Esti Hírlap, 1961. július (6. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-28 / 176. szám

Akta attakok a fővárosban maradásért Költözzék a mézgyár - Hétesztendős vitát zárt le a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága Helyes döntés Nem telik el nap és óra, hogy ne éreznénk: Budapest kinőtte a ruháját, zsúfolt a város. Mindannyiunk gondja ez. Új emelet az irodára Ám akadnak, akik úgy gondolják: fér még Budapest rakott szekerére, legalábbis az ő dolguk feltétlenül felfér. Akkor is, ha más, fontosabbnak, esetleg nem jut hely. Két kitelepítésre javasolt budapesti vállalatról van szó. Mind a kettő újabb gyárrészek építéséhez kér engedélyt a fővárosi tanácstól. A Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár — az egyik kérelmező — irodaépületére akar új emeletet húzni. Mert kevés a hely az íróasztaloknak. Elavult barakképületben vannak a gyári irodák, meg az üzemi laboratórium. Ezeket akarják új helyre költöztetni. S az új épületrészbe kerülne — a gyári vezetők tervei szerint — a Konzerv- és Paprikaipari Kutató Intézet is, amely most a Herman Ottó utcában van. A másik vállalatnak — az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központnak — már nagyobbak az igényei: kétholdas, teljesen új gyártelepet akar építeni Albertfalván, hogy méltó helyen tölthessék üvegekbe és tubusokba az aranyló, sárga édességet, amely most arra kényszerül, hogy a IX. kerületben, több kisebb, egymástól távoli „mézkiszerelő” telepen csurogjon a nagy edényekből a kisebbekbe. Az engedékenyek A mézes ügyet előmozdító akták, beadványok, kérelmek, leiratok és feliratok lassan már egy évtizede járják a hivatalokat, kisebb-nagyobb sikerrel. 1954-ben — az akkori, nem eléggé körültekintő várospolitika révén — engedélyt is kapott a vállalat az építkezésre. Hét és félmillió forint beruházással elvégezték a jövendő üzem helyének tereprendezési munkálatait, építettek két, 1000 négyzetméteres, raktárt és előkészítő részt, s elkészültek a tervezett mézüzem alapozásával is. Később azonban vita keletkezett az Országos Tervhivatal és a Méhészeti Szövetkezeti Központ között, hogy egyáltalán kell-e Budapesten ilyen mézgyár. A beruházást leállították, majd úgy döntöttek: vidékre kell telepíteni a pesti mézüzemeket. Megint elkezdték vándordíjukat a beadványok, az ügyiratok. Az akták attakja nem volt eredménytelen: a Tervhivatal illetékes tisztviselői „jobb belátásra” tértek, s most már ismét akként vélekedtek: mégsem lehet az a mézgyár másutt, mint Budapesten. A SZÖVOSZ beruházási osztálya késedelem nélkül kiutalt 0,7 millió forintot, hogy a pénzhiány ne akadályozza a leendő gyár születését. Nosza, újabb kérvény a fővárosi tanácshoz: adjanak engedélyt az építkezések folytatásához. Ír at tömeg, levelezés De a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága — a Tervhivatal hozzájárulása és a SZÖVOSZ sietve megadott hitelkerete ellenére — úgy döntött tegnapi ülésén: nem ad engedélyt az építkezések folytatására, s nem járul hozzá a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár irodáinak bővítéséhez sem. Az eddig elkészült épületrészeket más célra kell felhasználni. Helyes, ésszerű a döntés, fővárosunk érdeke szerinti a határozat! Mi értelme lenne további súlyos milliókat költeni olyan üzemekre, amelyeket jellegük miatt úgyis vidékre kell nemsokára telepíteni. A példa — a Méhészeti Központ és a Konzervgyár sem időt és fáradságot, sem munkát és pénzt nem kímélő görcsös ragaszkodása a maradáshoz, a pesti terjeszkedéshez — sajnos nem egyedüli eset. Egyik-másik kitelepítésre ítélt üzem vezetői valóságos aktagyárrá változtatják irodáikat, írnak, leveleznek, kérvényeznek, mindenféle vélt és látszólagos jogos érvvel bizonyítják, hogy csak Budapesten dolgozhat a gyár. Úgy véljük, nagyon helyes úton jár, Budapest holnapját védelmezi a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága, amikor erélyesen, határozottan elutasítja az ilyen üzemek fejlesz- t tésének kérelemhadjáratát. Szathmári Gábor Előre... Kerékpáron! Gyermekkerékpár szerszámmal, pumpával, szabályozható üléssel, 5—8 éves korig, a fővárosi JÁTÉKBOLTBAN ^XXXXXXXXX\XXXXXXXXXX\XXXX\XXXXX\XX\X\NXX> Egy délután a táborban 400 gyerek a Rómain — Az őrszem és a kutya Távoli kis kürtszó sír a délutáni forróságban: Szabó Tibi gyakorol a fiatal erdőcske sarkában. Beljebb, szemben az aszfaltos főúttal, fürdőnadrágos, lepkeszoknyás, félmeztelen kisfiúk és kislányok hajtják a hintát, rúgják a labdát, játsszák a nemzetesdit. A III. kerületi általános iskolások rómaiparti napközis táborában majdnem 400 gyerek nyaral az iskolaév befejezése óta. — Voltunk ötszázan is — mondja Székely Béla táborvezető. — Közben elvittek néhány gyereket a Balatonhoz, másokat a Bakonyba, a Mátrába, tékelik, mi volt jó belőle, mi nem tetszett, és mit szeretnének másnap. — Te például mit szeretsz legjobban? — fordulok Kádas Gabriellához. — Fürdeni. Székely Kati a kirándulást kedveli, Szabó Péter a futballt, Papp Erzsiké a labdázást. — Én az ebédet! — kiáltja Bondarjuk Mária. Szavait harsogó nevetés követi. Tessék eljönni holnap is Három órakor hirtelenében felállított szabadtéri színpadon gyülekeznek a táborozók. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság kerületi szervezete rendezi a szórakoztató műsort a tábor lakóinak. A műsor végén alig akarják elengedni a szereplőket. — Tessék eljönni holnap is! Uzsonnára szólít a tábori gong, búcsúzni kell. Szép nap volt ez is. Akárcsak a többi. Túri András Öntött toronyházak az Árpád-híd pesti hídfőjénél Budapesten az idén a 43-as Építőipari Vállalat dolgozói eddig nyolcszáz lakást adtak át és még ezer új otthont készítenek az év végéig. Az Árpád-híd pesti hídfőjénél, az országban először építenek olyan toronyházakat, amelyeknek a falait a helyszínen öntik ki betonból. A vállalat építkezéseinek másik újdonsága a vákuumos betonozás, amelyet a Villányi úti kísérleti háznál szerzett tapasztalatok alapján most az Alkotás utcai hatemeletes épületek és a lágymányosi lakótelep építésénél is felhasználnak. Az új módszerrel a frissen betonozott épületpillérből kiszivattyúzzák a felesleges vizet, így hamarabb megszilárdul a beton, és két hét helyett már három nap múlva megterhelhetik az új tartószerkezetet. TURISTAHAJÓ A DUNÁN (Bozsán felv.) Őrködni tanítják a Betyárt Jó kis tábor ez. Ugyan nem is olyan kicsi, sőt, elég nagy. Akkora területen fekszik, mint kétszer a Hősök tere. A központi épületen kívül azonban mindöse 14 nagy sátrat látunk. — Igen, a 14 raj sátrát. Mert a gyerekek nem alszanak idekint. Reggel háromnegyed 8- kor gyülekeznek az iskolájuk előtt, s a nevelők hozzák ki őket. Itt azután a rajvezető tanárok parancsnokságával kirándulás, fürdés, játék, állatkerti séta és tízféle más szórakozás következik a délutáni hazamenetelig. Közben ebéd, majd uzsonna fél 5-kor. Reggelit is idekint kapnak már. Az egyik sátor előtt egy kisfiú és egy kutya áll merev mozdulatlanul. — Hát te mit csinálsz itt? — Őrködni tanítom a Betyárt, ő kint marad éjszakára is. Értékelő értekezlet Minden délután 5 órakor „értekezleten” beszélik meg a rajok az aznapi programot, ér Égi randevú A Jupiter 14, a Saturnus 28 év alatt kerüli meg a Napot. Ezért húszévenként majdnem fedik egymást. Közel kerülnek egymáshoz, s ugyanakkor földközelbe. Naprendszerünk két legnagyobb bolygójának ez a találkozása csak húszévente fordul elő. Az Uránia csillagvizsgálóban minden derült estén megfigyelhető a ritkaszép természeti tünemény. Ugyancsak látható a kozmosz egyik különlegessége, a Lyra gyűrűsköd, s a csak nyáron látható, rendkívül fényes M—13. csillag-gömbhalmaz is. Pénteken néhány helyen záporeső, zivatar A Meteorológiai Intézet előzetes előrejelzése péntek estig: Ma kevés felhő, száraz idő. Pénteken nyugaton és északon növekvő felhőzet, néhány helyen záporesővel, zivatarral. ekintetes bíróság! Szeretném előrebocsátani, hogy a balsors kora gyerekkorom óta üldöz és a félreértés már az ötödik osztályban kezdődött ... Egy reggel — pont úgy, mint máskor — korán indultam el az iskolába, hogy megcsinálhassam a számtanfeladatomat. Ahogy keresztülmegyek az utcán, valami lekapta a sapkát a fejemről. Megálltam, megfordultam és majd kővé meredtem az ijedtségtől — a hátam mögött egy elefánt! A Busch Cirkusz elefántja volt, tisztelt bíróság, akkortájt éppen városunkban vendégszerepeltek ... Mit fűztem tovább a dolgot, elkéstem. A tanár, persze, magyarázatot követelt. Szóról szóra elmeséltem, mi történt: „Tetszik tudni, tanár úr, egy elefánt lekapta a fejemről a sapkát!” Az egész osztály nyihogott. A tanár bosszúsan mondta: „Édes fiam, ha nem fűlik a fogad az iskolához, ha elalszol, vagy büdös a számtanára, azt még megbocsátanám, de ha a képembe hazudsz, az pimasz dolog.” Az érettségiig, tekintetes bíróság, én voltam a céltábla és tetszik tudni, a céltábla nem tud visszalőni. Ha valamelyik tanár tréfás kedvében volt, engem szúrt ki: „No, leszek, hogy vagy, ma nem találkoztál egy vízilóval?” Aztán bevonultam katonának, még ezerkilencszázharmincötben, ha jól emlékszem Eleinte semmi bajunk nem volt egymással, tudniillik feletteseimnek, meg nekem. De csak eleinte, mert itt is meggyűlt a bajom. Egy vasárnapi napon kaptam meg első kimaradási engedélyemet. Kinyal- Monológ a bíró előtt tam magam és dagadt kebellel jártam a várost és úgy örültem a szabadságnak, hogy azt ki sem mondhatom. Délután azonban hirtelen megeredt az eső. Hát mit tesz ilyenkor az ember? Fedelet keres a feje fölé. Beálltam a városi múzeum kapujába. Aztán beljebb mentem, hadd lássam az ósdi fazekakat, ruhákat, lepkéket. Csakhogy a múzeum vasárnap este csak hat óráig volt nyitva, én meg jártam a szobákat, mindenről megfeledkezve. Minden ajtó rám volt zárva. Az ablakokon, tisztelt bíróság, rácsok, karvastagnyi rácsok. Hát mit fűzzem a szót, tisztelt bíróság, kedden mentem vissza a laktanyába, éhes voltam, mint a farkas. „Alázatosan jelentem” — mondtam a hadnagynak —, „múzeumban voltam.” — „Maga marha, vasárnaptól keddig szüntelen?” — „Bizony, alázatosan jelentem, szüntelen, mert a múzeum be volt zárva velem együtt.” — A hadnagy úgy ordított, ahogy illik: „Ha lenne bőr a képén megmondani az igazat, megbocsátanám. De így, hogy a képembe hazudik, hát elhúzom a nótáját maga pimasz gazember!...” Tisztelt bíróság! Nem akarom ecsetelni azt a két hetet, amit a nyakamba sóztak, azt azonban elmondom, hogy azóta minden bajtársam megkérdi: „Mi újság van a múzeumban?” Hát igen, ezután a házasság következett. Az én házasságom, tisztelt bíróság, a legboldogabb volt, amit valaha megkötöttek. Ámde egy szép napon — feleségem a szüleinél volt — az ajtón kopogtak. Kinyitottam és mit gondolnak, ki esett be az előszobába? A szomszédaszszony. Pucéran. Pucéran és csak úgy potyogott a könnye, az istenadtának. Éppen be akart lépni a fürdőkádba, amikor eszébe jutott, hogy a tejesí ■ —z oft ven ajtaja előtt. És ahogy a lépcsőházban lehajolt a tejesüvegért, a huzat mögötte hirtelen becsapta az ajtót. Ezután jött haza a feleségem. Én újságot olvastam, a szomszédasszony meg könyvet. Feleségem nem akart hinni a szemének. „Hogy került Horáknéra az én fürdőköpenyem?” — kérdezte Elmagyaráztam neki a helyzetet vagy százszor, de a dolog sehogy sem ment a fejébe. Nekikezdett a csomagolásnak, mondván: „Ha megmondtad volna az igazat, megbocsátanék. De hazug disznóval nem élek együtt!” Ezen tapasztalatok után, tisztelt bíróság, rossznéven lehet-e venni tőlem, hogy mindent összecserélek"’ Mentem volna az első rendőrőrszobára és mondtam volna, ahogy történt? Hogy egy ismeretlen egy félmillió értékű ékszerrel teli zacskót hajított be lakásom nyitott ablakán, aztán kereket oldott? Nem, tisztelt bíróság, inkább bevallottam, hogy az ékszeres zacskót én loptam. Mondom, hogy üldöz a balszerencse. És ezt legalább mindenki elhiszi. Johanna Vilinska Fordította SZŰCS ISTVÁN Áldozatok vagy cinkosok? Olvasom a napilapok bűnügyi rovatában, hogy kisebb-nagyobb stílű szélhámosokat elítéltek hosszabb vagy rövidebb ideig tartó börtönbüntetésre, mert „kijárással” foglalkoztak, vagyis elhitették áldozataikkal, hogy összeköttetéseik révén — természetesen anyagi áldozat árán — képesek elintézni valamely bonyolultabb ügyet. Tegnap újabb szélhámosokat ítélt el a bíróság: egyik, lakásszerzés ürügyén, másik útlevélügyben zsebelte ki áldozatait. Mindkét személy szigorú büntetést kapott, s nemcsak azért, mert a társadalom törvényei az állampolgárok személyi tulajdonáért teljes tekintéllyel kiállnak, hanem azértis — mint a bírósági ítélet hangsúlyozza —, mert az említett szélhámosok azt a látszatot keltették, hogy a hivatalokban jó pénzért minden elintézhető. Veszélyeztették a köztisztviselők becsületét, emberi és társadalmi hitelét. A kijárókról csak ennyit, mert róluk ennyit is elég mondani. Erkölcsileg teljesen züllött lények ők, akik megérdemlik, hogy egy időre kivesse őket magából a társadalom. De szólni kell azokról is, akiket — hogy stílszerű legyek — „átejtettek”,becsaptak, kizsebeltek. Ezeket fentebb nagyon is enyhe jelzővel illettem: áldozatok. Helyreigazítom önmagam, mert a becsapottak magatartása nem érdemli ezt a sajnálatot keltő kifejezést. Mert ki az áldozat? Áldozat, akit meglopnak, akit kirabolnak, akit önhibája ellenére baleset ér. Azok a személyek, akiket különböző fondorlattal lépre csaltak vagy lépre csalnak a kijárók, nem áldozatok, hanem bizonyos tekintetben cinkosok. Mert egy dologban egyetértettek a bűnözőkkel: elhitték, feltételezték, hogy a hivatalokban olyan emberek intézik az ügyeket, akik, ha megnyitják előttük az erszényt, még a becstelenségre is hajlamosak. Durván gyanúsítottak, emberek önérzetét sértették meg, s cselekedetüket súlyosbítja az a körülmény is, hogy nem egyes személyek emberi hitelét segítették rombolni, hanem sokszor egész hivatalét. Cinkosok ők, mert segítséget nyújtottak, hogy létrejöjjön a bűn. Még csak ennyit: amikor mások dolgairól ítéletet mond az ember, először önmagábanéz. „Én képes lennék-e erre a cselekedetre?” Éppen ezért nem szeretném, ha ők ülnének a tanácsi íróasztalok mellett, ők ütnék a pecsétet az útlevelekre — vagyis, ha ezek az „áldozatoknak” minősített emberek intéznék egyéni vagy közös dolgainkat. Simon Lajos Július 31-én áll az Erzsébet-híd új budai pillére Hogyan készül a kábelhorgonyzó tömb Talajmunkák a pesti hídfőnél Az Erzsébet-híd építésénél kezdenek kibontakozni az alapok. A budai pillérre az utolsó gránitkő palástsort ezekben a napokban erősítik, s az új pillér július 31-én már gránitköntösében csillog a Duna tükrében. A pillért ezután a Ganz—MÁVAG szerelői veszik majd birtokukba, hogy megépíthessék rá a hídkapuzatot. A pesti pillér átalakítása is jól halad. A szerelők és az építők pontosan betartják a határidőket, s ennek megfelelően az óriási vasbeton gerenda már augusztus közepén helyére kerül. Természetesen, van még sok fontos munka. Ilyen például a budai hídfő belsejében a ká-i belhorgonyzó tömbök kialakít t tása. Rendkívül bonyolult feladat, s különleges műszaki tudást igényel. Ezekbe a tömbökbe „futnak be” ugyanis a hidat tartó kábelek. A pesti hídfőnél már lesüllyesztették azt a két keszont, amely „cövekként” rögzíti az óriási betontestet, a hídfőt. Itt azonban már további mélyépítési munka válik szükségessé, éppen ezért vízzáró fallal veszik körül a hídfő környékét. Ezt részben úgy oldják meg, hogy földbe süllyesztett csöveken át vízüveget, illetve ammóniumbikarbonátot sajtolnak a talajba. Ez a két vegyszer a kavicsos réteget kemény kőzetté szilárdítja. A talaj szilárdítási munkálatokhoz ma láttak hozzá. (MTI)