Esti Budapest, 1956. szeptember (5. évfolyam, 206-230. szám)

1956-09-01 / 206. szám

Az új tanév küszöbén Újult erővel, frissen, ünneplésen diáksere­gek indulnak ma el életüknek újabb mér­földkövéhez: új tanévet kezdenek. Pályájukat ■nagy gonddal és szeretettel egyengette pár­tunk, államunk és a nevelés ügye iránt egyre nagyobb­ érdeklődést tanúsító társadalom. So­ha nem tekinthettünk vissza olyan munkás szünidőre, mint ez a legutóbbi volt. Ennek köszönhető, hogy kisdiákjaink már az új tan­­tervek szerint tanulhatnak, hogy szép és jó új tankönyveket vehetnek­­kezükbe, s hogy eny­hülőben van a nagyobb diákok számára oly nyomasztó túlterhelés. Gyermekeink nevelői is megnöve­kedett kedvvel látnak munkájukhoz. Serkenti őket a feléjük irányuló bizalom, s vonzza a rájuk váró feladatok újszerűsége, nehézségükben rejlő szépsége. Közelebb az élethez, közelebb társadalmunk szükségleteihez! — ezt a jel­szót írhatnánk arra a transzparensre, amely­nek íve alatt belépünk az új tanév­­kapuján. A mai nap főszereplői kétségkívül az első­osztályosok. Őket örökítettük hát meg a XIII. kerületi Pannónia utcai iskolában — premier­jükön. Hajnal Géza és Pálfi Peti beku­kucskál leendő tantermébe. Amit ott lát — a jelek szerint­­ — nem riasztó. Kőházi Attila édesanyjának dolga van, siet. A bú­csú pillanata. A hugocska is bekérezkedett a padba, s együtt gyönyörködnek az új tankönyvekben. Ma még bejöhet a vendég. De holnapután otthon marad a kis Harmati Gabi, s türelmetlenül várja, hogy Palika meg­érkezzék az iskolából. Kis Erzsébet tudósítása, Wurmser Antal képei Kiállítási tudósítónk jelenti lapunk zártakor. Ma délben 12 órakor a párt és a kormány vezetői megtekintették az Országos Mezőgazdasági Kiállítást A kiállítást ünnepélyes keretek között délután 2 órakor nyitották meg A kiállítás kész. Csak most látni igazán, hogy területén milyen szép munkát végeztek az építők, a díszítők, a kerté­szek — mindenki, aki heteken, hónapokon át itt dolgozott. Az egész kiállítás a szó szo­ros értelmében a megnyitás előtti percek lázában ég. Itt-ott feltűnnek már az ünneplőru­hák, kitüntetések is csillannak a napon. A főbejárattal szem­beni teret tíz hatalmas címeres nemzetiszínű lobogó díszíti. Egyébként is: zászlók, zászlók mindenütt. A hangszóró zenét közvetít, de műsora időnként megszakad... tizenkettő.... tizen­három ... tizennégy ... mikro­fonpróba ... egy ... kettő ... három. A bemutatópályán az akadályversenyhez már felépí­tették az utolsó gátakat is. A pálya salakjáról most hajtottak istállójukba a fogatok, befejez­ték az utolsó próbát. Az árusí­tó pavilonokban az eladók íz­lésesen elrendezték áruikat, a büfékben helyükön a poharak, az állatgondozók csizmáikat fényesítik. Egyszóval minden készen várja a megnyitást, a vendége­ket. És délben a párt és korm­­­rmány vezetői megérkeztek, s megtekintették a kiállítást.­­ A mezőgazdasá­gi kiállítás egyik érdekes része a KGM mezőgazdasági gépkiállítása. Előtérben sző­lőprések látha­tók VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! BUDAPEST »Z HBP BUDAPESTI PARTB­IZOTTSUGftHBH |S BUDAPEST FŐVÁROS T­HftCSflHfiK L1PN­ ^ "Szombat^^S6^zeptembe^"l^ Mai számunk tartalmából: Az öreg Dudás János (2. oldal) A szuezi-ügy második szakasza (3. oldal) Vietnam tizenegy éve szabad (3. oldal) Ember György vasárnapi levele: Egy mosolytalanhoz (3. oldal) Irodalmi melléklet (5—6. oldal) Tüköry-védgát, szakaszhatár! (7. oldal) Görögország vádat emelt az Nagy-Brítannia ellen a ciprusi helyzet miatt A Reuter jelenti, hogy Krisztián Pala­­masz, Görögország ENSZ-képviselője Ham­marskjöld ENSZ-főtitkárhoz intézett leve­lében, amelynek másolatait megküldték az összes tagállamoknak, vádat emelt Nagy- Britannia ellen, hogy Ciprus népére „ke­gyetlen ultimátumot kényszerít, ahelyett, hogy igyekeznek előnyösen kihasználni a jelenlegi fegyverszünetet, amelyet az EOKA ajánlott fel a ciprusi kérdés békés rende­zése céljából. Palamasz levelében közli, hogy a ciprusi harcosok „felháborodással utasították visz­­sza a brit ultimátumot”, s újra megkezdték katonai tevékenységüket. Szovjetellenes provokáció egy londoni áruházban Aljasul megvádolták Ponomarjova atlétanőt A Pravda közli londoni tudó­sítója, V. Nyekraszov cikkét „Aljas provokáció“ címmel. A cikk hangsúlyozza: Az angol és a szovjet nép baráti kapcsolatainak erősödé­se megfosztotta nyugalmától az angliai reakciós köröket, ame­lyek különösen az utóbbi he­tekben fokozták tevékenységü­ket. Ezt bizonyítja, hogy ezek­ben a napokban számos szov­jetellenes cikk jelent meg az angol sajtóban. Bizonyítja ezt az a jelentéktelen, de mégis aljas provokáció, amelyet a je­lenleg Londonban tartózkodó ismert szovjet sportolónővel, Nyina Ponomarjovával szem­ben követtek el, aki egy szov­jet atlétikai csoport tagjaként érkezett Angliába. A csapatnak a tervek szerint augusztus 31- én és szeptember 1-én kellett volna megmérkőznie az angol sportolókkal. A két ország sportolóinak küszöbönálló mér­kőzése igen nagy érdeklődést keltett az ap£ol közvélemény­ben. Provokátorok azonban elha­tározták — hangzik a továb­biakban a cikk —, hogy meg­torolják a két ország sportolói közötti baráti érintkezést. Cél­táblájukul Ponomarjovát vá­lasztották. Augusztus 29-én, amikor Ponomarjova kilépett az Oxford­ Street egyik áru­házából, azzal a váddal il­lették, hogy nem fizette meg a vásárolt áruk egy részét, körülbelül 17 rubelt (1 font 12 shillinget). A helyszínen azonnal­ megje­lent a rendőrség. Az áru­házi alkalmazottak között akadt egy oroszul beszélő ember, aki azt állította, hogy az orosz nyelvet az oxfordi egyetemen tanulta, de nem tudta megmagya­rázni, miért dolgozik egy áruházban. Mint a Reuter hírügynökség közli, ez az ember az áruház magándetektíve. Ez a detektív a vád egyetlen tanúja. Az általánosan elfogadott szabályok megszegésével Po­­nomarjovának fél órán át nem adtak lehetőséget, hogy telefo­non érintkezésbe lépjen a szovjet nagykövetséggel. Meg­érkeztek a Scotland Yard em­berei és nagy buzgalommal be­ismerésre akarták bírni a szov­jet bajnoknőt, hogy lopást akart elkövetni. Meg akarták motozni, követelték, hogy ad­jon ujjlenyomatot és úgy visel­kedtek, mintha egy megrögzött bűnözővel állta­k volna szem­ben. Miután kísérleteik nem jár­tak sikerrel, a rendőrség em­berei kénytelenek voltak össze­köttetésbe lépni a szovjet nagykövetséggel és közölni a történteket. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy az angol hatósá­gok lopás miatt vádat emeltek Nyina Ponomarjova ellen. A szovjet sportcsapat tag­jai nagy felháborodással értesültek arról az aljas vádról, amelyet az angol és a szovjet nép közötti barátság ellenségei kohol­tak Ponomarjovával szem­ben. A csapat tagjai gyű­lést tartottak és egyhangú­lag elhatározták, hogy szolidaritásból és az aljas provokáció elleni tiltako­zásul nem vesznek részt a kitűzött versenyen, így a mérkőzésre nem került sor. Párizsi tudósítónk telefonjelentése: Városka született az Humanité ünnepére A franciák milliói aggodalmasan kémlelték ma reggel az eget: vajon lesz-e eső, nem rontja-e el a rossz időjárás az Huma­­nité ünnepét? Párizs közelében, a vincennes-i erdő egyik tisztásán szombat­ra virradó éjszaka egy város született, mely azonban csak szombaton és vasárnap fog áll­ni, és hétfőre már eltűnik. Iga­zi város ez, utcákkal, terekkel, vendéglőkkel és mozikkal. (Szélesvásznú szabadtéri mozi is van.) Ezenkívül egy szabad­téri nyomda, ahol — az olva­sók szeme láttára — készítik majd az Humanité négy kü­lön kiadását. Az ország minden része képviselve lesz. A bevételt természetesen az Humaniténak ajánlják fel — a párt lapja a dolgozók fillé­reiből tartja fenn magát, és csupán ilyen „szubvenciókban“ részesül, mint amilyent a két­napos ünnep bevétele jelent. Azért is érdemes erre emlékez­tetni, mert a Liberation lelep­lezése nyomán épp a napokban derült fény arra, hogy a Szue­­zi-csatorna Társaság szemér­metlen módon csekkeket kül­dözget a lapoknak „illő ellen­szolgáltatásként“. Érthető hát, hogy miért kémlelték ma reg­gel a franciák milliói aggodal­masan az eget, hiszen a jó idő nagyobb „szubvenciót“ jelent majd az Humanité számára. És mennyi készülődés előzte meg az ünnepet! Azok a rövid­­ hírek, amelyek ezekről a ké­szülődésekről hetek óta beszá­moltak, arról tanúskodtak, mily odaadó szeretet fűzi a párthoz, a párt lapjához az egyszerű embereket az ország minden részében. Beszámoltak ezek a hírek például arról, hogy Párizstól ötszáz kilomé­ternyire az egyik járási szék­helyen az Humanité barátai autóbuszt béreltek, hogy eljö­hessenek az ünnepre. Eure me­gyéből, amely — akár gépko­csin, akár vonaton — jó há­romórányira van Párizstól, ezerötszázan jönnek el az ün­nepre. . A Charentes megyeiek legjobb borukat fogják árulni pavilonukban, s már meg is született a tréfás mondás (az illető borfajtát ugyanis pineau­­nak hívják). Inkább a charen­­tesi pineau szálljon a fejekbe, minthogy a háború szálljon Pineau (a külügyminiszter) fe­jébe. És aki külföldi különlegessé­­gekre vágyik, az ihat majd vodkát, a francia—szovjet pa­vilonban, vagy kecskeméti ba­rackot a francia—magyar pavi­lonban. Lesz hangverseny és cirkuszi bemutató is, a közeli kerékpárversenypályán pedig bikaviadalt rendeznek. André Wurmser Kitüntették a legjobb vájárokat, bányászati műszaki vezetőket 150 millió forint gutalmat osztottak ki a legjobbaknak Ma délelőtt több száz bá­nyász jelent meg a Parlament­ben, hogy átvegye a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának kitüntetését a bányásznap al­kalmából. A kitüntetett bányászokat Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke üd­vözölte : — Pártunk és kormányunk hat évvel ezelőtt, szeptem­ber első vasárnapját bá­nyásznappá nyilvánította. Ezzel is kifejezésre juttatta azt a megbecsülést, ame­lyet bányászaink a felsza­badulás óta elért sikerek alapján kiérdemeltek. Az idei bányásznapon a be­csületes munka jutalmául több mint 150 millió forin­tot fizet ki államunk hű­ségjutalom címén a bányá­szat dolgozóinak. A bányá­szat dolgozóinak kiváló megbecsülését jelenti a kor­mány részéről az ez évben alapított három fokozatú „Bányász Szolgálati Ér­demérem“ is, amely első íz­ben most kerül kiosztásra. — Az ország energia- és tü­zelőszükségletének biztosítá­sára szénbányászatunk az első félévben mintegy 350 ezer ton­na szenet termelt terven fe­lül. Pártunk és kormányunk, amikor azzal a felhívással for­dult a bányászokhoz, hogy má­sodik féléves tervükön felül mintegy 300 ezer tonna sze­net termeljenek a nagylengyeli olaj részbeni pótlására, meg volt győződve arról, hogy a szénbányászat fizikai és mű­szaki dolgozói tettekkel vála­szolnak, mint ahogy már a fel­­szabadulás óta oly sokszor tet­ték. Dobi István végül kiosztotta a legjobbaknak a kitüntetése­ket.

Next