Esti Hírlap, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-17 / 40. szám

Fekete ventillátor Orsi Ferenc darabja a Madách Színház Kamaraszínházában Orsi Ferenc első darabjait Vidéki színházak játszották — a „Fekete ventillátor‘’-ban látszólag kiforrott színpadi szerzőként lép a közönség elé. Egy-egy jelenete után — sőt, közben is — felzúg a taps, pillanatnyi pihenőt sem engedélyez közönségének, biztos kézzel ragadja magával a nézőt az események, fordulatok és csattanók sodrában. S ha a ■„ Fekete ventillátor'* bohózat lenne, elragadtatással írhat Tiánk az ötletekről, szellemestréfákról, groteszk helyzetekéről. A „Fekete ventillátor” azonban dráma. „Dráma és vízió“ — mint a szerző jelöli a műfajt. Jogos is a dráma elnevevezés: egy szabadságharcos afrikai lány halála vagy megmenekülése, egy ügyésztiszt lelkiismereti konfliktusa, válaszúta hivatás és becsületközött, egy gyarmaton élő polgárcsalád romlottságának ábrázolása, e családon belül akét generáció harca — alig lehetne sűrűbb a téma drámaiisága. Ám ugyanakkor, amikore drámai erők kavarognak a színpadon — a közönség harsányan nevet. Élek csattannak, sseoházati szituációk peregnek,aforizmákat hallunk, burleszkkomikumot látunk. Persze, az írónak joga van keverni a műfajokat, s komédia és tragédia vegyítése nem is valamiféle forradalmi foranabontás — olyan ősi, mintmaga a színház. Ebben azesetben azonban nemcsak erről van szó. Helyesebben: nem is erről van szó. A bohózat és adráma nem vegyül a műfajiban, hanem élesen kettéválik.Úgy érezzük: a dráma csupánkulisszaként beállított „eszmeimondanivaló”, hogy a közérdekűség látszatával lásson el egynagyon könnyed, itt-ott frivolbohózatot. A bohózat: vérbeli színpadi szerző sikerült művel— a dráma már inkább, minima mérnöki rajzasztalnál vagy a laboratóriumban készült volna. Pedig alapjában szép és pziszta a dráma gondolata: vallomás a szabadságukért küzdő igyarmati népek igazsága mellett. Az időnkint elmondottigazságot azonban nem tudja t továbbf eicsateni, hitelesíteni ,az ábrázolás, az élmény igazsága. Nem pusztán az író személyes élményének érzése hiányosak: a szereplők is jobbára a mikönnyedébb jelenetekben válnak élővé. Amikor a dráma kibontakozhatna, az író mintha tanácstalanná válna, sietve visszahúzódik a védelmet nyújtó vígjátéki keretek közé. Ezért igazában nem is tud mihez kezdeni a dráma igazi hősével, a legendás bátorságú szabadságharcos leánnyal — „a leánnyal, akinek nem lehet hazudni”. A minduntalan visszatérő bohózat tesz lehetővé az írónak olyan bántó szabadosságokat is, mint például, hogy a vízióban olyan események is szerepelnek, amelyekről a „vizionáló” ügyész nem is tudhat, vagy hogy a bennszülötteken kísérleteket végző orvost rokonszenvesnek ábrázolja. S mind közül a legbántóbbat: a dráma feszültségét azzal oldja fel, hogy az igazi merénylőt — tehát az igazi szabadságharcost — a katonák már lelőtték. Orsi bebizonyította, hogy kitűnően tud darabot írni, és sok mindent akar mondani emberről, társadalomról. A mesterségbeli tudást azonban ezúttal nem tudta harmóniába ötvözni a szándék nemességével. Le kell győznie magában az olcsó hatások csábítását (mint például a címben szereplő „fekete ventillátor’ misztikus szimbóluma), szórakoztató készségét meg nem alkuvóbb írói igénnyel kell értékesítenie. S hogy erre megvan benne a képesség, azt e drámájának néhány valóban szép jelenete (az arab leány kihallgatása,a cselédlány stb.) is bizonyítja. Both Béla rendezése színpadi ezermesterre vall, a végletekig élez tragédiát és bohózatot is. A darab sikerét nagymértékben emeli ezzel, de még jobban aláhúzza a mondanivaló és a forma kiáltó ellentéteit is. Kimagaslik a szereplők közül Váradi Hédi. A bennszülöttek mellett síkraszálló polgárlány valószínűtlen szerepét is teljesen hihetővé teszi. Átváltásai cinizmus, romantika és igazi hősiesség között: őszinték, színesek, drámaiak. Gombos Katalinnal mostohán bánt a darab: szerepe zömében némajáték. Egy-két szava, mozdulata, szemvillanása így is sokat adott. Két fiatal színész fejlődése az előadás örvendetes meglepetése: Kun Magda kis szerepében is emlékezetes. Garics Jánosnak eddig egyik legnagyobb erőpróbája az ügyész szerepe, s ha néhol (főleg beszédben) még merev is, egészében megállja a próbát. Gábor Miklós könnyed, rokonszenves, szórakoztató. Zenthe Ferenc nagy sikert arat, de gyakran túlhangsúlyozza az őrmester amúgy is bohózati szerepét — hasonlóan eltúlozza a hisztérikus asszonyt Simor Erzsi. Szegedi Szabó István nem tudott sokat hozzáadni papíros ízű szerepéhez. Kitűnőek Köpeczi Boócz István díszletei, még sikerültebbek jelmezei. Hajdú Ferenc Első az elsők között A magyar kultúra újabb, megtisztelő elismeréséről érkezett hír Olaszországból. A szicíliai Agrigento város polgármestere átnyújtotta a Budapest Táncegyüttesnek a „Nemzetek nagydíjáért’’ elnevezésű verseny első díját. A tavasz, a fiatalság és a termékenység istennője szobrának kicsinyített, aranyból készült mását immár magyar együttes őrzi. A Budapest Táncegyüttes — éppen egy évvel ezelőtt — Agrigentóban egyszer már első lett. Most még nehezebb körülmények között versenyzett, hiszen a korábbi vetélkedések győzteseivel kellett összemérnie tudását, felkészültségét. A siker nemcsak az együttesé: arról vall a nemzetközi elismerés, hogy felszabadult hazánkban a legkedvezőbb feltételek között dolgozhatnak a kultúra munkásai is, hogy a magyar népművészet minden támogatást megkap. Öröm és jelkép is egyben a Budapest Táncegyüttes győzelme. Irodalmi műsor • a magyar órán Tavaszra elkészül az Irodalmi Színpad Javában folyik az építkezés az Irodalmi Színpad Nagymező utcai helyiségében. Átalakítják a színházat, az előcsarnok közepén álló ruhatárat a falba süllyesztik, nem zsúfolódik majd össze a bejáratnál a közönség. Új világítási apparátust szerelnek fel. Hangosító berendezés is lesz, ez lehetővé teszi az irodalmi előadások zenei illusztrálását. Eddig gyakran szerepelt a műsorban egyfolytában két-három óra vers vagy prózai zenei színezés nélkül, ez fárasztja a közönséget. Kezdetben nem terveztek ilyen nagyarányú átalakítást, de az építkezés közben kiderült, hogy a színház helyisége alapos módosítást kíván. A munkához a fővárosi tanács jelentős anyagi támogatást adott. Az építkezés előreláthatóan néhány hónap múlva készül el, májusra talán megnyithatja kapuit az Irodalmi Színpad. (Kérdés azonban, hogy érdemes-e a színházi idény vége felé megkezdeni az előadássorozatot? A nyitásig az Irodalmi Színpad minden erejét a külső előadások rendezésére fordítja. Március végéig a fővárosi üzemekben, kultúrotthonokban — a többi között az Ikarusban, a Gyapjúszövő-gyárban, a Hazai Fésűsfonóban és az Április 4. Gépgyárban — tartanak előadást. Március végén a Csepeli Munkásotthonban megrendezik Csepeli Szabó Béla költői estjét. Február második felében újszerű ifjúsági előadássorozatot kezdenek „Hiszek az emberben” címmel. Május végéig 80 —100 fővárosi általános iskolát látogat meg 4—5 művész, a magyar irodalom legszebb alkotásait adják elő a tanrend szerinti magyar órán. Tért hódít a melodikus jazz Lipcsei tánczenekar Budapesten Ismét vastapssal fogadta az Erkel Színház közönsége a Lipcsei Rádió Tánczenekarát. Műsorában elsősorban a német szerzők műveit, és az amerikai és angol slágereket szólaltatta meg, Gerhardt Kneifel vezetésével — kultúrált, színekben és ötletekben gazdag hangszereléssel. A lipcseiekre mindig az jellemző, hogy szellemes, egyéni hangulat árad muzsikájukból. Melódiáik kedvesek és — ami a legfőbb — valóban dallamo-Wach-Arminsak. Szólistáik, Bärbelholz, Helga, Brauer és Kampf — kitűnőek. A hangverseny után megkérdeztük Gerhardt Kneifel karmestert, hogy merre tart a jazz. — Mindenfelé több kísérlet folyik. Annyi bizonyos, hogy az ötvenes évek elején divatossá vált, csak az ütemet tartó és a melódiát mellőző stílus megszűnőben van, és erősen terjed a dallamot tisztelő, kultúrált hangzás. —b—a □ A MAGYAR FILMGYÁRTÁS a február 22-27-e között Oberhausenben megrendezendő nemzetközi kisfilmfesztiválra az „Eljegyzés”, „Haydn’’, „Az én városom“, „Monguzok szigete“ és „Ballada egy lányról“ című produkciókkal nevezett be. □ AZ ERKEL SZÍNHÁZ e heti programjában két este is két vendégművész szerepel. Tizenhatodikán a „Pillangókisasszony’’ Pinkertonját Mihail Styrbei, Sharpless szerepét Svéd Sándor, tizenkilencedikén a „Faust" címszerepét Mihail Styrbei, Margitot pedig Katja Popova énekli. □ A PEST MEGYEI PETŐFI SZÍNPAD márciusban bemutatja Gergely Sándor „Vitézek és hősök“ című drámáját, Földeák Róbert rendezésében. □ A KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZBAN ma megkezdték a következő újdonság, Max Frisch „Biedermann és a gyújtogatok“ című darabjának próbáit. □ MÁRK TIVADAR Kossuth-díjas tervezte a pénteken bemutatásra kerülő új jégrevü, az ,,És megszületett a szerelem" jelmezeit. □ A SZOVJET KIADÓK 1960. évi tervei igen gazdagok. Egyedül a moszkvai kiadók 120 millió könyvet jelentetnek meg. A Csehov- és Tolsztoj-évfordulók alkalmából kiadják a két nagy író összes műveinek illusztrált díszkiadását. Az Orosz Remekírók-sorozatban először jelenik meg Fagyejev, Tvardovszkij és Furmanov műveinek teljes kiadása. □ ISMÉT SHAKESPEAREDRÁMA nyomán készült balettalkotás a Szovjetunióban. A „Romeo és Julia” és a „Wind,sok víg nők“ után most Kara Karajev komponál balettzenét a „Hamlet" témájára a leningrádi operaház számára. RÁDIÓMŰSOR FEBRUÁR 16. KEDD KOSSUTH. 18.00: Szabó-család. — 18.30: Részletek vígoperákból. — 19.05: Gyári sziréna. — 19.25: Tánczene. —19.34: Mese. — 20.00: Esti Krónika. — 20.30: Kaland az ágyútűzben. Rádiójáték. — 21.40: A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. — 22.00: Hírek. — 22.15: Mai szemmel... — 22.35: Pertis Pali és Magyar Imre lemezeiből. — 23.00: Bach: d-moll partita. — 23.30: Bástyasétány 77. Operettrészletek. — 24.00: Hírek. — 0.10: Vonós tánczene. PETŐFI: 18.00: Operettrészletek. — 18.30: Rádióegyetem. — 19.00: Hírek. — 19.05: Kamarazene. — 19.40: Ezüstkalászos gazdatanfolyam. — 20.00: Schubert: IV. szimfónia. — 20.30: Tánczene. — 21.00: Hírek. — 21.03: Mesterségek címere. Népdaljáték. — 21.45: Tudományos híradó. — 22.00: Éji hangverseny. — 22.40: Váradi Magda énekel. — 23.00: Híírek. FEBRUÁR 17. SZERDA KOSSUTH: 5.00: Hírek. — 5.05—7.59: Zene. — 8.10: Könnyű zenekari muzsika. — 9.00: Rádióegyetem. — 9.30: Népi zene. — 10.00: Hírek. — 10.10: Úttörő-híradó. — 10.30: A határőrség fúvószenekara. — 11.00: Pillantás a nagyvilágba. — 11.15: Hollós Ilona énekel. — 11.25: A Szabó-család. — 12.00: Hírek. — 12.10: Operarészletek. — 12.50: Könyvismertetés. — 13.10: Nótacsokor. — 13.45: Levelezés. — 14.00: Ajándékhangverseny. — 14.30: Napirenden ... — 14.35: Filmzenéből. — 15.00: Hírek. — 15.10: Fiatalok Zenei Újságja. — 15.35: Két elbeszélés. — 16.00: Élő szóval — muzsikával. Közben: 17.00: Hírek. PETŐFI: 6.00—7.59: Zene. — 8.00: Hírek. — 14.15: Orosz nyelvlecke. — 14.35: Verbunkosok, csárdások. — 15.00: Zenekari hangverseny. — 16.15: Tanulságos történet a szatíráról. Elbeszélés. — 16.30: Dvorzsák operáiból. — 16.50: Operarészletek. — 17.30: A mesterséges holdak jövője. — 17.45: Mozart-művek. Pénzváltás ♦ Megállóhely ♦ Troli ♦ Borravaló A postahivatalok rendje Nincs kapu „Miért csakháromig?” címmel panaszos levél jelent meg lapjukban. A postahivatalok hivatalos óráit a Postavezérigazgatóság által megszabott irányelvek alapján a postaigazgatóságok állapítják meg. Az 501. sz. postahivatal pénzfelvételi szolgálata 8—15 óráig tart. Ez annak idején a forgalmi szempontok és a személyzeti viszonyok figyelembevételével került megállapításra. Ezideig a hivatal ellen kifogás nem merült fel. A Dorottya utca 9., a Nagy Sándor utca 1. és a Bajcsy- Zsilinszky út Ifi. sz. alatt működő postahivatalok 17, illetve 19 óráig fogadják el a befizetéseket. Ezek a postahivatalok a Vigyázó Ferenc utcából gyalogszerrel rövid idő alatt megközelíthetők. A pénzfelvételi órák egyik hivatalnál sem tartanak addig, ameddig levélfelvételt végeznek, mert a befizetett összegekkel a tisztviselőknek el kell még számolniuk, hogy napi pénztárzárlatot készíthessenek. Meg kell jegyeznem: a 160 budapesti postahivatal kétharmad része 15 órán túl vesz fel pénzt. Nagyobb ünnepek előtti megnövekedett forgalom esetén sem kellett ezideig időmeghosszabbítást eszközölni. Tájékoztatásul közlöm még, hogy gyakran előfordul, hogy a felek mindegyike 100 forintos címletű bankjegyekkel fizet. A postai üzletszabályzat 4. paragrafusának 11-ik bekezdése szerint: a felek a befizetéskor az esedékes összegnek megfelelő pénzt kötelesek átadni a tisztviselőnek. A postahivatal visszaadásra csak akkor köteles, ha pénzkészlete megengedi. A postahivatal pénzváltással nem foglalkozhat. Ettől függetlenül a postahivatalok kezelői, ha elegendő váltópénzzel rendelkeznek, készségesen viszszaadnak vagy váltanak is. Menoni József, Budapesti Postaigazgatóság Az MM Leszállni vagy nem leszalni? Minden kettős villamosmegállónál kételyeim támadnak, így történt ez február 14-én délben 11 óra 40 perckor a Margit-híd budai hídfőjénél. A 46-os villamosról szerettem volna leszállni. Fél idei tértünkben szerepel Cikk jelent meg a XI. kerületi Kakukkhegyi úton levő villanyproblémák tárgyában. A Kakukkhegyi út a kerület északnyugati szélén, a budaörsi határ közelében húzódó szabályozatlan földút. A terület mezőgazdasági jellegű és igen gyéren lakott. Körülbelül három ház elektromos árammal való ellátásához 500 méter hálózatot kellene megépíteni, aminek költségei nincsenek arányban a jogosnak vélt igénnyel. Ebben a kerületrészben lakóházak építése éppen a közművek hiánya és az övezet jellege miatt városrendezési szempontból nem kívánatos. A Kakukkhegyi úti elektromos hálózat fejlesztését egyébként évek óta nyilvántartjuk. Idei tervünkben is szerepel. Megvalósítására azonban csak akkor kerülhet sor, ha a legfontosabb igényeket már kielégítettük. XI. kerületi Tanács építési és közlekedési osztá lye állami meg Mezőkövesdnél... Fiam és én is nagy gyufacímke-gyűjtők vagyunk, örültünk annak, amikor néhány hónappal ezelőtt az egyik gyufacímkén megjelent a mezőkövesdi népviselet. Meg is ígérték, hogy következik: Kalotaszeg, Sárköz és egyéb város népviselete. De az ígéret — ígéret maradt, mind a mai napig nem következett be. Tudom, nem nagy ügy, de talán lehetne megoldást találni. K. D. Czobor utca között a villamos, már majdnem megállt. Előttem már le is lépett egy útitársam és én már a legalsó lépcsőn álltam, amikor a villamos hirtelen ismét gyorsított. Kicsin múlott, hogy nem ért kellemetlen meglepetés, különösen azért, mert csúszós, nyálkás volt a járdasziget. A villamos lassítása és váratlan gyorsítása majdnem bajt okozott. Az „MM“ jelzésű kettős megállónál ne határozatlankodjanak a vezetők. Már máskor is megfigyeltem, hogy az ilyen megállóiknál „taktikázás” folyik, befussanak vagy ne fussanak be a kocsik? Z. H. Lejárt tábláik Kíváncsi vagyok, hogy ki törődik Budapesten a lejárt hirdetmények, táblák eltávolításával? Az épülő Royal Szállón például már nem is hónapok, hanem esztendők óta kinn áll az eszpresszó-részen a tábla: „Újjáépítés miatt március 31- től zárva.” Melyik esztendőben érvényes az értesítés? 1937, 1958 vagy 1959? 1980 március végétől aligha. Különben is a Royal Szállón már nem a „Zárva” tábla aktuális! Már azt várjuk, hogy végre megnyissák. Hopp Géza Az Üllői út és Viola utca sarkán lakunk. A háznak 25 bérlője van. 1958-ban házunk eleje tönkrement. A Viola utcai és az udvari rész maradt meg csupán. A romos házrészt lebontották és helyére ötemeletes házat építettek. A 31. sz. Építőipari Vállalat tatarozási munkát végzett nálunk. A kivitelező vállalat dolgozói megjelentek 1959 őszén, hogy új kaput készítsenek. A kapu azonban nem volt elfogadható. Ma 1960-at írunk, de házunkon a mai napig sincs kapu. Szabó Gézáné, a lakóbizottság elnöke, Üllői út 79. Javulás „Egy tanácstag kém” címmel írás jelent meg lapjukban, melyre az alábbiakban válaszolunk: A téli időjárás okozta nehézségek (havazás, síkos út) miatt a trolibuszvezetők nem közlekedhetnek a szokásos sebességgel, ugyanakkor több kocsit hiba miatt ki kellett vonni a forgalomból, így az indítási körök háromszorosra növekedtek. Ez átmenetileg túlzsúfoltságot okozott. A 71-es és 72-es jelzésű trolibuszok közlekedésében javulás állt be. Helytelen lenne a 72-es járatot sűríteni a 71-es rovására. Az utasszámlálási adatok és a gyakorlati tapasztalatok alapján nem is indokolt. A VI. kerületből ellenjavaslat érkezett. Ez a 71-es járat sűrítését kéri a 72-es terhére. Fővárosi Villamosvasút igazgatósága A borravaló-vitához Azt mondják, az éremnek két oldala van, ezért most nézzük meg a pincér szemszögéből a borravaló-kérdést. Horváth Géza például többek között azt írja, hogy „Ugye nem adunk borravalót a könyvkereskedésben, ahol azért gondosan kiszolgálnak bennünket. A RÖLTEX-nél, a KÖZÉRT-nél, nagyon természetesen sehol hivatalban, noha ez mind közönségszolgálat.” Csak egyet felejtett el Horváth Géza, aki a „Borravaló” című levelét írta, éspedig azt, hogy egyszer beszéljen egy pincérrel, aki a közönségszolgálat egyik katonája és aki az egyedüli abban, hogy hitelez a vendégnek. Ne értse félre tisztelt Horváth Géza, nem olyan hitelről beszélek, hanem csak azt akarom tisztázni, hogy addig, amíg a RÖLTEX-, KÖZÉRT-üzletekben az árut csak akkor kapja kézhez, ha a kifizetett összegről szóló blokkot átadja, ugyanakkor a vendéglátóiparban már elfogyasztotta a kért dolgot és csak akkor szól, hogy „fizetni”! Előfordul nagyobb forgalmi, főleg nyári üzleteknél, hogy abban a pillanatban kérik a pénzt, mikor az árut leteszik a vendég elé. Mi van ilyenkor? Legtöbben személyes sértésnek veszik, bizalmatlanságot látnak a dologban, kénytelen-kelletlen fizetnek, vagy egyenesen felháborodott hangon kikérik maguknak a molesztálást. Igaz, hogy a végén nem ő, hanem mi jegyeztük meg a későbbi fizetés alkalmával, hogy a salátát (1,50) és a feketét (3,40) felejtette el bemondani a fizetőnek. Most, ha csak naponta egypár ilyen „feledékeny” vendége van az embernek, akkor a fizetése talán elég lenne ahhoz, hogy a feledékenység által okozott hiányokat fedezni tudja. Aztán az vesse rám az első követ, aki azt állítja magáról, hogy véletlenül nem felejthet el valamit. Sokan talán azzal sincsenek tisztában, hogy a pincér azt az árut, amit a vendég elé letesz, már a blokkolása által a vállalatnak kifizette és ha a vendég a fizetésnél valamit elfelejt, akkor nem a vállalatot, hanem a pincért éri károsodás. Szerdahelyi Ernőnek és Német Elemérnek csak annyit, ha már a nyilvánosság elé került a borravaló-kérdés, azt is szeretném leszögezni, hogy a vendéglátóipari dolgozók is emberek, akikben van önérzet, s csak annyi megbecsülést várnak, mint azok, akiket kiszolgálnak. A szocialista társadalom egyik tényezője: a dolgozótársaink kölcsönös megbecsülése! Ezt a pár sort csak azért írtam, hogy a mostani példának legyen alapja. Nem is hiszik el, mennyire lealázó, mikor valaki bejön az üzletbe és az ember udvariasan megkérdezi, hogy: Mit parancsol? és erre foghegyről odavágja. Két dupla, két szóda! Kérdem én és a többi dolgozótársam: leesne az aranygyűrű az ujjáról az illetőnek, ha ezt a „kérem legyen szíves, kérem hozzon”-t hozzátenné? Nem kisebbíti magát vele, de megadja a megbecsülést a másik embertársának, ami többet ér, mintha nem tudom mennyi borravalót vet oda a végén. Nem mindig a borravaló az, ami megkülönbözteti a vendégeket egymástól, hanem a modor és a sielkedés. Arany János, a VIII. ker. Vendéglátóipari V. felszolgálója Egy esztergályos írja Horváth Géza írásával teljes mértékben egyetértek, azért, mert nekem is hasonló észrevételeim vannak. Először is az eszpresszókról: én magam is szeretem a jó feketét és elég sűrűn iszom egy-egy duplát a város különböző helyein. És itt beszélek a kemény blokkról. Ennek az áldatlan állapotnak a megszüntetése nem lenne olyan nehéz dolog. Csak egy kicsit jobban kellene az illetékes vezetőknek erre vigyázni és ellenőrizni. Mi, gyári dolgozók sem kérünk a fizetésen kívül senkitől borravalót! Mivel önök sem különbek semmivel sem a többi sok-sok dolgozóknál ebben az országban, tehát önöknek sem jár borravaló a munkájukért. Nagy József esztergályos, Bp., XIII., Róbert Károly krt. 90. Teát is lehet Üresek a mostani téli időben az utcai tejárusítópavilonok, így például becsukott a Marx téri is. De miért nem használják ki a jelentős összegért épített pavilont? Milyen jól esne egy-egy forró italt meginni, amikorfárósan erre jár a pesti ember. Na, nem alkoholra, forró borra gondolok, hanem például teára. Ha már megépítették a Mart téri pavilont, miért nem használják le egész télen? B. G.