Esti Hírlap, 1965. szeptember (10. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-17 / 219. szám
A LEGFRISSEBB KÖNYVSIKER Próféta voltál szívem BESZÉLGETÉS SOMOGYI TÓTH SÁNDORRAL Az utóbbi hónapok legnagyobb irodalmi sikere Somogyi Tóth Sándor sok vitát kiváltott kisregénye, a Próféta voltál szívem, amelyet sokan így emlegetnek: „az idei Rozsdatemető”. Tavaly nyáron jelent meg először folytatásokban az Új írásban, s most könyvalakban is közreadta a Magvető. TANÁRKÉNT DOLGOZOTT Mindenekelőtt mutassuk be a szerzőt, akit — a szakmai körökön túl — eddig alig ismert a nagyközönség. — 1947-ben végeztem el az egyetemet, néhány éven át népi kollégiumi igazgató voltam, s néhány érdekes pedagógiai kísérletben vettem részt. Aztán tankönyvszerkesztő lettem, majd 1957-től 1964-ig az Attila utcai általános iskolában tanítottam. Azóta a Kortárs szerkesztőségében dolgozom — fejezi be rövid életrajzát Somogyi Tóth Sándor, s ehhez emlékeztetőül csak annyit kell hozzátennünk, hogy legfrissebb, kirobbanó irodalmi sikerét két ígéretes mű előzte meg: 1959-ben Gerinctörés címmel jelent meg kisregénye, ezt a Gyerektükör követte, amelyből az 1963-as esztendő talán legjobb magyar filmje, a Hogy állunk, fiatalember? készült „LOTTÓFILOZÓFIA “ Szabados Gábor újságíró, a Próféta voltál szívem hőse egy napjainkban is széles körben dívó életfelfogás — az ő fogalmazásában: „királyi közérzet egy napra” — megtestesítője, s a mai harminc és negyven év közötti értelmiségiek egyik típusának, a történelem megpróbáltatásai elől kiábrándultságba, cinizmusba menekülőknek jellegzetes képviselője. — Szabados filozófiájának hódítását a gyermekek körében figyeltem meg — mondja az író. — Egyik tanártársam „lottófilozófiának" nevezte el ezt az eklektikus, s a társadalomra veszélyes életfelfogást, amelyben két mozzanatnak: a szerencsének és a tehetségnek jut a legnagyobb szerep. Tanítványaim a tehetséget tisztelték leginkább, s a szerencsében bíztak — de sokuk értékrendjéből hiányzott a munka és az erkölcs kategóriája. (Szabados úgy fogalmazza ezt meg a regényben, hogy „az idő rohan, a morál meg egyre változik”.) Ezt a gyermekek körében ellesett életfelfogást aztán mind gyakrabban tapasztaltam felnőtteknél is — ezért írtam a regényt. S azért, mert alkatilag is rendkívül érdekelt ez a figura és a folyamat, amikor a forradalmár — a „próféta” —, akinek nem sikerül megvalósítania önmagát, meghasonlk és cinizmusba menekül. BEVÉGZETLEN EMBER — Némely kritikusai szerint, Szabados túl végletes figura; „próféta korában” sem hitt igazán az eszmékben, amelyeket hirdetett; gyenge, értéktelen ember — ezt mutatja belső csődje, idegösszeroppanása is ... — Félreérti a regény szándékát, aki így magyarázza. Szerintem ma is sok közöttünk az úttévesztett, önmagával háborúságban álló, önelégületlen ember. Szabados ennek a típusnak egyik válfaját testesíti meg. Az önmagunkkal való elégedetlenség, úgy hiszem, nem veszélyes, sőt, pozitív eredményekre is vezethet (gondoljunk például Babits örökös önmagával elégedetlenségére). Aggasztóvá, veszélyessé akkor válik ez a lelkiállapot, amikor — mint regényem hőse — az ember úgy tesz, mintha már öt magát sem érdekelné, hogy nem sikerült megvalósítania életcélját. Az ilyen ember — akárcsak Szabados — szeretne csöndben, semmivel sem törődve, kisétálni önmagából. Ez természetesen sose sikerülhet, s hogy Szabados nem teljesen értéktelen, üres ember, akit végképp hatalmába kerített a cinizmus — azt mutatja öszszeroppanása, idegösszeomlása is. Bevégzetlen ember, aki nem tud saját igényei és képességei szerint élni — ez okozza konfliktusát. HAJSZÁLREPEDÉSEK NYOMÁN... — Olvasói, kritikusai közül néhányan azt hiányolták, hogy nem mutatja meg világosan a regényben, mi okozza hőse életében a törést, a meghasonlást. — Szabados életében nem egyetlen esemény okozza ,a törést, meghasonlásának nincs közvetlen kiváltó oka. Az életben is összetettebben jelentkeznek a konfliktusok, nem olyan vegytiszta állapotban, ahogyan a hagyományos dramaturgiát követő írók műveiben. A törés a való életben többnyire hajszálrepedések nyomán keletkezik. Szabados életútjának sincs olyan „archimédeszi pontja”, hogy „eddig pozitív hős, próféta volt, ettől kezdve negatív szereplővé változott”. A jó és a rossz tulajdonságok — mint minden emberben — Szabadosban is egyszerre, együtt vannak jelen; a regény azt vizsgálja, miért és hogyan kerekedhettek felül benne az utóbbiak. — Tervei? — Lélektani-szociológiai tanulmányon dolgozom, az ifjúság egy típusáról. S közben naplót írok — egy tizenkét éves gyerek gondolatait próbálva kölcsönvenni... Igen, ha úgy tetszik, irigylem Salinger babérjait, noha én nem ugyanarról a korosztályról írok, amelyről ő kitűnő művében, a Zabhegyezőben. Salinger könyvéből sokat megtudtunk a mai amerikai kamaszokról; én azt szeretném megfogalmazni, amit a mi gyerekeink érzéseiről és gondolkodásmódjáról vélek tudni. (zsugán) Dialima Rica görög filmszínésznőt Fellini fedezte fel a film számára, s szerepet adott neki legújabb filmjében a Júlia és a kísértetek-ben. Szeptember 17. — péntek KOSSUTH: 14.00: Hírek. — 14.05: Kákái: Concerto all’ Ungherese. — 14.40: Betyártörténetek. — 15.00: Üzenetek. — 15.40: Verses összeállítás. — 16.00: Hírek. — 16.15: Mozart-operákból. — 16.40: Moha bácsi, a törpe. — 17.00: Tánczene. — 18.00: Mi történt a nagyvilágban? — 18.15: Hazánk hírei. — 18.20: Új Zenei Újság. — 18.50: Német Zenei Hét. — 19.15: Riport. — 19.30: Népdalcsokor. — 20.00: Esti Krónika. — 30.28—23.08: Szentivánéji álom. Shakespeare vígjátékának rádióváltozata. — Közben 22.00: Hírek. — 23.08: A Budapesti Nemzetközi Zenei Versenyről jelentik. — 23.38—0.25: Operettrészletek. Közben 24.00: Hírek. PETŐFI: 14.20: Válaszolunk hallgatóinknak. — 14.35: Magyar népköltészet — magyar népdalok. — 15.00: Hírek. — 15.05: Déry Gabriella és Losonczy György énekel. — 15.40: Tánczene. — 15.55: A Bartók Zeneiskola növendékeinek műsora. — 16.10: Babits Mihályról. — 16.40: Hanglemezgyűjtők húsz perce. — 17.00: Hirek. — 17.05: Kamarazene. — 17.45: Tudományos híradó. — 18.00: Operettekből. — 18.50: Dalok a Moszkvai Rádió műsorából. — 19.00: Hirek. — 19.05: Világhírű karmesterek Mozart-szimfóniákat vezényelnek. — 20.02: Mesterművek sorsa — mesterek kezében. — 30.38: Jazz. — 31.00: Hírek. — 21.05: Magyar nóták. — 21.00: láttuk, hallottuk... — 23.00: Ami a jövő hét zenei műsoraiból kimarad. — 23.00: Hírek. Szeptember 18. — szombat KOSSUTH: 4.30: Hirek. — 4.32—8.00: Reggeli zene. Közben 5.30, 7.00: Reggeli Krónika. 5.00, 6.00, 6.30, 8.00: Hírek. — 8.20: Lányok, asszonyok... — 8.40: Fúvósátiratok. — 9.02: Kórusok. — 9.25: Népek zenéjéből. — 9.50: Előadás a rovarokról. — 10.00: Hirek. — 10.10: Mesemuzsika. — 11.03: Hannibál. Rádiódráma. — 12.00: Hírek. — 12.15: Tánczene. — 13.00: Miért szép? — 13.12: Énekszámok. — 14.00: Hírek. — 14.20: Dalok. — 14.45: Mi történt a héten a nagyvilágban? — 15.00: Walter Gieseking két Mozart-zongoraversenyt játszik. — 16.00: Hírek. — 16.15: Hétvége. Zenés műsor. PETŐFI: 4.30—11.01: Azonos a Kossuth Rádió műsorával. — 14.20: Tudósítás az ENSZ-ből. — 14.30: Német Zenei Hét. Kamarazene. — 15.00: Hírek. — 15.05: Operettrészletek. — 15.38: Szép ez is. X. Y. — 16.16: Ifjúsági Rádió. A TV MŰSORA PÉNTEKEN: 17.10: Fizika, a középiskola II. oszt. számára. Minden mozog (ism.) — 17.40: Angol nyelv (ism.) — 18.10: Az Iskolatelevízió postája. Műsorkalauz — pedagógusoknak. SZÍNHÁZAK PÉNTEKI MŰSORA Operaház: Cosi fan tutte (D- bérlet, 1. előadás, 7). — Operaház Erkel Színháza: Fidelio (4. bérlet, 1. előadás, 7). — Nemzeti Színház: Úri muri (bemutató, 7). — Katona József Színház: Az ifjúság édes madara (7). — Madách színház Kamaraszínháza: A bolond lány (7). — Vígszínház: John Gabriel Borkman (E-bérlet, 1. előadás, 7). — Ódry Színpad: Szegény Dániel (fél 8). — József Attila Színház: Sreménykalaposok (7). — Fővárosi Operettszínház: Nagymama (7). — Vidám Színpad: Kicsi vagy kocsi? (fél 8). — Kis Színpad: Leszállás Párizsban (7). — Állami Bábszínház: Csodálatos kalácsal (de. 10). — Kamara Varieté: Pesti álmok (6 és fél 9). — Fővárosi Nagycirkusz: A Berlini Nagycirkusz vendégjátéka (7). ÉVADNYITÓ ELŐADÁS A THÁLIA SZÍNHÁZBAN Szeptember 18-án, szombaton este 7 órakor RENDEZTE: «»“’ALKONY ELESS* Gyötrődni a színpadon túl is TŐKÉS ANNA KÖSZÖNTÉSE Ünnepség volt ma délelőtt a Nagymező utcában. Pályatársak köszöntöttek pályatársat. Tőkés Anna Kossuthdíjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze négy évtizede a Nemzeti Színház tagja. A házi színpad reflektorfényében színészek, színésznők, színháziak tapsolták nem Az ember tragédiája Éváját, a Bánk bán Melindáját, Gertrudisát, nem is Phedrát, Elektrát, shakespeare-i tragédiák asszonyát vagy akár a Bakaruhában kis cselédjét, a Fatornyok hősnőjét, a Bernarda háza anyáját, nem több száz klaszszikus és modern, drámai és víg szerepben feledhetetlent, hanem mindezt együtt: a magyar színjátszás kiválóságát. — Játszani sohasem tudtam, nem is akartam — mondja —. A játék nekem nem játék! A szerep: az élet. Csak az van és semmi más. Az első olvasástól a búcsúelőadásig keresni, rátalálni, formálni, alakítani az alakot, úgy gondolkodni, viselkedni, zokogni és kacagni, szeretni és gyűlölni, mint ő. A színpadon túl is vele tölteni az egész napot. Gyötrődni otthon, autóbuszon, villamoson, töprengeni vendéglői asztalnál, fodrásznál, öltözői tükör előtt. Jó? Rossz? Ilyen? Milyen? Fárasztó, teljes embert követelő és ugyanakkor igaz örömet adó nagyszerű munka. Végül, boldogság érezni: született valami. (Klinikán talán van, színpadon azonban nem hiszek a fájdalom nélküli szülésben.) S premier után várni, lesni — Hevesi Sándortól Major Tamásig — a rendező szavát: — Erre gondoltam, Anikó! Nehéz, szívpusztító, szép hivatás. Mégis, régen is, ma is csak így lehet csinálni... másként nem... A közönséget becsapni nem szabad. — Vendégként felléptem az Operaház kivételével Budapest, s az ország valamennyi színpadán. Filmeztem, rádióztam, jártam Amerikában, tévéztem is. A legfontosabb azonban mindig a Nemzeti Színház volt és maradt. Életem legnehezebb esztendeje az utóbbi három: betegségem évei. Legboldogabb pillanatom pedig az lesz, amikor ismét a közönség elé állhatok, régi vagy új szerepben, mindegy. .. Különös, életrendezte véletlen: az erdélyi gyereklány, Tőkés Anna, Törzs Jenő partnereként a Csodaszarvas főszerepében Budapesten először a Renaissance Színházban lépett fel, abban a Nagymező utcai épületben, ahová most a Nemzeti Színház költözött. László) Sophia és a zárda Orsolya nővér, a Szent Franciska nevét viselő philadelphiai zárdaiskola igazgatónője levelet írt a Metro Goldwyn Mayer filmgyárnak, amelyben tiltakozik az ellen, hogy egy most készülő filmben Sophia Loren alakítsa Szent Franciskát. Véleménye szerint a filmcsillag nem alkalmas szentéletű nő megszemélyesítésére. A filmgyár azonnal válaszolt: — Lehet, hogy igaza van, kedves Orsolya nővér. Ha tud valaki jobbat erre a szerepre a zárdából, kérjük, küldje be hozzánk próbafelvételre. GYORSINTERJÚ Első díj Montreálban Most érkezett a hír, hogy Balázs-Piri Balázs, a Ludas Matyi fiatal karikaturistája nyerte a Montreali Nemzetközi Karikatúra Kiállítás ezerdolláros első díját. — Huszonhat ország 131 grafikusa küldte be rajzait a kiállításra — mondja a művész. — Nagy öröm és megtiszteltetés ez a kitüntetés, amely az egész mai magyar karikatúraművészet elismerését jelenti. — Úgy tudjuk, nem grafikusnak, hanem mérnöknek készült__ — Valóban műegyetemre jártam, s csak mellékesen kezdtem rajzolni; előbb a Műszaki Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem újságaiban, a Jövő Mérnökében és az Egyetemi Lapokban jelentek meg rajzaim, öt-hat évvel ezelőtt. A mérnöki pályát nem folytatom; három éve a Ludas Matyi belső munkatársa vagyok. — Mit ábrázol a díjnyertes rajz? — Címe: Az utolsó kódexmásoló; néhány hónappal ezelőtt már megjelent a Ludas Matyiban, s a következő számban, a kitüntetés alkalmából, újra közli a lap. (zs.) John Gabriel Borkman IBSEN-DRÁMA A VÍGSZÍNHÁZBAN Ott áll, a havas kilátónál John Gabriel Borkman, a börtönt megjárt egykori bankigazgató és a horizontot méri fel. Micsoda érctömeget szabadíthatott volna ki a föld mélyéből, mennyi embert tehetett volna boldoggá, ha eléri az áhított hatalmat? Közel már testi értelemben vett halála is, ám ő az utolsó érvelésig hisz elhivatottságában ... Ibsennek ez a késői drámája a leterítettség és az önmaga fölé emelő szenvedély helyzeteiben ábrázolja a bányász fiából lett vállalkozót. Pedig — a múlt hetven esztendő történelmi tapasztalataival szembesítve — ma már az a kérdés nyomult elő valóban izgatóvá: mi lett volna Borkmanból, ha nem sújtja le bizalmas barátja árulása, ha tényleg hatalomhoz jut? Mi maradt volna a népboldogítóból, ha övé a részvénytöbbség?... Ezt a problémát azonban nem veti fel Ibsen. És bár a két Bentheim-nővér múltak kútját feltáró dialógusából, a haláltáncot hallgató „beteg farkas” egymondatos, önkínzó megjegyzéseiből, a „szobalevegő” ellen lázadó Erhard Borkmannak rokonszenves, kedves fiút és üres kis fickót egyszerre mutató megjelenítéséből ki-kihalljuk a nagy drámaköltőt — mégis a „John Gabriel Borkman” fölött eljárt az idő. (S ezen Hajdú Henrik kitűnő fordítása sem segíthetett.) Nem sok indokolta, hogy — mondjuk, a csak rádióban játszott „Solness építőmester” helyett — éppen ezt az Ibsen-drámát tűzte műsorára a Vígszínház. De ha már bemutatta, a rendezés lefaraghatta volna a túlzott teatralitásokat. Lehet, hogy eredeti ibseni instrukció, miszerint Gunhild asszonynak az első felvonás végén a földre kell roskadnia, s ott jajveszékelnie. Ma már azonban nem fogadhatjuk el ezt, nem vág bele az asszony jellemképébe és különben is, gyengíti a későbbi nagy indulatkitöréseket. Horvai István rendezői kultúráját nem kell felfedezni, szükségtelen újra megírni róla, hogy tud légkört teremteni, hogy van tempóérzéke. Ezért csodálkozunk, amiért benne hagyott néhány felesleges, „operai” gesztust az előadásban. A Vígszínház új szezont nyitó előadásán végül is csak fél lábbal volt ott Ibsen és a tehetséges rendező sem mutatta meg benne minden tudását. Hogy igazán jelen voltak, az elsősorban a színészekről mondható el. (A már említett rendezési problémák ellenére, jól bontották ki a rájuk bízott figurákat.) Egyformán tetszett Páger Antal Borkman igazgatója és Sulyok Mária Gunhild Borkmanja. Páger sokat megőrzött abból a képből, amit Borkman magáról rajzolt: vonzónak, nagyálmúnak, nemesen fellobbanónak mutatta. De már az első percben kritikát is adott róla és úgy készítette elő Borkman halálát, hogy bár láttuk szemünk előtt megöregedni a dráma főhősét, pusztulása mégsem rendített meg. Sulyok Mária viszont arra törekedett — sikerrel —, hogy Borkmanné minden embertelen tulajdonsága ellenére, értsünk meg valamit ennek az asszonynak a poklából is. Hogy felmérjük: mit jelent az ő számára a fia jövőjében való hit... Bulla Elmának (igaz, Ella harca a nézőtér legfogékonyabb lelkét is hidegen hagyja) már valamivel kevésbé gazdagon sikerült elénk hozni a figurát. Karakter-telitalálat volt Pethes Sándorra osztani Folded miniszteri napidíjas (és titkos drámaíró) infantilis és mégis, valahol a drámaihoz közelítő alakját. Ahogy ez a Foldal zúzott lábbal és törött esernyővel — elbotorkál, miután elgázolta a leányát elrabló, úri szán, az több, mint bravúros színészi rutin. Egy emberi sors együttérző felmutatása. a. G. Az Egressy német, olasz, spanyol nyelvklub a Lidó Étterembe költözött. Foglalkozás minden csütörtökön fél 6—fél 9. Orosz nyelv baráti kör. Idegen nyelvek kedvelőinek vacsorája az Otthon Étteremben minden szombaton 5—9 óráig. Kongresszusi eszperantó tanfolyamot rendez a Ságvári Endre Művelődési Otthon a II. Medve u. 8. sz. iskolában hetenként egyszer kezdőknek: szeptember 17-től (péntek), haladóknak: 21- től (kedd) 18 órakor.