Esti Hírlap, 1969. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1969-02-15 / 39. szám
A holnapi műsor Televíziót nézni program , rádiót hallgatni viszont szükséglet. Hazánkban a felnőtt lakosság hatvan százaléka rendszeresen hallgat rádiót. Lassan-lassan erről a hatalmas táborról már nem is mint közönségről, hanem mint fogyasztóról beszélhetünk, hiszen műsorkezdéstől műsorzárásig folyamatosan veszik át az információkat, fogadják be mindazt a híradást, amit a rádió hullámhosszai továbbítanak a világ eseményeiről. Az idők folyamán nemcsak a rádiókészülékek változnak, hanem változik az életforma, változnak a hallgatók, megváltoznak a rádiózás szokásai is. Érthető, ha a Magyar Rádió időnként meg-megújuló műsorrenddel alkalmazkodik ezekhez a változásokhoz. Mint ismeretes, március 3-tól ismét új szakaszban, több adásidővel, nagyobb műsorválasztékkal, még gyorsabb hírszolgálattal. A már részleteiben is kidolgozott program sok új ötletet, az eddiginél is kikezdődik a Rádió munkájáral tekintőbb közönségszolgálatot ígér, miközben még rugalmasabban akar alkalmazkodni a hallgatók nemzedéki, földrajzi, időbeosztási és egyéb különbözőségéhez. Egyelőre nem tudhatjuk, majd a gyakorlatban, dől el, mi válik be az ötletekből, mi arat általános tetszést, s melyik műsoron fogunk bosszankodni. Egy azonban bizonyos. A Rádió nemcsak megtartani akarja eddigi közönségét, hanem minél több új hívet is akar szerezni. Sajnos, még mindig hétszázezer család él az országban, ahol még sem rádió-, sem televíziókészülék nincsen. Amikor örömmel üdvözöljük az új műsorrendet, elégedetten nyugtázzuk, hogy a forgalomba kerülő rádiókészülékek száma állandóan növekszik, s hogy az előfizetők száma az országban meghaladja a két és fél milliót — nem feledkezhetünk meg a fehér foltot jelentő hétszázezer családról. Ezeken a hasábokon már említettük, hadd ismételjük meg újra: több és kedvezményesebb áron kapható hordozható készüléket kellene vidékre juttatni. A hétszázezer család nyolcvan százaléka ugyanis falun él. S ha valakinek — akkor nekik igazán szükséglet a rádió. (nóti) Az Operaház igazgatósága közli: vasárnap délelőtt az Erkel Színházban az Általános iskolai bérlet B-sorozat, 3. előadásaként hirdetett Coppélia megbetegedések miatt elmarad. Helyette ugyanebben a bérletben a Hunyadi László kerül előadásra délelőtt 6 órakor. A Szent Tűzözön regéi Juhász Ferenc egy-egy újabb kötetének megjelenése mindig esemény a magyar irodalmi életben. A költő soron levő kötete rövidesen a boltokba kerül, a Szépirodalmi Kiadó gondozásában. Címe: A Szent Tűzözön regéi. A kötet középpontjában hatalmas méretű eposza, a Gyermekdalok áll, s mellette néhány, folyóiratokból már ismert műve, melyekben a költő az új tűzözön, az atomháború rémképével szembenézve szólaltatja meg a reményen túli remény hangját. NEMZETI SZÍNHÁZ VII., Hevesi Sándor tér Bemutató előadás február 21-én, este 7 órakor SZÁRAZ GYÖRGY: A vezérkari főnök Bessenyei Ferenc • Avar István - Őze Lajos - Gyulai Károly • Gelley Kornél • Agárdy Gábor • Fülöp Zsigmond • Tyll Attila • Csurka László • Suka Sándor • Tarsoly Elemér - Kun Tibor - Szél Richárd Rendezte: Major Tamás Akiért a harang szól BEMUTATÓ A THÁLIA SZÍNHÁZBAN A mindig újra kezdődő vitát a regények dramatizálásának lehetőségeiről és lehetetlenségéről talán már nem érdemes újraéleszteni. Az ilyen színpadi mű soha nem azonos a regénnyel — se nem több, se nem kevesebb, hanem más — a vitatéma csak az lehet: a színpadra alkalmazóknak volt-e elegendő becsületük a szándékban, és elég művészi erejük a megvalósításban. Róza Ostrowska és Jerzy Golinski átdolgozásának nemes szándékaihoz nem fér kétség. Hemingway figuráival vallani a színpadon az emberi önfeláldozás értelméről és az órákba zárt szerelmi öröklét lírai szépségéről. Most már csak az a kérdés, hogyan oldják meg mindezt a színpadon? Nem rosszul. Igaz, Hemingway ilyen szempontból hálás alapanyagot ad: központi hőse, ennek szerelme, konfliktusa a lezüllött csapat parancsnokával, mindenekelőtt a vállalt feladat halálban beteljesülő veszedelmével, önmagában jó drámai helyzetet teremt. S ha ehhez még hozzászámítjuk a történet eredetileg is nagyon körülhatárolt helyszíneit, szinte klasszikus zártságát, a kevés mellékfigura pontos és plasztikus rajzát, akkor még azt is el lehet mondani, hogy kevés olyan nagy regénye van a világirodalomnak, amely alkalmasabbnak mutatkozik színpadra állításra, mint ez. Ezekhez a nagy lehetőségekhez mérve a dramatizálást, némi ellenérzésünk támad a majdnem funkció nélküli narrátor iránt, Golz tábornok, Karkov újságíró és még inkább Massart figurájának színpadra állítása miatt. A hegyekben öszszezárt tíz emberre koncentrálva, hagyományosabb dramaturgiával élve, Hemingway nagyszerű dialógusait felhasználva — amiből nagyon sokat mentett meg Sötét István és Elbert János fordítása —, az epikusabb részek bátrabb elhagyásával talán még nagyobb hatású lett volna a színpadi mű. Így sem hatástalan. S az is vitathatatlan, hogy az elbeszélőelemek nagyon sokat segítenek a nézők informálásában. Az előadás pedig, sok-sok pontján — Gosztonyi János rendezésében —, s összefüggő egészében is, a Thália Színház jobb produkciói közé tartozik. Szerencsés a színpad lemeztelenítése, a ruhák naturálisabb, a színek jelzésszerű megoldása, példaadóan lüktető az előadás ritmusa, ahol a feszült, kiélezett drámai pillanatok, illetve a lírai jelenetek, vagy a hősök monológszerű önvallomásai olyan periódusokban váltják egymást — Hemingway mint alapanyag, ebben is igen színpadszerűt nyújt —, hogy végig feszültségben tartja a nézőt. S ami ettől elválaszthatatlan: az együttes játékában is emlékezetes megoldásokkal találkozunk. Például a Hemingway-maszkban játszó György Lászlótól, akitől évek óta — nyilván szereplehetőségek híján is — nem láttunk ennyire minden részletében kimunkált alakítást, amelyben az öregség bölcsességét és rokonszenves küzdelmét a félelem ellen, egyszerre ábrázolja, rendkívül finom mértéktartással. Polónyi Gyöngyi, különösen az első felvonás szerelmi kettősében, az érzelmek viharának, magas feszültségének, túlcsordulásának és önfegyelmének olyan skáláját játssza el hitelesen, amely érett színésznői eszköztárát mutatja. Kozák Andrásra maszkja miatt alig lehet ráismerni, de játékában is oly oldott, a kínálkozó harsányságokat gondosan elkerülve, annyi humor van benne, amit korábban alig tételeztünk fel róla. Kautzky József és Tándor Lajos partizánja, Valcz Péter főiskolás Karkov újságírója is az epizódok lehetőségeinek gazdag kihasználásáról tanúskodik. Nem lehet ilyen egyértelmű elismeréssel szólni a három másik szereplőről. Horváth Teri, annyi nagyszerű népi figura megformálója — talán a szerephez mért fiatalsága miatt is — kifejezetten erőlködik, hogy Pilart, ezt az öregedő, bölcs, kegyetlen, szerelemre vágyó spanyol aszszonyt hitelesen állítsa elénk. Buss Gyula Pablofigurája a színdarab legellentmondásosabb alakja, s ezért színészileg a leghálásabb feladat. Ezt azonban, különösen az első rész elején manírokkal, mármár a kabaré eszközeivel túljátssza, s a második rész nagy váltásait sem sikerül a nézővel érzelmileg elhitetnie. Nagy Attila játssza a főszerepet, Robert Jordant, az amerikait. Sok mindent kitűnően megold ebből a monumentális figurából. A főhős amerikai racionalizmusának bizonyos vonásait jól érzékelteti, s egészen kitűnő Polónyi Gyöngyivel a nagy párjelenetekben. Ettől az Akiért a harang szál gyönyörű szerelmi szála a színpadon is érzelemgazdagon jelenik meg. Két dolog azonban zavaró Nagy Attila alakításában. Igaz, hogy ez az amerikai tanár, Nagy Attila játéka azonban — s nyilván ez rendezői koncepció is — azt szuggerálja, hogy most egy bölcs, okos, tapasztalt fehér mély érzésekkel és nagy indulatokkal ezek közé a fura spanyolok közé keveredett. S ezzel függ össze a másik kifogás: ez a hős szavakban a színpadon is állandóan arról beszél, mennyire fáradt, hogy elege van mindenből, s csak forradalmár kötelességtudata tartja benne a lelket. Ezzel szemben Nagy Attila Jordánia nem egy fáradt, elcsigázott, már esztendeje harcoló katona, hanem külsőségeiben is, tartásában is mintha az előző napon „hadfelszerelkezett” volna egy amerikai turistaboltban, a legpraktikusabb partizánöltözékkel ellátva, friss érzelmi ruganyossággal. Ezen a figurán áll vagy bukik a darab. Nagy Attila külső-belső frisseségén még lehetne változtatni, s talán a siker — amely a bemutatón, tegnap este nagy volt — még nagyobb lehetne. Bernáth László Producerként Magyarországon TÍZ PERC MAXIMILIAN SCNELL-LEL bajuszomat. A következő alkalommal már sima arccal érkezem Budapestre. — Tehát viszontlátjuk? — Nem is olyan sokára. Tárgyalni jöttem fővárosukba, mint producer — első ízben próbálkozom ezzel a szereppel. Régi tervem megismerkedni Magyarországgal. Sokat hallottam önökről, többször el akartam már jönni, de munkám megakadályozott benne. Most, amikor filmet készítek Turgenyev Orosz gárda című novellájából, úgy gondoltam, hogy a motívumokat, amelyeket keresek, talán megtalálhatom Magyarországon. Úgy tervezem, hogy a Turgenyev-film forgatását májusban kezdenénk meg. Májustól júliusig így az önök vendége leszek. — Ön is játszik a filmben? — Valószínűleg. De a főszerepet nem én alakítom. Azt, hogy ki fogja játszani, ma még nem tudom megmondani. Nemzetközi produkció lesz. Most egy néptelen környéken fekvő vidéki kúriát keresünk a magyarországi nemzetközi stúdió munkatársaival, ahol a filmet forgatjuk majd. Szerdán este mutatta be a televízió a Veszély című amerikai filmet, a főszerepben Maximilian Schell-lel. Ugyanezen az estén egy magas, oldalszakállas, bajuszos férfi érkezett a Royal Szállóba. A vendég a világhírű Oscar-díjas német színész, Maximilian Schell volt. SIMON BOLIVAR — Bár minden igazi, mégiscsak maszk — mondja nevetve. — Új filmet forgatok, címszerepet játszom az olasz—spanyol venezuelai koprodukcióban készülő Simon Bolivárban. Talán az ítélet Nürnbergben óta nem szereztem így szerepet. Szinte sajnálom, hogy már csak néhány felvétel van hátra. Egyébként a forgatás után levágatom szakállamat és Feleky Kamill mv. A Madách Színház soron következő bemutatója Lengyel Menyhért Waterloo-i csatája. A főszerep eljátszására a színház Feleky Kamillt kérte fel. Mellette Psota Irén, Márkus László és Greguss Zoltán jutott fontos feladathoz. A darabot Lengyel György rendezi. A színház meghívta a Rómában élő szerzőt a budapesti előadásra. A Magyar Állami Operaház holnap este mutatja be felújításban Wagner A Rajna kincse című zenedrámáját, Békés András rendezésében. Képünkön Laczó Ildikó és Kasza Katalin. (MTI fotó : Keleti Éva felv.) ÍRÓ-OLVASÓ találkozók a Rózsavölgyi Zeneműboltban A Rózsavölgyi Zeneműbolt rendszeresen tart íróolvasó találkozókat. Március 3-án délután Székely Júlia várja olvasóit: a „Bartók tanár úr”, „Elindultam szép hazámból”, „Vándorévek”, „Halhatatlan kedves” című művei — a két utóbbi több kiadásban is — sikerrel fogytak el. Két új műve a „Schubertiáda” és „Chopin Párizsban”. Április 14-én, ugyancsak délután, Abody Béla dedikálja „Az opera fellegvára” című könyvét és válaszol kérdésekre. Májusban Gábor Miklós „Tollal” című könyve mellett találkozik nézőivel. Bónis Ferenc, a Magyar Zenetörténeti Tanulmányok szerkesztője a sorozat új kötetét dedikálja. „A táncművészet története” című könyv megjelenésekor a tánc kedvelői találkoznak a szerzővel, Vályi Rózsa művészettörténésszel, az Állami Balettintézet tanárával. 1969 utolsó negyedében Ernster Dezsőről jelenik meg könyv hanglemezmelléklettel, a „Nagy Magyar Előadóművészek” sorozatban. Ebből az alkalomból Ernster Dezső találkozik közönségével. MARIA SCHELL IS Elmondta még, hogy a magyarországi forgatás után Münchenben színpadi szerep várja, mégpedig az egyik legcsodálatosabb, a Hamlet. Ezt követően a New York-i Broadway-n egy angol színmű főszerepében lép fel. — Szabad idejében mivel foglalkozik legszívesebben? — Nős vagyok, van egy hétéves fiam és egy kétéves kislányom. Legszívesebben velük vagyok. Hobbym is akad, mégpedig eléggé költséges. Híres zeneművészek kézírásos leveleit gyűjtöm. Birtokomban van például Beethoven, Schubert, Schumann egy-egy levele. Imádom a labdarúgást is. Már megbeszéltem Franz Antel rendezővel, aki szintén Budapesten dolgozik, hogy szervezünk labdarúgó-mérkőzéseket. Ez jó szórakozás lesz a nézőknek is. Filmem forgatására különben eljön majd nővérem, Maria Schell. Hagyomány, hogy mindig meglátogatjuk egymást, bárhol dolgozunk is. A viszontlátásra tehát májusban, Budapesten. Sebes Erzsébet