Esti Hírlap, 1971. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-03 / 1. szám
Öreg kiskunal nagiközi otthona Program készült az öregek szociális helyzetének javítására Bács-Kiskun megyében, ahol az országosnál gyorsabban növekszik a 60 évesnél idősebbek, köztük a társadalmi segítségre szorulók száma. A megyében a negyedik ötéves tervben a különböző segélyek havi összegének emelésén és a szociális otthoni helyek bővítésén túl, új típusú szociális intézményeket is építenek. 1975-ig 26-ról 48-ra növelik az öregek napközi otthonainak számát, s ezekben 1200 személynek biztosítanak ellátást. (MTI) leli primőr: pecsenyekacsa Sikeresen zárult a nagy ünnepi pulyka- és libaszezon a Baromfiipari Országos Vállalat törökszentmiklósi gyárában. Félmillió pulykát dolgoztak fel, amiből a hazai szükségleten túl bőségesen jutott külföldre is. A karácsonyi asztalon nyolc ország, köztük a Szovjetunió, az NSZK, Svájc, Olaszország háziasszonyai tálalták fel a törökszentmiklósi csemegét. Januárban újdonsággal is jelentkeznek: első ízben adnak piacra téli primőr pecsenyekacsát. (MTI) Az óév gondja • az új év feladata Kevesebbet túlóráznak Csepelen Megvizsgálták, miért sok a túlmunka Fontos intézkedések A Csepel Vas- és Fémművekben megvizsgálták, hogyan alakult a túlórázás a csökkentett munkaidő bevezetése óta. Megállapították, hogy jelentősen emelkedett a túlórák száma az ország legnagyobb gyárában: 1970-ben majdnem kétszer annyi túlmunkát végeztek a csepeli munkások, mint például 1966- ban, amikor még 48 órás volt a munkahét. A vizsgálat adatai szerint a kohászati üzemekben és az úgynevezett rezsiterületeken — anyagmozgatás, karbantartás, takarítás — túlóráztak a legtöbbet. Figyelemre méltó, hogy az egészségre ártalmas munkahelyeken dolgozók 1970-ben hétszer annyit túlóráztak, mint négy éve. Mi ennek az oka? A gyár vezetői arra a következtetésére jutottak, hogy elsősorban a múlt években kedvezőtlenül alakult budapesti munkaerőhelyzet befolyásolta a sok túlóra felhasználását. A jelenleg 36 ezer embert foglalkoztató csepeli gyáróriásban öt év alatt 2500-zal csökkent a létszám , a kilépők többsége a nehéz fizikai munkát kívánó kohászati üzemekből és az egészségre ártalmas munkahelyekről távozott. A kilépett dolgozók pótlására sok mindent megpróbáltak. A vizsgálat során kiderült például, hogy néhány üzemben a legális mellett „fekete” túlórákkal is igyekeztek ellensúlyozni a munkáshiány okozta gondokat. Ezért szigorúan felelősségre vonták az üzemi vezetőket. A fekete túlórákat nem a rendes munkabérrel, hanem egyéb juttatásokkal — például célprémiummal honorálták és rendszerint nem jelentették felettes szervüknek, pedig kötelező lett volna. Ezenkívül különféle — normális körülmények között nem alkalmazott — bérezési formákat is igénybe vettek. Mivel egyelőre nem várható a jelenlegi munkaerőhiány enyhülése, a csepeli gyár vezetői úgy döntöttek: korlátozzák a túlórafelhasználást. A nehéz munkák megkönnyítésére kisgépeket szereznek be, javítják a munkakörülményeket, egyszerűsítik a munkafolyamatokat. Emelik a szakmunkásképzés színvonalát és többet költenek ösztöndíjakra. Ezektől az intézkedésektől azt remélik, hogy vonzóbbá teszik majd a munkahelyeket, s a túlóráknál jobban, hatékonyabban pótolják a hiányzó embereket. A túlmunkát látó ú határozatban megjelölték azokat az okokat is, amelyek esetén, elrendelhető a túlórázás. Ilyenek — egyebek között — az elemi károk és a balesetek megelőzése, elhárítása, a leltározás, a fontos beruházások gyors befejezése. A Csepel Vas- és Fémmű vállalatai közül elsőként a munkásait legtöbbet túlóráztató Acélmű készített tervet, hogy milyen szervezési és műszaki intézkedéssel szándékozik csökkenteni a túlórákat. A KONGRESSZUSI VERSENYBEN Rekordot javítottak a szénbányászok A kongresszusi munkaversenyben kiemelkedő sikereket értek el a Komárom megyei üzemek, és így jelentős többlettermeléssel zárták az 1970-es esztendőt. A vállalásokat mindenütt teljesítették vagy túlteljesítették. A megye bányászai jelentősen hozzájárultak a szénellátási gondok enyhítéséhez. A tatabányaiak 145 000 tonna, az oroszlányiak 60 000 tonna terven felüli szenet küldtek felszínre, és jelentős többlettermelést értek el a dorogi bányák-ban is. Az eredmények értékét növeli, hogy mindhá-rom szénmedencében számottevően növelték a ter- emelékenységet, kedvezően alakult a szén minősége és fűtőértéke is. Az almásfüzítői timföldgyár dolgozói — akiknek jelentős szerepük van a magyar—szovjet timföld- és alumíniumipari egyezmény végrehajtásában, a vállalt 3000 tonnás túlteljesítés helyett mintegy 3500 tonnát adtak terven felül. (MTI) BEZZEG... Ifi az én apukám — diccsekedett Mármárnóí nőné Revans Bélánénak, s ahogy összefutottak bevásárlás közben — rengeteg rossz szokását hagyta el, mióta velem él. Revansné, aki rosszabbul járt férfileg, irigyen kérff dezte. — De dohányozni csak 's dohányzik? ! Mármárné undorral is megrázva fejét továbbléftett, s csak azután válaszolt. — Szó sincs róla. Pedig , amikor elvett, napi száz Munkást szívott el, tíz Csongort, ráadásul pipászott. Az első felesége székig tatta rá a bagóra, aki nikotinmérgezésben halt meg. Most látni se bírja. Ha én nagynéha rágyújtok, csak úgy tudja elviselni, ha gázmaszkot vesz fel. Revansné jószerint még ki sem hüledezhette magát, társa tovább ecsetelte a férje újsütetű erényeit. — S azelőtt minden meccsen ott volt, vasárnaponként néha három-négyen is. Ma, ha sportot közvetít a tv, elzárja, vagy ha én nézni akarom, hátat fordít, amíg a közvetítés tart, inkább a fal mintáiban gyönyörködik. A másik asszony elképedve sóhajtotta. — Csodálatos. Az enyém néha vasárnaponként nyakába veszi a várost, s amíg valahol talál egy meccset, nem jön haza. Mármárné felajzva nevetett. — Még arról a gyerekes rossz szokásáról is lebeszéltem, hogy a körmét rágja. Revansné révetegen lehelte. — Jó lehet magának. Az én uram nem ilyen illedelmes. Még arról se tudom leszoktatni, hogy evés közben olvasson. Mármárné rosszallóan csóválta a fejét. — Pedig annál mi sem könnyebb. Ha a férjem a tányér mellé tette az újságot, elvettem a tányért, vagy kendőt kötöttem a szemére, olvasson úgy, ha tud. Mármánné megtorpanása nélkül dicsekedett. ff — S hogy volt a sakkal ff. is. Jártak ide a süket baff rátái, néha fél éjszakát. gondolkoztak egy lépésen. ff Tíz sakk-készletet kellett ff eltüzelnem, míg megjuhá- £ szodott. Ma már idegsok- £ kot kap, ha sakkról beszélnek előtte, pedig valami ff kor nagymesternek ké- ff szült. ff Még folytatta volna a Mármárné a szinte hike- ff teflen szériát, amikor az ff útbaeső kocsmából hatal ff más ívben repült eléjük ff egy illető. A felkelés nem f igen volt szándékában, de ff így hosszában elterülve is ff barátságosan integetettf Mármánnénak, majd monff dani is akart valamit, de ff aztán többszöri nekiru-gaszkodás után felhagyott , a hiábavaló kísérlettel. A lendületében megtört ff asszony kissé elpirult, az- ff tán lakonikusan mondta ff Revansnénak. — Jaj, már megint csa 'f f esi lett 03 én apukám. Igaz f, tán nem értem, hogy anti- alkoholista létére hogy tudódott pont mellettem rá- if szokni az ivásra. Nagy S. József ! A hír az új esztendő első napján érkezett: meghalt Nógrádi Sándor, a párt, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló harcosa. Beteg volt, 77 esztendős volt. Akik látták a róla, a vele készült filmet a televízióiban, érezték, éreztük mindannyian, hogy egy nagy ember mutatja meg önmagát. Azt is láttuk, hogy nehezére esik a szó, hogy fáradtak a mozdulatok. Ugyanakkor nem lehet elfelejteni, ahogyan az életéről szólt, ahogyan meghallgatta felesége kedves lemezét, s ahogyan arról beszélt, milyen nagyra tartja a mai fiatalokat. Nehéz, de nagyszerű ifjúsága volt. Egyik alapítója a KMP-nek. A Tanácsköztársaság bukása után el kellett hagynia az országot, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség titkáraként folytatta a munkát, majd Románia, Franciaország, Szovjetunió volt életének következő állomása. Azután a Kommunista Ifjúsági Internacionálé, később Kommunista Internacionálé következett. Európa munkásmozgalmának egyik vezető egyénisége, a magyar partizánmozgalom legendás alakja lett. A felszabadulás után Nógrádi Sándor fáradhatatlanul tevékenykedett az újjáépítésben, az új néphadsereg megteremtésében, képviselte hazánkat külföldön, s később, nyugalomba vonulásáig választóit a parlamentben. Nagyszerű életút ért véget. Halála pótolhatatlan veszteség. MAGYAR MÉRNÖK MEGBÍZATÁSA Út a sósivatagban ♦ Megfékezték a gyilkos homokot Az iszlám titkát kutató Germanus professzor után egy magyar mérnök is megjárta a mohamedán világ szentföldjét, Szaúd- Arábiát. Dr. Demján Jenő, a Mélyépítési Tervező Vállalat mérnöke azért utazott oda, hogy az ENSZ technikaisegélyszervezetének szakértőjeként részt vegyen az ötezer kilométeres autóúthálózat építésében. A Perzsa-öböl mentén fekvő, híres olajvidék központját, Dhahrant kötötték össze a kétezer kilométerre fekvő Dzsiddával, töltött dr. Damján Jenő a sivatagban. A 400 nap: forró napözön, ütvén fokos nyári hőzuhatag. Háromszor látott felhőt. Ha nem csinál semmit, akkor is többet „dolgozott” a szíve, mint idehaza. A rettenetes meleg alaposan megviselte szervezetét. * CSAK VÍZÉT... A bitumenbe — hogy később ne legyen mállékony, speciális segédanyagot kevertek és patikusi szigorral mérték a kőszemcséket, valamint a bitumen legkedvezőbb arányát. Mindig csak éppen annyi bitument kevertek a kőporhoz, amennyi a szemek összeragasztásához kellett. Kuwaittól Dhahranig, a kétezer kilométeres útszakaszt — ezt a munkát dr. Demján Jenő közvetlen irányításával végezték — a végtelen sómezőn át építették. Megfigyelte: a sivatag aszkézisre kényszeríti az embert. Ha valaki ott hosszú útra indul — csak vizet visz magával. Élőimet egy dekát sem. Érdekes tünet: a sivatagban órákig egyedül utazó ember az állandóan keresztbe futó homok látványától bizonyos idő után szédülni kezd. Úgy érzi, mintha kimenne alóla a talaj. Könyörtelen igazság: ha elromlik a kocsija, maradjon benne, várjon sorsára, mert a sivatagban gyalogolni nem lehet, csak eltévedni. Ez pedig a halál. AUTÓJAVÍTÁS DATOLYÁVAL Egyszer ő is elakadt a kocsijával a homokrengetegben. Kilyukadt az autó vízhűtője. Órák múlva arra jött egy arab. Látva a bajt, datolyát húzott elő tarisznyájából, levét a hűtőre csorgatta, húsát a kilyukadt lemezre tapasztotta. Az átforrósodott lemezre ráragadt a datolya, eltömte a lyukat — a magyar mérnök folytathatta útját. Dr. Demján Jenő Magyarországról ment Szaúd- Arábiába, a jelenből a múltba, a szocializmusból a feudalizmusba. Riyadh főterén alkalma volt látni a Korán betűi szerint kövezésre ítélt asszonyt, akit azért küldtek a kínhalálba, mert elhagyta öreg férjét... (Békés) Megindult a forgalom az elkészült úton SEGÍTETTEK _ A SZÉLNEK A magyar mérnöknek mindebben az volt a dolga, hogy a sivatagbeli ötezer kilométeres úthoz megvizsgáljon minden tonna követ, aszfaltot. A sivatag mélyére nézett, a futóhomokban fix pontokat, szilárd helyeket, az útépítéshez kőbányákat keresett, talált. Közben Rivadában — magyarul: Titkoskert — megszervezte, berendezte, működésbe hozta a központi anyagvizsgáló laboratóriumot. Az általa betanított személyzet vezeti ma az intézetet. Milyen a sivatagi útépítés? — A legfontosabb: nem szabad olyan utat építeni, amelyhez víz kell. Mindent víz nélkül kell megoldani. S ahány munkahely, annyiféle bányát kell az építés közelében nyitni, mert az anyagot nem lehet szállítani. És a szél! Állandóan „átrendezi” a terepet. Úgy védekeztünk örökös támadása ellen, hogy elébe mentünk, átsegítettük a futtóhomokot az úton. Az egyik oldalról a másikra hordtuk, oda vittük, ahová igyekezett. Egy-egy ilyen széljártavölgyben évente 700 ezer köbméter homokot mozgattunk meg. ► Négyszáz nap: ennyit