Esti Hírlap, 1967. március (12. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-06 / 55. szám

Munkásszállást adunk... Minőségi kategóriák ♦ Szociológiai „mérleg” A KNEB budapesti vizsgálata Budapesten 50 ezer ember él munkásszállásokon. Több­ségük vidéki, magános fia­talember, aki távoli vidékek­ről jött a fővárosba, nehéz fizikai munkát vállalni. A KNEB fővárosi osztálya szé­les körű vizsgálatot végzett a szállók lakóinak életkörül­ményeiről, szociális és kultu­rális helyzetéről. Arra kere­sett választ: indokolt-e új szállások létesítése és a meglevők fenntartása? Úgyis lebontják? A budapesti munkaerő­­helyzetre jellemző, hogy az állami és az építőiparban egyaránt sok­ a betöltetlen hely. Főként férfi munkaerőt keresnek. A vállalatok vidéki tobor­zással próbálkoznak, nem nagy sikerrel. A toborzásnál — elegendő fellapozni az új­ságok álláshirdetéseit — a leggyakoribb ígéret: „Mun­kásszállást adunk.. De milyen ez a munkás­­szállás ? A hivatalos minősítés öt minőségi kategóriába sorolja a szállókat. A jó, kulturált szállások csaknem kivétel nélkül az építőknél találha­tók. Az úgynevezett üzem­i szállókban gyakran még a minimális egészségügyi és higiéniai rendelkezéseket sem tartják be. A budapesti KÖJÁL nyilvántartása sze­rint a fővárosban 75 olyan szállás van, ahol a férőhe­lyek száma a 100-at megha­ladja. Ezeken a helyeken a lakószobák és mellékhelyi­ségek alapterülete nem felel meg a követelményeknek, nincs biztosítva a tisztálko­dási lehetőség, a vállalatok nem fordítanak gondot, nem szívesen adnak pénzt a szál­lás fejlesztésére, mondván: úgyis le fogják azokat bon­tani, Így azután nem szokat­lan látvány a rozsdás ágy, a zsúfolt szoba, a szakadozó matrac, sőt gyakran az egér és a féreg sem. Televízióról, társalgóról természetesen szó sincs. Családosok, fiatalok A népi ellenőrök szocioló­giai felmérése szerint a szál­lások lakóinak mindössze 35 százaléka családos, 63 szá­zalékuk 30 évnél fiatalabb, 28 százalékuk még 20 éves sincs. A szálláslakók 36 szá­zaléka nem végezte el az ál­talános iskola nyolc osztá­lyát. A dolgozók 30 százaléka havonta egyszer vagy két­­három havonta látogat haza családjához, mivel 200 kilo­méternél messzebb van az otthonuk. A szociológiai vizsgálat során megkérdezet­tek 40 százaléka egy éve la­kik jelenlegi munkásszállá­sán, 24 százaléka 2­3 éve és csaknem 9 százaléka több mint 6 esztendeje. * A szállásokon főként szak­munkások élnek: az összes lakók 71 százaléka. A segéd­munkások aránya csak az 50 éves korcsoportban haladja meg a szakmunkásokét. Át­lagos havi jövedelmük 1700 forint. Ebből csaknem vala­mennyien különböző összege­ket küldenek havonta csa­ládjuknak. A családfenntar­tók átlagosan 900—1300 fo­rintot, a fiatalok 500—900-at. Lakbérkérdés Megkérdezték a népi ellen­őrök: elégedettek-e a lakók a munkásszállással, mi a véleményük a lakbérről? A családos emberek ked­vezőtlennek ítélték ezt az életformát, különösen a IV. és V. kategóriába tartozó szállásokon panaszkodtak, hogy nem lehet pihenni, nincs megfelelő tisztaság. A szállásdíj összegét a dolgo­zók 20 százaléka tartotta megterhelőnek. Mégpedig fő­ként az építőmunkások, akik első osztályú munkásszállók­ban laknak, holott minden kényelemben, szinte szállo­dai ellátásban részesülnek. A fizetendő szállásdíj itt ugyan csaknem tízszerese az V. kategóriájú szállásénak, de még ez sem sok: 110—150 forint havonta. A vállalatok a szállodafenntartáshoz sze­mélyenként havonta 700 fo­rintot adnak. Új szállások létesítése és fenntartása igen költséges: egy-egy férőhely 33 000— 36 000 forintba kerül. Buda­pest üzemei a munkaerő­­hiány miatt mégis erre kényszerülnek. Egyelőre. . (d. k.) 225 millió köbmétert ihatunk Ebben az évben a Vízmű­vek mintegy 225 millió köb­méter ivóvizet ad Budapest­nek. Ipari vízből 22 millió köbméter lesz a várható ter­melés. Az idei nagyobb mun­kák közül is kiemelkedik a szigetszentmiklósi telep ka­pacitásának kihasználására megkezdett délpesti ivóvízfő­­nyomó építése. Befejezik a Városliget 800 mm-es fő­nyomócsövének fektetését is. Nyitásra kész 40 hold boldogság Új fogakat kap a sárkány, trolipálya a Vidám Parkban A tavasz tegnap belopód­zott a Vidám Parkba. Rész­leges nyitás volt, a napsütés megnyitotta a kapukat. Az igazi nagyüzem, persze, még hátra van. Negyven holdnyi boldogság vár indulásra. Március 26- án, húsvét vasárnap teljesen benépesül a Vidám Park, új­ra zörögni kezdenek a Hul­lámvasút kocsijai, szelik a le­vegőt a repülők, és mozognak a kisautók. Az újdonságok: 25 külföldi automata — a játékteremben helyezik el őket — egyelőre még a laka­tosműhelyben várnak javí­tásra. A lakatosműhelyben javítják-gondozzák ugyanis a park szórakoztatóeszközeiit. Itt szerelték szét télen a Sár­­kányvasút nagy sárkányát is. S új fogakat, új díszeket sze­reltek rá. — Mi számíthat még kö­zönségsikerre? — Trolipályát építettünk — mondják a Vidám Parkban —, a dodzsem épületében működik majd, a dodzsemet elköltöztettük egy másik pá­lyára. Újjávarázsolták már az Elvarázsolt kastélyt, megszé­pítették a velencei gondolá­kat, kicserélték a Hullám­vasút repedésnek indult deszkalapjait. Várják a ta­vaszt, amikor a vidámság parkjában is indulhat a nagyüzem. A Vidám Park látogatói vidáman élvezték az óriáskere­ket, a céllövöldét, az erdei útvesztőt. (Wormser felv.) Kárt okozó „ügyeskedők" Az „iparművésznő" és ügynökei ♦ Manőver a számlákkal Két érdekes bűnügyben fe­jezte be a nyomozást a Bu­dapesti Rendőrfőkapitányság vizsgálati osztálya. MARIANN ÉS JOHANNA A salgótarjáni Karaites Szállodában gyakran meg­fordultak budapesti és győri szakmunkások, akik a salgó­tarjáni építkezésekkel kap­csolatban hetente több napot töltöttek a vidéki városban, így a többi között az ÉM Gép- és Felvonószerelő Vál­lalat, a Tűzoltókészülékeket Karbantartó Ktsz, valamint a Győri Vagon- és Gépgyár dolgozói. A törzsvendégek hamarosan jó ismeretségbe kerültek a szálloda három ifjú portásával: Danyi And­rással, Zsitvai Mariann­ nal és Törzs Johannával. Mint a rendőri vizsgálat során ki­derült, kölcsönösen arra a megállapodásra jutottak: a szállodai számlákk­al — me­lyeket a vállalat fizetett — „lehetne ügyeskedni”, így is történt. A három szálloda­­portás rendszeresen megha­misította a kiküldetésben dolgozó törzsvendégek szám­láit: vagy több napot tüntet­tek fel, mint amennyit bűn­társaik ténylegesen a szálló­ban töltöttek, vagy olyan eset is előfordult, hogy egész heti ott-tartózkodásért állítottak ki számlát — amikor az ille­tők le sem utaztak Salgótar­jánba. Volt egy harmadik módszerük is: a szakmunká­sok többnyire 45 forintos szo­bákban laktak, a portások azonban 96 forintos szoba­árat számláznak. Az üzlet mindkét félnek — portásoknak és vendégeknek — jól jövedelmezett: a por­tások egy-egy hamis szám­láért azonnal és készpénzben 100 forintot kaptak, bűntár­saik viszont vállalatuktól vették fel szállásköltség cí­mén a jogtalan összegeket — csaknem 40 000 forintot, alig három hónap alatt. A rendőrség Danyi And­rás, Zsitvay Mariann, Törzs Johanna, valamint bűntár­saik: Gulyász József, Inglcs Gyula, Talabér Lajos, Poór József és Iván István, az ÉM Gép- és Felvonószerelő Vál­lalat szerelői ügyében befe­jezte a nyomozást, és bűn­­szövetségben elkövetett, tár­sadalmi tulajdont károsító csalás bűntette miatt átadta­k az ügyészségnek. „MILLIÓCSKÁK“ ZÁSZLÓBÓL — Nem érzem magam bű­nösnek, iparművész vagyok, jogomban állt készítményei­met árusítani... — Ezzel vé­dekezett a rendőrségen dr. Dedinszky Gáborné „műhim­­ző iparművész”. A nem mindennapi bűn­ügynek az az előzménye, hogy az elmúlt években — az ország csaknem vala­mennyi megyéjében — hím­zett zászlókat, asztalterítő­ket, esketési és névadói se­lyem vállszalagokat, fali háttereket kínált eladásra tsz-eknek, községi és járási tanácsoknak a saját kocsiján érkező két pesti ügynök. Du­dás Antalné és Havas Nor­bert. Több esetben azt állí­tották, hogy állami vállalat megbízásából keresik a meg­rendelőket. Kiderült, hogy az állami vállalat: dr. Dedinsz­ky Gáborné, aki a zászlókat, vállszalagokat, terítőket Kí­gyó utcai lakásán­­készíti. Dudásné és Havas Norbert az ő ügynöke volt, akiket havi 2000 forint fix fizetéssel al­kalmazott és az SZTK- ba is bejelentett. A vizsgálat megállapítot­ta, hogy 1962. január 1-től 1966 szeptemberéig Dedinsz­­kyné, ügynökei közreműkö­désével, több mint 2 millió 200 ezer forint forgalmat bo­nyolított le. Az is kiderült, hogy Dedinszkyné, aki ipar­művésznek vallotta magát, sem a Képzőművészeti Alap­nak, sem a Képző- és Ipar­­művészeti Dolgozók Szak­­szervezetének nem tagja. Dudásné és Havas Nor­bert nemcsak készpénzt, ha­nem több esetben vállalati elszámolási utalványt is el­fogadott Dedinszkyné készít­ményeiért. Ezeket az utalvá­nyokat azután be is váltot­ták Budapesten, az Eklézsia Szövetkezetben — anyagra. Az Eklézsia — jóhiszeműen — több mint 380 000 forint értékben vett át elszámolási utalványt. A nyomozati adatok szerint Havas Norbert több mint 122 ezer, Dudásné csaknem 130 ezer forintot vett fel jutalék fejében. Dr. Dedinszky Gáborné és társai ügyét — üzérkedés bűntette miatt — vádemelési javaslattal átadták az ügyészségnek. Balogh László A kisasszonyok előbb jönnek AZ ESET: Megbetegedett a nagymama, aki egyedül élt egy szép pesti lakásban. Az orvos közölte a családdal: „Sajnos, menthetetlen ...” A szomorú hír porig sújtot­ta a beteg egyetlen lányát. „Azonnal be kell jelenteni Pintyőkét a Nagyihoz — utolsó napjaiban hadd le­gyen mellette legkedvesebb unokája.” Meghalt a nagymama, s a család kérte a lakást a ti­zennégy éves (!) kislány ne­vére. A tanács felháboro­dott: „A tizennégy éves kis­lány szüleivel együtt lakott kétszobás lakásban. Ezer és ezer család vár évek óta la­kásra. Nem utaljuk ki.” A család fellebbezett. A kislá­nyé lett a lakás. Az ügy a vb elé került. A Fővárosi Tanács vezetőinek egyöntetű véleménye: A tizennégy éves kislány együtt élt szüleivel megfelelő la­kásban. Nem fogadható el a döntés. Nem lehet egy családnak két lakása, ami­kor sok családnak egy sincs. S ha ezt lehetővé teszi a jogszabály , meg kell vál­toztatni. Több hasonló eset történt már Pesten. A szülőt nehéz elítélni, hogy gondol a kis­lány jövőjére, a legértéke­sebb hozományra. Tehát a vétkes: a jogszabály. I-ES GYANÚSÍTOTT: a lakásügyi­­jogszabály. Ez ki­mondja: a bérlő halála után az ott lakó családtag, rokon lehet az új bérlő. A törvény helyes, védi az árvák, az özvegy, az öreg szülők jo­gát, ősi jog, csorbítani nem szabad. De a jelenlegi ren­delkezés egyrészt merev, másrészt ki lehet játszani, nem követel — s nem is en­ged — mérlegelést, gondol­kodást. Tehát biztosítani kellene a lakásjogban is a gondolkodás jogát. II­EM GYANÚSÍTOTT: a gyámügyi jogszabály. Ez ki­mondja: a gyermek csak ak­kor lehet bérlő, ha a gyám­hatóság támogatja a kérést. Ez is helyes, a gyámhatóság megállapítja, mi a gyermek érdeke, s ezt védi. Vagyis itt meglenne a gondolkodás joga. Csak élni kellene ve­le. Például Lőrincen élt szü­leivel, kétszobás lakásban egy tizenhat éves kislány. Messze Budán élt a nagy­mama. A nagymama halála előtt bejelentették a kis­lányt a budai lakásba. Mint előbb, a gyámhatóság támo­gatásával a kislány megkap­ta a lakást. Hiszen ez volt „a kislány érdeke”. De vajon helyesen ítélte meg a gyámhatóság? A kis­lány Lőrincen tanult, Bu­dán kellett laknia, hogy el ne foglalják az üres lakást. Innen járt naponta Lőrinc­­re. A mama Lőrincen főzött, innen vitte az ételt naponta Budára. Tehát el kellett dönteni, hogy mi fontosabb: a lakás vagy a kislány szel­lemi, erkölcsi és egészségi fejlődése. Két év alatt eldőlt a vita. A tanács vezetőinek lett igaza, a gyámhatóság nem ítélt helyesen: a gyermek legfőbb érdeke nem a kü­lön lakás, hanem inkább az, hogy biztosítsák megfe­lelő nevelését. A lakás mégis a kislányé maradt. Mert közben a kislány­­nagylány lett. Aczél Kovách Tamás Rántott csirke szezonja ÁRSZABÁLYOZÁS * SOK ÉLŐ BAROMFIT KÜLDENEK A PIACRA Ma már az idei rántott csirkéről beszélgethettünk az Élelmiszeripari Miniszté­riumban a baromfifeldolgo­zó-ipar vezetőivel. „Ma már” mondjuk, mert ugyanebben a szobában még nemrég a to­jás, baromfiellátás „perio­­dikusságáról”, vagyis mikor­­van-mikor nincs-jéről volt szó. Az ipar az idén már minden szükségletet kielégít, s meg­szüntették a belkereskede­lemmel együtt az úgyneve­zett keretgazdálkodást. Nincs éves keret, a kereteket nem bontják már negyedévekre, minden idényben a keres­kedelmet, a vendéglátó­­ipart, a fogyasztókat el tudják látni baromfival és tojással. Most már a rántott csirké­ről van szó... Vagyis mostanában már a panasz így hangzott: az ál­lami kereskedelem nem hoz a piacra annyi élő csirkét, mint amennyi a kereslet. Nem a feldolgozott, hűtött baromfi iránti bizalmatlan­ság miatt van ez a kereslet, hanem Budapesten és a nagy ipari városokban a háziasz­­szonyok megszokták, hogy a primőrök megjelenésével, a saláta asztalra kerülésével egyidőben rántani való csir­két vásárol a piacon. Ed­dig az élő csirke árát — kü­lönösen húsvét előtt — a spe­kuláció igen magasra tor­názta fel. Most a baromfiipar nagy meny­­nyiségű élő csirkét, idei rántani valót szállít a pes­ti és nagy ipari városok piacaira azért, hogy az áléstermelő kofák kínálatát ellensúlyoz­zák. „Árszabályozó szerepe van a nagy mennyiségű­ élő­­csirke állami kereskedelmi megjelenésének” — mondták a Baromfifeldolgozó Orszá­gos Vállalatnál. Már az első héten is a tavalyi árral szem­ben tíz százalékkal olcsóbb a piacokon az élő csirke. Hús­vét előtt pedig, március kö­zepétől még alább fog száll­ni az ára, lényegesen olcsóbb lesz a rántani való csirke az idén, mint tavaly volt. A baromfihús-fogyasztás évről évre növekszik, külö­nösen jelentős emelkedést pedig az idei esztendőben ért el. Tavaly, január 1-től­ március 2-ig 185 és fél va­gon baromfi fogyott el az ál­lami kereskedelem útján, az idén ugyanennyi idő alatt­: 331 vagon, k. gy. ÚJ ■­DON­SÁG LENGYEL KRÍKKARAMELA KÜLÖNLEGESSÉG KÓSTOLJA MEG ÖN IS

Next