Esti Hírlap, 1962. június (7. évfolyam, 127-152. szám)
1962-06-11 / 135. szám
Hazaérkezett Moszkvából Kádár János Vasárnap délután hazaérkezett Moszkvából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, aki részt vett a KGST-tagállamok kommunista- és munkáspártjai képviselőinek tanácskozásán. Vele együtt érkezett Párái Imre, az MSZMP Központi Bizottsá-gának osztályvezetője, a magyar delegáció tagja is. Kádár János elé a határállomásra utazott Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. • Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, Heltai Imre és Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetői. Kádár Jánost a Nyugati pályaudvaron Biszku Béla, a Minisztertanács elnökhelyettese, Fehér Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Szirmai István, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára, továbbá Péter János külügyminiszter fogadta. Ott volt a fogadtatáson V. I. Usztyinov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is . (MTI) Ma hazautazott Moszkvából Apró Antal, a forradalmi munkás-parzt kormány elnökhelyettese, Vályi Péter, az Országos T Tervhivatal első elnökhelyettese és Szita János, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője, akik részt vettek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának moszkvai értekezletein. A szovjet főváros seremetyevói repülőterén Novikov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese és Fagyejev, a KGST főtitkára, továbbá az SZKP Központi Bizottsága és a külügyminisztérium több felelős munkatársa búcsúztatta Apró Antalt és kíséretét. Százezren ünnepeltek a Nagyréten Az idei építőnapon több mint százezres tömeg szállta meg a Nagyrétet, az ötletes pavilonokat, a színpadok előtti térséget. Eljött dr. Münnich Ferenc államminiszter, Somogyi Miklós, a SZOT elnöke, a Politikai Bizottság tagjai, Trautmann Rezső építésügyi miniszter, Veres József, a Fővárosi Tanács vb-elnöke, Kilián József, az építésügyi miniszter első helyettese, Prieszol József, a közlekedés- és postaügyi miniszter helyettese, Reszegi Ferenc, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, hogy együtt szórakozzanak, együtt ünnepeljenek az építőkkel.* Jókora oszlop, tetején mindenféle finomság: pezsgő, csokoládé, szalámirudak, borospalackok, csabai kolbász. — Vidd el, ha tudod ... Elsőnek az Ujlaki-téglagyáriak próbálkoznak, trikóra vetkőzött, izmos férfiak. Igen ám, de nagyon „sikamlós” a feladat: kiderül, hogy ármányos kezek vastagon bekenték kenőszappannal a rudat, így hát a legjobbak is „lecsúsznak” a kolbászról, csokoládéról. Aztán mégis megoldották. Erős emberek vállára ügyes sportolók másznak és nő a roppant gúla, nő a kolbászig, a pezsgőig. Egy ravasz építő magához köti a borosüveget, úgy csúszik lefelé a szappanos rúdon. Ott áll a rúd, kopaszon, kincseitől megfosztva. Alatta vidám forgatag... ★ — Ki tudja felemelni a nyolcvan kilót? Máris pattan az emelvényre egy jóképű, szőke katona. Egy rántás, lent a katonazubbony, még egy rántás, magasban a Toppant súlyzó. Taps... Ádáz küzdelem a mélyépítők pavilonjában, öt ingujjas férfi birkózik — öt bécsi szelettel. Egyikük már a harmadik adagnál kidől, kettő a negyediknél, egy nagyon kövér ember pedig az ötödik adag bécsinél teszi le szuszogva, verejtékezve a kést és a villát. Az ötödik egy szikár fiatalember. Akkurátusan szeli a hatodik adagot, s jó darab salátát is küld a hús után. Zajos ünneplés, osztatlan siker. A fiatalember mutatóujját ajkához illeszti: — Pszt! Csendesen, meghallja a feleségem. Képes és nem ad ebédet... Száll a hinta, pufognak a céllövő puskák, fülsiketítő papírtrombita-hangverseny ingerli a motorosglóbusz oroszlánját. Habzik a sör a korsókban, kopog a táncosok csizmája a színpadon. Nem fárad, nem lankad egész nap a jókedv ... gy- ★ •k A DUNAKORZÓBAN (Vigadó tér 3.) BARNA PÁL ZENESZERZŐ DUÓJA ERDŐS MARIETTA ÉNEKEL Szigeti veszedelem (Szűz Szabó József rajza) A PATAK PARTJÁN Csípős tavaszi szél lengedezik a tónál. Egon a parton áll, horgászik. Meleg posztócsizmája van a lábán, amely az üzemben is megvédi, akár a legnagyobb hidegben. Felöltőt visel, és a kiskabátja alatt magasnyakú, meleg pulóvert. Miatta akármilyen erősen fújhat a szél, nem árt meg. Őt különben sem olyan könnyű megingatni. Valami húzza a zsineget... Egy hal már ficánkol a csöbörben. Vajon kerül-e hozzá társaság? De nem, úgy látszik, vaklárma volt... A fák valamennyire felfogják a szelet. Különben bizony hús volna ilyenkor reggel. Egon dobog a lábával, hogy át ne fázzon. Az ágak arra is jók, hogy a kíváncsi tekintetek elől megvédjék az embert. Mert mindig akad hívatlan szemlélő a parton haladók között... De haliga! Ropognak a lehullott gallyak...! Talán macska vagy kutya oson erre? Ámbár gyakran sétálnak errefelé nyugdíjasok meg iskolakerülő gyerekek is ... A ropogás erősödik, és a bokrok mögül kilép Egon kollégája, Róbert, aki a szomszéd osztályon dolgozik az üzemben. Kezében horgászbot és egy kis műanyag vödör. A két férfi megdöbbenve, szótlanul mered egymásra, mintha csak Afrika kellős közepén találkoztak volna össze. Azután Róbert nagyon kimérten megszólal: — Tulajdonképpen miért nem vagy most az üzemben? — Influenzás vagyok — magyarázkodik Egon. — No, hallod! — méltatlankodik a kolléga még barátságtalanabbul. — Egy vacak influenza miatt egyszerűen elmaradsz a munkából? Egon, akit általában nem lehet egykönnyen zavarba hozni, most mégis kínosan érzi magát. Dünnyög valamit az orra alatt, azután észreveszi Róbert horgászfelszerelését, és megkérdezi: — Hát te? Szabadságon vagy? — Nálam egészen más a helyzet — mondja Róbert, és megigazítja meleg fülvédőjét. — Nekem súlyos mellhártyagyulladásom van... Jan Jade Szirmai Marianne fordítása 19 ifjúsági brigád elhatározta Borsod megye déli részében. Központi Bizottsága védnökséa Tisza és a Sajó torkolata get vállalt. A hatalmas gyár közötti háromszögben épülő építkezésein jelenleg 800 fiatal vegyipari üzem, a Tiszai Ve dolgozik, többségük példamugyikombinát felett a KISZ tató munkát végez. A pártkongresszus tiszteletére 19 ifjúsági brigád határozta el, hogy megszerzi a szocialista címet. Vállalták, hogy egyes részfeladatok határidejét 20— 25 nappal megrövidítik. A Tiszai Vegyikombinát nagyüzemi KISZ-bizottsága több gyár üzemi KISZ-szervezetével szocialista szerződést kötött az egyes berendezések határidő előtti elkészítésére. A vegyikombinátnál dolgozó nyolcszáz fiatal vállalta, hogy társadalmi munkával segíti a csatornák földvisszatöltését, atiszaszederkényi újváros szépítését és a gyár tereprendezését. (MTI) Kis város épül Angyalföldön Huszonnégyezer lakás az Árpád-híd pesti hídfőjénél A 12 emeletes házak negyede • Különleges alapozógépek Kis város épül az Árpád-híd pesti hídfőjénél. A lakótelep területe 10 hektár A talaj rossz. A hagyományos alapozási módszerek nem nyújtanak megfelelő biztonságot, ezért a munkához különleges gépeket használnak. 9—10 méter mélységben 80 centiméter átmérőjű betongerendákat öntenek a földbe, s az egymástól háromöt méterre levő cölöpöket vasbeton gerendavázzal kötik öszsze. Az épületek 8—12 emeletesek. Az Árpád-hídfői lakótelep épületei belül is szépek, modernek lesznek. A lakásokban beépített szekrények, konyhafelszerelések biztosítják a kényelmet. Bevezetik a távfűtést is. Az energiát a közeli Lángerőmű szolgáltatja. A telepen 16 tantermes iskola, 75 személyes bölcsőde és 60 személyes óvoda is épül. Az új városrész, Budapest egyik legszebb negyede a harmadik ötéves terv időszakában előreláthatóan még tovább gazdagodik. A most épülő lakóteleppel szemközt a tervek szerint 8-12 emeletes házakat emelnek majd. Kitüntetett véradók Az év első hónapjában a budapesti üzemekben tartott 25 helyszíni kiszálláson 4700 dolgozó jelentkezett térítés nélküli véradásra, s az összegyűlt vér mennyisége meghaladta az ezer litert. Áprilisban 2700-an csatlakoztak a díjtalanul vert pest üzemeiben az újonnan jelentkezettek száma meghaladja az ezret, s az ingyenesen adott vér eddigi mennyisége mindkét kerületben 300 liter. Papp Eleknél, a Magyar Pamutipar hetvenszeres véradóját kiváló véradó jelvénnyel tüntették ki. A Csepel Vas- és Fémművek transzformátorgyárában érdemes véradó oklevelet és kitüntetést kapott Hegedűs Pál hegesztő, aki ötvenszer adott vért a rászoruló betegeknek. (MTI) A hetvenharmadik elem Az Egyesült Izzó termékeit évtizedek óta használjuk. A legtöbben, mivel ezt a szót látják a dobozon, TUNGSRAM- égőt, fénycsövet, rádiócsövet kérnek az üzletekben. Mi köze van a titokzatos, furcsa szónak az Egyesült Izzóhoz? A válasz egyszerű: a Mengyelejev-féle periodikus táblázatnak 73. eleme a wolfram. Ma is ebből a fémből készül a lámpák izzószála. A szó angol megfelelője a tungsten. Az angol szó eleje a TUNGS, a másik szó vége RAM, a kettő együtt a világhírű gyár védjegye. Kocsmatemetés Lehúznak tizennégy rolót — Presszó lesz az 1075-ösből — A Koszorú utcai körmenet Erzsébeten — mesélik —, a Vörösmarty utcai kocsmában (tudom, Italboltot mutat a firma) a napokban az egyik vendég, keszeg, vastag pápaszemes fiatalember, távoztában egy selyempapírba bugyolált szál rózsát felejtett a pléhpulton. Utánaszóltak, elhagyta a rózsáját. Visszafordult a vendég — kicsit sem volt kapatos —, s megjegyezte: „Idehoztam. A kegyelet virága. Aki elmegy, attól elbúcsúzik az ember.” A hajdani kocsma elmegy. Bezárják. S vele még tizennégy pesti italboltra, hajdani kocsmára húzzák rá a rolót Búcsúzkodni, temetni nem kell: cukrászdák, kisvendéglők, eszpresszók nyílnak helyükben. Sakktábla a fehér abroszon Nem mindegyik bezárásra ítélt italbolt „hírhedt”, nem mindegyik „a bűn tanyája”, van, amelyik csak megöregedett — elhervadt a virág a vázában —, mást, újat kell helyébe állítani. Ilyen az 1075-ös, a hajdani Tóth-vendéglő Kőbányán, a Hölgy utca végén, a Kolozsvári utca sarkán. Négy szőke — fiatal és idősb — angyal őrködik a rend és a tisztaság felett. Szőke fiatalasszony a csapos, szőke lány, aki mossa a poharakat, szőke nő a pénztárban, s szőke haját mosta ki az idő az üzletvezetőnőnek, így hát béke s makulátlan tisztaság honol az 1075-ösben. A helyiség hátsó részében három asztal is terítve fehér abrosszal (pedig italbolt, nem kötelező az asztal), az asztalnál sakkparti — kőbányai matadorok —, nagy közönséggyűrűben. A tábla az asztal közepén. Tőle jobbkézre a fehér abroszon, szép katonás sorban a háromdecis fröccsös poharak. Mint a tábláról leütött huszárok, gyalogok. A másik oldalon a söröskorsó. Sorban azok is, mintha csak a világos a sör lenne, a sötét a fröccs. A pultnál postás, kerékpárja az ajtónak támasztva, itt végzett a napi munkával. Három deci a kézben, akivel meg koccint, Nemes úr, korsóval iszik. Nemes úr — mert így szólítja — ,Nemes úr, magával mi lesz, ha eszpresszót csinálnak a Tóthból? Mert én még Pesten találok bort, hazafelé is ihatom. De maga!? Magának ki kell akkor a Siratóhoz villamosoznia.” (A Sirató a temetőnél van, Kupának hívják mostan.) — Hát, tegnap is ott voltunk — mondja Nemes úr —, a Rácz temetésén. Közbeszólok: — Bocsánat, rokon volt az elhunyt? — Hát nem olvasta ön? Cigány, 41 éves, a szórakoztató zene központ vezetője. — Ismerős? — Dehogy. Csak olvastuk az újságban, szegény, mily fiatalon hunyt el. Szabadnapom volt — mondja a postás —,kimentem. Gyönyörű szép piros bort adtak a Siratónál, tizennyolcért. Mint az egri bikavér. Dalénekes a füstben A Baross utca és Koszorú utca sarki italbolt az más. Úszik a bejárat, a csempevízen — de víz ez? — kell átgázolni, majd a kavargó füst, a pállott gőzök sűrű, szennyes bokrain. A kassza előtt hosszú sor — körmenet ez —, a sorállók ugyanazok, tizenöt-húsz perces a forduló. Szép, kerámiacsempés, modern a fal — mibe került? —, a vendégek egy része sörösládákon ül. (Gőzfürdő, a sűrű gőzbe emelkedő padozat.) A padozaton a beszéd: „Sándor, Rákosi, Albert, Tichy, de szélre nem is a csapatom szélsőjét tenném, mert az másrés. Nem mer bemenni közéjük.” „Az nem is a maga csapata, maga nem is ferencvárosi.” „Nekem mondja ezt? Maga azt sem tudja, hol van a Szvetenai utca.” „Fater, inkább venné fel az úttörőnyakkendőjét — vág vissza a sörösládákon, a padozaton egy fiatal sporttudós roskatag vitapartnerének —, aztán szólhat a focihoz.” A modern kerámiafalnál: „Józsikám, tudod, mi vagyok én? Egy dalénekes. Egy csemege dalénekes. Mert amire te kértél, az egy csemege dal. Az nekem csemege.” A kassza előtt: „Marci bácsi, itt egy húszas, tizennyolcas blokkot váltson.” A bejáratnál: „Hölgyem, ne is strapálja magát, a tizennyolcas már kifogyott.” Még csak nyolc óra. De sietni kell, kilenckor záróra. Addig csak termelni, termelni, hadat üzenni az Antal-mozgalomnak — antialkoholista mozgalom —, bedobni, bedobni, vagy ahogy az ing nélküli, szmokingkabátos, hajdani latinszakos tanár úr mondja: „Adbedobandum, gyerekek.” Hát, erre a Koszorú utcai boltra is ráhúzzák a rolót. Kőbányai György