Esti Hírlap, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-20 / 197. szám
A TETTEK EMBEREI A figyelő így nevezik a fogaskerekű vasútnál azokat a forgalmi szolgálatosokat, akik a kocsi elején ülnek, s jelzik a vonatvezetőnek, hogy szabad a pálya. A vezető ugyanis a fogaskerekűn a kocsi végén ül, ott van a motorház, nem láthatja be a pályát. Biró II. Károly négy esztendeje teljesít figyelő szolgálatot — meg-megújuló gyomorbaja miatt osztották be erre a posztra — és ez alatt az idő alatt kétszer akadályozott meg lélekjelenlétével szerencsétlenséget. Három évvel ezelőtt éjjel fél egykor az utolsó pillanatban állította meg a vonatot egy síneken alvó kamasz fiú előtt, most egy hete pedig tömegkatasztrófát előzött meg. A vasárnap zsúfolt kocsi a szabadsághegyi kereszteződés előtt haladt. A jelző szabadot mutatott. Bíró azonban észrevette, hogy a pályaőr arcára egyszerre rémület ül, kezében fölfelé lendül a zászló. Hirtelen megragadta a villanyféket és a kocsi csikorogva engedelmeskedett. Az utolsó pillanatban. A műúton nagy sebességgel robogó mentőautó vágott át a kereszteződésen. Alig egy méterre a megtorpanó fogaskerekű előtt. Sziréna jelzés nélkül. Sovány, fáradt arcú férfi. Negyvenkilenc éves. Beteg. S az utolsó esztendőkben kétszer mentett életeket. Dunántúlon született, Megyeren lakik. Másfél évtizeden át Angyalföldön volt kalauz. Ezalatt többször kapott jutalmat, majd sztahanovista lett. Azt mondja: — Az én posztomon nagyon kell vigyázni. Nyolc órán át mindig figyelni kell. Mert nagy a felelősség, ötvenhat óta kétszer operálták. A második alkalommal az orvosi tudás, önfeláldozás mentette meg életét. Azóta talán még jobban ügyel mások életére. Lassan jár, csak óvatosan szabad mozognia. Annál gyorsabban cselekszik, ha szükség van rá. Túri András Befejezik két nagy budapesti bányagépgyár építését, teljesen átalakítják az ózdi acélüzemet Nagyarányú rekonstrukció az iparban • Üzemek egész sorát korszerűsítik Az Országos Tervhivatalban a bányagépgyártás fejlesztéséről tájékoztatták az Esti Hírlap munkatársát. Ahhoz, hogy a szénbányászat második ötéves tervét teljesíthesse, a bányagépgyártást is jelentősen fejleszteni kell. A bányagépgyártás feladata a tervidőszakban, hogy a hozzá tartozó hat vállalatot úgy fejlessze, hogy elláthassa a bányákat a fejtés, a rakodás és a szállítás gépesítéséhez szükséges felszerelésekkel, valamint a feldolgozó-üzemeket gépi berendezésekkel. Ezenkívül mintegy 300—400 millió forint értékben'képzti a vegyipar gépesítéséhez szükséges berendezéseket. 1963-ban befejezik a Duclos Bányagépgyár építését. A gyár, amelynek fejlesztésére több mint 200 millió forintot , fordítottak — egyebek között ! — aknaszállító, kötélpálya-, osz- tályozó mechanikai berendezé- s seket készít évente több százmillió forint értékben. Ezen- kívül a gyár exportra is termel. A tervidőszakban tovább bő- % vítik a Bányászati Berendezé- ~ sek Gyárát Kiskunfélegyházán. % A rekonstrukció, lehetővé te- ^ szi, hogy az üzem a vasszerke- í zeti tartályok és a vegyipar f gépesítéséhez szükséges berendezések gyártásában megold- 'j hassa feladatait. ^ Befejezik a Mélyfúró Be- ^ rendezések Gyárának épíítését, s megkezdik a tatabányai és a s zagyvapálfalvi gépgyárak rekonstrukcióját. A bányagép- gyártás jelenleg mintegy 510 millió forint értékben termel. ^ Ez az összeg 1965-re előreláthat ^ tólag meghaladja a 600 milliót. £ A kohó- és gépiparban az egyik legjelentősebb rekonstrukció színhelye az ózdi martinüzem. Több mint ötven év- ^ vel ezelőtt épült, s ma már el- ^ avult, korszerűtlen technológiá- ^ jú üzem. Rekonstrukcióját 1957-ben kezdték meg, s 1962- ben fejezik be. Nehéz feladatot kaptak az építők, mert az építés idején sem szü- ^ netel a munka a martin- '/, ban. ^ A régi épületet fokozatosan le- ^ bontják, s helyén az ország leg- £ modernebb, a Dunai Vasmű f színvonalával egyenértékű, kor- $ szerű üzem létesül. % A főépület bontásához eb- £ ben az évben kezdtek, s most £ bontották le az egyik régi ke- ^ mencét, amelynek helyén még az idén felépítik a korszerű újat. Az új martincsarnok 284 mét ter hosszú "és 59 méter széles, vagyis 16 800 négyzetméter" alapterületű, körülbelül négy labdarúgó-pálya nagyságú. A rekonstrukció során sok fis létesítményt is építenek az acélmű kiszolgálására, összesen mintegy 12 ezer tonna vasból készítik az új épület szerkezetét. Az újjáépítés összege mintegy 350 millió forint, a technológia megújulását is számítva a teljes beruházásra körülbelül egymilliárd forintot fordítanak. Mindez azonban bőven, s aránylag gyorsan megtérül majd. A régi, elavult ózdi martinüzemben igen nehéz körülmények között 500 000 tonnát termeltek, a rekonstrukció után, a korszerű, új martinban évi 760 000 tonna acélt készítenek majd. A modern berendezésekkel jelentősen csökken a termelés költsége is. Az ózdi martinmű első új kemencéjében 1961. január elsején kezdődik meg a munka. Nagyszabású rekonstrukciót végeznek aKM-H)a pesti Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban. Januárbankészítették el a gyár egységes építészeti tervfeladatát. A rekonstrukciós munkára mintegy 200 millió forintot irányoznak elő. Először a nyers- és a készáruraktár új épületét tervezték meg, ezt az új épületet már építik. Most készülnek az új bakelitüzem kiviteli tervei. Ezzel párhuzamosan tervezik a Fehérvári úti új fejépületet, amelyben a gyár dolgozói automata mikrohullámú telefonközpontokat készítenek majd exportra. A nagy épületet 1961-ben kezdik el építeni, s 1963 őszére kívánják befejezni a munkát. Az épület földszintjén rendelőintézetet létesítenek a fokr dolgozók és a környék lakossága részére. Az épületnegyedik emeletétg kétezer személyes konyha és nagy étterem létesül. Modern, új öltözők is helyet kapnak az új épületrészekben. Pesti Krónika „Nem mind arany...“ A Ferencvárosban, valahol a Liliom utca környékén pukkant a bomba. Azért nem robbant mély, dörgő hangon, azért pukkant csak, mert nem volt igazi, hanem ... A nyomozás majd kideríti, mi verte fel a nyári este csendjét Persian Ádám képviselő úr erkélyén. A dolog nem olyan egyszerű. Mert a képviselő — olajos arc, villogó szempár — bár magas, testes ember, súlya felemás, bizonytalan. Tudnak arról: félgőzzel küzd a konszolidációt mégiscsak zavaró ébredő magyarok ellen, másfelől mégsem teljesen híve a magyar kormányzatnak. Megfejthetetlen egyéniség: a tiszta erkölcs világában (ahol nemsokára Szcitovszky belügyminiszter, mint késői magyar Savonarola, fügefaleveleket rendel az itt-ott található meztelen szobrokra és kariatidákra), tehát ebben a világban megírták az újságok, hogy a szultán feloszlatott háreméből Pestre került egy török hercegnő és a képviselő... (Jaj, milyen botrány!) De ha bomba robbant ezen a szombat estén , a sötét Ferencvárosban, annak tüstént utána kell nézni. Ő maga, a képviselő telefonált, szerencsére semmi sérülése nincs, csak a muskátlik cserepei törtek össze az erkélyén. Kicsit gyanús: a képviselő egy lapnak is telefonált — ez ugyan később derült ki —, önreklámnak szánta a merényletet a képviselő úr? Voltak korábban is ilyen hírt verő ötletei. A fiatal újságíró a rendőrség előtt érkezett meg. A kék taxik abban az időben nyáron nyitottak is voltak, hosszú haja összekuszálódott a robogásban, nyakkendőjét csáléra verte a riportizgalom, a baj csak az volt: elfelejtette a képviselő pontos lakáscímét. Pedig Persian Ádám ezt is bediktálta a telefonba. Megállította tehát a taxit a Liliom utcai kiskocsma előtt, mohón kérdezősködött. Körülvették a törzsvendégek, pincérek, a népdalénekes ... „Itt történt, kérem, talán két házzal lejjebb” .. A képviselő néhány percig magyarázott. Vagyis szóról szóra elmondta a megírandó riportot. A hírlapíró visszaült a taxiba, akkor állt meg az utca sarkán a rendőrségi riadóautó. Néhány szót a fiatal tollforgatóról: író szeretett volna lenni, felváltva Stendhalt olvasott és sárga fedelű detektívregényeket. Az irodalmi kávéházban reggelig mesélte lelkes terveit: kisemberekről akart írni, az élet nyomorúságos albérlőiről, a magyar Crainquebille-ekről, cselédlányokról, asztaloslegényekről, házmesterekről, gyári munkásokról, kontra Herczeg Ferenc, kontra Zilahy Lajos, kontra Harsányi Zsolt. Más tenorban, mint ők, s csak az elesett emberekről. Riportot írt Persian Ádám álmerénylőjéről. Szép vasárnap. A szigeten belépőjegyet kell fizetni, annyi pénze még van. Akivel sétál, milyen szépség, a haja loknikban, szeme, mint az új aranypénz, alakja törékeny, ráadásul lobog a fiú minden szavára. író! Micsoda regény lesz: a főhős ágyrajáró, már napok óta alig evett — a fiatalember tehetségesen beszélt készülő írásáról. — A szegénység élete ... — s hevülve magyarázott. Hirtelen elhallgatott. A lány másfelé nézett. A lány papája főtisztviselő, államhivatalnok, Pesthez közel birtoka van, villája a Svábhegyen, nyaralója Balatonföldváron. Bizalmas baráti körben a fiatalember később beszámolt erről a pillanatnyi hallgatásról. — Az író legyen aszkéta — hangzott egy zord ifjú ítélete —, Tolsztoj a családját is otthagyta .. . — Igen — helyeselt a fiatalember. — És a szerelem? — kérdezte a harmadik barát. Költő volt. Leintették. Ez, ismétlem, később történt, lázas hajnali beszélgetések során, villogtak még József Attila-verssorok is. — író leszek— csapott a kávéházi asztalra a fiatalember —, a magam életét élem, róluk írok, a szegényekről, akiket szeretek. De akkor, amikor szótlanul ment a lány mellett a Szigeten, hirtelen merénylő lett. Vagyis a hídnál megvette a vasárnap este már megjelent hétfői újságot, s olvashatta benne: a rendőrség nyomában van Persian Ádám merénylőjének. A vélt tettes személyleírása is következett: a merénylő — így nyilatkozott a lapban a rendőrség — tettének elkövetése előtt a Liliom utcai kocsmában érdeklődött Persian Ádám körülményei felől; a gyanúsított lobogó, kócos hajú, zavart tekintetű fiatalember, szürke Zakót hord, kék nyakkendője rendetlen stb. — Engem gyanúsítanak ... Hétfőn reggel bekopogott a rendőrség politikai osztályára. Schweinitzer- Sombor egyik aranygalléros, szikár tanácsosa fogadta. Percek alatt minden tisztázódott. A rendőrtisztviselő azonban nem ismerhette be az újságnyilatkozat baklövéseit. Látszólagos komolysággal faggatta tehát a fiatalembert. Hol lakik? Mennyit keres? Hová jár? Kik a barátai? Végül sok-sok kutató kérdés után a legbárgyúbb következett: — Van szerelme? — Van. Az aranygalléros szemüvege megvillant. Hangja más lett. Ó, ezek a bohémek! Színésznők, táncosnők, úriasszonyok. Ezek a tollforgatók ismerik a mámor igazi ízét. Csókok, éjszakák. — És szép? — Előrehajolt, egy szót sem akart elveszíteni. A fiatalember széttárta a kezét. Diadalérzés töltötte el. Csak igen apró lépés, túlságosan apró, de elkezdheti, amit írásaiban akar. Epatkrozni, megbotránkoztatni, nyugtalanítani ezeket. Ezeket a főnököket, ezeket a rangosokat, ezeket a slemilek felettieket. Kiderült: — Szép-e a lány, akivel járok, tanácsos úr? Szép-e a Mancika? Nem. Ellenkezőleg. Csúnya. Meghökkentően csúnya. Csúf, tanácsos úr. A szája harcsaszáj, fogai csorbák. Haja kóc, lenszínű varkocsa van. Szeme apró, kancsalít is. Varrólány, az apja részeges kőműves. A rendőrtisztviselő majdnem hápogott. — És mocskos is, tanácsos úr. Néha perecet veszek neki, mert éhes. Ja, és az alakja. Köpcös, szavamra mondom, alig van nyaka ... — írja alá a jegyzőkönyvet, hogy nem maga a tettes — a rendőrtanácsos elfakult. A Zrínyi utcai főkapitányság előtt várta a lány a fiatalembert. Nyári, könnyű félbunda, mert szellő volt, ruhája a Váci utcai szalonból, kalapja Róth Margittól. Az úttesten öntözőkocsi járt, a kapualjhoz húzódott. A rendőr önkéntelenül szalutált neki. — Bocsáss meg, Mary — mondta a fiatalember. — Nem vártam sokat — kedveskedett a lány — azt hitte, a várakozást kell megbocsátania. A fiatalemberből nem lett író. Azt mondják, Dél-Amerikában van. Bodó Béla ! Készül a nylon-cérna Egyre több a műanyagruházati cikk ruhatárunkban. Varrásukat és javításukat eddig pamutcérnával végezték. Most a háziasszonyok örömére megjelent az üzletekben a nylon stoppoló és varrócérna. Az Újpesti Cérnagyár minden igényt ki tud elégíteni. Képünkön: Kovács Józsefné ellenőrzi a csomagolást az üzemben. (MTI fotó : Marosi felv.) A NYUGDÍJ nem NYUGDÍJAZÁS Négyen az öregkori alkotó munkáról Nyugdíjazás... Egy élet munkája után megérdemelt nyugalom.. A szocialista társadalom gondoskodik az öregekről, biztosítja számukra a méltó pihenést, s ugyanakkor számot tart az alkotókész, idős emberek tudására. Erről beszélgetettaz Esti Hírlap munkatársa a Műszaki Egyetem négy tudósával. A kormány megbízása — Egy esztendeje hagytam abba hivatalosan az oktatást mondotta a 76 esztendős dr. Balló Rudolf, a Budapesti Műszaki Egyetem műanyag- és gumiipari tanszékének tanára, a magyar műanyagipar atyja. — Csak hivatalosan, mert ma is állandó és élő a kapcsolat köztem és tanítványaim között. Az 1959-es nyugdíjazás életemben már a második. Először a Horthy-rendszer küldött el a katedráról, fiatalon, teljes életerőmben, az 1919-es proletárdiktatúra idején vállalt direktóriumi elnökségem miatt. 1945-ben rehabilitáltak — beszámították a hallgatás évtizedeit is — és 1952-ben külön tanszéket alapítottak az én tudományom, a műanyagtechnika oktatására. — A második nyugdíjazás csak az adminisztratív tehertől a felesleges bürokratikus feladatoktól, a hosszantartó kari értekezletektől mentesített. Tapasztalataimra, tanácsaimra továbbra is számítanak — és számíthatnak is. A kormányzat nemcsak a régi munkám folytatását várja tőlem, hanem új téma kidolgozásával is megbízott. — Továbbra is végzem az általam kezdeményezett, 1952 óta működő gyári laboratóriumi munka irányítását, a Műanyag- és Kábelgyárban, ahol az egyetemi hallgatók a gyakorlatban láthatják, kipróbálhatják elképzeléseiket. — Legújabb, hamarosan elkészülő munkám fontos problémát: a műanyag szilárdságának kérdését tárgyalja. Mindenkire szükség van — A letűnt rendszerben nyugdíjra a dolgozóknak csak igen csekély hányada tarthatott igényt — magyarázza Bass Emil, a vegyipari gépek tanszékének 52 esztendős vezetője. — A nyugdíjasok döntő többségénél a nyugdíjazással egyidejűleg mély hiányérzet támadt, a feleslegessé, válás tudata, reá, tudására, szakértelmére többé nincs szükség. A szellemi dolgozók legértékesebb csoportja, a kutatók, tervezők, művészek, egyetemi tanárok szenvedtek ettől a legjobban. — A népi demokráciában nem létezik többé az a bizonyos „szellemi proletariátus“, melynek sorsa Klebelsberg gróf atyai lelkének annyi „gondot okozott“, inkább krónikusnak nevezhető az intellektuelhiány. Az üzemekben, a tervező- és, tudományos kutatóintézetekben nagy számmal találkozunk a korhatárt elért szakemberekkel, akik tapasztalataikat a mellettük dolgozó fiatalabbnak szívesen átadják. Megszűnt Magyarországon a „kiöregedett intellektuel”, mindenkire szükség van, aki alkotni szeret és alkotni akar a szocialista társadalmi rendben. — A tudományos téren működő nyugdíjasok alkotó erejét jelentős mértékben igénybe veszi a Tudományos Akadémia. Az egyes állami szervek által támogatott, úgynevezett „perspektivikus” kutatási témák kidolgozásánál, az alapkutatásoknál is felhasználják az évtizedes tapasztalatokat. S még valami, amire fel kell figyelni: a Szovjetunióban elég sűrű az olyan tanszék, amelynek javakorbeli tanszékvezető professzora mellett ott dolgozik nagymúltú elődje is, segítve a professzort, az adjunktust, a hallgatókat. Utódok nevelése — A szocialista gondolkozású tudós már előre felkészül a nyugalombavonulásra — jelentette ki a 44 éves dr. Erdélyszky Zsigmond, a fizikai tudományok kandidátusa. — Kellő időben gondoskodik arról, hogy olyan utódokat neveljen, akik" tudásukkal és állásfoglalásukkal méltó követői és továbbfejlesztői lesznek az általa elért eredményeknek. Ügyelnünk kell a nyugdíjazásnál arra, hogy az idősebb tudományos kutatók továbbra is kapcsolatban álljanak az általuk vezetett tudományos területtel. Amennyiben a tudós képessége és életereje engedi, alkalma legyen munkakörének valamilyen speciális területén munkálkodni. A különböző feladatokat olyan módon kell erkölcsileg és anyagilag értékelni, hogy ez ne érintse hátrányosan a tudóst, aki továbbra is a szocialista építés szolgálatában ál. Megsokszorosodott feladatok — A műegyetemi oktatók nyugdíjazásánál véleményem szerint a következő problémák adódhatnak: — ez a legifjabb tudósnemzedék képviselőjének, a 35 esztendős dr. Bosznay Ádám egyetemi docensnek, a műszaki tudományok kandidátusának véleménye. — A megszokott életrend változása, a jövedelem csökkenése és hogy sikerült-e megfelelő utódot nevelni. Az élet megszokott rendjének változásával járó nehézségeken sokat enyhíthet a társadalom. Helyes, ha meghagyjuk a nyugdíjazott professzornak íróasztalát, telefonját, szobáját, s a könyvtár szabad használatát. A meghagyott szobájába be-bejáró professzor nem veszíti el a hozzá ragaszkodók szeretetét. — Az anyagi juttatások csökkenésével járó nehézségek megoldása — úgy gondolom — átfogó intézkedéseket kíván. A nyugdíjas tanár felszabadult a tanszékvezető gondjai, adminisztrációs munkák, előadások terhei alól és szívesen átadná tapasztalatait írásban: a műszaki tudományos életnek nagy szüksége van a gyakorlott, neves tudós, pedagógus műszaki műveinek megismerésére. Az irodalmi, tervező, tudományos stb. munkák honoráriuma azonban messze meghaladja a jelenlegi rendelkezé-sek értelmébena nyugdíjon felül juttatható összeget. A fáradó professzor vállairól le szeretnék venni a terheket a fiatalabb utódok — folytatta dr. Bosznay Ádám. — A műszaki egyetemek száma ma négy a régi eggyel szemben, a tanszékek száma megsokszorozódott. Ugyanakkor lehetőség van nem tanszéki vezető egyetemi tanárok kinevezésére is, így ma az a probléma, hogy kivel helyettesítsék a nyugdíjba menő professzort és nem az, hogy az arra érdemes fiatalok kedvéért siettessék a nyugdíjazást. * * * László Miklós •i 425—978. „Elegancia” Szőrmeszalon,„ Váci utca 30/B. 185—685. átszabása és javítása, festése és javítása liffietfíszek fattiktstti« állandóan raktáron a MINŐSÉGI SZIICS, BOR és RUHÁZATI KTSZ fiókjaiban. „Mintabolt”. VII., Rákóczi út 30. VI. , Lenin körút 98. 120—311. VII. , Thököly út 7. 428—656. VIII. , Üllői út 2—1. 138—829. IV., Árpád út 70. 292—031. XI., Bartók Béla út 49. 259—613.