Esti Hirlap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-01 / 26. szám
0301 f1. évfolyam, 26. szám Ára 60 fillér FÜGGEmNm immNAPILAP MA: HETI RÁDIÓ- ÉS MOZIMŰSOR 1957. február 1. péntek Ellenőrző razzia a csarnokokban és piacokon A Drávába fulladt két disszidens Együtt A többi közt egy iparművész levelét is elhozta hozzánk a posta. Azt írja küldője, hogy szívesen megnézné azokat a textil-, bőr-, prém-, alumínium-, papírfeldolgozó- vagy konfekció-gyárakat, ahol a munka során valamilyen kis, feldolgozásra már nem jó, de szemétbe veszni kár lenne anyagmaradékok vannak. És kitervelne olyan apró holmikat, amelyeket az elbocsátásra szántak hasznos tárgyaknak megcsinálhatnának a maradékokból. Talán — írja — üres üzemrész is akadna egyik-másik helyen, s sok-sok emberen lehetne így segíteni... Az iparművészé nem az egyetlen javaslat, amely fel akarná karolni az átmenetileg (mert hisszük, hogy esettségünk sohá nem tarthat) bajba jutott emberek ügyét. Közös szomorúság az egyesek kenyörtelensége — ugyan ki marad közömbös? És ez a levél, és más levél, ötlet s javaslat, bizonyítja, hogy íme, megnyílnak a szívek, és akik maguk dolgoznak ugyan, ölhetett kézzel még ők sem várják, hogy valami mesebéli sültgalamb repüljön a munka nélkül állók szájába. Lesz-e valami az iparművész javaslatából — még nem tudjuk. Mégis jólesik nyugtázni a levélből sugárzó emberséget, a megértést, az együttérzést. Szépen fénylő jel ez arra, hogy ebben a kis hazában mind közösebbé válik az igyekezet a kijutásra bajainkból, mind közösebbé válik a nagy gondolat: magunkért, de mindenkiért is akarunk cselekedni. Jó jel ez arra, hogy őszintén kívánjuk a közös sors megjavulását, s kiki a maga módján, útján fog hozzá a megvalósításhoz. Ami pedig a munka nélkül állók talpraállítását illeti, nemcsak javaslat van. Példát említsünk? Lapunk is beszámolt róla: egy lengyárunk varrodát állított fel, hogy foglalkoztassa azokat, akiket különben kénytelen lett volna elbocsátani. A munkástanács emberségét márkázta ez az elhatározás, amely egy pár ember kenyerét biztosítja. Persze, ami jó és alkalmas egy helyütt, nem bizonyos, hogy megfelel másutt. De tanulni, okos dolgot kitapasztalni, ötleteket más formában felhasználni, mindig lehet. Érdemes is, kell is, hiszen emberekről, kis konyhák és lakások sorsáról van szó. S hadd segítsünk egy apró, de talán haszonnal járó gondolattal mi is. Érkezzenek egy középponti, hivatali helyre a célt szolgáló javaslatok, ötletek, vagy a már bevált megoldások módjai. Persze nem úgy, hogy a helyzet megcsúfolásául most ezért egy új hivatalt állítsanak fel. Érkezzenek ezek az értesítések egy már létező hivatalhoz, és tegyék ijk közössé, ami felhasználható, akár ötletben, akár módszerben. Kettős a cél: a gyakorlati az, hogy egy-egy példa nyomán, ha csak pár ember is, de ismét dolgozhat. A másik sem kis értékű. Érezzük mindannyian és mindjobban a segítés, az emberiesség melegségét. Érezzük törhetetlenségét az együvétartozásnak, az együttérzésnek, más szóval a közösség nagy gondolatának erejét és értelmét ebben a dolgunkban is. Kik kaphatnak, hányan kaphatnak iparengedélyt A kerületi tanácsok ipari osztályán napról napra nő az érdeklődés a kisipari engedélyek iránt. Meglátogattuk tehát Budapest legnagyobb kisiparos kerületeit, hogy lássuk, mi a helyzet az iparengedélyek dolgában. A XIII. kerületet napi ötven kérelmező ostromolja. Sok vasipari munkás szeretne önálló lenni, mert régebben is az volt. A tanács igyekszik munkalehetőséget teremteni az elbocsátottaknak, legelőször azoknak, akik az építőiparban akarnak dolgozni. Hat hét alatt kilencven ideiglenes engedélyt adtak ki. Külön előnyben részesülnek azok az öregek és rokkantak, akik így el tudják magukat tartani. Cipészek és fodrászok, akik városszéli helyen akarnak műhelyt nyitni, először kapnak engedélyt. Az ipari osztály vezetője, Kovács János azonban panaszkodik: egy cipész, egy lakáskarbantartó és egy épülettervező szövetkezet. Utóbbi országos érdeklődésre számít. A kerület rádiós, televíziós, műszál és hulladékanyag-feldolgozó kisiparosai jelentős kutatómunkát is végeznek. A szerdai egésznapos fogadáson 150 kérelmező adja egymásnak a kilincset. Száraz Erzsébet, az ipari osztály vezetője igyekszik új mód- a fővárosi tanács nyilatkozik, e szert bevezetni a kisiparosoka felek megrohanják az iparnal való érintkezésben: egybeosztályt. Ilyen bizonytalanság- hívja őket, hogy elmondhassákban nehéz dolgozni terveiket és kívánságaikat. A VI. kerület már belvé- ... , rosnak számít. Nagyobb a sor-j A. kerület egybehangzó galom is: napi száz ügyfél képezese alapján elmentün a helyupan főosztályra, mely jól járnak már. November óta 160 ideiglenes működési engedélyt állítottak ki, legtöbbje építőiparos, de akad textilfestő, szemfelszedő, kárpitos, szabó és fodrász. Az elbírálás kéthárom hétig tart, mertközben az iratokat el kell küldeni a KIOSZ-hoz és ott is felgyűlteti már az akták, most kerül át a Könnyűipari Minisztériumba, de még a volt Város- és Községgazdálkodási Minisztériumban található. Harsányi Jenő főosztályvezető elmondta, hogy a kiadandó iparengedélyek száma nem könnyű kérdés. Jelenleg a tanácsok kezében van: annyi engedélyt adhatnak ki, amennyit a lakosság érdekei szerint szükségesnek tartanak. Az elbírálás minden tanácsnál más. Ha teljesen szabaddá teszik az engedélyek kiadását — mondja —, sok szakember elmegy a vállalatoktól, és a nagyszámú új kisiparosnak nem jut üzlethelyiség, és nem tudják őket ellátni nyersanyaggal. Másrészt gondoskodni kellene az elbocsátottakról is. Szerinte legjobb lenne, ha felemelnék a kisiparos kisiparosok engedélyezett alsem jó.lkalmazottainak számát a neha új engedélyekkel árasztják jlenlegi háromról ötre, így kell a városrészt. Probléma az ívesebb iparengedéllyel keve Bár az osztály vezetője, Ignéczi Jánosné bátrabban dolgozik, ő is panaszkodik, hogy nem lát tisztán. Január 1-re várták az új ipartörvényt. A fővárosi tanács csak egyszer tájékoztatta őket. A VII. kerületben az a fő nehézség, hogy mindenki ide akar jönni, mert ez üzletnegyed. Az ipari osztálynak — mondja Kopácsi Ida előadó — védenie kell a már meglévő sok érdekeit: nekik Négyszáz engedély vár elintézésre, üzlethelyiség is. Eddig ISO engedélyt adtak ki: építőiparoson kívül van cipész, bőröndös és kendőfestő. Az építőiparosnak, az exportra szállítónak, újítást készítőnek 24 óra alatt ráütik a pecsétet papírjára. Az V. kerület ismét új világ: világvárosi jelentőségű kisipar működik itt, versenyezve a nyugati nagyvárosokkal. Cipészek, szabók, bizsusok és kalaposok a legmagasabb igényeket elégítik itt ki. Itt új kisipari szövetkezetek is alakultak, több helyiségben több ember elhelyezkedhetne. Utolsónak a Könnyűipari Minisztériumba mentünk. Itt arról tájékoztattak, hogy a helyiipari osztály racionalizálása most fejeződik be, személyzetének kiválasztása folyik, átköltözése a héten várható. Ez késlelteti a munkát. A meglevő személyzet azonban utasítást kapott, hogy minden egyéb munkát félretéve, a kisiparosok létszámkérdésének anyagát készítse elő, hogy az minél előbb a kormány elé kerülhessen döntésre. G. N. Z. Kedden kezdődik a tanítás az orvosegyetemen A Budapesti Orvostudományi Egyetem rektorátusa közli, hogy az egyetem általános orvosi és fogorvosi karán I., II., III. éves hallgatók számára, a gyógyszerészi karon az I. és II. éves hallgatók számára az oktatás február 5-én, kedden reggel tanrendszerűen elkezdődik. Az általános orvosi kar IV., V., VI. éves, a fogorvosi kar IV. és V. éves, valamint a gyógyszerészi kar III. és IV. éves hallgatói részére pedig február hó 11-én, hétfőn reggel kezdődnek az előadások. A dékáni hivatalok február 1-től minden kérdésben felvilágosítást adnak. k Egyesült Államokban élő lengyelek lengyelország megsegítéséért hasági támogatás mellett, ma viszont az Egyesült Államokban élő, mintegy hatmillió lengyel élénk tevékenységet fejt ki Lengyelország javára, és hogy kezdetben főleg csak háy egyetlenegy amerikai lengyel romlap foglalt állást a Len- i lap sem foglal állást a gazdagyelországnak nyújtandó gazdsági segély ellen. Varsó, január 31. A Zycie Warszawy érdekes kommentárt közöl az Egyesült Államokban élő lengyelek állásfoglalásáról. Megállapítja, Ismét átmegy Magyarországon a Balt—Orient- és az Arlberg-expressz Megszűnik a prágai gyors és a bécsi személyvonat A MÁV vezérigazgatósága közli, hogy február 4-től kezdve Budapest—Prága—Berlin, Budapest—Varsó, Budapest— Belgrád—Szófia—Ankara és Budapest—Bukarest között ismét közlekedik a Balt—Orientexpressz. A vonat Budapest Nyugati pályaudvarról Berlin és Varsó felé 9 órakor, Belgrád—Szófia felé 20 órakor, Bukarest felé pedig 19 óra 06 perckor indul. Berlin és Varsó felől 18 óra 18 perckor, Szófia—Belgrád felől 7 óra 30 perckor, Bukarest felől pedig 8 óra 20 perckor érkezik a Nyugati-pályaudvarra. Ugyancsak február 4-től közlekedik az Arlberg—Orientexpressz is. Ez a vonat Budapest Keleti-pályaudvarról Bécs, Zürich, Párizs felé 21 óra 50 perckor, Bukarest felé 8 óra 40 perckor indul, Párizs, Zürich, Bécs felől 8 órakor, Bukarest felől 20 órakor érkezik. A Balt—Orient-expressz és az Arlberg—Orient-expressz közlekedtetésével egyidejűleg a Komáromon át közlekedő prágai gyorsvonat, valamint a bécsi személyvonat megszűnik, a Keleti-pályaudvarra 11 órakor érkező bukaresti gyorsvonat pedig csak Békéscsabától közlekedik belföldi vonatként. v összeházasított villamos • busz - troli-jegy IkMcjií'.llíi/H 3.víf/«»##***/.•_ ikvff sitit’ti nihvsíliti, drágítják a közlekedést A villamosvasúti hálózat helyreállításával korántsem kerül le a napirendről a budapesti közlekedés ügye. Mindenki örül, hogy jár a villamos és az autóbusz, de a nagy forgalmú időben néha jóformán kínszenvedés az utazás. Meg kell javítani a közlekedést! — De hogyan? Nem könnyű a megoldás. Kevés a villamoskocsi. Két és fél évvel ezelőtt száz motort rendeltek a Ganz Villamosságinál, de Inába várták. Egy napon a rendelést „átprofilírozták’ az Egyenáramú Motorgyárhoz és a motorokból a mai napig egy darab sem készült el. Kevés a villamoskocsi azért is, mert nagy részük olyan régi, hogy elég egy latyakos téli nap: egyszerre 100—150 motor romlik el, s ezek a villamosok kiesnek a közlekedésből. A kocsik közül nem kevesebb, mint 290 ötven évnél öregebb, van, amelyik már 60 esztendeje szolgál, akkor készültek, amikor a lóvasutat felcserélték a villamossal. Az ilyen régi villamoskocsikat gyakran kell javítani, rengetegbe kerül az üzembentartásuk. Járatásuk tetemesen növeli az önköltséget, és ezzel a vállalat állandó veszteségét. Ha már az önköltségnél tartunk, nem lehet elhallgatni a Villamosvasút és az Autóbuszüzem panaszát amiatt, hogy sok alkatrészt nem tudnak megvásárolni, kénytelenek házilag elkészíttetni a kereskedelmi ár többszöröséért. Például az úgynevezett Rheinmetall-csukló kereskedelmi ára ezer forint, házi előállítása 4500 forintba kerül. Ez egymagában évente 160 000 forinttal több kiadással jár. Az Autóbuszüzemnek és a Villamosvasútnak külön-külön évente 100—150 ezer forintjába kerül, hogy a különféle csavarokat maguknak kell gyártaniuk. Baj az is, hogy a vágányok nagy része elavult: a hálózat 46 százaléka 27 évesnél öregebb, márpedig a szakemberek szerint a sínszál gazdaságos élettartama 16 év. Ha ennél régibb, többe kerül a javítgatása, mint amortizációja. Tetejébe pedig a rossz sín a kocsikat is rontja. Ma már ezermillió utas használja évente a villamost és az autóbuszt. Egymilliárd utas jegyének árából, sajnos a múltban mintegy két évtized óta vajmi keveset fordítottak a villamosvasút megújítására, új kocsik beszerzésére, a sínek kicserélésére, pedig a két évtized alatt az utaslétszám kétszeresére nőtt. A legkényelmesebb lenne persze olyan viteldíjat megállapítani, hogy a bevételből fussa a fenntartási és felújítási költségre. De ez nem olyan egyszerű dolog, mert a közönség zsebére megy. Töprengenek is a szakemberek: miképpen lehetne megreformálni a tarifát úgy, hogy egyrészt a Villamosvasút és Autóbuszüzem is megtalálja számítását, másrészt az utasok is jól járjanak. A probléma ilyen megoldása rendkívül nehézzel egyidőben az egész jegy-* rendszert átalakítják. Egy másik reform-elgondolás abból indul ki, hogy az utast, amikor utazik, nem érdekli, mennyi a villamos, a troli és az autóbusz önköltsége. Sok esetben nem tudnak megszüntetni villamosvonalakat és helyettük gazdaságosabb autóbuszokat indítani, mert az utasok tiltakoznak a drágább viteldíjú autóbusz ellen. Ez a tiltakozás megszűnne, ha egyforma lenne a villamos-, trolibusz- és az autóbusz-jegy ára. Azzal is érvelnek: gyorsabb, kényelmesebb az utazás, ha az utas tetszése szerint átszállhat villamosról autóbuszra, autóbuszról trolibuszra, ahogy a legjobb neki. A terv hívei szerint úgy kellene megállapítani a közös viteldíjakat, hogy a jegyek ára körülbelül közepén legyen az autóbusz- és a villamosjegy mostani árának. Itt is van azonban bökkenő, aki csak villamoson utazik, rosszabbul járna, az állandó autóbuszutas pedig jobban. Olyan elgondolást is hallottunk, amely kissé hasonlít a párizsi Metro jegyrendszeré-Az egyik terv az, hogy a je- i hez (inkább a pesti villamos jenlegi átszálló helyébe vezes-i hasonlítaná a párizsi Metrósékbe az „órásjegyet”. Az ú.i- hoz!) Eszerint a villamosokon fajta jegy valamivel drágább s csak egyféle jegyre volna szüklenne, mint az átszálló, de jség: vonaljegyre. Ha az utas az utas egy órán belül any- új kocsira száll át, új vonalnyi kocsira szállhatna fel, s jegyet vásárolna. Tervekben, elgondolásokban, ötletekben tehát nincs hiány. Ami érthető is, mert a probléma nehéz. Egy azonban bizonyos: akármi lesz a megoldás, olyannak kell lennie, hogy amennyire akar, leszállhatna és visszaszállhatna, ellenkező irányba is utazhatna. Előnye volna az is, hogy megszüntetné az átszálló körüli ,állandó vitákat a kalauzok és ne csak a vállalat járjon az utasok között, jól, hanem az utas is. Ez a reform nem lenne. Minden elismerésünk a villaegyéb, mint az „egy óráig érj más és autóbusz dolgozóinak igényes bérletjegy” bevezetése,akik valóban gyorsan állították A szakemberek egy része jój helyre a közlekedést. Lépjünknak tartja, mások aggodalj azonban tovább: a főváros tamaskodnak. Azzal édvelnek, kóta nemcsak egyszerűen utazesetleg túl sokan pártolnak aznl, hanem gyorsan, jól és beszórás-bérlethez, s akkor a vasiszúság nélkül szeretne utazni, falat nagyon rosszul jár. Szej a nap minden órájában szintük csak úgy lehet bevezetni csúcsforgalom idején is éni ezt az új jegytípust,ha ez- Pakots György