Esti Hírlap, 1962. június (7. évfolyam, 127-152. szám)

1962-06-11 / 135. szám

Hazaérkezett Moszkvából Kádár János Vasárnap délután hazaérke­zett Moszkvából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, aki részt vett a KGST-tagállamok kommu­nista- és munkáspártjai kép­viselőinek tanácskozásán. Ve­le együtt érkezett Párái Imre, az MSZMP Központi Bizottsá-­gának osztályvezetője, a ma­­­gyar delegáció tagja is. Kádár János elé a határál­lomásra utazott Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. • Gáspár Sán­dor, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Heltai Imre és Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetői. Kádár Jánost a Nyugati­ pá­lyaudvaron Biszku Béla, a Minisztertanács elnökhelyette­se, Fehér Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, Kállai Gyula, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Szirmai István, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára, to­vábbá Péter János külügymi­niszter fogadta. Ott volt a fo­gadtatáson V. I. Usztyinov, a Szovjetunió budapesti nagykö­vete is . (MTI)­­ Ma hazautazott Moszkvából Apró Antal, a forradalmi mun­­kás-par­zt kormány el­nökhely­ettese, Vályi Péter, az Országos T Te­rvhivatal első el­nökhelyettese és Szita János, az Országos Tervhivatal főosz­tályvezetője, akik részt vettek a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának moszkvai ér­tekezletein. A szovjet főváros sereme­­tyevói repülőterén Novikov, a Szovjetunió minisztertanácsá­nak elnökhelyettese és Fagye­­jev, a KGST főtitkára, továb­bá az SZKP Központi Bizottsá­ga és a külügyminisztérium több felelős munkatársa bú­csúztatta Apró Antalt és kísé­retét. Százezren ünnepeltek a Nagyréten Az idei építőnapon több mint százezres tömeg szállta meg a Nagyrétet, az ötletes pa­vilonokat, a színpadok előtti térséget. Eljött dr. Münnich Ferenc államminiszter, Somo­gyi Miklós, a SZOT elnöke, a Politikai Bizottság tagjai, Trautmann Rezső építésügyi miniszter, Veres József, a Fő­városi Tanács vb-elnöke, Ki­lián József, az építésügyi mi­niszter első helyettese, Prie­­szol József, a közlekedés- és postaügyi miniszter helyettese, Reszegi Ferenc, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, hogy együtt szórakozzanak, együtt ünnepeljenek az építők­kel.* Jókora oszlop, tetején min­denféle finomság: pezsgő, cso­koládé, szalámirudak, borospa­lackok, csabai kolbász. — Vidd el, ha tudod ... Elsőnek az Ujlaki-téglagyá­riak próbálkoznak, trikóra vet­kőzött, izmos férfiak. Igen ám, de nagyon „sikamlós” a fel­adat: kiderül, hogy ármányos kezek vastagon bekenték ke­nőszappannal a rudat, így hát a legjobbak is „lecsúsznak” a kolbászról, csokoládéról. Aztán mégis megoldották. Erős emberek vállára ügyes sportolók másznak é­s nő a roppant gúla, nő a kolbászig, a pezsgőig. Egy ravasz építő magához köti a borosüveget, úgy csúszik lefelé a szappanos rúdon. Ott áll a rúd, kopaszon, kin­cseitől megfosztva. Alatta vi­dám forgatag... ★ — Ki tudja felemelni a nyolcvan kilót? Máris pattan az emelvényre egy jóképű, szőke katona. Egy rántás, lent a katonazubbony, még egy rántás, magasban a Toppant súlyzó. Taps... Ádáz küzdelem a mélyépítők pavilonjában, öt ingujjas férfi birkózik — öt bécsi szelettel. Egyikük már a harmadik adagnál kidől, kettő a negye­diknél, egy nagyon kövér em­ber pedig az ötödik adag bé­csinél teszi le szuszogva, verej­tékezve a kést és a villát. Az ötödik egy szikár fiatal­ember. Akkurátusan szeli a hatodik adagot, s jó darab sa­látát is küld a hús után. Zajos ünneplés, osztatlan si­ker. A fiatalember mutatóuj­ját ajkához illeszti: — Pszt! Csendesen, meg­hallja a feleségem. Képes és nem ad ebédet... Száll a hinta, pufognak a céllövő puskák, fülsiketítő pa­pírtrombita-hangverseny in­­gerli a motorosglóbusz orosz­lánját. Habzik a sör a kor­sókban, kopog a táncosok csiz­mája a színpadon. Nem fárad, nem lankad egész nap a jókedv ... gy- ★ •k A DUNAKORZÓBAN (Vigadó tér 3.) BARNA PÁL­­ ZENESZERZŐ DUÓJA ERDŐS MARIETTA ÉNEKEL Szigeti veszedelem (Szűz Szabó József rajza) A PATAK PARTJÁN Csípős tavaszi szél lengede­zik a tónál. Egon a par­ton áll, horgászik. Meleg posz­tócsizmája van a lábán, amely az üzemben is megvédi, akár a legnagyobb hidegben. Felöl­tőt visel, és a kiskabátja alatt magasnyakú, meleg pulóvert. Miatta akármilyen erősen fúj­hat a szél, nem árt meg. Őt különben sem olyan könnyű megingatni. Valami húzza a zsineget... Egy hal már ficánkol a csö­börben. Vajon kerül-e hozzá társaság? De nem, úgy lát­szik, vaklárma volt... A fák valamennyire felfog­ják a szelet. Különben bizony hús volna ilyenkor reggel. Egon dobog a lábával, hogy át ne fázzon. Az ágak arra is jók, hogy a kíváncsi tekintetek elől meg­védjék az embert. Mert min­dig akad hívatlan szemlélő a parton haladók között... De haliga! Ropognak a lehullott gallyak...! Talán macska vagy kutya oson erre? Ámbár gyakran sétálnak errefelé nyugdíjasok meg iskolakerülő gyerekek is ... A ropogás erősödik, és a bokrok mögül kilép Egon kol­légája, Róbert, aki a szomszéd osztályon dolgozik az üzem­ben. Kezében horgászbot és egy kis műanyag vödör. A két férfi megdöbbenve, szótlanul mered egymásra, mintha csak Afrika kellős kö­zepén találkoztak volna össze. Azután Róbert nagyon ki­mérten megszólal: — Tulajdonképpen miért nem vagy most az üzemben? — Influenzás vagyok — ma­gyarázkodik Egon. — No, hallod! — méltatlan­kodik a kolléga még barátság­­talanabbul. — Egy vacak inf­luenza miatt egyszerűen elma­radsz a munkából? Egon, akit általában nem le­het egykönnyen zavarba hoz­ni, most mégis kínosan érzi magát. Dünnyög valamit az or­ra alatt, azután észreveszi Ró­bert horgászfelszerelését, és megkérdezi: — Hát te? Szabadságon vagy? — Nálam egészen más a helyzet — mondja Róbert, és megigazítja meleg fülvédőjét. — Nekem súlyos mellhártya­­gyulladásom van... Jan Jade Szirmai Marianne fordítása 19 ifjúsági brigád elhatározta Borsod megye déli részében. Központi Bizottsága védnöksé­­a Tisza és a Sajó torkolata get vállalt. A hatalmas gyár közötti háromszögben épülő építkezésein jelenleg 800 fiatal vegyipari üzem, a Tiszai Ve­ dolgozik, többségük példamu­­gyikombinát felett a KISZ tató munkát végez. A párt­kongresszus tiszteletére 19 if­júsági brigád határozta el, hogy megszerzi a szocialista címet. Vállalták, hogy egyes részfeladatok határidejét 20— 25 nappal megrövidítik. A Ti­szai Vegyikombinát nagyüze­mi KISZ-bizottsága több gyár üzemi KISZ-szervezetével szo­cialista szerződést kötött az egyes berendezések határidő előtti elkészítésére. A vegyikombinátnál dolgozó nyolcszáz fiatal vállalta, hogy társadalmi munkával segíti a csatornák földvisszatöltését, a­­tis­zaszederkényi újváros szépí­tését és a gyár tereprendezé­sét. (MTI) Kis város épül Angyalföldön Huszonnégyezer lakás az Árpád-híd pesti hídfőjénél A 12 emeletes házak negyede • Különleges alapozógépek Kis város épül az Árpád-híd pesti hídfőjénél. A lakótelep területe 10 hektár A talaj rossz. A hagyományos alapo­zási módszerek nem nyújtanak megfelelő biztonságot, ezért a munkához különleges gépeket használnak. 9—10 méter mély­ségben 80 centiméter átmérőjű betongerendákat öntenek a földbe, s az egymástól három­öt méterre levő cölöpöket vas­beton gerendavázzal kötik ösz­­sze. Az épületek 8—12 emele­tesek. Az Árpád-hídfői lakótelep épületei belül is szépek, mo­dernek lesznek. A lakásokban beépített szekrények, konyha­­felszerelések biztosítják a ké­nyelmet. Bevezetik a távfűtést is. Az energiát a közeli Láng­erőmű szolgáltatja. A telepen 16 tantermes iskola, 75 szemé­lyes bölcsőde és 60 személyes óvoda is épül. Az új városrész, Budapest egyik legszebb ne­gyede a harmadik ötéves terv időszakában előreláthatóan még tovább gazdagodik. A most épülő lakóteleppel szem­közt a tervek szerint 8-12 emeletes házakat emelnek majd. Kitüntetett véradók Az év első hónapjában a bu­dapesti üzemekben tartott 25 helyszíni kiszálláson 4700 dol­gozó jelentkezett térítés nélkü­li véradásra, s az összegyűlt vér mennyisége meghaladta az ezer litert. Áprilisban 2700-an csatlakoztak a díjtalanul vert pest üzemeiben az újonnan je­lentkezettek száma meghaladja az ezret, s az ingyenesen adott vér eddigi mennyisége mind­két kerületben 300 liter. Papp Eleknél, a Magyar Pamutipar hetvenszeres véradóját kiváló véradó jelvénnyel tüntették ki. A Csepel Vas- és Fémművek transzformátorgyárában érde­mes véradó oklevelet és kitün­tetést kapott Hegedűs Pál he­gesztő, aki ötvenszer adott vért a rászoruló betegeknek. (MTI) A hetvenharmadik elem Az Egyesült Izzó termékeit­ évtizedek óta használjuk. A legtöbben, mivel ezt a szót lát­ják a dobozon, TUNGSRAM- égőt, fénycsövet, rádiócsövet kérnek az üzletekben. Mi köze van a titokzatos, furcsa szó­nak az Egyesült Izzóhoz? A válasz egyszerű: a Mengyele­­jev-féle periodikus táblázatnak 73. eleme a wolfram. Ma is ebből a fémből készül a lám­pák izzószála. A szó angol megfelelője a tungsten. Az an­gol szó eleje a TUNGS, a má­sik szó vége RAM, a kettő együtt a világhírű gyár véd­jegye. Kocsmatemetés Lehúznak tizennégy rolót — Presszó lesz az 1075-ösből — A Koszorú utcai körmenet Erzsébeten — mesélik —, a Vörösmarty utcai kocsmában (tudom, Italboltot mutat a fir­ma) a napokban az egyik ven­dég, keszeg, vastag pápaszemes fiatalember, távoztában egy se­lyempapírba bugyolált szál ró­zsát felejtett a pléhpulton. Utánaszóltak, elhagyta a ró­zsáját. Visszafordult a vendég — kicsit sem volt kapatos —, s megjegyezte: „Idehoztam. A kegyelet virága. Aki elmegy, attól elbúcsúzik az ember.” A hajdani kocsma elmegy. Bezárják. S vele még tizen­négy pesti italboltra, hajdani kocsmára húzzák rá a rolót Búcsúzkodni, temetni nem kell: cukrászdák, kisvendég­lők, eszpresszók nyílnak he­lyükben. Sakktábla a fehér abroszon Nem mindegyik bezárásra ítélt italbolt „hírhedt”, nem mindegyik „a bűn tanyája”, van, amelyik csak megörege­dett — elhervadt a virág a vá­zában —, mást, újat kell he­lyébe állítani. Ilyen az 1075-ös, a hajdani Tóth-vendéglő Kő­bányán, a Hölgy utca végén, a Kolozsvári utca sarkán. Négy szőke — fiatal és idősb — angyal őrködik a rend és a tisztaság felett. Sző­ke fiatalasszony a csapos, sző­ke lány, aki mossa a pohara­kat, szőke nő a pénztárban, s szőke haját mosta ki az idő az üzletvezetőnőnek, így hát bé­ke s makulátlan tisztaság ho­nol az 1075-ösben. A helyiség hátsó részében három asztal is terítve fehér abrosszal (pedig italbolt, nem kötelező az asztal), az asztal­nál sakkparti — kőbányai ma­tadorok —, nagy közönséggyű­rűben. A tábla az asztal köze­pén. Tőle jobbkézre a fehér abroszon, szép katonás sorban a háromdecis fröccsös poha­rak. Mint a tábláról leütött huszárok, gyalogok. A másik oldalon a söröskorsó. Sorban azok is, mintha csak a világos a sör lenne, a sötét a fröccs. A pultnál postás, kerékpár­ja az ajtónak támasztva, itt végzett a napi munkával. Há­rom deci a kézben, akivel meg koccint, Nemes úr, korsóval iszik. Nemes úr — mert így szólítja — ,N­emes úr, magával mi lesz, ha eszpresszót csinál­nak a Tóthból? Mert én még Pesten találok bort, hazafelé is ihatom. De maga!? Magának ki kell akkor a Siratóhoz vil­­lamosoznia.” (A Sirató a temetőnél van, Kupának hívják mostan.) — Hát, tegnap is ott vol­tunk — mondja Nemes úr —, a Rácz temetésén. Közbeszólok: — Bocsánat, rokon volt az elhunyt? — Hát nem olvasta ön? Ci­gány, 41 éves, a szórakoztató zene központ vezetője. — Ismerős? — Dehogy. Csak olvastuk az újságban, szegény, mily fia­talon hunyt el. Szabadnapom volt — mondja a postás —,ki­mentem. Gyönyörű szép piros bort adtak a Siratónál, tizen­nyolcért. Mint az egri bika­vér. Dalénekes a füstben A Baross utca és Koszorú utca sarki italbolt az más. Úszik a bejárat, a csempe­­ví­zen — de víz ez? — kell átgá­zolni, majd a kavargó füst, a pállott gőzök sűrű, szennyes bokrain. A kassza előtt hosszú sor — körmenet ez —, a sor­állók ugyanazok, tizenöt-húsz perces a forduló. Szép, kerá­­miacsempés, modern a fal — mibe került? —, a vendégek egy része sörösládákon ül. (Gőzfürdő, a sűrű gőzbe emel­kedő padozat.) A padozaton a beszéd: „Sándor, Rákosi, Al­bert, Tichy, de szélre nem is a csapatom szélsőjét tenném, mert az másrés. Nem mer be­menni közéjük.” „Az nem is a maga csapata, maga nem is fe­rencvárosi.” „Nekem mondja ezt? Maga azt sem tudja, hol van a Szvetenai utca.” „Fater, inkább venné fel az úttörő­nyakkendőjét — vág vissza a sörösládákon, a padozaton egy fiatal sporttudós roskatag vita­partnerének —, aztán szólhat a focihoz.” A modern kerámiafalnál: „Józsikám, tudod, mi vagyok én? Egy dalénekes. Egy cse­mege dalénekes. Mert amire te kértél, az egy csemege dal. Az nekem csemege.” A kassza előtt: „Marci bá­csi, itt egy húszas, tizennyol­­cas blokkot váltson.” A bejáratnál: „Hölgyem, ne is strapálja magát, a tizen­­nyolcas már kifogyott.” Még csak nyolc óra. De siet­ni kell, kilenckor záróra. Ad­dig csak termelni, termelni, hadat üzenni az Antal-mozga­­lomnak — antialkoholista mozgalom —, bedobni, bedob­­ni, vagy ahogy az ing nélkü­li, szmokingkabátos, hajdani latinszakos tanár úr mondja: „Adbedobandum, gyerekek.” Hát, erre a Koszorú utcai boltra is ráhúzzák a rolót. Kőbányai György

Next