Esti Hírlap, 1964. november (9. évfolyam, 258-281. szám)

1964-11-21 / 274. szám

A PILIS KULCSA Az üdülők és a turisták eldorádója NÉGYEZER ÉV EMLÉKEI FELTÁRJÁK A FARKASVÁRAT AZ ÚJ RÓMAI-PART A város, amely a vendé­gekből akar élni — Szent­endre. — Amikor megvitattuk a helyi várospolitika alapjait — mondja Sziráki Ferenc ta­nácselnök —, számot vetet­tünk adottságainkkal. Buda­pest szomszédságában jelen­tős ipart nem fejleszthetünk. Szántóföldünk alig van, sző­lőt, gyümölcsöt már keveset ültethetünk. A mi lehetősé­geink: a Pilis és a Duna szépségei, s négyezer év tör­ténetének európai hírű em­lékei. Vagyis: erőinket az idegenforgalom növelésére kell fordítanunk. Szerbek, bosnyákok, görögök Szentendre a magyar és a szláv népek barátságának élő múzeuma. A Pozsarev ócska és a Preobrazsenszka, az ódon szerb templomok az 1690-es év eseményeiről regélnek. Csernojevics Arzén ipeki pát­riárka vezetésével sok tíz­ezer délszláv család mene­kült, akkor a török elől ha­zánkba. Többen Buda kör­nyékén találtak új otthont, zömmel Szentendrén. Azt mondják, 40 nap alatt tet­ték meg a hosszú utat, gya­log és hajón. A szerbeken kí­vül bosnyákok, dalmátok és görögök is érkeztek. Később szlovákok is telepedtek itt le, s így alakult ki az újkori Szentendre. A belgrádi vagy a szaraje­vói kisdiák ma jól ismeri a város nevét. Szentendre a délszláv kultúra legészakibb emlékhelye és itt született a kiváló író, Ignatovics Jakov, a szerb Jókai is. Freskó a vakolat alatt A város most új világítást kap. Eltűnnek az oszlopok, huzalok, a kedves, színes ke­reskedőházak falára stílusos lámpákat erősítenek. Hama­rosan fényben úszik a Bla­­govesztenszka, a görög templom, és kivilágítják a várdombon a XII. század­ban alapított magyar temp­lomot is. Ez a középkori te­lepülés egyetlen jelentős em­léke. Déli falán az újabb sárga vakolat alól előtűnő színes freskók sejtetik haj­dani szépségét. Sokan keresik fel a nem­rég megnyílt szerb múzeu­mot, ahol a pravoszláv egy­házi művészet alkotásait mutatják be. Az ásatások le­leteit a Ferenczi Károly mú­zeum őrzi. Pontosabban: csak kisebb részüket, mert itt ke­vés a hely. Az avar fejedel­mek kincsei — hogy mást ne mondjunk — Pesten van­nak. Régi bánata ez a szent­endreieknek, s ezért később új múzeumot akarnak nyitni. Az ásatások még sok meg­lepetést tartogathatnak, hi­szen itt, a római birodalom keleti határán állott Ulcisia Castra — Farkasvár. Ez volt állítólag Aquincum után Al­­só-Pannónia legnagyobb helysége. A nagymarosi ku­tatások után feltárják a ró­mai tábort. Mellette építik fel az új művelődési házat, udvarán lesz a római kőtár, tetején pedig kilátó­­ ros csónakházak Szentendre lesz az új Ró­mai-part. Közel van a fővá­roshoz, s a jövőben a pestiek még gyorsabban elérhetik. Az első vállalatok, a legélel­­masabbek, már kértek csónakházhelyet, és a város is épít száz férőhelyes csó­nakházat. Gyorsan fejlődik a cam­ping is a Pap-szigeten. Az idén már csaknem négyszer annyian — magyarok, cse­hek, németek, bolgárok — táboroztak itt, mint 1962-ben. Jövőre tovább bővítik a tá­bort, strandot és bisztrót épí­tenek. Sok még a panasz a ven­déglátóipar hibái miatt. Fő­ként az, hogy a forgalma­sabb napokon alig lehet asz­talhoz jutni. Ezért új étte­rem is épül. Akkor lehetővé válik az is, hogy a görög ne­vű magyar ételeken, no meg a méltán híres izbégi pecse­nyén kívül valódi délszláv különlegességeket is főzze­nek. Korzó a Duna-parton A megyék, és az országos szer­vek újabban sokat áldoznak a város fejlesztésére. 1963- ban csaknem hatszor annyit költöttek utak építésére, mint 1958-ban. Épül már az új Duna-korzó, s érdekes ter­veken is dolgoznak. A többi között azt szeretnék, ha Szentendre kapná meg a szabadtéri múzeumot, ahová a magyar faluk építészeti kincseit gyűjtik össze. A tanács álma, hogy Szent­endre — a „Pilis kulcsa” — legyen az üdülők és a turis­ták eldorádója, ahol együtt megtalálhatják a hegyet és a vizet, a sportolási és a szórakozási lehetőségeket, ahol percek alatt századokat, vagy éppen négyezer évet utazhatnak vissza a múltba, s ahol az év minden szaká­ban sok-sok különlegesség és látnivaló várja a vendége­ket. Aczél Kovách Tamás Az ódon főtér Ki gázolt?­­ Magda vagy Agnes? Meghalt az áldozat ? Vállalt bűn • Valaki nem bírja to­vább • Pótnyomozás Magda vagy Ágnes? Ágnes vagy Magda? Melyikük ült a volánnál azon a végzetes estén? Egy ember gyanútlanul állt a járdán. A hatvan kilo­méteres sebességgel robogó Skoda felszaladt és a falhoz szorította. Az ember olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy négy hónappal később — harmincöt éves volt — meghalt. A Skodában két lány uta­zott és egy fiú. A lányok testvérek — Ágnes tizenhét, Magda huszonnyolc eszten­dős. KÉT LÁNY A KOCSIBAN A fiatalabb azt állította: ő vezetett. Neki — korenge­déllyel — jogosítványa is van. Egy kerékpáros haladt előtte, azt akarta kikerülni, szerinte ezért következett be a szerencsétlenség. Elkészült a vádirat. Ág­nest — az áldozat akkor még élt — gondatlanságból eredő súlyos testi sértést okozó ve­szélyeztetéssel vádolták. Ág­nes nem érezte bűnösnek ma­gát. Megkezdődtek a tanúki­hallgatások. Szabályos mon­datok hangzottak el a baleset körülményeinek apróbb moz­zanatairól. Aztán egyszerre csak tör­tént valami. Váratlan fordu­lat. Az egyik tanú — a ko­csiban ülő fiú — így kezdte vallomását: „A kocsit nem Ágnes vezette, hanem Mag­dolna .. És elmondta, hogy ő eddig hallgatott. De most már nem bírja tovább. Azt akarja, hogy az igazság napvilágra kerüljön. Szembesítések következ­tek. Hasztalanul. A fiú Mag­da szemébe vágta: „Te ve­zettél!” — Nem igaz! — volt a vá­lasz. KI ÜLT A VOLÁNNÁL? Az ügyben pótnyomozást rendeltek el. Tanúvallomások bizonyítják a fiú állítását. Kiderült, hogy a fiú az eset másnapján édesanyjával együtt felkereste egyik roko­nát. Elmondott neki mindent. A rokon tanúsította: a fiú Magdát okolta a gázolá­sért. Meghallgatták a fiú édes­anyját. — Sohasem láttam még olyan idegállapotban a fiamat, mint akkor — mond­ta. — Még másnap is reszke­tett az izgalomtól. „Látom, még mindig látom...” — egyre csak ezt hajtogatta. Megtudtam tőle, hogy a lá­nyok édesanyjánál voltak a kórházban. Visszafelé Magda akart vezetni. Ágnes — nő­vérének nincs jogosítványa — tiltakozott. Végül Magda mégis átvette a kormányt. A járókelők közül többen határozottan állították: a szőke lány — Magda — szállt ki a volán mellől. — Igen — vallotta Magda — mert Ágnes elájult és én az ő ülésén át szálltam ki. A nyomozók megismétel­tették a jelenetet. Filmre vet­ték. A kísérlet szerint a já­rókelők és Magda állítása egyaránt elfogadható. Jelent­kezett viszont egy férfi, aki azt mondja: ő segítette ki Magdát a volán mellől. ÉS A SZÜLŐK? A két lány még mindig ta­gad. Hogy a szülők mit tud­nak, mennyire ismerik a tör­ténteket — nem lehet pon­tosan megállapítani. A vádat módosították, ki­terjesztették Magdára is. A tanúvallomások egyöntetűsé­ge ugyanis feltételezi: nem Ágnes, hanem Magda követ­te el a halálos gázolást. De akkor miért vállalta a fia­talabb? A jogi okoskodás: a testvérek úgy vélekedtek, hogy Ágnest, mint fiatalko­rút és jogosítványtulajdo­nost talán enyhébben bí­rálják el. A nyomozás befejeződött. Tárgyalás körülbelül más­fél hónap múlva. A válaszo­­latlan kérdéssel: Magda vagy Ágnes? A dráma azon­ban kiteljesedett, a vádlot­tak száma megnőtt. Mert vádlott most már mindenki, aki a hazugság mellé állt. Közülük eddig csak egy valaki: egy huszonegy esz­tendős fiatalember érzett lelkiismeretfurdalást. Bende Ibolya Táplálkozás tegnap, ma, holnap Történelem kalóriákban Európa legrosszabbul táplált népe . Kenyér, burgonya, cukor 1878... Nem évszámot idézünk — kalóriát! 1939-ben a Magyar Nem­zeti Népélelmezési Bizottság ennyiben állapította meg az ország népélelmezési átlagos kvótáját. Ismeretes: a táplál­kozástudomány napi 2400 ka­lóriát tekint az emberi fizi­kum alapszükségletének, lé­nyeges fehérje- és teljes ér­tékű fehérjefogyasztás mel­lett. Az 1960-as években Eu­rópa legrosszabbul táplált népe, a portugál, naponta 2400 kalóriát fogyasztott, In­diában a minimum 1860, az afrikai Kirenaikában 2100, a latin-amerikai Suriname­­ban 1810 kalória volt. Tehát a két világháború közti hi­vatalos, „szépített” adatok is árulkodnak: Magyarorszá­gon a tömegek az indiai és a gyarmati nyomorszínvonalon éltek. A legolcsóbb étrend — 1939-ben A Magyar Nemzeti Nép­élelmezési Bizottság össze­állította a legolcsóbb étren­det. Javasoltak — a többi között — évente 7 kilo­gramm húst, 80 darab tojást, 25 liter sovány tejet, 5 kiló sovány túrót, 15 kiló zsírt, olajat, 120 kiló burgonyát, 6 kiló kását (tengeri-, árpa-), 5 kiló cukrot, 15 kiló sütőtö­köt. Ez azt jelentette, hogy hazánkban átlagosan napon­ta mindenkinek 1,9 deka hús, 0,6 deciliter tej jusson, és minden negyedik napon egy tojás. Magyarországon 1945 előtt a rossz táplálkozás miatt gyakori volt a beriberi Me­zőkövesden és vidékén, a pellagra Biharban. A farkas­­vakság (A-vitamin-hiány) tél végén, tavasszal egyes fal­vakban oly mértékben el­terjedt, hogy a jegyző, a ta­nító és a pap családjának ki­vételével mindenkinél mu­tatkozott. Súlyos és általáno­san elterjedt betegség volt az angolkór is. Ennyit a múltról... És most nézzük a jelent, hol tartunk? Gyümölcs, zsír 1960-ban országunkban az egy főre jutó fogyasztás a FAO (az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) adatai szerint a napi 3000 kalória fölött volt. Részletezve: hazánk polgá­rai átlagosan évente 137 ki­ló gabonaneműt, 97,5 kiló burgonyát, 26,6 kiló cukrot, 47,8 kiló húst, 143,9 liter te­jet, 160 darab tojást fogyasz­tottak. (A különféle formá­ban elfogyasztott élelmisze­reket eredeti alapanyaguk­hoz sorolták, így a kenyér, a száraztészta a gabonane­­műek között szerepel, liszt­súlyban átszámítva, a vaj és tejtermékek pedig a tejnél, literben meghatározva.) A cukorfogyasztás Ma­gyarországon a világátlagnál jóval több — írja Jócsik La­jos „A világ kenyere ma és 2000-ben” című, a Közgazda­­sági és Jogi Könyvkiadónál most megjelent 370 oldalas munkája záró fejezetében.­­ Jugoszláviában az évi fej­adag 14 kiló, Belgiumban vi­szont 33 kiló. Paraguayban nem jut több egy főre 15 ki­logrammnál, Mexikóban 21- nél. Tajvanon az évi átlag 9, a Fülöp-szigeteken 10 ki­logramm. Együttes zöldség- és gyümölcsfogyasztásunk 1959-es 123,4 kilogrammos mennyiségével a világ har­madik helyén állunk, csak Olaszország és Franciaország előz meg bennünket. 22,1 ki­logrammos évi zsiradékfo­gyasztásunk szintén a legna­gyobbak közé tartozik. Euró­pában Dánián, , Nyugat-Né­­metországon és Hollandián kívül minden más államban kevesebb fogy. Kanadában 20, az Egyesült Államokban 21, Ausztráliában 16, Új-Zé­­landon 20, Indiában, Pakisz­tánban 36—4­ kilogramm. Dél-Rhodesiában pedig, évi 2 kilogramm a fejadag. Egy év helyett 28 hét Burgonyából előttünk van Európában Dánia, Francia­­ország (itt a „pommes fri­tes”, a szeletesen sütött bur­gonya nemzeti eledel, az ut­cán is árusítják papírzacskó­ban), Görögország, Hollan­dia. A többiek viszont mö­göttünk maradnak. Európá­ban húsból nálunk kevesebb kerül a finnek, a görögök, az olaszok, a norvégok, a por­tugálok, a spanyolok és a ju­­goszlávok asztalára, így is „a húsfogyasztásban olyan magaslaton állunk, ahonnan a két világháború közti hús­­fogyasztás akkorának lát­szik, mint a Gellérthegy te­tejéről egy kiskunhalom — állapítja meg Jócsik Lajos. — Azt a mennyiséget, ame­lyet a Magyar Nemzeti Nép­élelmezési Bizottság húsfo­gyasztásként egy évre irány­zott elő, a magyar dolgozók ma 28 hét alatt elfogyasztják húsban és hentesáruban is... Az egyszerű számítás is azt mutatja, hogy a dolgozók he­ti 92 dkg húsfélét fogyaszta­nak.” Az ENSZ szerint a napi 2750 kalória feletti ellátás te­kinthető jó táplálkozási szín­vonalnak. Ennek már 1950- ben felette álltunk, 1955-ben túlléptük a 3000 kalóriát, és — mint említettük — ma is a legjobbak között tartanak nyilván világszerte, összes fehérjefogyasztásunk általá­ban kielégítő, közelebb a napi 100 grammhoz, mint a 70-hez. 1955-ben csak két or­szág volt előttünk 16 euró­pai állam közül. Az 1959 utá­ni szám: napi 91 gramm ösz­­szes fehérje. A jövő esztendők feladata, hogy, megtartva a napi 3000 kalória feletti szintet, tovább javítsuk a teljes értékű (ál­lati eredetű) fehérjék ará­nyát, az összes fehérjemeny­­nyiségen belül. Ezt elsősor­ban a tej, tejtermék és az úgynevezett színes főzelék­félék fogyasztásának növelé­sével érhetjük el. L. M. Színes magyar táncfilm. Írta, a díszleteket tervezte és rendezte: Banovich Tamás Főszereplők: Orosz Adél Sipeki Levente ★ Magyarul beszélő NDK—kubai film. Széles változatban is. 10 éven aluliaknak nem ajánljuk. Csak a moziban látható, a TV nem közvetíti. ★ Egy szerelem válsága. Olasz film. Csak a moziban látható, a TV nem közvetíti. ★ Színes magyar népszerű tudományos film. JÖN! JÖN! Színes, szélesvásznú, zenés csehszlovák filmparód­ia.

Next