Esti Hírlap, 1965. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-27 / 304. szám
• Édesmama. Pető mama abba hal bele, hogy nincs rá többé szükség. Cipeli a csomagokat a postára, küldi a fiának, a lányának a házait, aztán boldog megkönnyebbüléssel indul vissza az üres talicskával. De a gyerekeknek nincs szükségük a csomagokra s a mamára se. Pedig szeretik. Csak éppen élik a maguk életét a városban. A mamatörténetek új változatát láttuk. Fekete Gyula írta, Kazán István rendezte. Az író,és a rendező munkájából költői s fanyar hangulatú előadás született. Olyan volt, mint egy csendes őszi eső. Gobbi Hilda szívet szorító Pető mamáján kívül nagyon tetszett Szemes Mari, a jóakaratú meny, aki szeretiszereti az öregasszonyt, de mit kezdjen vele? Turgonyi Pál kitűnően érzékeltette, hogyan kerül a férj lassan a feleség hatása alá. • Prométheusz. A karácsonyi műsor legdisszonánsabb adása a Pécsi Balett szereplése volt. A nyitány lehetetlen napszemüveg „bemutatója” alaposan elvette kedvünket a továbbiaktól, s abban se tudtunk fenntartás nélkül gyönyörködni, ami igazán szép volt és jó. S amikor végül mégis csak megfogott bennünket a kitűnő táncosok produkciója, agyonütötte a hatást a befejezés. Beethoven és fürdőnadrág — mégsem megy össze. No és aztán újból az a napszemüveg-dolog!... Eck Imre, a koreográfus, akinek nevéhez annyi táncjáték sikere fűződik, ezúttal nagyon tévedett. De nem érthetünk egyet Fülöp Zoltán díszleteivel sem. Gyakrankiállták a fantáziánk útját, s úgy éreztük, egy porondon vagy egy ház tetőteraszán küszködik Prométheusz a sasokkal. Az operatőrök, Kenyeres Gábor és Molnár Miklós Beethoven zenéjét illusztrálták. • Ludas Matyi kabaré. Valamikor azzal az ürügygyel hívta fel a lovag a hölgyet a lakására, hogy megmutatja a porcelángyűjteményét. Most a Ludas Matyi összerakott példányait kínálta megtekintésre egy fiatalember — de minden mellékgondolat nélkül. Mert hiszen gondolhat másra az ember, ha a Ludas Matyiról van szó? A későbbiek során ugyan más is eszébe jutott a kisasszonynak, de az is a Ludasba való téma, hogy a mai nők már ilyenek. Remek ünnepi számot prezentáltak a lap munkatársai, de kicsit túlméretezték. Kalmár András elegánsan könnyed rendezésben IS jelenetet tálalt fel. A legszellemesebb szerzője Tabi László volt. Telitalálat Földes György okos embere és Mikes György családi képe, az oroszlánokkal kapcsolatban. • Kristóf, a magánzó. Ennek a fiatalembernek lyukas mind a két zsebe, de azért megél a jég hátán is, sőt, még a harmincas évek Magyarországán is. És viccel. Olykor mindenáron. Ez az oka annak, hogy nem tudunk vele mindig együtt nevetni. De ez nemcsak Kristóf barátunk hibája, hanem az íróé, Rideg Sándoré is. Kevesebb humorizálási szándék mellett jobb szórakozás kerekedik, s mélyebb nyomokat hagyott volna bennünk az egész história. Mindezek előrebocsátása után, sok igazán mulatságos részlete is volt a darabnak, hiteles, találó korrajzzal. Zsurzs Éva rendezésének érdeme, hogy ez játszható s tv-szerű lett. Világosan, színesen jellemzett, s minduntalan felvillant egy-egy ötlete. A darab íróilag legmagasabb pontja a kapitalista mentalitás megfogalmazása volt. „Ha jól menne nekem, akkor be tudnék ülni a kávéházba, tudnék alkalmazni valakit, aki dolgozik helyettem.” Bodrogi Gyula játszotta Kristófot, aki rendületlenül törte a borsot az urak orra alá. Szerepfelfogásán végighúzódott a sehová se tartozás. A szegényeknél, a cselédeknél már csak a szíve volt. Mi lesz belőle a „külországban”? Szélhámos, vagy „rendes” gazdag ember? Greguss Zoltán, Dayka Margit, Kállai Ilona és Sinkovits Imre alakítását kell még külön kiemelni. összegezés: Gavalléros Karácsonyi ajándékot kaptunk a televíziótól. Köszönjük. Fendrik Ferenc Beszélgetés Kassák Lajossal a modern festészetről Versek Matisse-hoz, Picassóhoz, Braque-hoz, Chagallhoz Jövőre: kiállítás a Műcsarnok kamaratermében Huszonkét kérdés világhírességekhez A téli könyvvásár egyik legnagyobb sikere Kassák Lajosnak a Magvető gondozásában megjelent érdekes, s a maga nemében egyedülálló verseskötete, a Mesterek köszöntése. Tíz verset és tíz ragyogóan sikerült reprodukciót közöl a nagyformátumú, díszes kiállítású kötet; Kassáknak a huszadik századi festészet mestereihez, Henri Matissehoz, Pablo Picassóhoz, George Braque-hoz, Fernand Lugerhez, Franz Maréhoz, Marc Chagallhoz,, Paul Kleehez, Henri Rousseauhoz, Giorgio de Chiricóhoz és Max Ernsthez írott verseit és mindegyik művész egyik leghíresebb alkotásának reprodukcióját, nagy festőt.” Ha sok ilyen olvasóm lesz, a kötet elérte célját. COLLAGE Nem véletlen, hogy éppen Kassák Lajos Kossuth-díjas költő és prózaíró — a magyar irodalom fél évszázada legfáradhatatlanabb kísérletezője és mindig új meglepetéseket tartogató újítója — vállalkozott a modern festészet lírai kommentálására. Pályakezdése óta fest; különös hangulatú, konstruktív szemléletű képei festőként is nemzetközi hírnevet szereztek alkotójuknak. — Mikor láthatjuk Budapesten is Kassák Lajos képeit? — Az utóbbi években főként collage-okat csináltam. (A collage: az ábrázoláshoz a festéken kívül a képre ragasztott textildarabokat, papírkivágásokat is felhasználó, sajátos képzőművészeti irányzat.) Nagyon hiszek ennek a műfajnak a lehetőségeiben. A mai fiatalok úgyszólván egyáltalán nem ismerik festészetemet, hiszen Budapesten több mint negyedszázada nem voltállításom. Ezért is vállalkoztam örömmel arra, hogy bemutassam az utóbbi évtizedekben készült képeimet: a tervek szerint a jövő év második felében önálló, retrospektív kiállítást rendez műveimből a Műcsarnok a kamarateremben. NEM KÉPMAGYARÁZATOK — A kötetben közölt versek nem magyarázzák a képeket és a képek nem illusztrálják a verseket — mondja Kassák Lajos. — Mindegyik vers tárgya a festő és művészete. A versek célja: felidézni azt az atmoszférát, lelkiállapotot, amelyben a képek születtek. Ezek a versek tíz év előtt keletkeztek, nagyjából egy időben, amikor elhatároztam, hogy megkísérlem a líra nyelvén elmondani azokat a gondolatokat és érzéseket, amelyeket ezek a nagy festők megfestettek. Közülük többen — Chagall, Marc, Léger, Braque, Klee, Picasso — személyes ismerőseim, barátaim voltak, s Max Ernsthez ma is meleg baráti szálak fűznek. — Volt-e ismeretterjesztő célja is a kötettel? — Természetesen. Századunk festészetét a tömegek nagyon kevéssé ismerik és nagyon nehezen fogadják el; nálunk talán még nehezebben, mint külföldön. Pedig már több mint fél évszázada annak, hogy korunk új művészeti irányzatai a nyilvánosság elé léptek első műveikkel Gúnykacaj, kiközösítés, ellenállás fogadta őket, akár a megelőző korok nagy művészeti újítóit, Rembrandtot, Grecót, Cézanne-t s anynyi mást. Nekünk okulnunk kellene a részben előttünk elkövetett tévedésekből, s fel kell ismernünk, hogy nem feltétlenül az a jó zenei kompozíció, amit a suszterinasok az utcán fütyülnek és nem feltétlenül az a jó kép, amin ráismerünk öreganyánk egykori viskójára, vagy kedvesünk bájos mosolyára. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a valódi művész nem valami már meglevőt akar pontosan lemásolni, hanem az objektív és szubjektív valóság elemeiből valami új, eddig még nem létezőt kíván létrehozni. Van kép, amely emlékezetesebb a táji látványnál, van zene, amely harmonikusabban hat ránk, mint a természet lármája, neszezése, s van költemény, amely emlékeinket és vágyainkat egyszerre fel tudja bennünk idézni. Századunk forrongó és sokat gúnyolt festészetének legnagyobb mesterei már létrehoztak örökértékű alkotásokat, amelyek a mi korunk jellegzetes vonásait foglalják össze és hagyják dokumentáris örökségül a jövendőnek. Verseimmel ezeknek a ma már klasszikus mestereknek sajátos világához szeretném közelebb vinni olvasóimat. Azzal hízelgek magamnak, hogy ez a törekvés nem reménytelen. Egyik fiatal költőnk keresett fel a minap, s elmondta: járt külföldön, látott reprezentatív Chagallkiállítást, de nem szereti — nem érti — a festő műveit. Felolvastattam vele Chagallról írott versemet, s a szavakat ízlelgetve, azt mondta: „Most megértettem ezt a COCTEAU KÉZÍRÁSA — Úgy hallottuk, mostanában riporteri munkát is végzett, interjút készített világhírességekkel. — Évekkel ezelőtt, egy Esztergomban rendezett találkozón, festőkkel, írókkal, kritikusokkal a művészet legaktuálisabb problémáiról vitatkoztunk. Akkor született az ötletem, hogy a modern művészet legvitatottabb kérdéseire választ kérek a világ neves alkotóitól, főként azoktól, akik részesei voltak a modern művészet megteremtése körüli harcoknak. Huszonkét kérdést állítottam össze, s tucatnyi nyelven szétküldtem a világ minden tájára, íróknak, festőknek, zeneszerzőknek, kritikusoknak. Eddig több mint 60 válasz érkezett. A válaszok többsége valóságos és esszé, s dokumentumként is értékes: számos, időközben elhunyt világhíresség — például Jean Cocteau — kézírással válaszolt, több festő képanyagot is küldött. A válaszok közül tíz a Magvető Almanach jövő évi második számában jelenik meg. Zsugán István A KÉK ANGYAL Marlene Dietrich ma ün nepli születésnapját. Hányadikat? A kép alapján — amely aránylag friss, néhány hónapos, s csak kevéssé retusált —, legalább tizenöthúsz esztendővel kevesebbre gondol az ember, mint amennyi a művésznő valóságos életkora. 64 esztendős ... December 27. — hétfő KOSSUTH. 14.00: Hírek. — 14.05: Mezőgazdasági előadás. — 14.15: Két operanyitány. — 14.40: Emlékezés Szamuelly Tiborra. — 15.00: Tánczenei koktél. — 15.40: Erről bezzeg hallgatnak. Folytatásos regény. — 16.09: Hírek. 16.15: Gyermekrádió. 16.55: Édes anyanyelvünk. — 17.00: Magyar nóták. — 17.14—19.03: A Rádió Lemezalbuma. Közben 18.00: Mi történt a nagyvilágban. — 18.15: Hazánk hírei. — 19.03: Az év sportja. * — 20.00: Esti Krónika. — 20.25: Vidám percek — 20.39: Bregenzi Ünnepi Játékok. Operettest. ■— 22.00: Hírek. — 22.15: Szabolcsi Bence tanít. — 23.15: Könnyűzene. — 24.00: Hírek. — 0.10: ÉJi zene. PETŐFI: 14.00: Kórusok. — 14.20: Könynyűzene. —■ 15.00: Hírek, as 15.05: Új művek a világirodalomban. — 15.25: Pergolesi — Haydn — Schumann hangverseny. — 17.00: Hírek. — 17.05: Indulók. -- 17.15: Riport. — 17.30: Ötórai tea. — 18.20: Lányok, asszonyok... — 18.50: Népi zenekar. — 19.00: Hírek. — 19.05: Esti Hangverseny. — 20.30: A filozófia nagy problémái. — 20.50: Táncdalok. — 21.00: Hírek. — 21.05: Hóvihar. Rádiódráma. — 22.13: Magyar nóták. — 23.00: Hírek. URH: 18.30: Hírek. — 18.35: Tánczene. — 19.20: Beethoven-zongoraművek. — 20.15: Láttuk, hallottuk... 20.35: Britten: Háborús requiem. — 22.00: Könnyűzene. — 22.30: Hírek. December 28. — kedd KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.32—8.00: Reggeli zene. Közben 5.30, 7.00: Reggeli Krónika. — 5.00, 6.00, 6.30, 8.30: Hírek. — 8.20: Verbunkosok. — 8.59: Gyermekrádió. — 9.40: Magyar szerzők kórusai. — 10.00: Hírek. — 10.10: Ady zilahi tanára. Előadás. — 10.30: Könnyűzene. — 11.00: Operarészletek. — 12.00: Hírek. — 12.15: Tánczene. — 13.00: Lapozgatás új könyvekben. — 13.15: Erich Kleiber vezényel. — 14.00: Hírek. — 14.05: Falusi délután. — 16.00: Hírek. — 16.15: Muzsikus Péter kalandjai. PETŐFI: 4.30—10.58: Azonos a Kossuth Rádió műsorával. — 14.00: Századunk zenéjéből. — 15.00: Ilírek. — 15.05: Dalok. — 15.15: Szórakoztató zene. — 16.15: Magnókkor, az új tanítógép. SZÍNHÁZAK HÉTFŐI MŰSORA: Nemzeti Színház: Az ember tragédiája (7). — Katona József Színház: Villámfénynél (7). — Madách Színház: Téli rege (7). — Madách Színház: Ex (7). — Vígszínház: John Gabriel Borkman (Komb. 8. sorozat, 3. előadás, 7). — Ódry Színpad: Az idő vasfoga (fél 8). — Thália Színház: Fiorenza: Mario és a varázsló (7) és Stúdióelőadás: Godot-ra várva (8). — József Attila Színház: Volpone (U-bérlet, 2. előadás, 7). — Fővárosi Operettszínház: Bál a Savoyban (7). — Irodalmi Színpad: Kalózok szeretője (M-készlet, L előadás, 7). Hanglemezklub 1966 elején nálunk is megalakul a hanglemezklub. Ez lényegében előfizetéses rendszer: a megrendelő olyan hanglemezekre is előfizethet, amelyek egyelőre nem kerülnek a boltokba, s csak a klubtagoknak készülnek. Akik egyszerre hat lemezre fizetnek elő, ajándéklemezt is kapnak a ritkaságok közül. A hanglemezgyűjtők a Hanglemezgyártó Vállalat Semmelweis utca 1. szám alatti központjához fordulhatnak a klubtagságért. A klub műsoranyagában szereplő felvételek jegyzékét 1966 első negyedében teszik közzé, főként komolyzenei műsorszámokból. Cardinale és Gassmann Négy új olasz film is szerepel a MOKÉP első negyedévi műsorában. Az egyik, a híres Moravia-regény, a Közönyösök filmváltozata, Claudia Cardinaléval a főszerepben. Vittorio Gassmannt a Nyári bolondságok című vígjátékban láthatjuk viszont. Három világhírű filmszínész , Annie Girardot, Sandra Milo és Toto játssza a Szép családok című film főszerepeit, amelyet Luigi Zampa rendezett. Az én Ms feleségem főszerepeit Silvana Mangano és Alberto Sordi játsszák. Ének a kirakat előtt... TELEFONTUDÓSÍTÁSUNK A MAGYAR BALETT MONTE-CARLÓI VENDÉGSZEREPLÉSÉRŐL Monte-Carlo, dec. 27. Vasárnap délután tartotta a vendégjáték harmadik előadását a budapesti Operaház Monte-Carlóban szereplő balettegyüttese. Ezzel befejeződött a program első része; ezen a három előadáson a Chopinianát, a Csodálatos mandarint és a Poloveci táncokat adta elő a magyar balett. A bemutatkozás nagyszerűen sikerült — erről győzött meg a premier hangulata s a meleg fogadtatás, amelyben az első három előadás közönsége részesítette balettművészeinket. Vasárnap megjelent az első beszámoló is: a Cote d’Azur lapja, a Nice Matin képes tudósításának négyhasábos főcíme írásban is igazolta, amit a premieren magunk is nagy örömmel tapasztaltunk. „A budapesti Operaház balettegyüttese megkezdte a karácsonyi és év végi programot és kitűnően debütált Monte-Carlóban.” Ehhez a címhez kiegészítésül szükséges: Monte-Carlóban az a szokás, hogy az év legelegánsabb programja karácsony este kezdődik és mindig egy-egy reprezentatív program nyitja meg az itteni főszezont. A Nice Matin vasárnapi cikke rendkívül meleg hangon méltatja a premiert. Kiemeli a szólisták virtuozitását, a mozdulatok pontosságát, az attitűdök finomságát, a balettkor homogén teljességét, a kosztümök szépségét és korszerűségét. Dicséri az első program összeállítását, a Chopiniana romantikus líráját, a Csodálatos mandarin kemény realizmusát és a Poloveci táncok lendületes ritmusát. A cikkíró nagy elismeréssel méltatja Harangozó Gyula koreográfiáját. Ma, hétfőn, nem tartanak előadást; délben az együttes tagjai Monte-Carlo polgármestere és Valkó Márton, párizsi nagykövetünk közös fogadásán vettek részt. Az első szünnap ez a mai nap , de a művészek máris készülnek a holnapi újabb előadásra, amelynek egyik izgalmas része lesz Bartók Béla Zene húros, ütőhangszerekre és cselesztára című művének balettváltozata. E néhány nap alatt táncosaink népszerűek lettek Monte-Carlóban. Hadd mondjak el erről egy kedves epizódot. Szombaton, előadás után az együttes néhány tagja megállt egy tv-üzlet előtt. Karácsony lévén, az üzlet, természetesen zárva volt, de a kirakatban két készülék sugározta a monte-carlói televízióállomások műsorait. Az egyiken Ulanova híres balettfilmjét, a Romeo és Júliát vetítették. Olyan volt az egész, mint egy némafilm, a hang ugyanis nem hallatszott ki az utcára. A táncosok egy-két percig szótlanul nézték a jól ismert mozdulatokat, aztán egyszer csak kórusban dúdolni kezdték a zenét, Tóth Péter karmester vezényletével a monte-carlói utcán. Hamarosan megálltak a járókelők, az első pillanatban nem értették a furcsa helyzetet, vajon miért énekelnek lányok és fiúk a kirakat előtt. Aidán egy elegáns hölgy felkiáltott: „Ballet hongrois” — és a karácsonyi Monte-Carlo közepén taps és bravózás köszöntötte a furcsa és vidám vendégeket ... Ezen a héten még öt alkalommal lép a közönség elé a budapesti Operaház balettegyüttese. Január 2-án lesz a monte-carlói búcsúfellépés, és másnap délben, január 3- án, Nizzából indul haza, Budapestre. Demeter Imre Nem kellett hozzá Váci útinak, sőt, pestinek sem lenni, hogy kinyissák a rádiót szombat délelőtt, meghallgatni a „Végig a Váci úton ...” című műsort. És a Nyugati pályaudvartól a megyeri csárdáig terjedő régi, pesti út történetén „végigsétáló” műsor végül is olyanoknak is meglepetéssel szolgált, akik mindig ezen a környéken laktak. A József Attila Színházat és annak zenés darabjait természetesen nem is lehetett volna kihagyni. A slágerekká lett számoknál azonban egy kicsit hosszasan időzött a műsor. Ha egyesek talán meg is ijedtek a pénteken kora délután hallott „A betű” című műsor címétől (s emiatt nem hallgatták meg) rögtön mondjuk meg nekik: e sokrétű összeállításnak nem sok köze volt ahhoz, amit a szó tipográfiai és filológiai értelmében „betű”-nek neveznek. A műsor tulajdonképpen csak alkalmat nyújtott több, régi és újabb szép magyar vers elmondására, költők és színészek önvallomásaira és —a Szilágyi György által öszszeállított műsorrészben — a magyar tegnap néhány jellemző dokumentumának felmutatására ." A tegnap délelőtt sugárzott, több mint kétórás ,,Szivárvány”-műsor Budapest (és Pest-Buda) történelmi útját jelenítette meg. Jó ötlet volt ezt a végig érdekes műsort azzal az információval kezdeni, ami a lassanként befejezéséhez közeledő, nagy Budapest bibliográfia munkájáról tudósított. A tegnapi „Szivárvány” ugyanis a maga sajátos eszközeivel éppen azt mutatta meg, mi minden is van egy bibliográfia száraza mögött... Vasárnap Lehallottuk Hegedűs Géza ,.Zsuzsanna és a vének” című versesjátékát, az ismert bibliai történet finom persziflázsát, ötletes továbbfejlesztését. A kitűnő szerző azt bizonyította, hogy a rágalom gyakran jobban célba talál, mint a legjobb minőségű nyíl, ugyanakkor azonban azt is, hogy még a rágalomra, sőt, a férfi butaságra sem lehet mindig bizonyosan építeni... A Varga Géza által ötletesen rendezett játékban kitűnő színészi teljesítményeket hallottunk, többek között Psota Irénét, Demján Editét, Darvas Ivánét, Gábor Miklósét. ..