Esti Hírlap, 1967. március (12. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-06 / 55. szám
Munkásszállást adunk... Minőségi kategóriák ♦ Szociológiai „mérleg” A KNEB budapesti vizsgálata Budapesten 50 ezer ember él munkásszállásokon. Többségük vidéki, magános fiatalember, aki távoli vidékekről jött a fővárosba, nehéz fizikai munkát vállalni. A KNEB fővárosi osztálya széles körű vizsgálatot végzett a szállók lakóinak életkörülményeiről, szociális és kulturális helyzetéről. Arra keresett választ: indokolt-e új szállások létesítése és a meglevők fenntartása? Úgyis lebontják? A budapesti munkaerőhelyzetre jellemző, hogy az állami és az építőiparban egyaránt sok a betöltetlen hely. Főként férfi munkaerőt keresnek. A vállalatok vidéki toborzással próbálkoznak, nem nagy sikerrel. A toborzásnál — elegendő fellapozni az újságok álláshirdetéseit — a leggyakoribb ígéret: „Munkásszállást adunk.. De milyen ez a munkásszállás ? A hivatalos minősítés öt minőségi kategóriába sorolja a szállókat. A jó, kulturált szállások csaknem kivétel nélkül az építőknél találhatók. Az úgynevezett üzemi szállókban gyakran még a minimális egészségügyi és higiéniai rendelkezéseket sem tartják be. A budapesti KÖJÁL nyilvántartása szerint a fővárosban 75 olyan szállás van, ahol a férőhelyek száma a 100-at meghaladja. Ezeken a helyeken a lakószobák és mellékhelyiségek alapterülete nem felel meg a követelményeknek, nincs biztosítva a tisztálkodási lehetőség, a vállalatok nem fordítanak gondot, nem szívesen adnak pénzt a szállás fejlesztésére, mondván: úgyis le fogják azokat bontani, Így azután nem szokatlan látvány a rozsdás ágy, a zsúfolt szoba, a szakadozó matrac, sőt gyakran az egér és a féreg sem. Televízióról, társalgóról természetesen szó sincs. Családosok, fiatalok A népi ellenőrök szociológiai felmérése szerint a szállások lakóinak mindössze 35 százaléka családos, 63 százalékuk 30 évnél fiatalabb, 28 százalékuk még 20 éves sincs. A szálláslakók 36 százaléka nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. A dolgozók 30 százaléka havonta egyszer vagy kéthárom havonta látogat haza családjához, mivel 200 kilométernél messzebb van az otthonuk. A szociológiai vizsgálat során megkérdezettek 40 százaléka egy éve lakik jelenlegi munkásszállásán, 24 százaléka 23 éve és csaknem 9 százaléka több mint 6 esztendeje. * A szállásokon főként szakmunkások élnek: az összes lakók 71 százaléka. A segédmunkások aránya csak az 50 éves korcsoportban haladja meg a szakmunkásokét. Átlagos havi jövedelmük 1700 forint. Ebből csaknem valamennyien különböző összegeket küldenek havonta családjuknak. A családfenntartók átlagosan 900—1300 forintot, a fiatalok 500—900-at. Lakbérkérdés Megkérdezték a népi ellenőrök: elégedettek-e a lakók a munkásszállással, mi a véleményük a lakbérről? A családos emberek kedvezőtlennek ítélték ezt az életformát, különösen a IV. és V. kategóriába tartozó szállásokon panaszkodtak, hogy nem lehet pihenni, nincs megfelelő tisztaság. A szállásdíj összegét a dolgozók 20 százaléka tartotta megterhelőnek. Mégpedig főként az építőmunkások, akik első osztályú munkásszállókban laknak, holott minden kényelemben, szinte szállodai ellátásban részesülnek. A fizetendő szállásdíj itt ugyan csaknem tízszerese az V. kategóriájú szállásénak, de még ez sem sok: 110—150 forint havonta. A vállalatok a szállodafenntartáshoz személyenként havonta 700 forintot adnak. Új szállások létesítése és fenntartása igen költséges: egy-egy férőhely 33 000— 36 000 forintba kerül. Budapest üzemei a munkaerőhiány miatt mégis erre kényszerülnek. Egyelőre. . (d. k.) 225 millió köbmétert ihatunk Ebben az évben a Vízművek mintegy 225 millió köbméter ivóvizet ad Budapestnek. Ipari vízből 22 millió köbméter lesz a várható termelés. Az idei nagyobb munkák közül is kiemelkedik a szigetszentmiklósi telep kapacitásának kihasználására megkezdett délpesti ivóvízfőnyomó építése. Befejezik a Városliget 800 mm-es főnyomócsövének fektetését is. Nyitásra kész 40 hold boldogság Új fogakat kap a sárkány, trolipálya a Vidám Parkban A tavasz tegnap belopódzott a Vidám Parkba. Részleges nyitás volt, a napsütés megnyitotta a kapukat. Az igazi nagyüzem, persze, még hátra van. Negyven holdnyi boldogság vár indulásra. Március 26- án, húsvét vasárnap teljesen benépesül a Vidám Park, újra zörögni kezdenek a Hullámvasút kocsijai, szelik a levegőt a repülők, és mozognak a kisautók. Az újdonságok: 25 külföldi automata — a játékteremben helyezik el őket — egyelőre még a lakatosműhelyben várnak javításra. A lakatosműhelyben javítják-gondozzák ugyanis a park szórakoztatóeszközeiit. Itt szerelték szét télen a Sárkányvasút nagy sárkányát is. S új fogakat, új díszeket szereltek rá. — Mi számíthat még közönségsikerre? — Trolipályát építettünk — mondják a Vidám Parkban —, a dodzsem épületében működik majd, a dodzsemet elköltöztettük egy másik pályára. Újjávarázsolták már az Elvarázsolt kastélyt, megszépítették a velencei gondolákat, kicserélték a Hullámvasút repedésnek indult deszkalapjait. Várják a tavaszt, amikor a vidámság parkjában is indulhat a nagyüzem. A Vidám Park látogatói vidáman élvezték az óriáskereket, a céllövöldét, az erdei útvesztőt. (Wormser felv.) Kárt okozó „ügyeskedők" Az „iparművésznő" és ügynökei ♦ Manőver a számlákkal Két érdekes bűnügyben fejezte be a nyomozást a Budapesti Rendőrfőkapitányság vizsgálati osztálya. MARIANN ÉS JOHANNA A salgótarjáni Karaites Szállodában gyakran megfordultak budapesti és győri szakmunkások, akik a salgótarjáni építkezésekkel kapcsolatban hetente több napot töltöttek a vidéki városban, így a többi között az ÉM Gép- és Felvonószerelő Vállalat, a Tűzoltókészülékeket Karbantartó Ktsz, valamint a Győri Vagon- és Gépgyár dolgozói. A törzsvendégek hamarosan jó ismeretségbe kerültek a szálloda három ifjú portásával: Danyi Andrással, Zsitvai Mariann nal és Törzs Johannával. Mint a rendőri vizsgálat során kiderült, kölcsönösen arra a megállapodásra jutottak: a szállodai számlákkal — melyeket a vállalat fizetett — „lehetne ügyeskedni”, így is történt. A három szállodaportás rendszeresen meghamisította a kiküldetésben dolgozó törzsvendégek számláit: vagy több napot tüntettek fel, mint amennyit bűntársaik ténylegesen a szállóban töltöttek, vagy olyan eset is előfordult, hogy egész heti ott-tartózkodásért állítottak ki számlát — amikor az illetők le sem utaztak Salgótarjánba. Volt egy harmadik módszerük is: a szakmunkások többnyire 45 forintos szobákban laktak, a portások azonban 96 forintos szobaárat számláznak. Az üzlet mindkét félnek — portásoknak és vendégeknek — jól jövedelmezett: a portások egy-egy hamis számláért azonnal és készpénzben 100 forintot kaptak, bűntársaik viszont vállalatuktól vették fel szállásköltség címén a jogtalan összegeket — csaknem 40 000 forintot, alig három hónap alatt. A rendőrség Danyi András, Zsitvay Mariann, Törzs Johanna, valamint bűntársaik: Gulyász József, Inglcs Gyula, Talabér Lajos, Poór József és Iván István, az ÉM Gép- és Felvonószerelő Vállalat szerelői ügyében befejezte a nyomozást, és bűnszövetségben elkövetett, társadalmi tulajdont károsító csalás bűntette miatt átadtak az ügyészségnek. „MILLIÓCSKÁK“ ZÁSZLÓBÓL — Nem érzem magam bűnösnek, iparművész vagyok, jogomban állt készítményeimet árusítani... — Ezzel védekezett a rendőrségen dr. Dedinszky Gáborné „műhimző iparművész”. A nem mindennapi bűnügynek az az előzménye, hogy az elmúlt években — az ország csaknem valamennyi megyéjében — hímzett zászlókat, asztalterítőket, esketési és névadói selyem vállszalagokat, fali háttereket kínált eladásra tsz-eknek, községi és járási tanácsoknak a saját kocsiján érkező két pesti ügynök. Dudás Antalné és Havas Norbert. Több esetben azt állították, hogy állami vállalat megbízásából keresik a megrendelőket. Kiderült, hogy az állami vállalat: dr. Dedinszky Gáborné, aki a zászlókat, vállszalagokat, terítőket Kígyó utcai lakásánkészíti. Dudásné és Havas Norbert az ő ügynöke volt, akiket havi 2000 forint fix fizetéssel alkalmazott és az SZTK- ba is bejelentett. A vizsgálat megállapította, hogy 1962. január 1-től 1966 szeptemberéig Dedinszkyné, ügynökei közreműködésével, több mint 2 millió 200 ezer forint forgalmat bonyolított le. Az is kiderült, hogy Dedinszkyné, aki iparművésznek vallotta magát, sem a Képzőművészeti Alapnak, sem a Képző- és Iparművészeti Dolgozók Szakszervezetének nem tagja. Dudásné és Havas Norbert nemcsak készpénzt, hanem több esetben vállalati elszámolási utalványt is elfogadott Dedinszkyné készítményeiért. Ezeket az utalványokat azután be is váltották Budapesten, az Eklézsia Szövetkezetben — anyagra. Az Eklézsia — jóhiszeműen — több mint 380 000 forint értékben vett át elszámolási utalványt. A nyomozati adatok szerint Havas Norbert több mint 122 ezer, Dudásné csaknem 130 ezer forintot vett fel jutalék fejében. Dr. Dedinszky Gáborné és társai ügyét — üzérkedés bűntette miatt — vádemelési javaslattal átadták az ügyészségnek. Balogh László A kisasszonyok előbb jönnek AZ ESET: Megbetegedett a nagymama, aki egyedül élt egy szép pesti lakásban. Az orvos közölte a családdal: „Sajnos, menthetetlen ...” A szomorú hír porig sújtotta a beteg egyetlen lányát. „Azonnal be kell jelenteni Pintyőkét a Nagyihoz — utolsó napjaiban hadd legyen mellette legkedvesebb unokája.” Meghalt a nagymama, s a család kérte a lakást a tizennégy éves (!) kislány nevére. A tanács felháborodott: „A tizennégy éves kislány szüleivel együtt lakott kétszobás lakásban. Ezer és ezer család vár évek óta lakásra. Nem utaljuk ki.” A család fellebbezett. A kislányé lett a lakás. Az ügy a vb elé került. A Fővárosi Tanács vezetőinek egyöntetű véleménye: A tizennégy éves kislány együtt élt szüleivel megfelelő lakásban. Nem fogadható el a döntés. Nem lehet egy családnak két lakása, amikor sok családnak egy sincs. S ha ezt lehetővé teszi a jogszabály , meg kell változtatni. Több hasonló eset történt már Pesten. A szülőt nehéz elítélni, hogy gondol a kislány jövőjére, a legértékesebb hozományra. Tehát a vétkes: a jogszabály. I-ES GYANÚSÍTOTT: a lakásügyijogszabály. Ez kimondja: a bérlő halála után az ott lakó családtag, rokon lehet az új bérlő. A törvény helyes, védi az árvák, az özvegy, az öreg szülők jogát, ősi jog, csorbítani nem szabad. De a jelenlegi rendelkezés egyrészt merev, másrészt ki lehet játszani, nem követel — s nem is enged — mérlegelést, gondolkodást. Tehát biztosítani kellene a lakásjogban is a gondolkodás jogát. IIEM GYANÚSÍTOTT: a gyámügyi jogszabály. Ez kimondja: a gyermek csak akkor lehet bérlő, ha a gyámhatóság támogatja a kérést. Ez is helyes, a gyámhatóság megállapítja, mi a gyermek érdeke, s ezt védi. Vagyis itt meglenne a gondolkodás joga. Csak élni kellene vele. Például Lőrincen élt szüleivel, kétszobás lakásban egy tizenhat éves kislány. Messze Budán élt a nagymama. A nagymama halála előtt bejelentették a kislányt a budai lakásba. Mint előbb, a gyámhatóság támogatásával a kislány megkapta a lakást. Hiszen ez volt „a kislány érdeke”. De vajon helyesen ítélte meg a gyámhatóság? A kislány Lőrincen tanult, Budán kellett laknia, hogy el ne foglalják az üres lakást. Innen járt naponta Lőrincre. A mama Lőrincen főzött, innen vitte az ételt naponta Budára. Tehát el kellett dönteni, hogy mi fontosabb: a lakás vagy a kislány szellemi, erkölcsi és egészségi fejlődése. Két év alatt eldőlt a vita. A tanács vezetőinek lett igaza, a gyámhatóság nem ítélt helyesen: a gyermek legfőbb érdeke nem a külön lakás, hanem inkább az, hogy biztosítsák megfelelő nevelését. A lakás mégis a kislányé maradt. Mert közben a kislánynagylány lett. Aczél Kovách Tamás Rántott csirke szezonja ÁRSZABÁLYOZÁS * SOK ÉLŐ BAROMFIT KÜLDENEK A PIACRA Ma már az idei rántott csirkéről beszélgethettünk az Élelmiszeripari Minisztériumban a baromfifeldolgozó-ipar vezetőivel. „Ma már” mondjuk, mert ugyanebben a szobában még nemrég a tojás, baromfiellátás „periodikusságáról”, vagyis mikorvan-mikor nincs-jéről volt szó. Az ipar az idén már minden szükségletet kielégít, s megszüntették a belkereskedelemmel együtt az úgynevezett keretgazdálkodást. Nincs éves keret, a kereteket nem bontják már negyedévekre, minden idényben a kereskedelmet, a vendéglátóipart, a fogyasztókat el tudják látni baromfival és tojással. Most már a rántott csirkéről van szó... Vagyis mostanában már a panasz így hangzott: az állami kereskedelem nem hoz a piacra annyi élő csirkét, mint amennyi a kereslet. Nem a feldolgozott, hűtött baromfi iránti bizalmatlanság miatt van ez a kereslet, hanem Budapesten és a nagy ipari városokban a háziaszszonyok megszokták, hogy a primőrök megjelenésével, a saláta asztalra kerülésével egyidőben rántani való csirkét vásárol a piacon. Eddig az élő csirke árát — különösen húsvét előtt — a spekuláció igen magasra tornázta fel. Most a baromfiipar nagy menynyiségű élő csirkét, idei rántani valót szállít a pesti és nagy ipari városok piacaira azért, hogy az áléstermelő kofák kínálatát ellensúlyozzák. „Árszabályozó szerepe van a nagy mennyiségű élőcsirke állami kereskedelmi megjelenésének” — mondták a Baromfifeldolgozó Országos Vállalatnál. Már az első héten is a tavalyi árral szemben tíz százalékkal olcsóbb a piacokon az élő csirke. Húsvét előtt pedig, március közepétől még alább fog szállni az ára, lényegesen olcsóbb lesz a rántani való csirke az idén, mint tavaly volt. A baromfihús-fogyasztás évről évre növekszik, különösen jelentős emelkedést pedig az idei esztendőben ért el. Tavaly, január 1-től március 2-ig 185 és fél vagon baromfi fogyott el az állami kereskedelem útján, az idén ugyanennyi idő alatt: 331 vagon, k. gy. ÚJ ■DONSÁG LENGYEL KRÍKKARAMELA KÜLÖNLEGESSÉG KÓSTOLJA MEG ÖN IS