Esti Hirlap, 1958. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1958-10-01 / 230. szám

III. évfolyam, 230, sz­árít­óra 60 fillér Javítják a teher- és személyszállítást, korszerűsítik a személykocsikat Felkészült a vasút az őszi csúcsforgalomra lilának, mint 1957 azonos idő­szakában. Naponta másfélezer vasúti kocsival többet raknak meg a jövő hónapban, mint a szintén erős forgalmú július­ban. Az utolsó pillanatban elő­reláthatóan nem tervezett szál­lításokra is sor­­kerül jó gyü­mölcstermésünk miatt, noha e szállítások többségét teher­autón bonyolítják le. A vasutat terheli azonban soronkívül 200 ezer tonná­nyi építőkő­t az Építésügyi Minisztérium kívánja terven felül szállít­tatni. Mindez a MÁV számára gondot jelent. Ami úgy gazda­ságosabb, azt gépkocsin szál­lítják. Májusban 49 ezer, jú­niusban 220 ezer, júliusban 230 ezer tonna olyan árut küldtek teherautón, amely ed­dig vagonokba került. A szak­értők véleménye szerint a kö­vetkező feladatokat a MÁV teljesíteni fogja, ha a szállít­tatók gondoskodnak az egyen­letes rakodásról: a hét minden egyes nap­ján — vasárnap is — azo­nos mennyiségű árut rak­nak be a kocsikba. A kormány engedélyezte a va­sárnapi és a munkaszüneti na­pi rakodásokat, több millió fo­rintos bérhitelt utalt ki a dol­gozók vasárnapi túlórájának fedezésére. A MÁV szorgalmazza az úgynevezett irányvonatokat­­is, melyeket a feladó állomá­son állítanak össze úgy, hogy tolatás és szétbontás nélkül jussanak rendeltetési helyük­re. Ez gyorsítja a forgalmat, rövidíti a kocsifordulót. A járműjavító műhelyek felújítási hitelkeretét 1959-re 30 millió forinttal emelték, még több teherkocsit és moz­donyt tudnak így alaposan rendbehozni. Gondolnak a ta­karékosságra is. A vágányok kicserélésekor minden talpfát beszállítanak a MÁV fatelítő telepeire. Az őszi talpfacseré­hez 90 ezer darab kijavított talpfát nyertek — több millió forintos megtakarítással. A Landler Jenő Járműjaví­tóban elkészült az új, roncsolás­­mentes sínvizsgáló kocsi. Ez menet közben „röntgenfel­vétellel” megállapítja a sínek belső állapotát, és ultrahangos berendezéssel megjelöli a leg­kisebb repedéseket is. Nem feledkeztek meg a sze­mélyforgalom javításáról sem. A MÁV elfogadta a győri Wil­helm Pieck-gyár ajánlatát a négytengelyes személykocsik korszerűsítésére. A tervek sze­rint a belső tölgyszínű furníro­­zást ízléses PVC-falikárpittal helyettesítik; kényelmesebbek lesznek a műbőrülések támlái is. A kocsik előterében és a fo­lyosón csomagtartókat helyez­nek el. Minden fülkébe modern szellőző- és világítóberen­dezést, fűtést, rádiót építe­nek. A vasutasok munkáját meg­felelő intézkedésekkel könnyí­tik. Gondoskodtak öltöző- és mosdóépületekről a hatvani fűtőházban, a miskolci és a szombathelyi járműjavítónál — egyenként másfélmillió fo­rintos költséggel. A korszerű orvosi rendelő­felszerelésekre, orvosi műsze­rekre összesen 12 200 000 forin­tot költött a MÁV. A különle­ges szakmai betegségek kuta­tására és megelőzésére Vasút­­egészségügyi Kutató Laborató­riumot rendeztek be. 1958 vé­géig pedig elkészül 1 700 000 fo­rintos költséggel a sínen moz­gó laboratórium, amelyben a helyszínen megvizsgálják a vasutasokat. Gesztelyi Nagy Zoltán A MÁV őszi csúcsforgalma tetőzéséhez közeledik. A nagy munka, a fokozott mennyiségű , gyorsszállítás, amely néhány­­ évvel ezelőtt csak ilyenkor, szeptemberben indult, az idén már áprilisban megkezdődött. A feladatokat az őszi hóna­pok, a kukorica-, a burgonya-, a gyümölcs- és a répaszállít­mányok csak tovább fokozzák. Az őszi hónapokban újabb rekordot ének el a vas­­tak. Az idén össz millió tonnák­kal több mel­nyiségű árut szál­ A diadalmas Kína Nagy múltú, hatalmas nem­zet ünnepel Ázsiában. Föld­golyónk minden pontjáról fo­lyamként árad felé a népek rokonszenve. Kilenc esztende­je az imperializmus elszen­vedte történelmének második legnagyobb vereségét. 1949. október 1-én egy szétmarcan­golt, félfeudális, korrupt or­szág romjain kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. A több ezer kilométeren ke­resztül húzódó Kínai Fal szá­zadokon át állta útját az idegen támadásoknak, de a modern gyarmatosítók gyilkos étvá­gyának nem állhatott ellen. Végső kétségbeesésében a nép nem egyszer fordult szembe hazai és külföldi elnyomóival, de a győzelem feltételei hosz­­szú ideig hiányoztak. Csak az Auróra lövéseinek fénye vi­lágította be a járható, a biztos utat a kínai tömegek előtt is. Évtizedekig tartott ez az új, a marxizmus eszméi által ve­zérelt harc. Nehéz körülmé­nyek között, lépésről lépésre szorította ki a lavinaszerűen növekvő néphadsereg a múlt képviselőinek seregeit. S a végső diadal pillanatá­ban egy maroknyi csoport egy szigetre menekült, hogy ott megpróbálja konzerválni mindazt, ami Kínában rossz volt, mindazt, ami ellen oly sokáig és oly keményen küz­döttek a kínai százmilliók. Az imperializmus — mint rende­sen — ezúttal sem volt hajlan­dó egyszerűen beletörődni ab­ba, hogy egy ország — ilyen ország! — kibújjon bilin­cseiből. A Nyugat és elsősor­ban Washington nem takaré­koskodott az erkölcsi és anyagi segítséggel, hogy ezt a szige­tet, Tajvant hatalmas kato­nai táborrá, a megújhodott Kínát szünet nélkül fenye­gető támaszponttá tegye. És ugyancsak elsősorban Wa­shington segítségével kezdő­dött meg a történelem egyik leggroteszkebb politikai já­téka: a nemzetek világszer­vezetében ennek a szigetnek a renegát diktátora képviseli mindmáig Kínát és maga a megújhodott, most már több­ mint hatszázmilliós ország­­ kívül maradt az ENSZ ka­puin. Ez az oka azoknak a komoly veszélyeknek, melyek ma Taj­van felől fenyegetik az em­beriséget. A megoldás csak­­ egy lehet: ennek a helyzetnek megszüntetése. Minden más — például a nyugatiak által fel­kapott tűzszünet is — tüneti kezelés, amely magát a be­tegséget érintetlenül hagyja, sőt súlyosbítja azt. Kína nem az „egy marék rizs” országa többé, hanem a fantasztikus ütemben fejlődő iparé és mezőgazdaságé, az al­kotás lázában égő százmillióké. Napról napra növekvő ereje döntő módon járult és­­ járul hozzá ahhoz, hogy a nemzet-­­­közi erőviszonyok mindjob­ban a béke, a szocializmus tá­bora javára tolódnak el. Megújhodása születésnapján azzal a biztos hittel köszönt­jük nagy testvérnépünket: nincs erő, amely megállíthatja diadalmas előrehaladását. Egy lány gereblyével, lapáttal járja a ligetet, gyűjti a le­veleket, halomba hányja. A leveleket elviszik, elássák a városon kívül — az őszi avar jól termékenyíti a földet. (Boasám fel­vétele)| Három KÖZÉRT és egy bútor­üzlet­ nyílik a Nagykörúton Megszűnnek a talajmenti fagyok Megvalósulnak a lakosság javaslatai a hároméves tervben Az elmúlt két évben jelentő­sen megnőtt a főváros lakossá­gának érdeklődése a budapesti tanácsok munkája iránt. Külö­nösen tapasztalható volt ez a tanácstagi beszámolók alkal­mával, amelyeken két év alatt csaknem 310 000-en vettek részt. A tanácstagok és a választók találkozásai sok hasznos út­mutatást is adtak a tanácsok­nak. Két év alatt több mint 31.000 közérdekű javaslatot je­gyeztek fel, s az illetékes ta­nácsok valamennyit gondosan megvizsgálták, mérlegelték.­­ Ennek eredményeként a kerü­­­­leti tanácsok jelentése szerint a javaslatok jó része, kö­rülbelül 25 százaléka beke­rült a hároméves tervbe. Értékes eredménye volt fő tanácstagi beszámolóknak a csaknem ezerötszáz társadalmi munkavállalás is. A lakosság sokmilliós fel­ajánlásai között többek között parképítés, útjaví­tás, vízcsőfektetés, játszó­tér rendbehozatala stb. sze­repel. A társadalmi munkával meg­takarított összegeket a taná­csok a helyi igények kielégíté­sére, községfejlesztésre hasz­nálják fel. Fálffy József jelenti Párizsból „Kötélhúzás" a kormánytöbbség táborában Pénteken összeül a Francia Kommunista Párt központi bizottsága Miről beszél De Gaulle Constantine-ben ? - Kormányátalakítás várható Párizs, szeptember 30. A francia baloldal nem adja fel a harcot, tovább folytatja a küzdelmet az igazán demok­ratikus politikáért, az algériai békéért, a szabadságjogok vé­delméért. A Francia Kommu­nista Párt — amelynek közpon­ti bizottsága október 3-án ül össze a Párizs melletti Ivry­­ben — politikai irodájának nyi­latkozatában megállapítja, hogy az igen szavazatok­ban eltérő, sőt ellentétes jelentésű szavazatok ke­rültek egymás mellé, s az események napvilágra hozzák majd ezeket az el­lentmondásokat. Nem lehet például az algériai problémára olyan megoldást találni, amely egyszerre tesz eleget az integrációt, a háború folytatását követőknek, illetve a tárgyalások, az algériai béke híveinek. Nem lehet a dolgo­zók életszínvonalát sem emel­ni akkor, ha folytatják a gyar­mati háborút, és ha a tőke hasznát akarják növelni. A Francia Kommunista Párt folytatja akcióját a szabadságjogok védelmé­re. Az a 4 600 000 francia, aki va­sárnap nemmel szavazott, a köztársaság híveinek szükséges tömörüléséhez nagy erőt és ígéretet jelent. Daniel Mayer, az Emberi Jo­gok Ligájának elnöke, a De­mokratikus Erők Uniójának (a baloldali szocialisták, radikáli­sok és más baloldali elemek tö­mörüléséből alakult ez az unió) nevében kijelentette, hogy a népszavazást követően még in­kább szükséges, hogy legyen egy mágneses sarok, amely a kommunisták oldalán magához vonzza mindazokat, akik teg­­nap még igennel szavaztak, de akik számára a jövő csalódást hoz majd. Milyen irányban indul el a De Gaulle-kormány annak a teljhatalomnak a birtokában, amelyet a vasárnap kihirdetett új alkotmány n­égyhónapi idő­tartamra ad neki? Algéria be­kebelezése, az integráció irá­nyában keresi-e a megoldást Algériában, vagy kísérletet tesz-e a tárgyalásokra? A „kö­télhúzás” megkezdődött, az in­tegráció hívei és azok között, akik tárgyalásokat sürgetnek. A „kötél” maga De Gaulle tá­bornok, akit szélsőjobboldali hívei az általuk kívánt megol­dás felé rángatnak, a szocialis­ták, akiknek csatlakozása egyik jelentős tényezője volt az ,,igen” nagy többségre jutásá­nak, pedig most nyújtanák be a számlát támogatásukért. De Gaulle pénteki constantine-i­ beszéde minden valószínűség szerint elárulja majd, hogy a tábornok milyen megoldást kí­ván választani. Az­ is elárulhat valamit De Gaulle elkövetkezendő politi­kájáról, ha — amint a de gaul­­leista sajtó írja — a kormányban kisebb át­alakulás történik. Állítólag távozik a belügymi­niszter Pelletier, helyére az eddigi közoktatási miniszter, Berthoin kerülne, és a kor­mányba belépne egy új minisz­ter. Esetleg Georges Bi­­dault (az integráció lelkes baj­noka), de szó van a szocialista Defferre-ről, aki mint ismere­tes, tárgyalásokat követel az algériai felkelőkkel. Chevallier, Algír volt polgármestere is szóba került, emlékezetes, hogy május 13. után valósággal el­zavarták helyéről a hatalmat átvett ezredesek. A De Gaulle-kormány ezen a héten hozzálát az új kommu­nistaellenes választójogi rend­szer kidolgozásához. A kormány teljhatalma arra is jó, hogy rendeleti úton vezessék be az új vá­lasztási rendszert. Az új alkotmány adta korlát­lan hatalommal élve a francia köztársaságok életében még egy „újítás”: mivel az új par­­­­ament legjobb esetben csak karácsony előtt ülhetne össze, ugyancsak rendeleti úton sza­­bályozzák a jövő évi francia költségvetést. 1958 október 1, szerda E­éy szökött ellenforradalmárt gyanúsítanak a traiskircheni rablógyilkossággal Kétezerkilencszáz új lakást, százhuszonhét tantermet épített az idén a fővárosi tanács Százmilliókat költöttek a bu­­dapesti tanácsok az ellenforra­dalom okozta károk helyreál­lítására a múlt két évben. A fő­városi tanács tavaly,­ 1957-ben, 935 milliós beruházási és fel­újítási keret felhasználásról döntött, s az idei tervben 2900 új la­kás átadása, 127 tanterem építése szerepel. Érdekes képet nyújt, a ta­nácstagok összetételéről szóló statisztika: 45 százalékuk mun­kásszármazású, 55 százalék kisiparos, pedagógus, orvos, mérnök, termelőszövetkezeti­­ paraszt. Az idei terveket, és a­­ főváros hároméves programját 1 3000 tanácstag vitatta meg. A felszabadulás előtti és a­­ jelenlegi helyzet ellentétét ér­­­­zékelteti a Fővárosi Közigaz­gatási Szemle 1938-as száma, s amely pontos kimutatást közöl az akkori közigazgatási bizott­ságok összetételéről. A bizott­ságokban 174 tag tevékenyke­dett, köztük 27 kormányfőtanácsos, hét volt horthysta miniszter, két volt horthysta minisz­terelnök, három államtit­kár, 14 tanácsos, 3 rész­vénytársasági igazgató. A főváros munkásságát mind­össze egy kötélgyártó, két sza­bómester és egy villanyszerelő képviselte. A világháború előt­ti utolsó békeév „eredményei­­ről" beszámoló jelentés is so­katmondó. Szendy Károly pol­gármester diadallal számol be arról, hogy „a szegénykonyhák számát Budapesten 90-ről 72-re csökkenthették az elöljárósá­­gok”, s hogy „az ínségesek szá­ma 1938 január és februárjá­ban 55 317-ről 52 775-re csök­kent­’. A budapesti tanácsok mun­­káját most 240 állandó bi­zottság segíti. A háziasszonyokból, üzemi dol­l­gozókból, értelmiségiekből összetevődő társadalmi aktíva­­hálózat öt és félezer tagot számlál. Észrevételeik alapján 951 közérdekű javaslatot, való­sítottak meg a tanácsok. ■ A Pravda a francia eseményekről Moszkva, szeptember 30. A moszkvai lapok részlete­sen kommentálják a Francia­­országban lezajlott népszava­zás eredményét. A Pravda a következőket írja: „Minden el­fogulatlan ember előtt világos, hogy a szeptember 28-i népsza­vazás a demokrácia és a reak­ció közötti harcnak csupán egyik szakasza volt. A harc folytatódik, bárhogy alakuljon is a helyzet Franciaországban a népszavazás után.” A Pravda leszögezi, hogy a népszavazás eredményeire a magyarázatot elsősorban azokban a körül­­ményekben kell keresni, ame­lyek között, a népszavazást megtartották. Az országban gyakorlatilag megszűnt a par­lamenti rendszer. A reakciós propaganda fékevesztett zene­­bonájában csak kevés választó ismerhette ki magát, és győ­­ződhetett meg arról, hogy az új alkotmány a „szabadság, egyenlőség, testvériség” hang­zatos frázisával kezdődik ugyan, de a korlátlan hatalom rendszerének törvényesítésével végződik.

Next