Esti Hírlap, 1963. december (8. évfolyam, 282-305. szám)
1963-12-03 / 283. szám
Kodály Zoltán a Szovjetunióban Kodály Zoltán és felesége a Szovjet Zeneművész Szövetség és a moszkvai Nyemirovics Dancsenko Színház meghívására a Szovjetunióba utazik. Részt vesz a Háry János bemutatójának utolsó előkészületein. A Nyemirovics Dancsenko Színház 20- án tartja a Háry-premiert. Igény és dráma . Örvendetes, hogy az írószövetség időről időre módot ad a különböző irodalmi műfajok elvi problémáinak megtárgyalására. Az a legutóbbi tanácskozás, amelyen — baráti országok drámaíróinak, kritikusainak bevonásával — a szocialista dráma kérdéseit beszélték meg, nem lépett fel azzal az igénnyel, hogy receptet adjon. „Mindenféle dramaturgiai dogma és recept csak gátolja az irodalom fejlődését” — szögezte le a részvevők nevében a tanácskozás egyik hozzászólója. Nem dogma és nem recept azonban, hogy a szocialista igényű drámaírónak nemcsak a jelent, a múltat is oly mélyen, gazdagon kell ábrázolnia, hogy az a jövőre nézve is megvilágosítással szolgáljon. Izgalmasan vetődött fel ezért a kétnapos megbeszélésen a történelem, mint a dráma közege, A „kosztümös múlt”, mint a mai drámaíró anyaga. Elképzelhető-e, hogy mai nézőkhöz szóló, a korunk színvonalán felismert történelmi, lélektani, dramaturgiai törvények alapján megalkotott színmű úgy jelenítsen meg múlt századbeli vagy akár öt-hat-tíz évszázaddal ezelőtt lejátszódott eseményeket, hogy azoknak ne legyen mai tanulságuk? A hamis és erőszakolt aktualizálás — tapasztalatból tudjuk — művészietlen és hatástalan : a nézők joggal fészkelődnek helyükön, amikor — mondjuk — XVIII. századvégi kurtanemesek marxista terminológiát használnak a színpadon. Ám a történelmi múlt nem lehet elefántcsonttorony, ahová egy drámaíró elzárkózhat a jelen és a jövő nagy problémái elől. A drámaírás, a dráma — a legutóbbi tanácskozás is megerősítette ezt az igazságot — nem általános ítélőszék az ember és a világ „örök” kérdéseiről, hanem azokat a problémákat, azokat az életérzéseket, gondokat és reményeket hivatott megítélni, amelyeket a ma vetett fel. A valóban korszerű, a tömegeket felemelő dráma semmiesetre sem lesz tanácskozások közvetlen eredménye. Ám a most lezajlott, kétnapos vita is azt mutatja: a szocialista színház nem önbecsapó illúzió. Győzelmének sok feltétele megszületett már bennünk. A. Gyerekek! A távbeszélő mesemondó műsora (171—888) december 3-án, kedden: Bolond az erdőben (elmondja: Madaras József). Mezei József után festette Szinyei Merse Pál Aukcióra készül a Bizományi — Védett képek Export — A közönség nevelése Aukcióra készül a Bizományi Áruház. Kalapács alá kerül a többi között Brocky Károly Ceres című festménye és Szinyei egy tájképe is. Az aukció előtt a képeket a két nagy budapesti múzeum megbízottai is megnézték. A jelentősebb festményeket ilyenkor védetté nyilvánítják, s hitelesítik. A Brocky- és Színyei-képet a múzeum küldöttei először ,látták. Fränkl József azonban, az aukció szervezője, a Bizományi Áruház képbecsüse régi ismerősként üdvözölte a festményeket. — Több mint harminc évvel ezelőtt én vásároltam a Brocky-képet Bécsben egy műkereskedőtől. Nevezetes kép volt, a vételárnál sokkal magasabb összegért tudtam eladni egy aukción. Ez azért érdekes, mert nem voltam ügyes eladó. Családi házam ment rá arra, hogy a két háború között festőknek előleget adtam, aztán hiába festettek olyan képeket, amelyek ma már a magyar kultúra örökbecsű értékei, alig tudtam eladni ezeket. Jártak hozzám a legnagyobb pénzű tőkések is, de élő festő képét nem vásárolták. — Mi jellemzi ma a vevőket? — Más a Képcsarnok Vállalat vevőköre, ahol inkább lakberendezési tárgyként vásárolják a festményeket és más nálunk. Itt inkább a gyűjtők keresgélnek. — És találnak megfelelő képeket a gyűjtők? — Egyre kevesebbet, annak ellenére, hogy a forgalmunk állandóan növekszik, de ma már ritkán kerül elő értékes, nevezetes mű. A Bizományi Áruház minden képet megvesz. Rendkívül rossznak kell lenni, hogy mi ne vegyük át. — Mit csinál a Bizományi a gyenge képekkel? — AZ ARTEX útján eladjuk külföldre. Mind több nyugati műkereskedő jön el és nézi át exportraktárunkat. Majdnem minden mennyiséget átvesznek. — Mi azzal neveljük a közönséget, hogy a felvásárolt legjobb képeket rakjuk csak ki a boltokban. Néhány éve kezdtük el ismét az aukciókat és az érdeklődés minden alkalommal nő. Most mintegy százharminc képet bocsátunk árverésre, mind olyanok, amelyek sok éve nem voltak kereskedelmi forgalomban. Színvonalukra jellemző, hogy megközelítően a felét védetté nyilvánították. — S a Szinyei-kép azonosságát is megállapították? — Azt is ismertem. Negyven évvel ezelőtt úgy került elő, hogy a cím mellett ez szerepelt: Mezei József után festette Szinyei Merse Pál. Most is így kerül az aukcióra. Szinyei ugyanis Mezeinél tanult és ez a kép — egy akkor előkerült másikkal együtt — tanulmányi munkája lehetett. — S ha a becsüs nem ismeri a képet? Ő is tévedhet. — Szerintem fontos dolog a gyakorlatra alapozott intuíció. Nekem például azonnal kialakul a végleges véleményemegy vitatott kép hitelességét illetően. De jó a kapcsolatunk a múzeumokkal, a Galériában működő szakértő bizottsággal is, ahol véglegesen döntenek a képekről. Nem volt még példa rá, hogy ítéletünket meg kellett volna másítani. A Szent István körúti átvevő szobában kevésa hely. Az újságpapírba csomagolt, zsineggel összekötözött képekkel sorba állnak az emberek. Dél körül nagy a forgalom. A becsüs ránéz a képre és már mondja is az öszszeget. A tulajdonos bizonyos lehet benne, hogy egy fillérrel sem több, mint amit el lehet érni érte és egy fillérrel sem kevesebb, mint amennyit a kép valóban ér. Bernáth László SZÍNHÁZAK KEDDI MŰSORA: Operaház: Don Carlos (7). — Operaház Erkel Színháza: Gisele (Kerner-bérlet, 4. és Kis Erkel bérlet II. sor, 3. előadás, 7). — Nemzeti Színház: Rémletlen bűnbánat (7). — Madách Színház: Tanner John házassága (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Ki után megy a nő? Ki megy a nő után? (7). — Vígszínház: Hátsó ajtó (7). — Thália Színház: Tempeföl (fél 6). — Petőfi Színház: Lopni sem szabad (7). — Fővárosi Operettszínház: A mosoly országa (7). — József Attila Színház: A hozomány nélküli menyasszony (7). — Vidám Színpad: Nem félünk a tv-től (fél 8). — Kis Színpad: A szerelem mellékes (Keddi bérlet, 8. sorozat, 7). — Egyetemi Színpad: Expresszionizmus és futurizmus a képzőművészetben (7). — Zeneakadémia: Tátrai vonósnégyes és Szabó Csilla hangversenye (Kamarazene I. sorozat, fél 8). — Kamaraterem: Kósa György Bach-estje 8. (fél 8). — Bartók termi Gyermekszínház: A kék esernyő (3). — Állami Bábszínház: Toldi (10), Csilicsala csodája (3). — Kamara Varieté: A függöny felhördül (6 és fél 9). — Fővárosi Nagycirkusz: Buffalo Bili és a vadnyugat. A sTrolle Rhodin svéd cirkusz vendégjátéka (7). December 4-től mindennap házi disznótoros és házi tészta, különlegességek a MEGGYFA KISVENDÉGLŐBEN III. Meggyfa utca 27. (Hévízi úti lakótelep) Nyitra 15.30—22 óráig vasárnap II—22 óráig. □ RÖGTÖNZÉS A KIRÁLYI PALOTÁBAN címmel mutatták be Cocteau darabját a Comedie Francaise-ban, Moliére születésének évfordulóján. Cselekménye több síkon és különböző korszakokban játszódik. □ SZÁLLODÁKNAK sugározza műsorát egy új New York-i tv-állomás. A program New York 37 720 szállodaszobájában vehető, s elsősorban a több milliós város látványosságaira hívja fel a külföldi vendégek figyelmét. □ „DARAB, amelyet semmiféle színház nem akar előadni, és semmiféle közönség nem akar megnézni.” Ezzel az alcímmel látta el Borciert fiatal német író Az ajtón kívül című darabját, amely könyvalakban nagy sikert aratott. December 7- én, szombaton este Dobai Vilmos rendezésében az Egyetemi Színpad Universitas együttese mutatja be Borchert darabját. Ma ünnepli 83. születésnapját a külföldi és hazai aranyérmekkel többszörösen kitüntetett, napjainkban is rendszeresen munkálkodó Ózer Károly szobrász. Képünkön a művész portrét mintáz. (MTI-fotó : Bojár felv.) Karácsony a rádióban Bruno Walter—És mégis mozog a föld — Denevér Összeállították a rádió karácsonyi műsorát. A három ünnepnapon a gyermekek, a többi között, a Gombóc, avagy egy szeleburdi család karácsonya című hangjátékot kapják. Az ifjúsági osztály Jókai Mór És mégis mozog a föld című regényének háromrészes hangjátékváltozatát mutatja be. Közvetítik Enrico Caruso lemezeit, műsorra tűzik a Bohémélet olasz operafelvételét, a főszerepben Giglivel. A nagy karmester legjobb felvételeiből adnak összeállítást Vezényel: Bruno Walter címmel. A nagyszerű zongorista művészetéből ad ízelítőt a Broniszlav Hubermann emlékezete című műsor. Zenés beszélgetést folytatnak Sárdy Jánossal, Utamat muzsikával járom címmel. A karácsonyesti könnyűzenei kavalkádnak a Csillagszóró címet adták. Részletek hangzanak el Vico Torriani és Liana Antonova műsorából. Új rádiófelvétel készült Johann Strauss Denevér című nagyoperettjéből, amelyet ugyancsak karácsonykor mutat be a magyar rádió. Rádiójátékká dolgozták át Barabás Tibor Karácsonyi történet című elbeszélését. Az irodalmi osztály új műsora, a Forgószínpad, karácsonykor Darvas József írói munkásságának keresztmetszetét mutatja be RÁDIÓMŰSOR December 3 — kedd KOSSUTH: 16.50: Esztrádzene. — 17.23: Rádióiskola. — 18.60: Hírek. — 18.10: — Verses, zenés összeállítás. — 18.41: Fórum. — 19.01: Mario Lanza énekel. — 19.25: A Szabó család. — 19.55: Mese. — 20.00: Esti Krónika. — 20.25: Tánczene. — 20.55: Szimfonikus zene. — 22.00: Hírek — 22.15: Járai szemmel.. . — 22.25: Operettrészletek. — 23.00: Geszty Szilvia és Réti József énekel. — 23.30: Könnyűzene. — Közben: 24.00: Hírek. — 0.10: A könnyűzene folytatása. PETŐFI: 17.00: Hírek. — 17.05: Fiatalok filmklubja. — 17.25: Tánczene. — 18.15: Rádióegyetem. — 18.45: Juanita csókja. Operettrészletek. — 19.00: Mi történt a nagyvilágban? — 19.15: Népdalok, népi táncok. — 19.52: Robert Casadesus zongoraestje. — 20.55: Versek. — 21.00: Hírek. — 21.05: Egy hatpennys fele. — Zenés színjáték. — 21.45: Nyáridéző történetek. — 22.35: A Magyar Rádió és Televízió énekkara. — 23.00: Hírek. URH: 18.30: Hírek. — 18.40: Tánczenekarok parádéja. — 19.19: Élő világirodalom. Előadás. — 19.40: Csajkovszkij: Mazeppa. Háromfelvonásos opera. — 33.30: Hírek. December 4 — szerda KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.40—7.39: Zene. — 8.10: Reggeli hangverseny. — 9.00: Rádióegyetem. — 9.30: Radiooperetteknél. — 10.00: Hírek. — 10.10: Gyermekrádió. — 10.30: üdvözlet Pétervására vidékéről. — 10.53: Időszerű nemzetközi kérdések. — 11.03: Bellini operáiból. — 11.35: A Szabó család. — 13.00: Hírek. — 13.15: Tánczene. — 12.54: Vidéki színházak műsora. — 13.57: Törvénykönyv. — 13.17: Prokofjev: VI. szimfónia. — 14.00: Hírek. — 14.10: Fúvószene. — 14.35: Levelezés. — 14.35: Világgazdasági híradó. — 14.55: Könnyűzene. — 15.40: Szellemjáráson az Otthon Klubban. — 16.00: Hírek. — 16.10: A város élni akar. Dokumentumműsor Varsóról. — 17.30: Népdalcsokor. PETŐFI: 5.00—7.59: Zene. — Közben: 6.30: Hírek. — 8.00: Hírek. — 14.00: Cimbalom. — 14.35: Kamarazene. — 15.00: Hírek. — 15.05: Parasztok a parkban. — 15.35: Zenedráma-részletek. — 16.10: Iskolarádió. — 16.35: Operettekből. — 17.00: Hírek. — 17.05: Zenekari muzsika. — 17.41: Orvosi tanácsok. — 17.46: Hirdetőoszlop. A TV MŰSORA KEDDEN: 17.45: Hírek. — 17.50: Tapasztalatok — tanulságok. A tsz-tagok téli foglalkoztatásáról. — 18.00: Ifjúsági híradó. — 18.15: Tánciskola. A slow-fox. — 18.40: Először a porondon. Szovjet kasfilm. — 18.50: Korszerű fogaskerék. Angol ipari kisfilm. — 19.05: „A zászlóvivő poéta”. Magyar költők tisztelgése. József Attila előtt. — 19.30: Tv-híradó. — 19.45: Külpolitikai kommentár. — 19.50: Szép álmokat, gyerekek! — 20.00: Ifjúsági műsorkalauz. — 20.20: Hány szó kell a szerelemhez? Magyarul beszélő csehszlovák film. — 21.45: A Magyar Hirdető műsora. — 21.55: Etenger, túl ország. Boldizsár Iván útijegyzete. — 22.05: Hírek. Tv-híradó. (ism.). A TV MŰSORA SZERDÁN DÉLELŐTT: 9.30: Mezőgazdasági szakfilmműsor. A korszerű gyümölcstermesztés módszerei (ism.). — 10.00: Tv-híradó. (ism.). — 10.15: Hány szó kell a szerelemhez? Magyarul beszélő csehszlovák film. (ism). — 11.40: Város a Naszály tövében. Kisfilm (ism.). Az Erkel Színház új műsordarabja Sámson és Delila Harmincöt év után ismét megszólalt Saint-Saens operája Budapesten Saint-Saens operája bővelkedik a nem éppen modern, érzelgős-romantikus részletekben, cselekménye közelebb áll az oratóriumok elbeszélő jellegéhez, mint az ellentétek összecsapását nyílt színen bonyolító drámaisághoz, mint színházi élmény, aligha állja a versenyt a romantikus nagyoperák olyan alkotóinak műveivel, mint Verdi, Wagner, Puccini, vagy a szerző honfitársai közül Bizet. És mégis: a Sámson és Delila összbenyomása drámai élményt jelent, méghozzá kellemes élményt. Saint- Saens zenéje színes és kifejező, jó egyensúlyérzékkel megformált muzsika, s a külső cselekmény drámaiságánál izgalmasabb az a belső dráma, mely itt a lélektani ábrázolásban bontakozik ki. Azt pedig, hogy egy színház mit tűz műsorára, rengeteg olyan objektív tényező, vagy ha tetszik, „objektív nehézség” számba vétele indokolja, mint az érzelgősromantikus muzsikáért lelkesedő nézők nagy száma, a rendelkezésre álló művészek adottságai (az a lehetőség, amit a darab néhány szólistának nyújt, hogy legelőnyösebb oldalukról mutassák magukat), a színház anyagi és technikai kötöttségei stb. Ebből a szempontból nézve a Sámson és Delila már reális választásnak bizonyult. Az Erkel Színház zenekara, Komor Vilmos vezetésével, jó érzékkel és szívesen játssza Saint-Saens színesen hangszerelt muzsikáját: néhány szereplőnek, különösen a női címszerepet éneklő Komlóssy Erzsébetnek és az aránylag kis szerepében kiváló Bódy Józsefnek alkalma nyílik most előnyösen kiaknázni hangja legszebb regisztereit és lélektani ábrázoló erejét, s aztán a látványos mozzanatok közönségvonzó erejére is számíthatott ebben az esetben a színház. Komor Vilmos, aki jól ért az effajta zenéléshez, érezhető hittel fogott a zenei betanítás és irányítás munkájához, neki köszönhető elsősorban az egyes szereplők és az egész együttes stílusos és ízléses megszólalása. A rendező Kenessey Ferenc már sokkal nehezebb helyzetben volt. Mint minden régebbi korból származó műnél, itt is az volt a legnagyobb probléma, hogy egyrészt alkalmazkodni kellett a darab romantikus alaphangjához, s ugyanakkor a közönségnek ahhoz az igényéhez is, mely mindig korszerű színházat vár az operától is. Ebben az esetben a szcenikának, elsősorban Fülöp Zoltán színpadi konstrukciójának kellett volna segítenie jobban a korszerűségre való törekvést. Ez azonban nem sikerült. A színpadképek — az I. felvonásét kivéve — már-már giccsesen édeskés-romantikusak. S ami a legnagyobb baj, nem nyújtanak lehetőséget a darab állóképszerű merevségeinek feloldásához. Kenessey a szokottnál több figyelmet fordított a magánszereplők játékára, de csak ritkán találta meg a kínálkozó legfrappánsabb és legelhitetőbb megoldásokat. (Az olyan, Háry Jánosra emlékeztető, parodisztikus mozzanatokat, mint az Abimelek megöletése, semmiképpen sem lehet elfogadni!) Az ókori vallási kultusz és a papi hatalom is parlagivá degradálódik néhány félreértelmezett ál- realista jelenetben. Van azonban ennek a rendezésnek egy nagy érdeme. Az, hogy hatásos és nagyvonalúan hangolja egybe a rendkívül vegyes, eklektikus elemeket. Saint-Saens operája valamennyi szereplője közül csak Delila alakítójának nyújt igazi nagy lehetőséget a parádés alakításra. Az Erkel Színház első szereposztása ezt külön is kihangsúlyozta, amikor Komlóssy Erzsébetre osztotta a bosszú és csábítás, s a behízelgő dallamok megszólaltatásának hálás feladatát. Vonzóereje és megdöbbentő indulatkitörései óriási elhitető erővel hatnak. Tavasz-áriájának szépségét csak a világ legnagyobb énekesnőinek a produkcióival lehet összehasonlítani. A férfi címszerep Joviczky József legjobb alakításai közé tartozik, különösen az I. felvonás színvonalán mérve. A szerelmi kettőshöz azonban nem rendelkezik elég lírai hajlékonysággal, s a későbbiek folyamán ez a szerep lehetőséget sem nyújt figyelemre méltó produkcióra. Jámbor László erőteljes főpapja és — kisebb méretekben — Nádas Tibor satrapája két jól megoldott figurája a darabnak. Mindkettőt érdemes lenne valamivel több méltóságot sugárzó, nagyobb tiszteletet parancsoló vonással felruházni. Néhány jelenet alkalmat adott ismét kitűnő táncosainknak — élükön Lakatos Gabriellával — a darab látványosabbá tételére: az Ugray—Havas—Dózsa hármas technikai bravúrja, a három filiszteus lány (Kékesi Mária, Som Gizella és Vidinszky Mária) üdítő élénksége azonban még sokkal hatásosabb is lehetett volna, ha Harangozó mester valamivel jobb, megkomponáltabb koreográfiát készít erre az alkalomra. Sok jel arra mutat, hogy a Sámson és Delila előadásai népszerűek lesznek az Erkel Színházban. Engem azonban az egész azokra a bibliai tárgyú filmekre emlékeztet, melyeket mostanában szériában gyártanak a nyugati moziknak ... Ez a népszerűség egy lépéssel sem visz közelebb ahhoz a sokáig már nem halasztható megújuláshoz, melyre a korszerű operának szüksége van. Fodor Lajos