Esti Budapest, 1953. december (2. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-28 / 303. szám
Határidőre elkészülnek az export portáldaruk A GHEORGHIU-DEJ HAJÓGYÁR DOLGOZÓINAK VERSENYÉRŐL A Gheorghiu-Dej Hajógyár általában exportra küldi áruit. Az óceán hátán is hordozzák a terhet az itt készült hajók, a kikötővárosokban rakodnak úszódaruink, az építkezéseket segítik a szárazföldi daruk. Sok értékes importanyagot kap iparunk ezekért a gyártmányokért. A Gheorghiu-Dej Hajógyár novemberben mégis csak 12 százalékra teljesítette exporttervét. Nagy a gyár dolgozóinak tartozása, kemény harc eredményezheti csak az adósság törlesztését. December első napjaiban a Már az első napok munkáját siker koronázta. Időre befejezték munkájukat a Szovjetunió részére készült hat darun. A hátralévő, Lengyelországnak szállítandó négy daruból kettő ugyancsak elkészült 23-ig. Mind a kettőt átvették. Kieső idő nem volt egy perc sem. A Kossuth-brigád történetében erre még nem volt példás . Nem várjuk meg, amíg egészen elkészül a daru, ha két napig tartó munkánk van, sürgetjük már a következőhöz az alkatrészeket. Ezzel a módszerrel dolgozók tervismertető értekezleteken beszélték meg a havi tervet és számba vették, menynyivel tartozik egy-egy üzemrész. Az értekezleten tudta meg a Kossuth-brigád, hogy tíz portáldaru gépi részeinek szerelése vár rá az év hátralévő részében. A brigád vezetője, Kiss Sándor egyúttal szakszervezeti bizalmi is. Az értekezletet követő reggel a csoportjához tartozó öttagú brigáddal megbeszélte, mit tesznek az exportterv sikeres teljesítéséért. Közös akarattal elhatározták: minden darut kétnappal határidő előtt átadnak, folyamatosan dolgozhatunk — így beszél munkájukról a brigád vezetője. — Diósi György, a Darugyár diszpécsere sokat segít. Ő biztosítja szereléseinkhez az alkatrészeket. December 11-én a kerékszekrénybe való hat fogaskerék megvolt, hiányzott kettő, amelyeket kívülről szerelnek rá. Diósi elvtárs intézte el, hogy időre megérkezzenek a kerekek, így is történt. A daru gépi részét a brigád I-én összeszerelte. Másnap örömmel adták át. December 23-án, az évi tervben szereplő utolsó portáldaruhoz még két fogaskerék hiányzott. Készreszerelni nem lehetett, így az előkészületi munkákat végezte a brigád. Tóth Lajos a kerékszekrénybe menetet vágott, míg Juhász Jenő perselyezett. Csak 27-én este érA gépműhelyben, ahol a Kossuth-brigád dolgozik, hatalmas tábla hirdeti naponta a dolgozók eredményeit. Azaz naponta csak hirdetné, mert 23-án délután még a 21-i eredményeket olvashattuk. És csak a kiváló dolgozók neveinek adnak helyet a versenytábláin. A lakatosok között ugyan nincs 100 százalékon alul dolgozó, de a forgácsolók között akad és a lemaradók a lakatosok munkáját is hátráltatják. Kiss Sándor brigádvezető egyebet is hiányol. a 4 gyár legjobb három brigádját havonta díjazzák — mondjai — Jó volna látni, hogy brigádunk az értékelés szerint eljut-e legalább az ötödik vagy negyedik helyig. Ez serkentőleg hatna és lehet, hogy hamarosan mi is kivívnánk legalább a második vagy harmadik helyet. A gyár bejáratánál színeskeztek meg a fogaskerekek. A brigád ma reggel már szereléshez látott. Úgy tervezik, hogy a meghajtott szekrényrész szerelésével ma estig végeznek és átadják a következő csoportnak a darut. Minden remény megvan arra, hogy időre teljesítik az exportdaru szerelési tervét, rajzokkal nagyon szépen elrendezett táblán a legjobb brigádok nevei szerepelnek. Itt népszerűsítik hónapról hónapra a legkiválóbbaikat. A munkaügyi osztály szerint munkájukkal novemberben kitűnt brigádokat érte az a megtiszteltetés, hogy neveiket a megfelelő ranglista szerint felírták erre a táblára. A furcsa az, hogy az eredmények kiírásakor elfelejtették a hónapot kijavítani, így a novemberi eredményeket még mindig a „szeptember” felirat alatt olvashatjuk. A Kossuth-brigád versenye szép eredménnyel zárult: határidőre elkészülnek a portáldaruk. Hogy a példa valóban lelkesítő legyen, a szakszervezeti bizottságnak az egész gyár területén sokkal jobb, elevenebb versenynyilvánosságot kell biztosítania. Amire még nem volt példa a Kossuth-brigád történetében Csak a legjobbak nevei a versenytáblán Prémiumosztás furcsa módon A Csengery utcai rendelőintézet gyermekorvosa dr. Gál Pálné. Az édesanyák szívesen bízzák gondjaira beteg gyermekeiket, mert szeretettel és odaadással gyógyítja őket. Természetesnek tartja a lelkiismeretes munkát, mert hivatásának érzi az orvosi pályát. Az utolsó negyedévben jutalomra terjesztették fel jó munkájáért. Nem akartak még egy értekezletet tartani az intézet vezetői, ezért a decemberi szabad pártnapon adtákát a jutalmat az intézet dolgozóinak. Ez még nem olyan nagy baj. De annál nagyobb baj az, hogy dr. Gálné helyett másnak adták oda a neki járó 700 forint jutalmat. — indokolás: mert nem volt ott a pártnapon. Ha dr. Semjén igazgató elvtársat hallgatjuk, nincs is ebben kivetni való. — Semmiféle méltánytalanság nem érte a doktornőt, mert mások esetében is ezt tettük volna. — így próbál „érvelni”, s a nagyobb nyomaték kedvéért hozzáteszi: — Nálunk sok értelmiségi dolgozik... Magam is orvos vagyok, s ezért nagyon kell vigyáznunk, nehogy az legyen a látszat, hogy az orvosokkal kivételt teszünk. Mit szóltak volna a középkáderek, akiktől hasonló okod miatt eddig szintén megvontuk a jutalmat? S mit szól mindehhez Koplik elvtársnő, az intézet párttitkára? Sűrűn bólogat Semjén elvtárs szavaira, nyilvánvalóan, egyetért vele. Még csak nem is gondoltak arra, hogy ez hiba lehet, mert — mint mondották — senki nem figyelmeztette őket erre. Hogyan vélekednek az intézet dolgozói? Igaz, hogy sokan „helyeseltek’. De azért... a legtöbb dolgozóban maradt egy furcsa érzés, amit nem mondott meg sem az igazgató, sem a pártszervezet, sem a szakszervezeti bizottság előtt... De gondolkoznak a dolgon és beszélgetnek is egymás közt az esetről. Valóban elgondolkoztató: kiket terjesztenek fel egyáltalán jutalomra a Csengery utcai rendelőintézetben? Akik rendszeresen járnak pártnapra, vagy akik kifogástalanul végzik munkájukat? Vagy talán a politikai nevelőmunkát az emberek gondjával való törődést szeretnék pótolni — prémiummal? A pártszervezet keressen jobb módszert a pártélet fellendítésére, például a türelmes, szívós felvilágosító munkát. Az igazgató elvtárs pedig csak a jó munkát jutalmazza — a társadalmi munka elbírálását bízza a pártszervezetre. (valachi) Huszonegyen voltak. Először egyenként, majd páronként, később hármasával jöttek a lakásba. Eljött a minisztériumi előadó, a vasöntő, a postatisztviselőnő, a segédmunkás, az iskolaigazgató, a rádiózenész. Eljöttek az asszonyok, akik napközben a tűzhely és a gyerekek körül sürögnek-forognak. _ Ott volt Müller bácsi is, a házfelügyelő , bár ő hivatalból mindig megjelenik, ő ugyanis a ház békebizottságának elnöke. A ház a kispesti munkástelepen van, a Petőfi tér 14. szám alatt. A II. emeleti lakás, ahol a lakók összejöttek Nagy Jenőik lakása. Nagy Jenő géplakatos, nem volt otthon. Ezen a héten éjszakai műszakban dolgozik. A nagy szoba falán képek. A kisasztalon hófehér terítő,a terítőn három cserép zöld növény, a középső aszparágusz finom hajtásai szelíden hajolnak ki a cserépből. Az asztal felett a falon két kis békegalambos selyemzászló díszeleg. Huszonegyen jöttek el. Némelyikük széket is hozott magával, Somosdyné zsámolyt is. Arra ül a kis, szőkefejű unokája. Csendesen ülnek a fal körül, egy-egy halk szó libben át a szobán, minden olyan ünnepélyes és a szomszéd szobából gyerekgügyögés hallatszik. Huszonegy ember nem sok, kövebesen, ha gyűlésről van szó, de ez az összejövetel nem röpgyűlés, nem értekezlet, nem ankét — csak afféle csendes esti beszélgetés. Beszélgetés a háborúról és a békéről. Ezért hát ez az ünnepélyesség a falakon és az arcokon. Horváth Lajos iskolaigazgató Eisenhower beszédéről és a szovjet kormány nyilatkozatáról beszél. — Mit mond Eisenhower? Hogy az atom- és hidrogénbomba szörnyű fegyver? Ezt mindenki tudja és éppen ezért a józan ész azt követeli, hogy tiltsák be ennek a borzalmas fegyvernek a gyártását. De Eisenhower nem erről beszél. Szavai mögött a profitéhség zsarátnoka izzik, amely lángbaboríthatja a világot. A huszonegy ember alig észrevehetően megmozdul. A vasöntő kihúzza magát, a minisztériumi előadó a békegalambokat nézi és Somosdyné a kis szőke unokája fejét simogatja. ★ A II. emeleti munkáslakás fala, tárulnak. Kína, Korea, Vietnam olyan közelségbe kerülnek, mintha csak a szomszédban lennének. — A vietnami háborút maga a francia nép is szennyes háborúnak nevezi — mondja Horváth igazgató. Sok szó esik a franciáikról. A sorozatos sikertelen elnökválasztásról. Az imperialisták szorzójában vergődő nemzeti öntudatról. — Közben Nyugat-Németországban táplálják a német imperializmust. Az amerikai irányítás alatt álló európai hadsereg élére volt náci tábornokokat akarnak állítani. De a franciák nem felejtik, hogy a német militarizmus már háromszor gázolt át rajtuk. Pusztulás, vér és gyász maradt az imperialista német csizma nyomában. A 21 ember nyugtalanul mozgolódik. A minisztériumi tisztviselő hangtalanul mozgatja a száját. Minden bizonnyal beszélni szeretne. A rádiózenész idegesen veri lábával a taktust. Mi lesz, ha a muzsika, a dallam újra pokoli hangzavarba fullad? Egy pillanatig súlyos csönd szakad a szobára. A háború kegyetlen, kínzó emléke suhan át a levegőn. ők huszonegyen is közelről ismerik ezt az apokaliptikus gyászmenetet. Ott is járt az imperializmus, a kispesti munkástelepen, az akkori Wekerletelepen. Véres névjegyét otthagyta a Petőfi-téren is. Kitört ablakok, didergő, rongyos gyerekek, temetetlen halottak, éhség, sötét, pusztulás. Egy pillanat és a dermedt csend feloldódott. Kint a téren ápoltak és rendezettek a park fái, útjai. Autóbuszok futnak a főváros, minden irányába és vörös neonfények vibrálnak a tér egyik oldalán. ★ A minisztériumi tisztviselő poho san megfogalmazott mondatokban kezd beszélni. Úgy vigyáz minden szóra, mintha szigorú bizottság előtt vizsgázna. Először elvi kérdéseket taglal. Beszél a maximális profitról. Az imperialisták háborús politikájáról. Az európai hadsereg felállításáról. Minderről szigorúan szilárd, elvi alapon. És ekkor történt valami. Akkor, amikor a béketáborról beszélt, a hangja megváltozott. A mondatait már nem szerkesztette kínos pontossággal. Rövid, izgatott kédéseket tett fel saját magának. — Béketábor? Hát csak a Szovjetunióban és a népi demokráciákban van a békének erős tábora? És a kapitalista országokban — a kapitalista országok népei talán háborút akarnak? Az olasz parasztok... a francia rakodómunkások, akik megtagadják a hadianyag kirakását? A segédmunkás alatt megreccsen a szék. Feláll, kabátját kigombolja, széles melle domborodik a kabát alatt. Nem tsejt ahhoz semmiféle miszticizmus, hogy határozottan állítsam: Henri Martin és társai jól tudják, hogy egy budapesti peremvárosi munkáslakásból sok szeretettel üzentek nekik. ★ ÉS Újra CSak az atombombára kerül a szó. A Szovjetunió világos, higgadt válaszáról beszélnek. Miféle imperialista szemfényvesztés, hogy az úgynevezett hasadó anyagoknak csak egy kis részét akarják békés célokra átadni egy bizottságnak? És a többivel mi lesz? Arról nincs szó? A szovjet válasz erről is beszél. És beszél erről az iskolaigazgató, a segédmunkás, a postatisztviselőnő s egy egyszerű háziasszony is. A nagy világesemények mellett milyen szépen megférnek az apró, hétköznapi tettek. Természetesnek találják, hogy Handó Józsefné e villany- és a víztakarékosságról beszél. Ezzel is erősebbek leszünk — így mond-tja. És az is hozzátartozik a békéhez, hogy három gyermeke van. Kettő már iskolás, kiváló tanuló mind a kettő. Vanroján Henrikné, egy gyógyszerkereskedelii vállalatnál dolgozik. A kormányprogramm óta öltözőket, fürdőt, kultúrtermet létesített a vállalat. Jobb lett ez ellátás, szebben tálalják az ételt, rendes evőeszközöket, tányérokat kaptak. — Ettől derűsebben, vidámabban megyünk hazai máskép lépünk be a lakásunkba, más lesz a hangulat odahaza — s ez is hozzátartozik a békéhez — mondja Vanroiánné — és ebben senki sem kételkedik. ★ A szomszéd szobából váratlanul szót kér valaki. Pontosan két valaki: Nagy Jenő — kinek a lakásában folyt az esti beszélgetés — két kis unokája: az Ioa és a Juli. Felszólalásuk szövegét nehéz leírni, ugyanis még nem tudnak beszélni. De a huszonegy ember pontosan érti minden szavukat. Tulajdonképpen róluk volt szó egész Enczi Endre JEGYZETEK EGY ESTI BESZÉLGETÉSRŐL Vájjon most az én számom következik-e? Ez a ki nem mondott kérdés látszik a sorsolás közönségének arcán a Salgótarjáni Acélárugyár kultúrtermében. Külön éjszakai villamos- és autóbuszjárat Szilveszterkor Budapest főbb pontjain és az azokhoz csatlakozó külső városrészek vonalain Szilveszter éjjelén egész éjszaka lesz villamosforgalom. A szokásos éjszakai járatokon kívül a 7-es, 11-es, 1-es, 28-as, 40-es, 43-as, 47- es, 59-es, 61-es, 63/a, 67,68, 83, 91 és 93-as jelzésű villamosok is közlekednek. Ezenkívül ugyancsak egész éjjel közlekedik a 71-es jelzésű trolibusz, valamint egyóránként a Fogaskerekű Vasút. Az éjjeli járatú 52-es villamos a Madáchtértől indulva a Kispest-Villanytelepi végállomás helyett tovább megy Vecsés, Béke-térig, Újpesten e 93-as villamos az István-tér helyett, a Széchenyitérig közlekedik, hogy csatlakozzék a 91-es járathoz. A külső kerületek autóbuszvonalain — ahol Szilveszter éjszakáján villamosközlekedés nem lesz — ugyancsak egész éjjel közlekednek a 17-es, 22-es, 52-es, 57-es és 52-es jelzésű autóbuszok. Az autóbuszjáratok a felsorolt viszonylatokban egyformán 15 percenként indulnak. HZ MDP BUDAPESTI PflRrglZOHSftGfl tS BOVÁROSI TRIláCS tBPJfl Budapest — a jövő évi kenyérért "Téti álmukat alusszák a földek. Nem kattognak a traktorok, hidegen állnak a kombájnok, ekék, cséplőgépek a gépállomásokon. Néma csendben nyújtóznak a szántások végig a Duna-Tisza közén, a Tiszántúlon, a lágyívű dunántúli dombok között... Aki most a gépállomásokat járja, a sürgő-forgó munka közben sok panaszt hall. Az elmúlt héten például a győri Megért-központ helyiségében egy egész sor gépállomás, a többi között a tápi, a töltéstavas gépállomások főgépészei várakoztak. Hosszú listával jöttek, amelyeken sorjában följegyezték, milyen pótalkatrészre lenne szükségük a téli gépjavítások zavartalan elvégzéséhez. Csalódottan távoztak, egy sor alkatrészt nem kaptak meg. Nem volt a Megért raktárában, így nem vihettek magukkal egy darabot sem ezekből az alkatrészekből, pedig a gépállomáson már szétszedték a javításra váró traktorokat. Kerestek például hengerfejet. Nem kaptak , nem is kaphattak, hiszen a győrmegyei Megért az elmúlt három hónap alatt összesen nyolc hengerfejet kapott, s ez nem több most, a gépjavítási munkák idején, mint a Dunában egy pohár víz. Jajjon miért kellett csalódottan távozniok a főgépészeknek Győrből? Azért, mert a budapesti üzemek még mindig nem adnak elég pótalkatrészt a mezőgazdaságnak. Hiba terme lebecsülni azt a fejlődést, ami e tekintetben az utolsó hónapokban és különösen decemberben megmutatkozik. Egyes vállalataink, mint például a Vörös Csillag Traktorgyár, pótalkatrészadósságuknak jelentős részét törlesztették és az év végéig még terven felül is adnak alkatrészeket a gépjavítási munkák elvégzéséhez. A legnagyobb hiány apróbb alkatrészekben — dugattyúgyűrűben, zsirzógombban stb. — mutatkozik. A Dugattyúgyűrűgyár dolgozói már december első napjaiban teljesítették évi tervüket és a még hátralévő napokban komoly mennyiségű dugattyúgyűrűt adnak a mezőgazdaságnak. Még többet is tudnának termelni, ha a Vörös Csillag Traktorgyár öntői jó minőségű öntvénnyel látnák el őket. Az öntvényellátásuk azonban nem jó, nagyon sok selejtet kapnak, amit nem dolgozhatnak fel. És ha most a gyárból kevesebb dugattyúgyűrű jut el a gépállomásokra vagy amit küldenek, az minőségileg kifogásolható , akkor könnyen megeshet, hogy tavasszal, éppen szántás közben áll meg valahol a földeken egy traktor és talán napokig kell majd várnia kihasználatlanul, amíg motorjába új alkatrészeket szerelnek. non budapesti üzem, amely valamilyen formában ne szállítana a mezőgazdaságnak. Az egyik nyersanyagot termel, a másik félkésztermékké dolgozza fel, a harmadik összeszerelt gépet küld a falura. A legkisebbgondatlanság is elég ahhoz, hogy kárt szenvedjen a tavaszi munkákat előkészítő gépjavítás. Egyes vállalataink vezetői azonban még mindig nem foglalkoznak kellő gondossággal a mezőgazdaság igényeinek kielégítésével. Nemrégen egy értekezleten több vállalat igazgatójától megkérdezték: mi a helyzet üzemükben a mezőgazdaságnak szállítandó pótalkatrészek gyártásánál. Szőcs András elvtárs, az Ikarus igazgatója nem tudott részletesen felelni a kérdésre. Ugyanekkor a Fémtömegcikkművek igazgatójától azt kérték, szállítson 80£00 zsírzógombot a gépállomások részére. Kijelentette, egy darabot sem adhat. És csodák csodája, másnap reggel 34.000 ilyen zsírzógombot elszállítottak az üzemből, minden bizonnyal az igazgató nem ismerte a munka állását. Sokkal több figyelmet, odaadást követel most a mezőgazdasági gépek pótalkatrészellátása. A párt Központi Vezetőségének és a minisztertanácsnak a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozata azonnali tettekre szólítja a munkásokat, műszaki embereket. Ha a mezőgazdaság terméshozamának növeléséről beszélünk , a gépekre, a gépalkatrészekre is gondolunk. És fordítva: ha a gépekről beszélünk, a több termékről, a növekvő életszínvonalról is szólunk. A decemberi javulás sokat igérő. Ha fokozódik az a lendület, amely most tapasztalható a pótalkatrészek gyártásánál, akkor minden bizonnyal megszűnnek a panaszok, akkor rövidesen nem csalódottan — ellenkezőleg: örömmel távoznak majd a gépállomások főgépészei az üzletekből, mert alkatrészeket vásárolhatnak. A tavaszi mezőgazdasági munka, jövő évi kenyerünk biztosítása most kezdődik és bármilyen hihetetlenül is turgzik, elsősorban nálunk, Budapesten, az üzemekben! Lantos László