Esti Budapest, 1953. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-01 / 204. szám
PARTÉLET Délután van, nagy a forgalom az utcákon, autók robognak, emberek sietnek dolgukra. Az üzemben gépén tartja kezét e munkás, a tudományos intézetben górcső fölé hajol a kutató, a színházakban próba folyik. A város élete forr, pezseg. A Sztálin-úti pártházban kommunisták tárgyalnak: a kerületi választmány tagjai, így van ez most minden budapesti kerületben. Amiről beszélnek , amiről beszélniük kell - az a kerület élete. A VI. kerületben, a választmányi ülésen is erről beszélnek most. Szó esik a múltról, az eredményekről, szó esik a mulasztásokról, arról, hogy a választmány nem töltötte be a kerület politikai életében irányító és ellenőrző szerepét. Mennyi minden van emögött! Az egész kerület élete, az üzemek munkája, az utcai forgalom, emberek gondjai és örömei, színházi előadások színvonala. Az árubőség vagy áruhiány, a háziasszonyok hétköznapjai — az egész hatodik kerület. A kommunistáknak ez az értekezlete — a kerület szívdobbanása. Most beszélnek arról, mikor hagyott ki ez a szívdobogás vagy a kerület szíve mikor dobogott lassabban vagy gyorsabban a kelleténél, mikor nem érezték a kerület dolgozói szívüknek, hanem valami független, külön szervnek. A Központi Vezetőség határozatáról beszél a pártbizottság titkára, Gulya elvtárs, a kormányprogrammról, melynek végrehajtása mindenekelőtt pártfeladat. „Minden mulasztásunkra a dolgozók fizetnek rá" — így mondja. Nem lehetett bírálni a pártbizottságot? Akkor ez a szellem gyökeresedett meg az alapszervezetekben, akkor fejbólintójánosok mindennel szótlanul és sótlanul egyetértettek, akkor a kerület, kommunistái és pártonkívüli dolgozói csak magukban alakították ki véleményüket, de nem merték elmondani. S igaz az a közmondás, amit a titkár elvtárs idéz: az alma nem esett messze a fájától. De igaz az is, hogy így a test eltávolodik a szívtől, mely ez egész szervezetet irányítja. Itt, ebben a teremben is érzik ezt az elvtársak. Igen, ki kell nyitni az ablakot, hadd törjön be a friss levegő — jól mondja a titkár elvtárs. S a felszólalások nyomán egy-egy ablakszárny kitárul. Vájjon nem a dolgozók fizettek rá arra, hogy nem volt pártélet az Elektromechanikaiban, hogy hallgató emberek unottan ültek a taggyűléseken? Ahol ilyen a levegő, ott hogyan mutatnának példát a kommunisták? A kerületnek még a vezetői sem tanultak, milyen lehetett ott ez elméleti színvonal? Ki ne látná itt ebben a teremben az összefüggést: a pártdemokrácia hiánya, az ellaposodott pártélet, az elméleti képzés elmaradottsága és az egész kerület élete, hétköznapjai és vasárnapjai között. Az Autókereskedelmi Vállalat párttitkára nemcsak a kommunisták, hanem a pártonkívüliek nevében is beszél: szól arról is, hogy csak kevés elvtársat fogadtak el az alapszervezetétől pártiskolára, de arról is beszél, hogy üzemükben életveszélyes a teherliften járni, vagy hogy nem találnak építészt az óvodához. Ez is idetartozik. Jó volt, hogy elmondta: érezzék itt a választmány tagjai, hogy a kerület dolgozói számítanak a pártra. Panaszuk van és nem kapnak orvoslást , a párthoz fordulnak. A kommunistákhoz. Ezért igaz az: a pártszervezetek, a pártbizottság mulasztására a kerület dolgozói fizetnek rá. A kerületben több színház van. Ezekről is szó esik. Egy példa: a Vidám Színpad műsorába mindenki beleszól. A műsort sokszor nem úgy állítják össze, hogy az színvonalas legyen és a közönségnek tessék, hanem úgy, hogy tetszik-e néhány hivatalos szerv képviselőinek. Nem hat ki tehát a pártdemokrácia hiánya, a felülről való utasítgatás arra, milyen színvonalas szórakozáshoz jutnak a kerület dolgozói? Menynyire igaz ebben az esetben is: a pártbizottság vezetői mellékes ügynek tekintették az elméleti képzettséget, a művészet, a kultúra elvi kérdéseinek megismerését. Ha nem így lett volna , akkor valóban segíthették volna a művészek alkotó munkáját, nem hivatali szervek „szempontosdija” útján, de elvi bírálattal. S ha a kerület vezető kommunistái elmélyültek volna a művészeti ideológiai kérdésekben, akkor bizonyos, hogy jobban segíthették volna a művészeti szö- 5 vetségeket a klikkharcok felszá-molásában is, annak felismeré-ésében, hogy " az ellenség elvi • harcok helyett gyakran személyi♦ harcokat provokál A kerületi tanács végrehajtói bizottságának titkára, Simon elv- társ, joggal követeli a kerületi tanács önállóságát. „Nem érez-j zük, hogy gazdái vagyunk a ke- i rátétnek.” Igen, mert a pártbi- zottság nem eléggé bízott a ta-I nácsban. Helyette akart dolgoz-í ni. Pedig csak úgy végezhet jól munkát, ha a tanács összekötői kapocs a párt és a tömegek kö! zött, ha a dolgozók javaslatai, panaszai, bírálatai nem. falra-• hányt borsóként koppannak. Az! ablakot kitárni. ♦ a friss levegőt beengedni, azt jelenti: a javaslatok és p*ritiszok mögött meglátni az em- bert, a gondokat, a hétközmpo-X hat, a Hunyadi-téri csarnok megromlott áruit, a lakásproblé- mákat, háziasszonyok fejtörését.X Amilyen bátor a választmányi ülésen a kritikai hang és ami-t igen tartalmas az önbírálat,S amilyen friss, pezsdítő a beáradó ♦ új levegő, olyanok lesznek a taggyűlések a kerületben. S miinél szélesebbre tárják az ablakot, annál jobban behallatszik a te-t rembe a kerület dolgozóinak hangja, annál világosabban lát-ák feladatukat a kommunisták.? S annál inkább észreveszik azt, hogy mély összefüggés van az ő példamutatásuk, munkájuk és az egész kerület élete között. S ha így van, a kommunisták kristálytisztán és világosan megértik: a kormányprogramm végrehajtása elsősorban pártfeladat, s a siker, az eredmény mindenekelőtt rajtuk áll. A KERÜLET ÉLETÉRŐL VAN SZÓ. ) Hivatalos ügyek — gyors intézkedések Egy nap a cinkotai parasztok között A minap úgy esett az eső a cinkotai földekre, mintha vederből öntötték volna. Ráadásul a szél is fújt. Ezért, akár tetszett a gazdáknak, akár nem, otthon kellett maradniok. — Egyetlen előnye ennek az esőnek — mondja egy idős paraszt bácsi — hogy az ember ilyenkor olyan dolgokat is elintéz, amikre egyébként sajnálná a jó időt pazarolni. S milyen szerencse, hogy éppen most a XVI. kerületi tanács pénzügyi osztályának adócsoportja kiköltözött ide. Cinkotára... ★ A XVI. kerületi tanács a kormányprogramm fokozottabb megvalósítása érdekében elhatározta: hozzájárul a dolgozó parasztok munkájának megkönynyítéséhez. Az adócsoport dolgozói — hogy a minisztertanács 15 százalékos adócsökkentésről szóló határozatát jól és gyorsan valósítsák meg — egy napra Cinkotára költöztek. A Kossuth Lajos-úti és a Batthyány utca sarkán a kultúrotthonban a szokástól eltérően nem szórakozni, táncolni mennek a környék lakói, hanem hivatalos ügyben. — Mi a panasza, asszonyom? — fogadják az adócsoport dolgozói az egymásután érkező feleket. Az alacsony, vékony, de annál fürgébb Gyárfás Mihályné a Kossuth Lajos út 95-ből azt kifogásolja, hogy az idei adója jóval több a tavalyinál, ugyanannyi a földje, mint akkor. Az előadó fellebbezésnek tekinti szavait, s gondosan átnézi az iratokat. Miután megállapítja a panasz jogosságát, kiszámítja, hány forinttal kell csökkenteni az adót. Egy sor számtani művelet után 1663 forintot töröl Gyárfásáé adólapjáról. Gyárfásáén látszik, nagyon boldog most. — Éppen jókor jött — mondja. — Mintha csak külön rám is gondoltak volna... Nagy bajban vagyunk. Négy héttel ezelőtt az uram egy hajnalon kétlovas, megrakott szekérrel a piac felé tartott és nekihajtott egy sóderes teherautó. Szerencsére nem történt az uramnak semmi baja, de a szekér ripittyára tört, s az egyik ló is beteg lett. Már nem is tudtam, mit tegyek: adó, szekér, ló, mindegyikre pénz kellene. Most az adóügy tisztázódott: még 314 forintot mindjárt befizetek és akkor az egész évi adómat rendeztem! A többire pedig futja majd a paradicsom árából. Egymásután jönnek a adóját 223 forintról 110-re csökkentették. A XVI. kerületi tanács dolgozói ezen a napon személyesen megismerkedhettek a dolgozó parasztokkal és problémáikkal. Sok olyan ügyet intéztek el, amelyet eddig félreértésből, a helyzet nem ismeréséből helytelenül bíráltak el, s ezzel megkeserítették a dolgozó parasztok életét. Sok esetben gyermektelenségi adót róttak ki olyanokra is akiknek gyermekük van, de előfordult az is, hogy több föld után számították fel az adót, mint amennyi valójában volt. Most is a kirendeltség törölte például Varga István, Kossuth Lajos út 19. számú lakosra kirótt gyermektelenségi adót, hiszen — két gyermek apja. Ezen a napon az adócsoport dolgozói sok kérdésben helyesen cselekedtek. Akad azonban még hiba is a minisztertanács határozatának végrehajtásában. Bürokratikusan intézték el például Jedlicska Pál ügyét, aki édesapja földjét is megműveli és a tanács — mindkettőjükre kivetette az adót. Hosszú ideje kísérletezik a fiatalabb Jedlicska az ügy tisztázásával, sikertelenül. A kirendeltségnél is hiába próbálkozott, egyszerűen elküldték, bár tisztában voltak az ügy körülményeivel. Ahelyett, hogy rövid úton, hivatalból igazságot szolgáltattak volna, kényelmességből kitértek ez elől, s további eljárásokra utasították. Pedig más módon is lehet intézkedni. Terényi Mihálynak, özv. Udvardi Istvánnénak, Varga Jánosnak és a többieknek nem kellett utazással, ácsorgással, várakozással eltölteni drága idejüket, hanem a tanács gondoskodott ügyes-bajos dolgaik gyors elintézéséről. B. M. szoknyás, hímzett kötényes parasztasszonyok, feketekalapos férfiak. Mindegyiküknek megvan az öröme, panasza. Agárdi Pálné, akinek több mint 1100 forinttal csökkentették az adóját, arról beszél, hogy ebből a pénzből télikabátot vásárol 16 éves lányának, aki — mint mondja — szereti a divatos ruhákat. Ugyancsak örül Kozlár Mihályné is, akinek egész évi pedig niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiio a fényutcai piacon. Szebbnél szebb virágok között válogatnak egész nap a háziasszonyok, hogy lakásaikat szépítsék. A Budapesti Villamosgépes Kábelgyárban 1800 állandó olvasója van a szakmai és szépirodalmi könyveknek. A dolgozók eddig csak az üzemrészekben létesített szűk könyvtárhelyiségeket vehették igénybe. Most másfélmillió forintos beruházással sor kerül a kultúrterem korszerűsítésére, s a régen vajúdó könyvtárkérdés is megoldódik: nagyobb olvasóhelyiség és kibővített könyvtár várja majd a művelődni vágyókat. Mától kezdve csak csökkentett áron árusíthatják a sonka- és szalámicégeket Mától kezdve a gépsonka, csemegeszalámi, párizsi, nyáriszalámi, valamint a 35 és 46 forintos rúdáru felszeletelve történő eladásánál a végeket a fogyasztók felé az érvényben lévő fogyasztói áron kiszolgálni nem szabad. A kiszolgálóknak a rúdárut és gépsonkát úgy kell a kötéstől számított legalább egy centiméterre felvágni, hogy az első szelet, melyet egyik oldalán teljesen bé borít, kiadásra ne kerüljön és ezt csak külön kezelve, csökkentett áron szabad értékesíteni. A rúdvégek fogyasztói árát is megállapították. E szerint gépsonka kilónkint 46 forint, csemegeszalámi kilónkint 20 forint, a vegyes rúdvégek (párizsi, nyáriszalámi 36—46 forintos felvágottak) kilónkint 20 forint. A rúdvégként eladott áruban nem lehet spárga vagy ólomzár. (Tudósítónktól.) Buomsr a MDP BUDAPESTI PflHTBIZOTTSftOngS fl FOVÓROSI TflnftCSIBPJP Megkezdődött az iskolaév Itra reggel megkezdődött az iskolaév. Tíz- és tízezer diák köszöntötte szerető szívvel iskoláját s elfoglalta helyét a padok között, ahol egész esztendőben új, addig ismeretlen dolgokkal ismerkedik. Hány hatesztendős kisgyermek ébredt fel ma reggel szorongó szívvel, hogy elinduljon az ismeretlen felé! De ez a szorongás boldog örömmel vegyül, ez az ismeretlen a várva-várt újat tárja fel. S amikor, ma délután először mennek haza a hatesztendős gyermekek az iskolából, már úgy beszélhetnek magukról, első osztályosok. Szép, ünnepélyes nap ez a ma, S nemcsak külsőségeiben az. Nemcsak az első találkozást jelenti az elsőosztályosok számára vagy új iskolaév kezdetét a többieknek. Azt is jelenti ez a bensőséges, meleg ünnepség, hogy az első nap sok mindent meghatároz. Azt is, milyen szívvel, akarattal látnak tanuláshoz a gyermekek, arra is figyelmeztet, hogy már az első napok pontosságot, fegyelmet követelnek. Pedagógusaink értik ennek jelentőségét. A nép az ő kezükbe tette tízés tízezer gyermek jövőjét, művelődését, tanulását. S a nép, az állam fokozott figyelemmel, szerető gondoskodással kíséri éppen az általános iskolák tanulóinak életét, fejlődését. A nép állama gondoskodik a kis magyarokról, ezért tűzte ki célul minden tanuló számára az általános iskola elvégzését. Az elmúlt iskolaévben százezren végezték el az általános iskola felső osztályait; megnövekedett szám ez, mégis az eddiginél nagyobb gondot fordítunk arra, hogy minél többen végezzék el az általános iskola nyolc osztályát is. Az általános iskola az alapot adja meg; pedagógusaink akkor végeznek szocialista nevelőhöz méltó, jó munkát, ha minden tanítási napon, minden leckeórán megszerettetik a gyermekekkel történelmünk dicső hagyományait, s az új, szocialista hazát, dolgozó népünk nagyszerű eredményeit. E kettő — a forradalmi örökség és mai harcaink — nem független egymástól. A mi házasságunkban mindaz, ami történelmi múltúnkban haladó és forradalmi, összefonódik a mai harcokkal, s ez a hazafiság azonos más népek forradalmi múltjának és harcos jelenének szeretetével. Erre a hazafiságra neveljék pedagógusaink a kis diákokat, ezt a hazafiságot mélyítsék el bennük már holnap, az első leckeórától kezdve. Holnap talán már leírják az első betűt, nemsokára már az egyszeregyet tanulják az új elsőosztályosok; az ismeretlen, titokzatos dolgok ismerősökké válnak a gyermekek szemében. Mindezek megalapozzák a következő esztendők magasabb színvonalú tanulását. De csak úgy történhetik ez, ha napról napra szilárdítják a tanulók alap- és tárgyismereteit. Frázisnevelésre nincs szükségünk a mi iskoláinkban. Hangzatos, üres szavak helyett többet érnek a tények: történelmünk dicső harcainak alapos ismerete, népünk ma viharzó küzdelmének megannyi eredménye. S így emelkedik majd még jobban az iskolavezetés és a tanulás színvonala. Ezekből a gyermekekből a jövő építői lesznek. S ha a szülők erre gondolnak, bizonyos, hogy nemcsak engedik, de küldik is gyermekeiket az iskolába. Móricz Zsigmond a „Légy jó mindhalálig" című, felejthetetlenül szép színművében megörökíti azt a jelenetet, amikor az egykori iskola és a régi társadalom uraitól százszor megalázott kis Nyilas Misi elmondja, hogy bocsátotta őt útnak édesanyja, „Légy jó... légy jó fiam... mindhalálig." Most nemcsak az anyák és apák búcsúznak gazdag útravalóval, jótanáccsal gyermekeiktől; most az egész nép küldi útjukra a gyermekeket, olyan iskolákba, ahol tanulhatnak tudományt, hazaszeretetet. S ha Móricz Zsigmond ma írná meg a nyilasmisik történetét, akkor talán így búcsúztatná az anya, iskolába induló gyermekét: tanulj, ismerd meg a tudományokat, tanuld meg a népet szeretni, készülj fel arra az iskolában, hogy nemsokára, ha már sok mindent megtanultál, neked kell a jövőt építened. Huszonnégy vidéki városban 100 előadásra köt szerződést az Állami Operaház Gördülő Operája Az új évadban az ország 24 városában helyenként 26, összesen száz előadást tart az Állami Operaház Gördülő Operája. Az Állami Operaház az idén szerződéssel előre leköti a megyei, illetve a városi tanácsokkal az előadásokat. A szerződést Győr, Veszprém, Eger, Sopron, Tatabánya, Vác, Ózd és Székesfehérvár tanácsaival már megkötötték. (MTI) Gazsi András munkáslevelező A Rákosi Mátyás Művek Kerékpár III-as üzemében az Ifjú Gárda-brigád teljesítménye ez év januárjában csökkeni kezdett. A hiba a lánckeréktárcsákkal volt. Sok csiszolni való akadt rajtuk. Hiába fordultak a brigád fiatal tagjai a művezetőhöz, ő csak azt válaszolhatta: — A hengerdében készítik el rosszul a lánckeréktárcsákat. Ez a hiba késztette Gazsi András elvtársat, egy magas, feketehajú, 20 éves fiatalembert, a Kerékpár III. DISZ-alapszervezet agit.-prop.-titkárát, az Ifjú Gárda-brigád egyik tagját arra, hogy tollat vegyen a kezébe és megírja első levelét a sajtóhoz. Izgatottan várta az eredményt. A Fogaskerék szerkesztősége — ahová első írását küldte — pár nap múlva megjelentette a levelet. Hatása hamarosan mutatkozott. A lánckeréktárcsák minősége egy hét alatt megjavult. Gazsi András elvtársat a siker felbuzdította. Elhatározta, hogy ezentúl problémáival többször fordul a sajtóhoz, amely immár első alkalommal is jó segítőtársának bizonyult. Második levelét az Esti Budapestnek írta a sarki KÖZERT-nél tapasztalt hibákról. Megjelent a lapban ez a levél is és az eredmény nem maradt el, a KÖZERT- ben a hibát kijavították. T ezután már egymást követették a sajtónak írt levelek, amelyeknek nyoma elsősorban a termelési eredményeken látszott meg. Az április 4-i verseny során történt például, hogy az Ifjú Gárda-brigád vállalásának teljesítése veszélyben forgott, mert az anyagellátás nem volt folyamatos. Gazsi elvtárs bíráló levele figyelmeztette az üzem vezetőségét erre, így az Ifjú Gárdabrigád nem utolsó sorban Gazsi elvtársnak köszönhette, hogy adott szavát teljesíthette és megnyerhette azt a párosversenyt is, amelyet a hajtókaros csoporttal kötött. Gazsi elvtárs újságban megjelent levelei azzal is ösztönözték az Ifjú Gárda-brigád tagjait a nagyobb teljesítmények elérésére, hogy munkaversenyük eredményeit nyilvánosságra hozták. Az Ifjú Gárda-brigád átlagteljesítménye a VIT-műszak alatt már elérte a 165 százalékot, Gazsi elvtárs pedig átlagosan 180 százalékra teljesítette normáját. A bíráló leveleket az üzem vezetősége nem mindig fogadta, szívesen, illetve a bírálat nem mindig eredményezte a hiba kijavítását. Ez év júniusában Gazsi elvtárs a Kerékpár III. dolgozóinak többéves panaszát írta meg szerkesztőségünknek: „Üzemünknek rossz a tetőzete — írta — ezért, ha esik az eső, a nyakunkba csurog.” Ez a levele karikatúrával együtt megjelent július 1-i számunkban. Az üzemvezetőségnél az illetékesek azonban csak a vállukat vonogatták. — Mit tehetünk mi erről? — mondották. — Nincsen üveg és üvegező szakmunkás sincs, aki megcsinálja. Ugyanilyen lélektelenül foglalkozik a Rákosi Mátyás Művek kerékpárgyári pártbizottsága Gazsi elvtárs egy másik levelével, amelyet kivizsgálásra, még július elején küldtünk át. Még ma sem válaszoltak, holott nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy a Csiszoló- és Porolóműhelyben rossz a porelszívóberendezés. Ezeknek a problémáknak a ■*** megoldása, úgy látszik, még hosszú harc kérdése. "Ezt a harcot azonban Gazsi elvtárs — a munkáslevelező — nem egyedül vívja, vele harcol a párt és sajtója. Mögötte áll, támogatja és ha kell, meg is védi. Gazsi elvtárs ezt jól tudja. — Már újra írni akartam — mondotta legutóbbi beszélgetésünk alkalmával — hogy az Esti Budapest segítségét kérjem, mert üzemünk vezetősége még mindig tétlenül nézi, hogy a tető beázik és rossz a porelszívóberendezés. A segítség nem marad eb