Esti Hírlap, 1971. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1971-02-23 / 45. szám
Baloldali egységlisták a francia választásokon MA:FKP-NAGYGYŰLÉS A SPORTPALOTÁBAN Párizs, február 23. Párizsban megvalósult a baloldal választási egysége, a legjelentősebb baloldali pártok fővárosi szervezetei, közös megállapodással, tegnap este nyújtották be egységlistáikat a Párizs tizennégy választókerületében március közepén tartandó községtanácsi választásokra. A főváros környékén, Seine-Saint-Denis megyében a Francia Kommunista Párt és a Szocialista Párt megyei szervezetei ugyancsak megállapodtak abban, hogy jelöltjeik közös listán indulnak a választásokon. A kommunista párt ma este a párizsi Sport palotában tartandó nagygyűlésen nyitja meg a választási csatát. Alain Savary, a Szocialista Párt főtitkára hangsúlyozta, hogy a baloldal kedvező helyzetben van, a községtanácsi választásokon most jóval több baloldali egységlista indul, mint legutóbb, 1965-ben. „Fő törekvésünk az — hangoztatta Savary —, hogy meghiúsítsuk az UDR offenzíváját.” A Szocialista Párt főtitkára hangsúlyozta, hogy Tomasini UDR főtitkárnak legutóbbi kijelentései „leleplezték az UDR igazi arcát.” (Mint ismeretes, Tomasini, nyilatkozataiban a rendőrséget magasztalta, gyávának minősítette a bírói kart és még Chaban- Delmas miniszterelnököt is bírálta.) Az Express e heti címoldalán „A jobboldal támadásba lendül” címmel közli Tomasini fényképét és kommentárjában rámutat arra, hogy a korzikai születésű politikus, aki nemrég került az UDR főtitkári tisztébe, határozottan a jobboldal, sőt a szélsőjobboldal irányába akarja fordítani a kormánykoalíció legnagyobb pártjának kormányrúdját. Tomasini brutális őszinteséggel megfogalmazott kijelentései zavart okoztak az UDR vezető köreiben is. Pompidou elnök most amiatt aggódik, hogy meglazul majd a különböző csoportosulásokból álló kormánypárt egysége és hogy Tomasini dühös kirohanásai csak újabb lökést adnak a baloldali egység fokozatos kialakulásának. Dobsa János „NE HAJOLJATOK LE!» Rövid szoknya — rövid börtön Egy római bíró „csábítás” vádjával öt napi börtönbüntetésre ítélt több római lányt, mert olyan rövid szoknyát hordtak, hogy kilátszott alóla a fehérneműjük. Valamennyi esetben rendőrök tanúskodtak arról, a lányok nadrágocskája olyannyira kilátszott, „aligszoknyájuk” alól, hogy a tanúk még azt is el tudták mondani, milyen volt a színük és a szabásuk. Az ítéletet egy 12 évvel ezelőtt érvénybe léptetett törvény alapján hozták, ami eredetileg a prostitúció ellen irányult. Az egyik vádlott ügyvédje azt követelte a bírótól: ahelyett, hogy rövid szoknyát viselő, becsületes lányokat tartóztatnak le, inkább próbáljanak meg leszámolni a botrányos call-girlhálózatokkal. A Momento Sera című olasz napilap az ügygyel kapcsolatban első oldalán azt tanácsolja a lányoknak: „Ne hajoljatok fel”. Szovjet elektromos autó Jereván, február 23. Az „Erpi—L” jelzésű szovjet elektromos autó kaukázusi 70 kilométeres kísérleti útja során óránként 50 kilométeres sebességet ért el. Az autó 18 szabvány típusú akkumulátorból álló erőforrással rendelkezik. • A TÖRTÉNELEMBEN ELŐSZÖR utazik a japán császár Hirohito japán császár és Nagako császárné ez év őszén látogatást tesz hét európai országban — közölte ma a japán külügyminisztérium. Hivatalosan mennek Angliába, Nyugat- Németországba és Belgiumba, Dániát és Hollandiát pedig nemhivatalosan keresik fel. Magánjellegű látogatást tesznek Párizsban és Genfben. A császári pár szeptember 27-én indul el Tokióból, és európai körútját október 14-én fejezi be. Hirohito az első japán császár, aki külföldre utazik. REPÜLŐGÉPRABLÁS ÜGYBEN Kubai-kanadai tárgyalások Véget ért a Kuba és Kanada között folytatott tárgyalások első fordulója, amelynek célja, hogy kétoldalú megegyezés jöjjön létre a két ország között a repülőgéprablások ügyében. A tárgyalásokat hamarosan folytatják Ottawában. Popielnóban, a Lengyel Tudományos Akadémia Kísérleti Állattenyésztési és Genetikai Központjában 1958 óta kísérleteznek az európai hód zárt farmon való tenyésztésével. Ma már a mazuriai Wiartel község állami gazdaságában felállították az értékes prémesek első tenyészfarmját, ahol egy újabb kísérlet is eredménnyel járt. Egy-egy hódfiút ugyanis két hadlánnyal szoktattak „közös háztartásra”. AZ IDŐ SODRÁBAN □ Dél-Amerika, a zöld kontinens egyharmada pirosas színt mutat, ám könnyelműségnek minősülne egy olyan vélemény, miszerint egyértelműen vörös is. A színskála meglehetősen gazdag: megtalálható a gerillarubinvöröstől a mérsékelt bíborpiroson át egészen a halvány rózsaszín árnyalatokig, csaknem valamennyi fázis. S valóban nem fölösleges az a félelem észak felől, hogy miként tisztításkor a színes holmi, e tenyérnyi elütő szín átterjedhet, „megfoghatja” a többi országot is. A feltételezés nem nélkülözi az okokat. A délamerikai kontinens igen fogékony az áramlatokra, indulatosan reagál a különböző előjelű mozgalmakra. A múlt évtizedben 21 államcsíny, 60 kormányváltozás, 18 határviszály, egyegy háború, 9 amerikai katonai beavatkozás és inváziós kísérlet tette zaklatottá az életet Latin- America 24 országában. A kubai forradalom, ír majd a három éve elkezdődött progresszív hullám — olykor nacionalista, haladó nemzeti érzéseikre apelláló vagy éppenséggel marxista nézetekre támaszkodó, mint Chilében — olyan erjedést váltott ki, mint a 60- as évek főként reakciós megmozdulásai. Még az év elejéről való KÖZELEDÉS ITALIA ÉS AZ USA KÖZÖTT? Colombo és Moro ma tér haza Róma, február 23. Gino Pallotta telefonjelentése: Ma délután, valamivel 2 óra után érkezik vissza Rómába hivatalos amerikai útjáról Colombo olasz miniszterelnök és Moro külügyminiszter. Látogatásuk idején igen sok cikk, tudósítás és kommentár foglalkozott Nixonnal és Rogersszel folytatott eszmecseréikről. A szocialista és a kommunista lapok egytől egyig kifogásolták, hogy a jövőben várhatóan közelebb kerül egymáshoz az amerikai és az olasz álláspont sok nemzetközi kérdésben, elsősorban a NATO és a kelet-nyugati kapcsolatok megítélésében. Az olasz kormányfő nyomban hazaérkezése után viták és összecsapások forró atmoszférájába kerül. A jobboldali erők — elsősorban az MSI, a neofasiszta párt felbiztatására — most nemcsak a Reggio di Calabria-i elégedetlenséget szít,, hanem tömegmegmozdulásokat szervezett Binh asszony, a DIFK külügyminiszterének olaszországi látogatása elleni tiltakozásul. Át akarják rabolni Sophia Loren kisfiát? Betörők a „Villa Saradban „Cipi” élete veszélyben forog. Sophia Loren és Carlo Ponti kisfiára ezentúl Ruth Bapston, a svájci dajkán kívül két fegyveres magándetektív vigyáz. Kiszivárgott hírek szerint a világhírű művészházaspár újabban több névtelen telefonhívást és levelet kapott. Ezekben megfenyegették őket, hogy elrabolják gyermeküket. Kiderült az is, hogy a közelmúltban betörők jártak Pontiék Róma közelében, Marinóban levő otthonában, a „Villa Sarában”. Ivetten hatoltak be éjszaka a villába, elloptak két értékes festményt, két gyertyatartót és egy antik órát. Valószínű, hogy a villa éjjeliőre vagy a kertben szabadon engedett házőrzőik megzavarták a betörőket, azok ugyanis zsákmányukat egy bozótba rejtve elmenekültek. Állítólag a karabinierik elfogták őket, de nevüket — a nyomozás érdekében — nem hozták nyilvánosságra. Tudni vélik ugyanis, hogy a betörés és a „Cipi” elrablására vonatkozó terv között bizonyos összefüggést találtak a nyomozók. Eddig egy-egy alkalmazott felváltva éjjel-nappal őrködött Pontiék villájában és a környező parkban. Most két-két magándetektív fegyverrel és idomított kutyákkal állandó ügyeletet tart, elsősorban az esetleges gyermekrablási kísérlet meghiúsítására. A „Villa Sara” bejárataira új biztonsági zárak, az ablakokra vastag vasrács került. Nem először jártak hívatlan vendégek a Pontiházaspár mesés szépségű és fényűzően berendezett otthonában. Egyszer elrabolták Carlo Ponti teljes ruhatárát, Sophia Loren felbecsülhetetlen értékű antik szelencegyűjteményét, különböző becses díjait, köztük a „La ciociara című film főszereplőjeként kapott Oscar-díjat. A színésznőt később Londonban, majd New Yorkban ismét kirabolták. A fenyegető hangú telefonok és levelek ügyében a római rendőrség „nagy tapintattal és körültekintéssel” széles körű nyomozást folytat. (gy d.) zöld kontinens piros árnyalatai a hír, mely szerint Uruguay, Paraguay, Brazília és Argentína szövetkezni készült a progresszívebbek: Chile, Peru és Bolívia ellen. Érdemes idézni a három ország vezetőinek reagálását a hír hallatára. Mintegy bizonyságként, hogy valóban sokféle árnyalat létezik. (Chile szerint: „Illúzió abban reménykedni, hogy bárki is megdöntheti a törvényesen megválasztott kormányt.” A bolíviai külügyminiszter válasza: „Ébernek kell lenni az imperialista összeesküvésekkel szemben.” Velasco Alvarado perui elnök viszont tiltakozott olyan feltételezés ellen, hogy kormánya „kommunista irányvonalat” követne.) El Az ellenszövetség nem üres fecsegés. Bolíviában rövid idő leforgása alatt két puccskísérletre került sor. Torrez tábornokot mostanában „vörös ügynöknek” becézik. A korábbi Mirandaféle összeesküvés nyilvánvaló célja volt, hogy a mérsékelt kormányt egy Amerika-barát juntával cseréljék föl, amely megbolygatta volna Chile népfrontkormányát is. Az amerikai nagykövet terve akkor nem járt sikerrel, januárban, a következő próbálkozás alkalmával sem. De, miként egy mexikói lap írja , résen kell lenni. Brazil és argentin katonai körökben komolyan gondolkodnak egy Bolívia elleni fegyveres beavatkozás tervén. Argentínában ugyanis egyes jobboldali körök úgy vélekednek: „ragály” veszi őket körül. Mindent összevetve: Washingtont rendkívüli módon nyugtalanította 1968- ban Peru, 1969-ben Bolívia, s 1970-ben Chile. A három ország együttesen már több mint nyugtalanító. Veszélyt jelent, esetleg nagyobbat, mint Kuba. Meglehet, képtelenségnek hangzik, de mégsem elképzelhetetlen egy inváziós kísérlet gondolata. Bizonyára nem olyan típusú, mint 1965. áprilisában Dominikában — az effajta durva beavatkozás ma már nem járna sikerrel. De sem a bolíviai birtokuktól megfosztott földesurak, sem a chilei, perui nagygazdák, részvényesek és birtokosok nem fognak simán belenyugodni a változásba. Még a szelíd reformokba sem. És az amerikai nagytőke sem tér napirendre afelett, hogy az olajforrásokat, az ón- és rézbányák kincsét elvesztette. Nincs is ebben semmi meglepő — az amerikai olajmonopóliumok az évek során 380 százalékos profitot vittek ki egyes országokba. Harmadik éve hangzik mind erélyesebben a jelszó: a nemzeti kincsek a földrész lakosságát illetik meg. A csaknem 300 millió lakosú Latin-Amerikában hozzávetőlegesen 140 millió ember éhezik, a munkanélküliek száma 25 millió fölött van. Holott mesésen gazdag vidék. Ismétlésnek hangzik hivatkozni a haladó, nacionalista programra, amely Peruban útnak indította az erjedést, s a példakövetőt már az eredeti modellt túlszárnyaló Bolívia csendes forradalmára. Vagy Chilére, amely jelenleg az egész amerikai félteke legizgalmasabb, a haladás számára legfontosabb országa. Ellenpuccskísérletekről, összeesküvésekről beszélnek, s úgymond, „kommunista fertőzésről”. Csakhogy a peruizálás, a bankok, bányák államosítása, a földek szétosztása egyelőre messze nem szocialista utat jelent. Inkább egy polgári demokratikus progresszív folyamatot, mondhatjuk úgy is, egy kísérletet, hogy Dél-Ameriika felnőjön a XX. századhoz. S ennek éppen ideje. Nyolcadik évtizedét tapossuk e századnak. a A példák kétségtelenül ragadósak. A hatalom hajdani birtokosaitól elveszik a jogot, hogy azzal visszaéljenek. A külföldi kizsákmányolás csatornáit betömik, hogy az országok kincseit saját boldogulásukra használják fel. Ezt, természetesen, észrevette a többi ország is. A brazíliai éhezők, az argentin földművelők vagy a panamaiak, akik ma már a csatorna amerikai ellenőrzése miatt berzenkednek. Mindez ok lehet a félelemre, az uralkodó köröknek Brazíliában, Uruguayban, Paraguayban, de főként Washingtonban. Schiffer Ferenc