Esti Hírlap, 1968. július (13. évfolyam, 153-179. szám)
1968-07-17 / 167. szám
VÁROSHÁZI VITÁK Terítéken: a vendéglátás Nincs döntés a Kis Borostyán ügyében A minap több fővárosi kerület vezetői is megvitatták a vendéglátás helyzetét. A megállapítások sok vitát okoztak. Tény, hogy a pesti vendéglátás jelentősen fejlődött, de a kép egyenetlen, és Sashalmon, a vb-ülésen elhangzott az is: a XVI. kerületben az egész vendéglátás nem megfelelő, sem szívesen áldoz. A tanács azonban mindig a vendég érdekeit védi. S ha néhány bolt megszűnhet, mert nem volt gazdaságos, akkor az sem elképzelhetetlen, hogy egy-két elavult vendéglőt becsukjanak. Nemcsak a vendég jólétéért, hanem az egész pesti vendéglátás jó hírnevéért. Az A TÉNYEK A belső kerületekben is sok az elhanyagolt vagy elavult vendéglő. Ezért — amint jelentettük — a XI. kerületben az egészségügyi hatóságok javasolták a vbnek: alakíttassanak át több vendéglőt, a Kis Borostyánt pedig zárassák be. A vb nagy vita után nem döntött. Úgy határoztak: az illetékes elnökhelyettes tárgyal a vendéglátó vállalattal, hogy van-e mód az átalakításra, vagy később mégis bezárják-e. Miért nem döntött a vb? Talán valótlan az egészségügyi osztály jelentése? Nem. A látott és megállapított tények tények maradnak. De a Kis Borostyán részt vállal a közétkeztetésben — mondják a tanácsban —, s amíg fel nem épül az új vendéglő, keresik a lehetőségeket, hogy megfelelő beruházás és állandó ellenőrzés árán meghosszabbítsák a Kis Borostyán életét. Különben is, ha egy vendéglőt a bezárás fenyeget, akkor azonnal akad pénze a vállalatnak... HÉTBŐL EGY Másutt is eldöntetlen: a tanács melyik ujját harapja meg? Zárják be az elavult vendéglőt ott, ahol úgyis kevés van? Vagy pedig tűrjék, ami nehezen tűrhető? Olykor úgy vélik, az egészségügyi osztály igénye túlzott. Az egyik peremkerületben viszont a kereskedelmi osztály állapította meg a következőket hét vendéglőről: 1. vendéglő: a konyha elavult, az egészségügyi utasításokat nem tartják meg. 2. vendéglő: az árut a konyhán át viszik a raktárba, s ez helytelen. 3. vendéglő: a konyha zsúfolt, egészségtelen, a ház egyik lakója csak a vendéglő konyháján át mehet saját lakásába (!). 4. vendéglő: a konyha kicsi, elavult. 5. vendéglő: a konyha kicsi, elavult. 6. vendéglő: a konyha zsúfolt, elavult. 7. vendéglő: a belső helyzet elfogadható. Vagyis hét vendéglő közül itt csak egy konyha „elfogadható”. VENDÉG ÉS VÁLLALAT Az említett peremkerületben az egyik megoldás, hogy a tanács tárgyal más vállalatokkal, szövetkezetekkel és gazdaságokkal is, hogy építsenek több új vendéglőt. De a jelenlegi gazdavállalatnak is nagyobb gondot kell fordítania a helyzet megváltoztatására. A vállalatoknak minden kerületben érdekük, hogy a meglevő vendéglőkben minél nagyobb legyen a bevétel. S az is érthető, hogy a régi épületekre egyik 250 CSUKLÓS AUTÓBUSZ A MÁVAUT Andor utcai telepén ma délelőtt Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes átadta a 250 csuklós autóbuszt Müller Sándor győri AKÖV-igazgatónak. A vidéki városokban és az elővárosokban közlekedő csuklós távolsági buszokat az AKÖV tröszt meglevő autóbuszokból építi át. A 250 csuklós busz 407 rendes autóbusz forgalmát bonyolítja le. A zsúfoltságot enyhítő, több férőhelyes kocsik csúcsforgalom esetén 100 utast szállíthatnak. A NYÁR FÉLIDEJE Hullámzó Balaton flm a Viharban a sekély víz is életveszélyes Szomorú statisztika: eddig 18 vízhalál A nyári idény közepén vagyunk. Ezt, sajnos, nemcsak a naptár jelzi, hanem azok a rendőri jelentések is, amelyek majd mindennap hírt adnak egy vagy több vízitragédiáról. A folyóvizek, strandok, halastavak, bányagödrök, vízgyűjtő medencék megannyi kínálkozó lehetőség az üdítő fürdőzésre, egyszersmind a legkisebb gondatlanság esetén emberéleteket követelő veszélyforrás. A szakemberek elemzése szerint idén a vízibalesetek túlnyomó többségét a felelőtlenség, a gondatlanság, az oktalan hősködés, a tilalmi szabályok tudatos megsértése okozta. Ez a tapasztalat vonatkozik a hazai nyár legkedveltebb és leglátogatottabb fürdőhelyére, a Balatonra is. 1968 első félévében 18 ember fulladt a Balatonba, háromszor annyi, mint 1967 azonos időszakában — mondja Kurdi János őrnagy, a Siófoki Révkapitányság vezetője. — Az áldozatok közül tizenhárom férfi volt. Három külföldi — csehszlovák állampolgár vesztette életét fürdőzés közben. Még egy jellemző számadat: a vízbefúltak csaknem fele 20—30 év közötti fiatal volt. — Melyek a leggyakoribb és legveszélyesebb balatoni szabálysértések? — Eddig hat ember azért veszett a vízbe, mert csónakban vagy gumimatracon napozott, majd felhevült testtel ugrott a hullámok közé: valamennyiükkel szívbénulás végzett.. Számtalanszor elhangzott már a rádióban, olvashatták a sajtóban az orvosi figyelmeztetést: felhevült testtel nem szabad vízbe menni, előtte mindig jól le kell mosdani, mert az ilyen hirtelen hőmérséklet-változást a legegészségesebb szervezet sem viseli el. Változatlanul komoly veszély a gumipárna és matrac helytelen használata. Gyakran idéz elő balesetet, hogy a gumimatrac birtokában biztonságban érzi magát az úszni nem tudó is, s csak akkor vesz rajta erőt a rémület, amikor a víz közepén találja magát. Ilyenkor az ijedt, kapkodó mozdulatok — ha nincs a közelben segítség — könnyen tragikusan végződhetnek. A másik gyakori matracbaleset: a tulajdonos mélyen beúszik sodródó matraca után, de már nincs elegendő ereje visszatérni a partra. Az is általános tapasztalat, hogy a folyók mellett felnőtt, jó úszók oktalanul lebecsülik a Balatont. Nem gondolnak arra, hogy — ellentétben a folyóval —, itt minden méterért meg kell dolgozni, nem segít a víz sodrása. Alá befelé úszik a Balatonban, soha ne feledkezzék meg arról, hogy a visszatéréshez megsokszorozott erőre lesz szüksége! Nem véletlen, hogy az eddig kimentett hatvan fürdőző zöme ilyen kifáradt, s már csak a vizet csapkodó „beúszó” volt. A július 11-i emlékezetes, nagy balatoni vihar azt mutatta, hogy sokan nem veszik komolyan a viharjelzéseket. Ezen a napon már a reggeli órákban fellőtték a sárga, majd a délelőtt folyamán és délután ismételten a piros rakétákat. (A rádió — adását megszakítva — figyelmeztette a balatoni fürdőzőket, hogy „szokatlan erősségű vihar közeleg.”) Ennek ellenére a part mentén több százan fürödtek a tajtékzó hullámokban. Az eredmény: a vihar okozta nagy erejű hullámverés következtében — az 1—1,20 méteres vízben! — négy ember életét vesztette. A rendőrség mentőhajói negyvenkilenc kétségbeesetten küzdő, kimerült embert mentettek ki a felborult csónakokból, imbolygó gumimatracokról ... (A vihar utóhatása — legalább is néhány napig — még tartott: lent jártunkkor ugyancsak erős szélroham söpört végig a tavon. Délután fél 2-kor a rendőrségi motorosok mindenkit kiparancsoltak a vízből, s amikor a Moszkva mentőhajóval kifutottunk a tajtékzó hullámokra, a tó üres volt. Hatott tehát a szomorú tapasztalat: négy ember tragikus vízhalála.) A révkapitányság munkatársai tőlük telhetően mindent megtesznek, hogy elejét vegyék a további szerencsétlenségeknek. A nagy üdülőkben előadások tucatjait tartják, s a nap minden órájában kék-fehér csónakok járják a vizet. A Balatonon azonban évente sok millióan üdülnek, minden fürdőző mellett nem állhat rendőr. Ezért csak az üdülők fegyelmezettsége, óvatossága, szabálytisztelete előzheti meg a második balatoni félidőben az újabb tragédiákat. Balogh László Ellenőrző körúton a siófoki révkapitányság mentőhajója. MEGJEGYEZZÜK Kevés is, titkos is Mostanában gyakran hallani: a vállalatoknál megcsappant az újítók vállalkozó kedve, s ezt többnyire az új rendelet rovására írják. Tényekkel nehéz vitatkozni: valóban kevesebb újítás született az elmúlt fél esztendőben, mint korábban. Tény az is — ezt a Pamutnyomóipari Vállalatnál hallottuk —, hogy a benyújtott újítások nagy részét el lehet fogadni, a kevesebből arányosan többet lehet hasznosítani, mint korábban. Ez is jelez valamit. Méghozzá azt, hogy az újítások valóságos igényeket elégítenek ki, használható ötletekből születnek. S ha a mennyiség csökkenése ilyen minőségi változást vont maga után, már nem lehet egyértelműen elmarasztalni az új rendeletet. Vannak azonban valóságos, a vállalatokat érzékenyen érintő problémák is. Ilyen a tapasztalatcsere-mozgalom megtorpanása. Új jelenség, hogy egy-egy nagyvállalaton belül még csak átadják az újításokat, de egy másik vállalattal már nem szívesen ismertetik a technológiai módszereket. Ez talán a reform első fél esztendejében kibontakozó versenyszellemmel némiképp magyarázható, de semmiesetre sem egészséges folyamat. Mostanában, ha egy szakember elmegy a rokonvállalathoz érdeklődni, szívesen állnak rendelkezésére az irodában. Beszélgetni mindenről lehet, megmutatni azonban már kevesebbet akarnak a konkurrensnek. A tapasztalatcserére és propagandára fordítható hat ezreléket alig, vagy egyáltalán nem használták fel a vállalatok még részarányosan sem. Úgy tűnik, a vállalati érdekek jogtalanul a népgazdasági érdekek elé furakszanak ezen a területen. Ez semmiesetre sem megnyugtató. D. K. VIT-koktél’68 Július 27—28-án rendezik a II. szegedi ifjúsági napokat. Az ünnepélyes megnyitóra 11 különvonattal és 16 autóbusszal ötezer fiatal érkezik a Tisza-parti városba. A rendezők gazdag programmal készülnek. A megnyitó után lesz az ifjúsági karnevál, este pedig ötezer fiatal tekinti meg a Bánk bán előadását. Másnap három alkalommal kerül színpadra a VIT-koktél ’68 esztrád műsor. A nemzetközi jellegű műsorban fellép többek között a Liversing együttes, Gabriel de Sousa kongói és José Arsamendia paraguayi énekesek. A város nagy szeretettel várja a fiatalokat: ez alkalommal a Csongrád megyei Élelmezési Vállalat 12 egysége, az egyetemi menza és a Hungária harmadosztályú áron szolgál ki, a részvételi jeggyel pedig díjmentesen utazhatnak a vendégek. Krém, ráncok ellen Abban a pillanatban, ahogy belépett a lakásába, máris kopogtattak az ajtaján. Szalontai néni volt, a hetvenöt éves szomszédasszony. Nyilvánvalóan leste a hazatérését, hogy ilyen gyorsan rajtaütött. Az öregasszony zavart mosollyal topogta körül, mondott néhány szót a hirtelen változó időjárásról, aztán rátért a lényegre: — Mondja, Marika, kedves, hallott valamit? Marika, a jóhúsú, barna fiatalasszony, kerekre tágította nagy szemét: — Mit kellett volna hallanom? Szalontai néni még nagyobb zavarba jött. Tegnap, amikor Marika hazajött a hivatalból, behívta magukhoz egy kis kóstolóra. Tyúkhúslevest főzött, tudta, hogy a fiatalasszony azt imádja legjobban minden étel közül. Ízlett is, csak kissé sósra sikerült a leves, s Marika tréfásan megjegyezte: „Nono, Szalontai néni, de elsózta ezt a levest, csak nem tetszik szerelmesnek lenni?” A néni fia és menye csak nevetett rá. Hát ezért... erről... szóval, nem mondott senki semmit Marikának? Marika még mindig nem értette. Hiszen ez olyan mindennapi, ártatlan szólásmondás, csak nem haragszik érte Szalontai néni? Az öregasszony most már fülig pirult. Szóra nyitotta száját, de mielőtt beszélni kezdett, Marika hirtelen megértette: úgy látszik, akaratlanul is telibe találtam a dolgot. Alig fél éve, hogy meghalt Szalontai bácsi. Már évek óta alig tudta vonszolni magát, a vécére is úgy kellett kikísérnie a néninek, meg az utcára, a földszintes lakás elé, ahol jó időben délutánonként sütkéreztek a napon. Igen, nagyon rozoga volt már a papa, évek óta, isten nyugtassa, de hát... „Tudja, Marikám, édes, mégiscsak férfi volt!” Férfi, akivel öt évtizedet húzott le együtt Szalontai néni. Férfi, aki, ha emberi roncs is, élete párja, és most nincs, örökre nincs, soha többé nem lesz... Azóta Szalontai néni nemcsak a kis ferencvárosi mellékutcában üldögél, a ház előtt, a délutáni napon — délelőtt nem ér rá, délelőtt főznie kell a fiának, a menyének —, hanem elmegy a közeli térre is, ott sütkérezik a padon. Ott találkozott — a „fiúval”. Hetvenegy éves, fiatalabb nála, de hát az a néhány év már nem számít. Ezen az utcán szokott sétálni gyakran, s minthogy korábban látta Szalontai nénit kint üldögélni a papával, a téren mellé telepedett a padra, és mindjárt megkérdezte: „Mi van a bácsival?” így ismerkedtek meg. Azóta új értelmet, célt kapott Szalontai néni élete. Minden áldott nap kimegy a térre,ott üldögél órák hosszat a padon, az „új fiúval”. Aki vigasztalja... S most rukkolt csak ki azzal, amiért olyan kivárni is alig győző izgalommal Marikához bekopogtatott. — Édes Marikám, nem volna valami jó krémje? Azt hiszem, éra most elég jól nézek ki, kigömbölyödtem, fáradt se vagyok, csak hát az arcom... ezeket a ráncokat szeretném eltüntetni az arcomról! Gondolt ugyan arra, hogy bemegy egy drogériába, de attól félt, odaadják neki a legvacakabbat, vénasszonynak az is jó! Hiszen a tulajdon menye a minap, amikor látta, hogy vasalja a ruháját — összegyűrődött a padon —, azt mondta neki: Minek vasalja,mama, hiszen nem mosta ki!? Hogy ott gyűrött? Ugyan, ki nézi azt már magán? Ilyenek az emberek, tudja, Marika, ezért kérem én magát, ajánljon valami jó krémet, amely eltünteti a ráncokat... Szolnok ünnepel A Tanácsköztársaság kikiáltása 50. évfordulójának tiszteletére a jövő év tavaszán gazdag ünnepségsorozatot rendeznek Szolnokon. A város ifjúsága békemenetet indít a Tanácsköztársaság városi emlékhelyeire, megnyitják az ötven év előtt lezajlott proletárforradalom és az első munkáshatalom történetét bemutató kiállítást. 1