Esti Hírlap, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-01 / 230. szám
Testvéri üdvözlet a tízéves Kínai Népköztársaságnak! Van egy ország a Földön, amelynek területe oly nagy és változatos, hogy mind a négy évszak virágai egyszerre nyílnak rajta. Ebben a hatalmas birodalomban — úgy tudta a világ — ötszázmillió ember él. De néhány éve népszámlálást tartottak itt s ekkor előkerült még másfélszázmillió, vagyis tizenöt Magyarországra való ember — ahhoz a félmilliárdhoz, akikről addig is tudtak. Ennek az országnak a földje mérhetetlen sok kincset rejt magában. Egyetlen tartományában annyi szenet fedeztek fel, amennyi száz esztendőre elég lenne az egész világnak. Mégis ez volt az az ország, ahol évente rendszeresen milliók haltak éhen és ha minden embernek naponta csak egyetlen dekával több rizst akartak volna adni, akkor abban az esztendőben több mint kétmillió tonnával kellett volna emelni a rizsföldek hozamát. Ebben az ősi kultúrájú országban, ahol a világon legelőször nyomtattak könyvet, egy évtizeddel ezelőtt még 80—90 százalékban analfabéták laktak s legnagyobb városainak idegenlakta, legszebb utcáiba ilyen táblák tiltották meg a népnek a belépést: „Kutyáknak és kínaiaknak tilos a bemenet.” Gazdag és hatalmas, mégis elmaradott, szegény és gyenge volt Kína, amíg félgyarmati, feudális ország maradt, ahol idegen tőkések és diplomaták alázták meg a bulit, a tábornokot és a költőt egyaránt. Most pedig Kínának atomreaktora van, mezőgazdasági termelését csak az utóbbi két esztendőben másfélszeresére növelte, népe megtanult írni, olvasni és nem éhezik többé: gyáraiban autót, repülőgépet, elektroncsöveket és bonyolult műszereket gyártanak, amelyeknek csodájára jár a világ. Szédületes tempóban fejlődik az új, a felszabadult Kía, ahol nincsenek többé császárok és nincsenek bulik, hanem szabad állampolgárok. 1949 október 1-én, Kína felszabadulásának napján az egész emberiség egynegyedét kitevő győzelmes nép új utakon indult el a Kínai Kommunista Párt vezetésével. Megváltozott Kína, s ezzel megváltozott a világ képe is, hiszen ezzel az egyetlen országgal a világ negyede lett szocialista. Kína a magyar nép barátja, testvére. Az ő ereje a mi erőnk is, az ő ünnepe a mi ünnepünk is. Október elsején, a Kínai Népköztársaság születésének 10. évfordulóján forró üdvözletünket küldjük Pekingbe. „Földszintes fővárosból“ új Peking ,Földszintes főváros“ — így nevezhettük volna a tíz évvel ezelőtti Pekinget. Csaknem valamennyi épülete földszintes volt: a kínai császárok nem tűrték, hogy az egyszerű földi halandók magasabb, vagy akárcsak olyan magas épületben lakjanak, mint ők. Azóta természetesen ez a helyzet megváltozott. Új városnegyedek épültek csupa öt-hatemeletes házakkal. A felszabadulás óta eltelt évtizedben csaknem másfélszer annyi területen emeltek lakóépületeket, mint amennyi a régi Peking egész beépített lakóterülete volt. Csodálatosan szép új épületek, hatalmas paloták nőttek ki a földből. Most a tizedik évforduló tiszteletére készült el az országos népi gyűlés palotája, három múzeum, az országos kultúrpalota és egy új Vasútállomás. Nemrég fejezték be az ország legnagyobb sportstadionjának építését. Szinte újjászületett a Mennyei Béke Kapujának tere, ahol Mao Ce-tung tíz évvel ezelőtt bejelentette a népköztársaság kikiáltását. Minden nagyváros egyik jellemzője, gazdagságának forrása az ipar. Pekingben egykét bányától, kisebb vasipari és textilüzemtől eltekintve, szinte semmiféle ipari létesítmény nem volt a népi forradalom győzelme előtt. Jelenleg a főváros az ország egyik legfontosabb ipari központja, s tizenhárom olyan nagyüzeme van, amelynek munkáslétszáma több, mint ötezer. Az ipari munkások száma tíz esztendő alatt a tizennégyszeresére nőtt. Az országos népi gyűlés új palotája Pekingben A KÍNAI AUTÓ Még 1943-ban történt, hogy három kínai mérnök elutazott az Egyesült Államokba, s felkérte a Dodge és a General Motors társaságot, adjanak segítséget kínai autógyár építésére. Kérésüket természetesen megtagadták, mondván: „Nem csinálunk konkurenciát saját autóinknak." A felszabadulásnak kellett eljönnie, hogy létrejöjjön Kínában a hazai autóipar. Az első gépkocsigyárat 1956-ban létesítették Csancsunban, a Szovjetunió testvéri segítségével. Azóta szünet nélkül gördülnek ki e gyár kapuján a Felszabadulás márkájú tehergépkocsik. Tavaly új személygépkocsi gyártását kezdte meg a gyár, a híressé vált Vörös Zászló és a Keleti Szél márkájúakat. A Kínai Népköztársaság autóipara szemlátomást nő. Sanghajban törpekocsikat kezdtek gyártani a taxik céljaira. A Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója tiszteletére a Klement Gottwald Villamossági Gyár és a Transzformátor és Villamoskészülék Gyár dolgozói határidő előtt adják át egy Kínának szállítandó csőgyár meghajtó motorjait és vezérlő berendezéseit. Képünkön: egy hatalmas motor állórésze. „Ilao!“ A Jalucangpó-folyó völgye mindenkor Tibet egyik leggazdagabb területe volt. S minden szép is lett volna itt, ha nem takarja el az eget a rabszolgák elől Szokang földesúr kőből épült, hatalmas kastélya. Az öregek szerint a kastélyt is rabszolgák építették, s mikor elkészült, a kegyetlen földesúr levágatta a tervező rabszolga kezét, nehogy még egyszer felhasználhassa istenadta tehetségét. Nemrég — a kastély sok évszázados történetében először —■ nem előkelő földesurak, lámák és arisztokraták, hanem rabszolgák töltötték meg a hatalmas lovagtermet. Itt, e milliószor megátkozott falak között mondták el életük, sanyargatásuk történetét. Szokang, a földesúr elmenekült. Összeszűrte a levet a központi népi kormány ellen fellázadt banditákkal, s jobbnak látta nem itthon megérni a lázadás leverését. Talán sajnálja valamelyikőtök? — teszi fel a kérdést Ketu, kilenc gyermek, kilenc rabszolga anyja, akinek férjét egyetlen tiltakozó szóért karóba húzatta Szokang földesúr. — Mert én nem sajnálom. Legyen átkozott, bárhol talál is menedéket.Liu kér szót, a „han testvér“, a központi népi kormány képviselője. Örömhírt közöl: „Szokang földesúr elvesztette minden jogát. A föld, amelyet megműveltek, a kastély, amelyet őseitek építettek, a ház, amelyben laktak, az eke, amellyel dolgoztak, ezentúl mind-mind a tiétek. Ingyen és örökre. Szól Liu és a lovagterem falára kiszegezi a népi kormány rendeletét a Jalucangpo-folyó völgyében élő rabszolgák felszabadításáról. A napszítta, szétcserzett arcokon most először látni valami új kifejezést. Felugrálnak a fapadokra és harsány „hao” — jó — kiáltásokkal, esetlen kézszorítással adják tudtára Liunak, hogy szívükből beszélt. A nagy ugrás Tíz esztendő alatt a kínai gazdaság többet fejlődött, mint a forradalom győzelmét megelőző 100 év alatt. 1949-ben, amikor megszületett a naphatalom, az ipari termelés szinte a nullával volt egyenlő: amit a japán imperialisták meghagytak, azt a menekülő csangkajsekisták elpusztították, vagy elrabolták. A villamosenergiatermelés 3,6 milliárd kilowattóra volt, az acéltermelés 400 ezer tonna, a széné 15 millió. A kommunisták vezette munkás- rémában célul tűzték ki, hogy tíz-tizenöt év alatt utolérik és elhagyják Angliát a legfontosabb cikkek termelésében. A vas és a szén termelésében tavaly már utol is érték! Ahhoz, hogy 130 millió tonnáról 270 millió tonnára emelkedjen a széntermelés, Angliában 35 évvel. Az 1958-cal végződő hat esztendőben az Egyesült Államok ipari termelése átlag évi 2 százalékkal. Franciaországé 5 — számokban osztály hősies erőfeszítésének eredményeként azonban 1952- re sikerült számottevően növelni a termelést, s az 1953—1957- es első ötéves terv idején évente átlag 18 százalékkal emelkedett az ipari termelés. Százával nőttek ki a földből a hatalmas üzemek. 1958, a második ötéves terv első esztendeje az „ugrásszerű fejlődés“ éveként vonult be Kína történetébe. Íme néhány adat lett, Kínának elegendő volt egy esztendő. Kína határozottan tör előre a világgazdaság arénájában. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy hányadik helyet foglalta el az ország a felszabadulás előtt és ma a világranglistáján, 1 százalékkal. Japáné 8 százalék- Ikai és Kínáé mindennél többbel, 9 százalékkal nőtt. 1957 1958 Acél 5,35 millió tonna 11,08 millió tonna Vas 5,9 millió tonna 13,7 millió tonna Szén 130 millió tonna 270 millió tonna Villamosenergia 19,3 milliárd kw-óra 27,5 milliárd kw-óra Felszabadulás előtt Marcél 26. hely 7. hely Szén 7. hely 3. hely Elektromos energia 24. hely 11. hely Óriáskikötő Sanghajban Sanghajban, az ország legnagyobb lélekszámú városában új,grandiózus méretű kikötő épül: Csanhuabin. Az új kikötő hatalmas óceánjárók sorát képes befogadni, az áru elszállításához külön vasútvonalat építenek. Az új létesítménynek rendkívül nagy gazdasági jelentősége lesz az ország belső és külkereskedelmének fejlődésében. Nylon- és plasztikgyár Megkezdte működését az első kínai nylon- és plasztikanyagokat készítő gyár Pekingben. Az új üzemben főleg nylon ruhaneműket és textilanyagokat készítenek. Évi teljesítménye 380 tonna nylon. A Német Demokratikus Köztársaság közreműködésével épített üzem csaknem teljesen automatizált. Ötógyai ültetés A sanghaji orvosi egyetem a fül-, gége- és orr-részlegén érdekes kísérletet hajtottak végre. Egy kutya gégéjét átültették egy másik kutyába. A műtétet könnyű narkózis állapotában hajtották végre az állaton. Fél év elteltével megállapították, hogy az a kutya, amely új gégét kapott, egészséges lélegzése normális, hangja a régi és megfelelően tud táplálkozni. E sebészeti siker lehetővé teszi, hogy hasonló jellegű átültetéseket tanulmányozzanak emberrel kapcsolatban is. Amit a sárkányistenek nem tudtak megadni „Csjaszun tartományt sohasem kedvelték az istenek. Legalábbis ezzel vigasztaltak bennünket a buddhista szerzetesek árvíz vagy aszály idején. S e két isten átkából mindig bőven kijutott a tartomány parasztjainak. Ha három nap esett az eső, árvíz volt, ha tíz nap nem esett az eső, aszály. Hiába láttuk el a házak elé állított sárkányisteneket áldozati ételekkel.” Így mesél a 70 éves Lao Sieszu, a Csingsian nevű népi kommuna egyik legidősebb tagja. Nagy tiszteletnek örvend, mert ő volt az, aki még a szövetkezet idején javasolta: zárják erős gátak közé a Fanjang-tavat, az esőzések alkalmával tároljanak elegendő vizet az aszály leküzdésére. A szövetkezet tagjai (mert a felszabadulás után szövetkezetet alakítottak) kaptak is a dolgon. Csak hát mit tud csinálni 300 ember? Még ahhoz is kevesen voltak, hogy megműveljék a szövetkezet földjét. Száz kilométeres gátat építeni? Álom volt. Az öreg Lao pedig csak hajtogatta a magáét: „Ha nem tudjuk megcsinálni egyedül, egyesüljünk a szomszéd falvak szövetkezeteivel egy nagy szövetkezetbe." Így született meg tavaly több termelőszövetkezet egyesüléséből a csingsiani népi kommuna. Szeptemberben már 12 000 ember hordta, ásta és egyengette a földet a Panjang-tó körül. Sikerült megszüntetni az árvizet és az aszályt. S azokon a földeken, amelyeken néhány éve még három termésből kettőt elvitt az árvíz vagy a szárazság, az idén hatszor annyit takarítottak be, mint a felszabadulást megelőző években. De ez csak a kezdet volt. Sok műhelyt és kis üzemet (például vetőgépgyártó üzemet), halgazdaságot, új öntözőrendszereket, iskolákét, vendéglőket, színházat, mozit, napközi otthonokat, varrodásét, új lakótelepet láthatunk itt. Nagy eredményeket és vidám embereket. Hogy boldogok-e itt az emberek? Egy riporter meglátogatta a kommunát és megkérdezte ezt egy népes család fejétől, Csen Kvang-hsao nénitől, aki kilenctagú családdal lépett a kommunába. Csou szépen kitakarított szobában fogadta az újságírót. Leültette az ágy és a fűtés céljait egyaránt szolgáló hangra (lapos kemence), és illatos teával kínálta. Mostkapott 110 jüant. Keresetéből szépen megél a nagy család. Hogy mi a véleménye a kommunáról? Erre a szóra megelevenedett a sarokban az eddig csendben üldögélő, hunyorgó szemű öregasszony, a család legidősebb tagja, a nagymama. — Hogy miért fáj a szemem? Azért, mert fiatalabb koromban sokat sírtam. Egy fél életen át használtuk az olcsó, virágos paplant. A hús és a finom rizs ízét nem, ismertük. Szúnyoghálóról szó sem lehetett. Most pedig, nézzék csak, egy hete vett nekem a család egy új paplant és új ruhát. Kilencvenedik évemet taposom... ★ A kommuna színházában előadással ünnepelték meg a kommuna megalakulásának első évfordulóját. Xue Kunhua