Esti Hírlap, 1961. április (6. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-13 / 86. szám

A Szovjetunió békeszózata a világhoz Moszkva, április 12. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány szerdán a világ első űrhajósa felbocsátásának, és a Földre való sikeres visszatérésének napján, békeszózatot intézett a világ népeihez és kormányaihoz. Felhívott minden embert, tegyen meg minden erőfeszítést, hogy véget érjen a fegyverkezési verseny, megvalósuljon az általános és teljes leszerelés, biztosítva legyen az egész világon a béke. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa szózatában hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió, a győztes szocializmus országa, új szakaszt nyitott meg az emberiség fejlődésében. Hazánk megelőzött minden állandót és elsőnek küldött embert a világűrben — mondja a szózat. A szovjet ember diadalmas útja a világűrben, feltette a koronát a világűr meghódításában aratott szovjet győzelmekre — állapítja meg az SSZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa. Mi nem a háború, hanem a béke és a biztonság szolgálatába állítjuk a szovjet eredményeket. Az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa nemcsak a szovjet nép, hanem az egész emberiség győzelmének is tekinti a világűrben elért szovjet győzelmeket. Az egész szovjet népet lelkesedéssel tölti el az Ön hőstette Hruscsov távirata Gagarin őrnagyhoz Hruscsov táviratban üdvözölte Jurij Gagarin őrnagyot, az első űrhajóst. „Nagy öröm számomra — mondja a távirat —, hogy forrón üdvözölhetem e nagyszerű hőstett alkalmából. Az egész szovjet népet lelkesedéssel tölti el az ön hőstette, amelyet századokon keresztül úgy fognak emlegetni, mint a bátorság és a hősiesség példáját." Hruscsov táviratában hangsúlyozza, hogy ez az Űrrepülés új fejezetet nyit a világűr meghódításának történetében. „Ölelem Önt, mielőbbi találkozásunkig." — írja befejezésül Hruscsov. Csepel: Munkásgyűlések a műhelyekben Csepelen az újságárusok körül mindenütt népes csoportok olvasták a rendkívüli eseményről szóló tudósításokat. Az ország legnagyobb gyárában, a Csepel Vas- és Fémművekben a reggeli órákban futótűzként terjedt el a hír, hogy fellőtték az első űrutast. A Motorkerékpárgyár blokkszereldéjében Horváth Gyula főmérnök hallotta meg először a rádióhírt, ezután azonnal jelentette a pártbizottságnak, ahol a hivatalos közleményt azonnal sokszorosították és minden dolgozóhoz eljuttatták. Motorkerékpárok között találjuk Tóth Ernő szerelőt, aki a következőképpen nyilatkozik: — Az első ember űrrepülésének hatását most még szinte fel sem foghatom. Bár hallottam róla és vártam, hogy hamarosan fellövik az első űrutast, de most, hogy valóság lett, a szavaknak egészen más a hatása, az értelme. Átmegyünk a csiszolókhoz. Itt Johonyák Jánossal, a szocialista brigád vezetőjével találkozunk, így beszél: — Őszintén, éppen fémcsiszolásból vizsgáztam, amikor tudomást szereztem a nagy eseményről. Most jöttem viszsza és ezután a szocialista brigádunkban megtárgyaljuk a dolgot. Már most mondhatom, hogy mindannyian kitörő örömmel fogadtuk a nagyszerű hírt és gratulálunk a szovjet elvtársaknak. A Csepel Vas- és Fémművek valamennyi gyárában 12 órakor röpgyűlést tartanak a nagy eseményről. Egyben felolvassák azt a két táviratot, amelyet a csepeli dolgozók a Szovjetunió Kommunista Pártja elnökségének és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának küldtek. Az egyik távirat a többi között hangsúlyoz- Délelőtt a pesti utcán. A pesti utcai telefonokról is szólni kell. Sorbaállás a Nemzeti telefonfülkéje előtt. Drapp tevestől kabátos férfit várunk, sürgetjük: „Elvtárs, három perc a beszélgetési idő!” Mikor kilép, hozzálépünk, megkérdem: „Nagyon fontos ügy volt?” Bemutatkozik: Várfalvi István rádiótechnikus. „Nagyon fontos. Felhívtam a feleségem, én tudassam vele először a hírt.” „És mit mondott?” „Már tudta. De tegyem le a kagylót, telefonozni akar, a barátnőjét hívja, ő is először akarja közölni a hírt.” Talán, mert központi fekvésű fülke ez a Nemzeti előtti. De a Körúton, a Baross utcáig délelőtt 10 és 11 óra között minden telefonbódécska foglalt. A Baross Kávéház előttinél is váza: „A Csepel Vas- és Fémművek dolgozói nevében fogadjátok szívből jövő elismerésünket és köszönetünket ezért a nagyszerű tettért, amellyel bebizonyítottátok a szocialista világ magasabbrendűségét és sok százmillió emberben megerősítették a szocializmus legyőzhetetlenségébe vetett hitet.’’rakozom, hallgatózom kicsit. Fiatal lány beszél, szinte kiált, kihallatszik minden szó. „Négyezerhétszázhuszonöt kilogramm. Gagarin. A Kulich Gyula sakk-kör szabadtéri otthonában kilenc asztal foglalt, állt a délelőtti parti. (Nyolc betonlapot és padlábakat éppen most állítanak, az idén 17 asztala lesz a körnek.) Fehér István szerelő kapja az első újságot kézbe. „Ember utazott az űrbe!” Abloncz István nyomdász kezét visszahúzza a fekete királyról, nem lép, partnerével, Kotka Imrével feláll, közreveszik Fehért. Aztán még két-három asztalnál abbamarad a parti: egy asztal köré ülnek, hangosan olvassák fel az újságot. Foglalt minden telefonfülke Tömegek olvassák a Nemzeti Színház előtt 10 óra 20 perckor az Esti Hírlap rendkívüli kiadását, amelyben beszámoltunk az emberség történetének nagy pillanatáról, a Gagarin repülőőrnagy űrrepüléséről szóló első jelentésről. (Bozsán Endre felvételei) A próbarepülő és a tudósok a legutóbbi földön elvégzett kísérlet után a szalagot nézik, amely pontosan rögzítette az űrkamrában ülő próbarepülő fiziológiai funkcióit. (A képet egy űrhajózási témájú szovjet filmből vettük át.) Az alkotó ember győzelme Megtörtént! A fürge rádióhullámok az űrbe és onnan vissza a Földre, most először sugározzák ember üzenetét. Gagarin őrnagy útra kelt a világűr Kolumbusaként és 1961. április 12-én új korszak nyílt az emberiség történetében. Olyan korszak amelynek jellemzésére kopottnak tűnhetnek a felsőfokú jelzők. Ami évszázadokon át rejtett vágy, ábránd lehetett csak, a mai nappal valósággá vált. Ebben a pillanatban forró köszöntésünk száll az első emberszállító űrhajó bátor utasához és alkotóihoz. Hiszen tudósok és államvezetők, technikusok és munkások serege munkálkodott ennek a napnak előkészítésén; tanúi lehettünk az átgondolt kísérletsorozatnak, az 1957 őszén elkezdődött szputnyikkorszak sikerekben gazdag éveinek. Nem túlzás azt állítani, hogy ebben az űrhajóban az egész szovjet nép munkája testesül meg, ez a rakéta a Szovjetunió kozmikus névjegye. A szocializmus győzelme, a szovjet rendszer virágzása teremtette meg annak előfeltételeit, hogy az ember felemelkedjék a Földről és a csillagok felé szálljon. Az erőviszonyok átformálódása itt a Földön járult hozzá ahhoz, hogy megváltozhassék a viszony a földi ember és a világűr között. S ez ismét csak visszahat: a béke, a haladás, a szocializmus erejét és magasabbrendűségét hirdeti a mi bolygónkon. Ma különös büszkeséggel ejthetjük ki azt a szót, hogy ember, ezen belül is, hogy szocialista ember. Annak a tábornak harcosa, amelyhez mi is tartozunk. Az idő rohan, és évtizedek múltán bizonyára majd rendszeres összeköttetés kapcsolja össze Földünket a távoli csillagokkal, egy rakétaút talán nem lesz nagyobb esemény, mint napjainkban a repülőgépre szállás. De parancsoljunk most egy másodpercre megálljt ennek a múló időnek! Mert ez a korszak ma kezdődött, ezen a kora tavaszi, áprilisi napon, amikor mindnyájan érezhetjük az alkotó ember győzelmét. Dr. Halm Tibor repülőorvos: Gagarin őrnagytól felvilágosítást kap a tudomány a súlytalanság állapotáról Gagarin őrnagy reggel 8.15 órakor Afrika fölött a következő rádióüzenetet adta: „Zajvartalan az út, jól viselem a súlytalanság állapotát.” Ezzel kapcsolatban megkérdeztük dr. Halm Tibort, a Magyar Asztronautikai Társaság tagját, az ismert repülőszakorvost a súlytalanság problémájáról. — Valamikor azt hitték — mondja a repülőorvos —, hogy a nehézségi erőtől mentes tér az emberi szervezetet komolyan veszélyezteti. A nehézségi erő környezetünknek olyan fizikaitényezője, amely min- idenütt jelen van és minden testre egyformán hat. Sok ál-l latkísérlet bizonyítja, hogy a súlytalan állapot nem jelent elviselhetetlen közérzetet. Laj- ka, az űrkutya például hat napot töltött a súlytalanság álla-potában minden különösebb károsodás nélkül. Ember számára egészen a mai napig a leghosszabb idő, s amíg a súlytalanságot elő lehetett idézni, egy perc volt. A kísérlet repülőgépen történt. Bebizonyosodott, hogy a gép üléséhez kötözött pilóta e rövid idő alatt „súlytalanul” is végre tudja hajtani feladatát. Ha azonban nem lenne az üléshez kötve, éppúgy lebeg-ne a kabinban, mint a szabadban levő tárgyak. Egyesek kellemesnek, mások kellemetlen- nek mondják a súlytalan állapotot. Ez valószínűleg összefügg egyensúlyozó szervünk egyéni érzékenységével. — Tudományos ismereteink birtokában képesek vagyunk rá, hogy a nehézségi erőtől mentes tér tulajdonságait, a súlytalanság állapotának eddig még át nem élt jelenségeit és élményeit előre meg tudjuk határozni, mégpedig igen nagy biztonsággal. Gagarin őrnagy bizonyára majd erről is részletesen beszámol. Bizonyára akadtak váratlan dolgok is, de eljött az idő, amikor az ember a nehézségi erőtől mentes tér érdekes tulajdonságait közvetlen tapasztalatból is ismeri. Bizonyosan elmondja majd, mit érzett, amikor hosszabb időre megszűnt számára a fent és a lent fogalma. Sem állni, sem ülni, sem feküdni nem tudhatott olyan módon, ahogyan megszoktuk. — Furcsa körülményeket teremt ez a szokatlan állapot. A gyufa és az öngyújtó nem működik, mert lánggal égés nem lehetséges. Nyitott edényben folyadék nem tartható. Pohár, csésze, kanál helyett valamilyen zárt üvegből kell magához vennie a folyadékot. Szerencsére a szervezet belső szerveinek működését alig zavarhatja a súlytalanság. Sem a légzés, sem az emésztés nincs annyira szorosan a nehézségi erőhöz kötve, mint a test mozgatása. Mindezekre a problémákra természetesen hamarosan magától az űrhajózás hősétől, Gagarin őrnagytól is választ kaphatnak a szakemberek — fejezte be nyilat-kozatát dr. Halm Tibor.