Esti Hírlap, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-22 / 94. szám
• A Riporter kerestetik zsürijének tagjai nemcsak kollégáim, de személyes ismerőseim is. Tegnap esti munkájuk végzése közben mégis gyakran vitatkoztam velük gondolatban. Már azon is fennakadtam, hogy Vértessy Sándor játékvezető szüntelen tanácsadásra buzdította őket. Fölösleges tapintat. A zsűri mondjon kritikát a versenyző riporterjelöltek munkájáról, ami — természetesen — éppúgy jelenthet dicséretet, mint bírálatot. Csak ne ily szűkszavúan! Mert az ilyen rövid ítélkezés gyakran vitára ingerel. Szerettem volna például, ha a zsűri észreveszi és ki is mondja, hogy Faragó Tamás ne beszéljen éneklő hangsúllyal. Gabnai Katalin viszont szépen, kulturáltan beszél magyarul, Hegedős Mihály pontokban is, szavakban is több elismerést érdemel ötlet- és fantáziagazdagságáért. Nemcsak a versenyzőket, a zsűrit is szorongatja az idő? Akkor Karácsondi Miklós szerkesztő és Kökényessy Ferenc rendező legyen bőkezűbb. Mert nemcsak tanulságossá, de érdekessé, izgalmassá és szórakoztatóvá is úgy válik igazán ez a műsor, ha a zsűri hozzászólásai részletesebbek, oldottabbak, emberibb arculatúak lesznek. És Bánki István, az adás műszaki vezetője is jobban ügyeljen: a tegnapi mikrofonhibák, meglehet, súlyos pontokkal rontották a nyilván amúgy is lámpalázas versenyzők teljesítményét. (barabás) Turné Május végén kéthetes bulgáriai vendégszereplésre indul a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese. A turné során katonaművészeink tíz előadást tartanak. Először Blagoevgrádban lépnek színpadra, majd bemutatják műsorukat Plovdiv, Kazabak, Jambol, Várna, Tirnovo, Szliven, Burgasz, Sumen és Szófia közönségének. A magyar katonaművészek látogatását a Bolgár Néphadsereg Művészegyüttese június 16. és 30. között viszonozza. Május filmjei a televízióban Hat filmet ígér májusra a televízió. A már megkezdett sorozatokon kívül az Olaszországi történetek következő része, A torinói anya az előzőhöz hasonlóan valóságban megtörtént eseményre épít. Egy költekező menyaszszony, s egy szabadulni igyekvő vőlegény históriája A séta című NSZK- produkció. Ugyancsak nyugatnémet film az Antigoné Anouilh által feldolgozott változata. Az Elég egy golyó — francia zenés alkotás. Raul Wolfgang Schnell rendezte a Karosszék a kandallónál című izgalmas krimit, s ugyancsak bűnügyi történet A megboldogult Edwina Black című produkció. Eszmék és emberek arca Beszélgetés Segesdi Györggyel A két monumentális figurát — Marx és Engels emlékművét — a legkeményebb, a legidőtállóbb anyagba, mauthauseni szürkegránitba vésték. Az alkotó Segesdi György. A szobrot az MSZMP KB székháza mellett, a Jászai Mari téren állítják fel. — Három évvel ezelőtt egy pályázatra készítettem ezt a munkámat — mondja a művész. — A feladat szépsége, komolysága, az elgondolás és megvalósítás közben mindvégig különleges izgalomban tartotta. Tudtam, nem formálhatom meg hagyományosan ennek a két rendkívüli embernek az emlékművét. Eszmei oldalról közeledtem a témához, úgy, hogy a megfogalmazandó gondolat külső megjelenése ne legyen általános. Meg kellett tehát találnom azt a zárt formát és világos szerkezetet, amely szükségszerűen háttérbe szorítja a külsődleges jegyeket, de mégis felismerhetően mutatja Marx és Engels karakterisztikus vonásait. Arra törekedtem, hogy a néző már az első rátekintésre olyan élmény hatása alá kerüljön, amely egyetlen szempillantás alatt kirajzolja benne két egyéniség arcát, s egyben azt az eszmét is, amely egy történelmi osztály arca is. Ezért választottam a prizmatikus szerkezetet, kit mondhatnék. Arra talán könnyebben felelhetek, mi az én célom. Olyan műveket szeretnék létrehozni, amelyből süt a maiság, a dolgok lényege, a valóság szerkezete. A progresszív művész szerintem mindig előbbre jár, mint a többiek, ő próbálja megalkotni azokat a formákat, amelyekben azután megnyilatkozik a kor művészete és végső soron az életünk. Ma már lehetetlenség, hogy csupán a természet világából merítsen a művész. Figyelembe kell vennie, hogy az ember által teremtett térben élünk, gondolkodunk, mozgunk; ez határozza meg tudatunkat, képzeletünket. S ennek a térnek a különlegességéről feltétlenül beszélni kell, mert ez a tér a technika fejlődésével jött létre, az ember a technika által lett több, mint korábban, évezredeken át volt. S a technika nem más, mint a gondolat megvalósult formája. Ezért izgat és vonz, hogy az ember és gondolatának gyermeke, vagyis a technika, milyen szülő-gyermek kapcsolatra képes, miként változtatja meg gondolkodásunkat. (harangozó) Az emlékmű (Szigetül felv.) Hegesztőpisztolyok Segesdi György műtermében csillogó acéllemezek, szerszámok, hegesztőpisztolyok, plexitáblák sorakoznak. Mintha nem is szobrász-, hanem lakatosműhelyben járna az ember. — A Marx—Engels-emlékművel valami lezárult bennem, s új kezdődött munkásságomban. Felmértem, összegeztem eddigi konstruktivista törekvéseimet, s most több-kevesebb következetességgel ezen az úton kívánok haladni. S bár a gránitból faragott szobor elképzeléseim szerint született meg, ma számomra mégis a legizgalmasabb anyag az acél. Minden eddigi művészi korszaknak megvolt a maga jellemző technikája és anyaga. A gótikának például a kő, s ebben maxiálisan kifejezte önmagát. A ma anyaga az acél, teljesen új, eddig sosem látott lehetőségeket rejt magában. Használatához technikailag is felkészültnek kell lenni. Véleményem szerint tartalmi kérdés is: aki elavult anyaggal dolgozik, annak a technikája kevésbé lehet mai, sez meghatározza a gondolatait is. Nemcsak a természet — ön szerint mi a modern szobrászat feladata? — Nem akarok tanító bácsit játszani, erre a kérdésre különben is nehéz válaszolni. Csak közhelye Németh László köszöntése Hódmezővásárhelyen Németh László: Vásárhelyi kútra című írásának Kajári Gyula grafikus által fába metszett sorait tegnap délután leplezték le a Bethlen Gábor Gimnáziumban. A kiállítás is megnyílt, amely Németh László vásárhelyi tanárkodásának emlékeit, dokumentumait, s magát az életművet mutatja be. A gimnáziumi ünnepségek után tanártársait, egykori diákok, tisztelők, ismerősök, mai diákok köszöntötték a 70 éves Németh Lászlót. Emberi és alkotói teljesítményét szép szavakkal méltatta Czine Mihály irodalomtörténész. Bessenyei Ferenc és Szabó Kálmán az Áruló című drámából mutatott be részletet. Surányi Ibolya az Égető Eszterből olvasott fel egy fejezetet, Nagy Attila és Bitskey Károly a Semmelweis, illetve a Galilei című drámából mondott egy-egy monológot. Hölvényi György Németh László és Hódmezővásárhely kapcsolatáról beszélt. A. L. Édes anyanyelvűnk A magyar nyelv hete alkalmából ma délután 6 órakor tartják Édes anyanyelvűnk címmel a minden évben szokásos nyelvhelyességi ankétot. A vitát és beszélgetést Grétsy László és Kovalovszky Miklós vezeti. Részt vesz Deme László is, aki most válaszol a megnyitón elmondott referátumával kapcsolatos kérdésekre. Vált a mozikban ÉGI BÁRÁNY Az Égi bárány nekem nem tetszik. Az okok bonyolultak, talán érdemes kinyomozni az összefüggéseket. Lassan-lassan össze lehetne állítani egy Jancsószótárt. Valahogy így: a szereplő áll, a kamera mozog körülötte , a szereplő a fenyegetettség a minden pillanatban lecsapni kész veszedelem várásának állapotában van. A kamera áll, a szereplő mozog , a néző szemszögével azonos szereplő van a kiszolgáltatott állapotban. A szereplő mozog, a kamera vele mozog, a bizonytalanság, esetlegesség, minden megtörténhet. És így tovább. Vannak akiket ezek, a most már minden Jancsófilmben visszatérő és csak kevéssé variálódó mozzanatok idegesítenek, mások meg éppen az ismétlődést kárhoztatják. Pedig Jancsó filmművészeti jelentősége nehezen választható el attól a hallatlan erőfeszítéstől, amelynek ez a „szótár” megfogható jele, alkalmassá tenni a filmet elvont fogalmak kifejezésére is. Eizensteintől kezdve máig sok filmművészt foglalkoztatott a probléma: hogyan lehetne az optikában látott világ konkrétságától elvonatkoztatni, s elvont fogalmakkal dolgozni a filmművészetben. Jancsónak szinte már-már sikerül ez. Az Égi bárány ebből a szempontból még precízebb pontosabb, egyértelműbb és arányosabb, mint korábbi filmjei. Egyebek között ez az oka, hogy minden ismétlés ellenére filmképei vonzzák a szemet, alig lehet nem oda figyelni, s ez magyarázza, hogy a fogalmakat tisztázó értelmet is minduntalan próbára teszi. E jellegzetes — s valószínűleg utánozhatatlan — stílus egy meghatározott gondolatkör kifejezésére, s egy meghatározott, kissé statikus, történelemszemlélet jegyében született, ennek kifejtésére alkalmas. Ez a gondolatkör, mint most az Égi bárányban is,a forradalom és a terror, a forradalom és az ellenforradalom, az erőszak és a kiszolgáltatottság témája. Nem lehet kétséges, hogy például az Égi bárányban elsőrendűen és egyértelműen a magyar ellenforradalom intézkötéses, cigányzenés, egyházi szövegekkel és mindenekelőtt elborzasztó kegyetlenkedésekkel terhes születéséről kíván szólni. Miért nem hat ez a film mégsem úgy, mint a Szegénylegények, a Csillagosok, vagy a Fényes szelek? Alighanem itt van szerepe Jancsó történelemszemléletének. Stílusából következően soha nem a jellemek, a lélek titkainak feltárására törekedett, hanem magatartás-modellek bemutatására. Ez azonban önmagában még nem eredményezte volna rendkívüli gondolati szuggesztivitását, s azt a vitathatatlan hatást, amelyet nemcsak a magyar filmművészetre, hanem szellemi közéletünk egészére tett legjobb filmjeivel. A hatás titka abban lehetett, hogy ezeket a magatartásmodelleket a történelem egy-egy nagyon jellegzetes pillanatában vizsgálta, ez kettős haszonnal járt. A történelem — a pszichikai elemek helyett is — magyarázta az egyének magatartását, s az egyének magatartása a történelem olyan mozgását, amely „hátrafelé” és „előre" is adott inspirációt a gondolkodó nézőnek. (S ugyanez a körülmény okozta a viharos vitákat is a filmek körül, mert volt aki precízebb történelmet, volt aki teljesebb embert kért számon filmjeitől, nem egészen indokoltan.) Kétségtelen, izgalmas kötéltánc ez, amely csak akkor vezet a produkció akrobatamutatványának sikeréhez, ha az egyének minden modellvoltuk ellenére hordoznak valamit a történelem atmoszférájából, tükrözik a történelem magatartást formáló erejét, s a történelem modelljeiben is érezzük a személyiség szerepének legalább a lehetőségét. S megtudunk valamit az adott hatalom osztályjellegéről is. Már a Sirokkóban megbomlott ez a nagyon finom egyensúly, mindenekelőtt azért, mert a történelmi szituáció — az usztasaügy — modelljellege kevéssé jellemző és kevéssé érdekes volt. Most az Égi bárányban nehezen mondható, hogy a történelmi helyzet érdektelen, de éppen ismertsége, sokoldalúan elemzett, ma már árnyaltan meghatározott jellege akadálya, hogy a film a felfedezés erejével közelíthessen bennünket, akár csak egy részgondolathoz is. (Egyebek között Jancsó Csend és kiáltása is ezzel foglalkozott, de az Égi bárányhoz nagyon közel állt gondolatilag a Máriássy Félix rendezte Imposztorok is.) Más részről pedig a filmben ábrázolt helyzet modelljellege, a szereplők modellvolta — az elhagyott tanya és környezete, az eszelős pap a hallgatag kísérőjével, a hatalom bizonytalansága e területen — annyira konstruált, hogy csak a film utolsó 15—20 perce ad valami egyéni ízt, eredetiséget a történetnek. Azokra a képekre gondolok, amelyekben a „konszolidáló”, a tömegeket a tűzhalálba hegedülő, a feleslegessé vált hívő terroristát láb alól eltevő cinikus új vezér jelentkezik. (A papot Madaras József, az új vezért a lengyel Daniel Olbrychski játssza kitűnően.) Ám, ez a gondolat is hatásos megfogalmazást nyert már az imposztorokban, így aztán a friss, a történelmet állandó mozgásában érzékeltető, erőteljes gondolatok hiányában az elvont kifejezési eszközök, a kimért szimbólumok, a hézagos cselekménybonyolítás inkább csak misztifikálják a történetet. (A forgatókönyvet Hernádi Gyula írta, a filmet Kende János fényképezte.) Konklúzió? Ha van, akkor azt az ilyen eredeti tehetségű művész maga vonhatja csak le. A kritikus pusztán arról számolhat be, mit látott, érzett, gondolt. Ez tartozik rá. Bernáth László ki , • , „„ Sinkovits Imre, Avar István, Kálmán György, Sinkó Nemzet ▲ TOM STOPPARD: A László, őze Lajos, Ronyecz Mária, Velenczey Színház 4 Rosencrantz és Guitenstern halott ♦ István, Blaskó Péter, Versényi László. Bemutató előadás: április 23-án Komédia 3 felvonásban Rendezte: MARTON ENDRE.