunk. A X. kerületben — ahol kezdettől fogva törődött a pártbizottság afiatalok oktatásával — a tagság 30,5 százaléka tanult. Alaposan megválogatták a pártszervezetek azokat a propagandistákat, akiket DISZ-propagandamunkával bíztak meg. De ezzel még nem fejezték be a segítést: egész évben ellenőrizték, beszámoltatták őket, hogyan állják meg a helyüket. Ha elmulasztották kötelességüket, éppúgy felelősségre vonták őket, mint a pártoktatókat. Mindig tudta pontosan a kerületi pártbizottság, melyek a DISZ-oktatás legidőszerűbb kérdései. Ezzel magyarázható, hogy a legtöbb üzem pártszervezete nagy gondot fordított egész éven át a DISZ-oktatásra. A kerületi pártbizottság agit.prop. osztályának értekezletein rendszeresen részt vett a DISZ-bizottság agit.-prop.-titkára és amikor az oktatásról volt szó, meghívták a legfontosabb üzemek agit.-prop.-titkárait is. Itt a DISZ agit.-prop.-titkárának módjában volt elmondani, milyen támogatást kapnak az egyes üzemek pártszervezeteitől s hol van még javítanivaló. A nagyüzemekben gyakran az igazgatót bízták meg a DISZ „Sztálin-életrajz tanfolyam” vezetésével. Ez a módszer jól bevált: az igazgató elvtársak ismertették a fiatalok előtt álló legfontosabb termelési feladatokat is. Lelkesen vettek részt Mz a fiatalok a tanulásban, érezték, hogy a párt törődik velük. A Magnezitiparban s még néhány üzemben az üzemi pártbizottság megfelelően segítette és ellenőrizte a DISZ-propagandisták munkáját. Tájékoztatták őket az üzemi eseményekről, a termelési eredményekről. Elősegítették, hogy mindezekről beszéljenek a foglalkozásokon. A X. kerületi pártbizottság segítése alapos volt. Ezt érezték a fiatalok vezetői s helytelenül maguk keveset törődtek a fiatalok tanulásával. Jellemző, hogy a kerületi pártbizottság jobban ismerte mindvégig a DISZ-oktatás helyzetét, mint a DISZ-bizottság tagjai, akik — mint a legbiztosabb helyre — minden esetben a pártbizottsághoz fordultak, ha információt akartak szerezni. A pártbizottság azonban hibát követett el, amikor elsősorban nem arra törekedett, hogy a DISZ-funkcionáriusokat megtanítsa az oktatás helyes segítésére és ellenőrzésére. Más a helyzet a IX. kerületben. A kerületi pártbizottságban az oktatással foglalkozó elvtársak azért nem ismerik eléggé a DISZ-oktatás problémáit, mert nemrégen végzik ezt a feladatot. Takács elvtárs, a DISZ- titkár pedig azért nem ismeri, mert „nemrég jött vissza szabadságról”. Ráadásul február óta agit.-prop.-titkár sincs a DISZ-bizottságban, így azután jó ideje tulajdonképpen nincs gazdája a IX. kerületben a fiatalok oktatásának. A IX. kerületi DISZ-bizottság a pártbizottság figyelmeztetésére — hogy állapítsák meg: a DISZ-tagság hány százaléka tanult egész évben — sokáig csak találgatott? Amikor a számítások sehogyan sem mutattak 16 százaléknál többet, a DISZ- titkár nem hitt saját szemének és hitetlenkedve kijelentette: „Lehet, hogy nem is pontosak az adatok, majd még megvizsgáljuk." Számolgatni lehet, de ettől az eredmény nem lesz jobb, a százalék ugyanannyi marad, akárhogy is vizsgálgatják. Bár évközben a pártbizottság figyelmeztette az alapszervezeteket, amikor egy-egy fontos feladat állt a DISZ-propaganda előtt, de azt már nem ellenőrizte, mit tesznek a fiatalok. Ezért érthető, hogy a Fémáru- és Szerszámgépgyárban — a kerület egyik legjelentősebb üzemében — mindössze egy DISZ-politikai iskola tartott öszefoglalót, a többi már évközben megszűnt. Az üzemi pártbizottság sokat ígérő kijelentései, hogy mindent megtesz a fiatalok tanulása érdekében, csak ígéretek maradtak. A X. kerületi pártbizottság — bár előfordult, hogy a DISZ- bizottság helyett dolgozott — komoly eredményeket ért el. A IX. kerületi pártbizottság azonban magára hagyta a DISZ-bizottságot az elmúlt oktatási évben. S a jövő évi előkészületben sem különb a helyzet. Alaposan lemaradtak a DISZ-propagandisták kiválogatásával a IX. kerületben: két nappal a határidő letelte előtt még csak a propagandisták egyharmadát választották ki. Ezért felelős a kerületi pártbizottság. Nem elégséges a bírálat egymagában, hanem komoly módszerbeli és ellenőrzési segítségre van szükség. Több mint ezer ruházati cikk ára csökkent Nagy örömmel és megelégedéssel fogadták dolgozóink a belkereskedelmi minisztérium közleményét, hogy egy sor ruházati cikk árát leszállították. Ezzel több mint ezer áru árát csökkentették. Egyformán örülhetnek a nők, férfiak, gyermekek, mert az árcsökkenés érinti mind a női, mind a férfi és gyermekruházati cikkeket is. A pamut, gyapjú és selyemszövetek közül körülbelül harminc órát, a konfekcionált textiláruk közül a férfiruházaticikkeknél közel 120, a női ruházati cikkeknél több mint 200, a gyermekruházati cikkeknél szintén körülbelül 200 cikk árát szállították le. A női alsóruházati áruknál több mint 150 féle olcsóbb kombiné, hálóing és pongyola közül bólogathatnak a nők. De olcsóbbak lettek a bőráruk is, így a táskák, szatyrok, aktatáskák és a lábbeliek. Több mint ötvenfajta férficipő, hatvanfajta női félcipő, harmincfajta női szandál, ötvenfajta gyermek százas- és félcipő és harmincfajta gyermekszandál kerül olcsóbban a fogyasztókhoz. Már az első órákban látszik a nagy érdeklődés és a megnövekedett forgalom. A Divatcsarnok kirakatai előtt is sokan állanak és tanulmányozzák az új árakat és a feliratokat, melyek felhívják a dolgozók figyelmét, hogy a leányka szövetruha ára 292 forintról 180 forintra, a bébinapozó 33 forintról 17 forintra, a női kosztüm ára 1080 forintról 880 forintra csökkent. De sokanmennek be vásárolni is. A második emeleti nőiruha-osztályon szép vászonpongyolát vásárolnak a tegnapi 250 forintos ár helyett 217 forintos áron. A különbözeten három pár zoknit lehet venni. A férfiruhaosztályon is sok a vásárló, válogatnak az öltönyök között. A kamarnöltöny tegnap még 1100 forint volt, ma már 980 forintért kapható. Válogatnak a fiú- és leánykaruhák között is. Kislányka fanellruha 103 forint helyett 82 forintért kapható. A gyermek fehér neműek közül a fiú puplin hálóing 95 helyett 85 forintért, a leányka hálóing 46 helyett 36 forintért, a leányka zefir pizsama 60 helyett 45 forintért, a gyermeking 104 helyett 84 forintért kapható. Örömmel szemlélhetik a dolgozók a cipőknél, bőráruknál beállott lényeges árleszállításokat. A fekete bőrből készült női bakancs tegnap még 245 forint volt, ma 180 forint az ára. A vulkanizált férfi vadászcipő 260 forintos ára 200-ra csökkent. Lényeges a férfi magasszárú cipő és a férfi félcipő árcsökkenése: az előbbi 247*50 forint helyett 180, az utóbbi 193 forint helyett 155 forintért kapható. A női magasszárú cipő 193 forintról 154-re, a női gumitalpas félcipő 114-ről 98-ra, a női bőrtalpas félcipő 13730 forintról 145 forintra csökkent. A női szandál bőrből és velúrból tegnap 172 forintba került, ma a tegnapi ár mintegy kétharmadáért, 118 forintért vásárolható. A szülők örömére lényegesen olcsóbbak lettek a gyermekcipők: a százas cipő ára 103 helyett 73, félcipő 99 helyett 61, a szandál 57 helyett 35 forint. Sokan örülnek majd a táskák, bőröndök árcsökkenésének is. A kedden még 144.40 forintba került vászon aktatáska ma 88, a 326 forintos bőrönd ma fele, 163, a 101.10 forintos női divattáska ma 60.40, a 140 forintos strandtáska ma 88 forintért kapható. Játékbabafejeket vagy háztartási cikkeket gyártson-e a Budapesti Háztartási Vegyicikkeket Gyártó Vállalat? Több mint egy éve, tavaly áprilisban kezdte meg működését a Budapesti Háztartási Vegyicikkeket Gyártó Vállalat Damjanich utca 28/a alatt. Mint helyiipari vállalatnak, az lett volna a feladata, hogy a budapesti háztartások egyre növekvő igényeit kielégítse. A feladat azonban csak feladat maradt. Senki nem törődött azzal, hogy a vállalat időben — profiljának megfelelő — áruigénylést kapjon. Szinte csak a „szerencse” segített rajta. Ugyanis az Albertfalvai Vegyigyár, amely hasonló cikkeket gyárt, nem teljesítette időben a kereskedelemmel kötött szerződést, így az Utolsó pillanatban a rendelést átadták az új vállalatnak. Ennek eredményeként az 1952-es évi tervüket mintegy 130 százalékra teljesítenék. De korai volt az öröm, mert az albertfalvai gyár behozta elmaradását, valamennyi megrendelését annak rendje és módja szerint leszállította a nagykereskedelemnek. Így természetesen a további gyártás már csak raktárra kerülhetett volna. Az albertfalvai gyár ugyanis annyit gyárt — bőrzsírból és bőrolajból — amenynyi a jelenlegi szükségletet teljes egészében kielégíti. Éppen azért a helyiipari vállalatnál le kellett állítani ezeknek a cikkeknek gyártását. A vállalat pedig ott állt munkanélkül, tervét az év első negyedében alig 15—20 százalékra teljesítette. S már-már arról tárgyaltak, hogy beszüntetik az üzem működését. És amíg az üzem csaknem állt , megkezdődtek a tárgyalások... Értekezletek sokasága, akták halmaza bizonyítja, hogy az illetékesek foglalkoznak a kérdéssel. A szépséghiba azonban az, hogy már II. negyedévbefejeződött, de semmi eredmény nem látunk, azaz... olyan megoldásra jutottak, hogy ebben a negyedévben játékbabafejeket készít majd a vállalat — a dolgozó asszonyok részére fontos cipőpaszták, padló- és fémtisztítószerek helyett. Hogy ki a felelős ezért, azt nehéz kibogozni, mint valami kézilabdamérkőzésen, olyan jól „passzolgatják” a felelősséget a felelős szervek. Ha az ipari szervekkel beszélünk, azok a kereskedelmet okolják, mert nem kötött szerződést a vállalat áruira. Mikor a kereskedelem illetékeseit kérdezzük, azok a helyiipari minisztériumot teszik felelőssé, mivel nem tart rendet vállalatainál, nem azokat a cikkeket gyártatja, amelyekre a háztartásoknak szükségük lenne, hanem azt, amit éppen akarnak. Végülis a nagy össze-visszaságban a könnyűipari minisztérium válasza csinált egy kis „rendet.” A Háztartási- és Vegyicikkeket Gyártó Vállalatnál a vegyicikkek gyártását azért kellett megszüntetni — válaszolták, mert ezek gyártására profilvállalat van: az Albertalvai Vegyigyár, amely a kereskedelem szükségleteit kielégíti. Így kényszerből kellett az üzemet más gyártásra átállítani. Ebben igazuk van, hiszen ezt mi sem tagadtuk, csak éppen az a kérdés, miért hozták létre ezt a vállalatot, ha tudták, hogy nincs rá szükség? Mégis csak megengedhetetlen, hogy van egy állami vállalat, amelynek fenntartására nagy összegeket fordítunk, amikor „nincs is rá szükség”. Éppen elég már ebben az ügyben a labdázgatásból. Népgazdaságunk szempontjából sokkal fontosabb, ha a Vegyicikkeket Gyártó Vállalatnál játékbabafejek gyártása helyett bevezetnék azokat az újításokat, mint például a fémlisztitapaszta, padlóbeeresztő, forgács, parkettfémpor, bokszdara, stb., melyeknek előállításával sok importanyagot takaríthatnánk meg és nem utolsósorban a dolgozó háziasszonyok munkáját könnyítették meg. A beeresztő-forgácsról például a tanács ipari osztálya így nyilatkozik: az időjárástól teljesen függetlenül egyforma minőségben és halmazállapotban vásárolható, kényelmes, könnyű a hazaszállítása, a lakásban tárolható, nem szárad ki, a használata igen egyszerű. Az Élelmiszervizsgáló Intézet szerint is a fényesítő hatása jobbnak bizonyul a Tangó-padlópusztánál. Most már kérdés, vájjon kinek érdeke a népgazdaság forintjainak pocsékolása? Hetek, hónapok telnek el, ez alatt tízezrek vesznek kárba, ugyanakkor pedig a dolgozó asszonyok háztartásai nélkülözik ezeket a hasznos cikkeket. A M Megkezdődtek a felvételi vizsgák az egyetemeken. Tóth Valéria, az Ady Endre-úti tanítóképző most érettségizett tanulója, a bölcsészkar II. számú felvételi bizottsága előtt. Látogatás a kedves utcai tejkonyhán Ahol a csecsemők ételei készülnek XIII., Kedves utca, itt kapott otthont Budapest második modern tejkonyhája. Itt készül a csecsemők változatos, finom étele: a tejbegríz, spenót, sárgarépafőzelék, krumplipüré. Mindenütt világos és tiszta helyiségek. A konyhában a nagy elektromos fűtésű üstökben gondosan lezárva fő a csecsemők tápláléka. A dolgozók Fehér köpenyben, bekötött hajjal végzik munkájukat. A sorrendben elkészült ételeket tolókocsin az adagolóba viszik, ahol még forrón kis palackokba töltik és ledugaszolják. A sterilizált üvegpalackokba bögreszerl mércével adagolják az ételt, ami nagy figyelmet igényel, mert gyorsan és pontosan kell végezni. Innen a palackok az elektromos hűtőszekrénybe kerülnek, míg végül elszállítják a különböző bölcsődékbe. A tejkonyha vezetői — akikre államunk rábízta ennek az intézménynek vezetését — azonban nem elég gondossággal, lelkiismeretességgel irányítják a munkát. Néhány tény arra mutat, hogy éppen az a szeretet hiányzik az ügy iránt, amely szükséges lenne, hogy kísérje államunk gondoskodását. Délelőtt 11 óra volt, amikor kint jártunk és már megtisztítva, vízben állt az a burgonya, amelyet csak másnap reggel főztek meg. Mindenki tudja mit jelent ez. A burgonya megpuhul, elveszti ízét, nem beszélve arról, hogy vitamintartalma is csökken. Milyen lehet az az étel, amelyet ebből a burgonyából készítenek? A konyha munkája reggel 7 órakor kezdődik és délután 3-ig tart. Ez idő alatt folyamatosan főzik az ételeket. A szállításra azonban csak másnap reggel kerül sor és a legutolsó adagot déli fél 12-kor viszik el a bölcsödébe, így a csecsemők délután 5—6 óra között kapnak utoljára a több mint 24 órával előbb elkészített ételből. Ezt szóvátettük. Bolvári Dóra szakmai vezető és dr. Báthory Pál bakteriológus egyöntetűen azt a nézetet vallotta: máskép nem lehet megoldani. Mi más véleményen vagyunk. Ha a szakemberek és a tejkonyha dolgozói - megértve ennek a helyzetnek káros voltát — összeülnének, kicserélnék egymás tapasztalatait és megvitatnák a lehetőségeket — biztos találnának jó megoldást. A Budapesti Városi Tanács egészségügyi osztálya Budapest egészségügyének gazdája. Az ő feladata a kedves utcai tejkonyha ellenőrzése is. Ezért vizsgálja meg a tejkonyha munkáját,állapítsa meg az ételek hosszú ideig való tárolásáért és minőségéért ki a felelős. Ki a felelős például azért, hogy a csecsemők május végéig szárított burgonyából készült krumplipürét ettek. A kedves utcai tejkonyha vezetőinek és dolgozóinak pedig annyit: egy pillanatig sem lehet közömbös számukra, mivel táplálják a haza kis polgárait, azoknak a dolgozóknak legféltettebb kincsét, akik a munkapadok mellett nap mint nap becsülettel végzik munkájukat. de. Buomsr fi MDP BUDAPESTI PORTBIZOTTSftOfl ES fl rOvOROSI TUnftCS LAPJF A biztonságos, egészséges munkakörülményekért TVéhány nappal ezelőtt tervismertető értekezlet volt a Vörös Csillag Traktorgyár acélöntödéjében. Az előadó emlékeztette a dolgozókat a Béke Világtanács budapesti ülésére, ismertette a felhívást és beszélt az acélöntöde dolgozóinak kötelességeiről. Azután a közelgő nagy ünnepről, alkotmányunk évfordulójáról szólott. A beszámolót élénk vita követte, amelynek során tizennégyen szép vállalásokat tettek. Csatlakoztak a vállaláshoz a fiatalok is; a DISZ-alapszervezet kötelezettséget vállalt arra, hogy az acélöntödében nem lesz száz százalék alatt teljesítő fiatal. Szépek a Vörös Csillag Traktorgyár acélöntödéje tervismertető értekezletén elhangzott munkavállalások. Abból fakadnak, hogy az acélöntöde dolgozói felismerték, mit jelent egész népünk számára — s így az ő részükre is — alkotmányunk. Most az acélöntöde vezetőin a sor. Kötelességük, hogy biztosítsák e vállalások teljesítésének minden feltételét. Milyen feltételek ezek? Az, hogy gondoskodjanak: minden dolgozónál időben ott legyen a szekrény, a homok, a minta, egyszóval a munka minden kelléke. És főként az, hogy biztosítsák: a dolgozók egészségesen, mind kedvezőbb körülmények között válthassák valóra ezeket a vállalásokat. A júniusi hónapban az acélöntödében még megmutatkozott a hóvégi rohamozás. Az ilyen rohammunka, a túlórázás egyet jelent azzal, hogy a dolgozók több időt töltenek az öntöde gázos levegőjében, ami rongálja egészségüket. Korántsincs minden rendben az acélöntödében azon a területen, hogy megfelelő módon használják fel éppen azokat a szellőzőberendezéseket, amelyek rendeltetése a levegő tisztítása. Vonatkozik ez elsősorban az öntvénytisztítóra, ahol állandóan kisért a veszélyes szilikózis-betegség, ha kihasználatlanul hagyják a légtisztító berendezéseket. A dolgozókról való kötelező gondoskodást jelenti az is, ha az acélöntödében a vezetők nagyobb rendet teremtenek, mert a mai állapot, a mindenfelé heverő rengeteg szekrény, homok, minta számos baleset forrása lehet. Ma reggel óta már a harmadik negyedévi terven dolgozunk, ugyis mondhatnék, ez a negyedév az évi terv döntő negyede. Most dől el, melyek lesznek azok az üzemek, ahol egyenletes, jó munkával teljesítik majd túl az évi terv feladatait. De az is elválik, melyek lesznek azok a vállalatok, ahol csak az utolsó negyedévben, megfeszített munkával teljesítik majd éppenhogy az előirányzatot. Ez a módszer rossz, nem a mi módszerünk. Nem a mi módszerünk az a rohammunka, ami az elmúlt hónap végén is folyt sok üzemben, mint például a Villamosgép- és Kábelgyárban, a Hungária Vegyiműveknél vagy éppen a Fémáru- és Szerszámgépgyárban, ahol minden rohamozás ellenére sem teljesítették a negyedévi készárutervet. Az ilyen üzemekben a vezetők éppen legfőbb kötelességüket hanyagolják el: a gondoskodást a dolgozó emberről. A terv teljesítéséért vívott harc nem lehet mindenáron végzett rohammunka. A terv éppúgy, mint minden más a mi országunkban, a dolgozó emberek igényeinek kielégítését szolgálja. Ez ellen vét az olyan vezető, aki nem akadályozta meg még idejében a júniusi rohammunkát és az is, aki már a mai naptól kezdve nem biztosítja a harmadik negyedéves terv zavartalan teljesítésének minden feltételét. És hozzátehetjük: ennek szellemében végzi teendőjét a termelő munka minden olyan parancsnoka, aki gondoskodott a harmadik negyedév zavartalanu futásáról, aki megteremti az augusztus 20-i vállalások teljesítésének minden feltételét. Az ilyen vezető eleget tesz annak a megtisztelő feladatának, hogy segítse az alkotmányunk előírta kötelességek teljesítését s ezzel nagyszerű jogaink élvezését.