Esti Hírlap, 1971. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-11 / 136. szám
• Dokumentum és fikció: a tévé mindennapi kettős kínálatából ezúttal az előbbit éreztük vonzóbbnak. Az emléket alig hagyó, legfeljebb andalító hatású műsorokat két izgalmas riport fogta közre. „A lift nem működik”-táblákért felelős három vállalat a főszereplője Kopeczky Lajos filmjének. A szerkesztőriporter módszeres kérdései nyomán fokról fokra tárul fel a lakásprogram teljesítésében oly fontos felvonóipar múltja, fejlődése, s mai áldatlan helyzete. Bizonyosan az időhiány hagyott nyitva néhány kérdést: valóban egészséges-e az érdekelt vállalatok versengése; avagy: miért működik a kelenföldi lakótelepen hatféle épületben huszonegy féle lift? • Brády Zoltán filmje, érzésünk szerint, nemcsak egy ember, hanem egy egész falu portréját rajzolja meg. Vajon fennmaradtak-e a késői órában a Borsod megyei Monok község lakói, hogy a képernyőn megnézzék, s beszélni — olykor panaszkodni —, hallják a közülük való, ám maguk közé be nem fogadott cigány Zsuzsát. A filmből kitűnt: a befogadó közeg — miután a tévések ott jártak, s felvételeket készítettek — még elzárkózottabbá vált: „bolonddá tették” e hányatott sorsú cigányasszonyt. Sok-sok társa nevében kért segítséget Zsuzsa a felemelkedéshez, de most még csak reménykedni lehet, hogy Kossuth szülőfalujának lakói meghallják, megértik szavait. (Nay) A Georgikon története jövőre lesz 175 éve, hogy Keszthelyen megalapították a világ első felsőfokú mezőgazdasági iskoláját, a Georgikont. Az évfordulóra a Georgikon anyaépületében múzeumot rendeznek be. A jubileum alkalmából dr. Sági Károlynak, a Balatoni Múzeum igazgatójának szerkesztésében könyv készül a Georgikon történetéről. A szerzők feldolgozzák a mezőgazdasági szakemberképzés magyarországi történetét és fejlődését. (MTI) □ TAMÁSI ÁRON: Énekes madár című játékát mutatta be és játssza nagy sikerrel a Kassai Területi Magyar Színház. Barátkom a pincében Egy este Kalákáéknál ♦ Weöres és a fiatalok Ki hinné, hogy ennyien férnek el ebben a csöpp pincehelyiségben! Igaz, kuporognak itt a lépcsőn, meg a dobogó szélén, a helyiség galériájának korlátjára is sokan támaszkodnak, sok lány és fiú pedig a földön ül. A lépcső tetején most egy frissen érkezett pár tűnik fel, nem egészen a tizenhuszon éves korosztályból, de nem kevésbé otthonosan, mint a Vízivárosi Pinceklub többi fiatal törzsvendége. A férfi karján hálószatyor, s az dugig tele könyvekkel. Weöres Sándor és Károlyi Amy, a pinceklub mai vendégei. ZENE, VERSEKRE A félhomályosan megvilágított dobogón felcsendül a zene: a Kaláka-együttes bemelegítőül Weöres Sándor Bóbitájának néhány — általuk megzenésített — versét játssza-énekli, telve szikrázó zenei ötletekkel, humorral, játékossággal. A Kaláka-együttessel néhány nappal előbb az Egyetemi Színpadon ismerkedtem meg: Márai Enikő elbűvölő, kicsattanó életkedvvel teli reneszánsz estjén ők adták elő a maguk megzenésítette reneszánsz verseket. A Sebőduó mellett ők a másik fiatal együttes, amely versekre komponál zenét. A három fiú barátsága és zeneszeretete a Lórántffy Zsuzsanna utcai Zenei Általános Iskolából származik, ott nőttek fel mindhárman. Gryllus Dániel furulyán és más fúvós hangszereken, Radványi Balázs csellón, Mikó István gitáron játszik, de előkerül fegyvertárukból még hegedű, citera, mandolin és más hangszer is. A zene és a költészet kultiválása mindhármuknál kiegészítő örömforrás, nappal tanulnak, illetve dolgoznak. Amikor a nagysikerű Egyetemi Színpadi est után megismerkedtünk, meghívtak klubjukba, a Kapás utcába, ahol kedd esténként — más-más vendéget meghíva — mutatják be szerzeményeiket, s adják tovább zene- és költészetrajongásukat az ifjúsági klub közönségének. nélkül mozog a fiatalok között, hiszen az ő lénye is közéjük illően játékos, fiatal. Jóízűen hunyorog ki szemüvege fölött a hatást figyelve a strófák végén, egy-egy humorosabb versénél. A fiatal közönség pedig remekül „veszi a lapot”; ennek a zenei és ritmus-élményekben felnőtt generációnak semmi problémát nem okoz e versek „megértése”. Hisz’ muzsikájuk önmagáért beszél. Meg azután: ez a nemzedék már az óvodában a Bóbita rímein nevelkedett... (f. f.) OTTHONOSAN Most Weöres Sándor lép a dobogóra és mondja el néhány újabb versét, részben Kalákáék kíséretével, részben egyedül. Károlyi Amy is fellép, mindkettőjük verseit érzékeny, jó reagálás fogadja. Az otthonosság kölcsönös. A költő biztonságos talajon, a legkisebb zavar Szabó György forgatókönyvéből rendez televíziós filmet Széchenyi halála címmel Hajdufi Miklós. Képünkön a főszereplő: Gábor Miklós. A csempeszkopácsi kistestvér A világhírű román kori jáki templom „kistestvére”ként nyilvántartott csempeszkopácsi templomot restaurálták. A XIII. században emelt kis méretű egyházi épületben a tatarozás során román kori falfestésréteget fedeztek fel, amely az apostolokat ábrázolja. A későbbi művészettörténeti korokból is értékes alkotások kerültek elő. A hajót és a szentélyt elválasztó diadalíven gótikus és reneszánsz, falfestmény került napvilágra. A templom fafaragású barokk oltárát kémiai kamrában restaurálták. Megtalálták a torony egykori bejáratát is. (MTI) A SZÍNHÁZAKBAN több fiatal néző, több bérlettulajdonos NAGYOBB ÁLLAMI TÁMOGATÁS A múlt öt esztendőben 4 millió 816 ezer néző volt színházban — ez derül ki abból az összegezésből, amelyet a Művelődésügyi Minisztériumban készítettek. Emelkedett az ifjúsági színházi előadások száma, öt évvel ezelőtt minden száz látogató közül csupán 19 volt a fiatal néző, tavaly már 28. Figyelemre méltó eredmény az is, hogy bérletet húszezerrel többen váltottak, mint azelőtt. Kedvezően alakult a színházak műsorpolitikája: öt év alatt 185 eredeti magyar drámát tűztek műsorra, ebből 96-ot vidéken mutattak be. A társulatok több mint 40 alkalommal szerepeltek szocialista és 20- nál is többször kapitalista országokban. Ugyanakkor a szocialista országokból 20, a kapitalista országokból pedig öt vendégjátékra került sor a magyar színpadokon. Jól szolgálta a művelődéspolitikai célokat a kulturális alap. 1969-ben több mint 350 ezer, tavaly pedig mintegy 600 ezer forint támogatást kaptak a társulatok. A színházak működésére tavaly 228 millió forintot fordítottak, 17 százalékkal többet, mint a tervidőszak kezdetén. Ezt az emelkedést az is lehetővé tette, hogy a színházak több mint 11 százalékkal növelték bevételeiket. Rendkívüli hűtőgépcsere csak laálnak! Régi hűtőgépét MOST becserélheti a legkorszerűbb Idea! hűtőgépre Minden hűtőgépet , üzemképtelent is becserélünk. □ TETSZÉSSEL fogadták Pozsonyban a Kossuth Könyvkiadó könyvkiállítását, amely a pozsonyi Pravda Könyvkiadó meghívására készült a Csehszlovák—Szovjet Barátság Házában. A több mint 700 kötetet bemutató kiállítás megnyitását sajtótájékoztató előzte meg. Béres Andor, a Kossuth Könyvkiadó igazgatója adott áttekintést a vállalat tevékenységéről. MAGUNK KÖZÖTT SZÓLVA... kevés szó esett eddig a szakszervezetek kongressszusának művelődéspolitikai jelentőségéről. Pedig a mozgalmi eszközök alkalmazása a kulturális élet egyik fontos vitakérdése. Ebben foglalt állást a kongresszus, amikor kimondta, hogy „a szakszervezetek folytassák hagyományos kulturális nevelő- és közművelődési munkájuk korszerűsítését... támogassák az irodalmi és művészeti élet szocialista vonásainak erősödését.” A hagyomány, amelyre a határozat utal, gazdag. A magyar szakszervezetek a század első felében nemcsak harcba vezették, hanem iskolázták is a munkásságot. Műveltséget adtak, ismereteket terjesztettek, s közben a proletariátushoz vonzódó művészeket is igyekeztek segíteni, értő közönséghez juttatni. Évtizedeken át nem volt kérdés: szüksége van-e erre a munkásmozgalomnak és a szocialista művészetnek? Ma azonban, sok szempontból kedvezőbb körülmények között, fel lehet vetni: helyénvaló-e mozgalmi módszerekhez folyamodni? Hiszen az iskola, a kiadók, a mozik, a színházak, a stúdiók, a könyvtárak, a múzeumok, a galériák, a művészeti szövetségek hálózata, az állami közművelés egész rendszere szolgálja a közönséget, a szakmai és általános műveltség terjesztését. S különben is: mit tehet az egyéni élet körén belül talán legszubjektívebb ízlés dolgában egy tömegmozgalom? A kultúra teremtése, terjesztése és befogadása valóban bonyolult folyamat. Semmiképpen nem csak, sőt talán nem is elsősorban mozgalmi feladat. Akik így fogják fel, egyszerűsítenek. Mások viszont arisztokratikus elzárkózással késleltetnék a művészi érték és a befogadók találkozását. Álláspontjuk ugyancsak egyoldalú, a reális lehetőségeket figyelmen kívül hagyó. Mert igaz ugyan, hogy a művek hatásának mértéke az élmény, s hogy csak felajánlásból, brigádfeladatként aligha lehet egy-egy regény, dráma, vagy film mélyére hatolni. Nem kevésbé igaz viszont az sem, hogy a tájékozódásban határozatlan, értékkiválasztásban bizonytalan százezrek ma is tanácsra, segítségre várnak. A műveltséggel, művészettel barátkozó munkások — azt hiszem — szakszervezetükre is számítanak. Elvárják, hogy a SZOT-tól az üzemi bizottságokig mindenütt éljenek a lehetőséggel: gyorsítsák, könnyítsék a munkásság szellemi emelkedését. Erősítsék a mindennapi élet és a történelmi távlatok közé hidat állító érzelmi kultúrát, a nemzetben-népben építkező gondolkodást. Mindez már nemcsak program, hanem évekkel ezelőtt megkezdett tevékenység) mérhető eredményekkel. Példa rá egyebek között a könyvhétre kiadott Szép Szó-antológia. A Szép Szó — a Népszava irodalmi melléklete — ifjú orgánum. Másfél éve indult, de még ma sem gondolta végig minden érdekelt, hogy terjedelmét tekintve felér egy új folyóirattal. Hatékonysága pedig talán nagyobb, mert több mint egymillió olvasóhoz jut el. Sok és sokféle reflexiót ébreszt, de mindenekelőtt horizontjának ívével lep meg. A mai magyar irodalom csaknem teljes keresztmetszetét vállalja és mutatja. A szerkesztők igényeit reprezentáló írók névsora hosszú. Csupán jelzésként említem Illyés Gyulát, Darvas Józsefet, Déry Tibort, Veres Pétert, Illés Endrét, Erdei Ferencet, Szabó Pált, Tersánszky Józsi Jenőt, Tamási Áront, Fodor Józsefet, Kassák Lajost, Erdélyi Józsefet, Jékely Zoltánt, Weöres Sándort, Zelk Zoltánt, Garai Gábort, Simon Istvánt, Váci Mihályt, Csoóri Sándort, Ladányi Mihályt, Thurzó Gábort, Fekete Gyulát, Mándy Ivánt, Somogyi Tóth Sándort. Ez a szerzői gárda nem az elfogultságok és előítéletek hatására, hanem az értéktisztelet, a legjobb népfrontos hagyomány szellemében formálódik. A Szép Szó-antológia tartalomjegyzéke a tények szerénységével cáfolja azt a — mostanában újrafogalmazott — feltevést, miszerint az írók távol maradnak a nagy példányszámú napilapok hasábjaitól. Nemcsak a Népszava, hanem a Népszabadság és a Magyar Hírlap példáján is azt látom, hogy a szerkesztők eredményes erőfeszítéseket tesznek a rég hiányolt műhely megteremtésére. Ehhez, persze, nem elég a múlt emlegetése. Számot kell vetni a mai feltételekkel. Mindenekelőtt azzal, hogy az írók anyagi helyzete jobb, mint volt a két háború között, vagyannak előtte. Akkor a legnagyobbak szerkesztőségi munkavállalásában is szerepet játszott a létbiztonságot adó pénz. A kedvező fordulat megkímél a rutinmunkától. Ma egy újság csak akkor nyerheti meg a legjobbakat, ha minőségével és eszméivel vonzó, az írók társadalmi felelősségére építő programot tud adni. Ebben a helyzetben, természetesen, más jellegű, sok tekintetben nehezebb, türelmet és tapintatot igénylő munka irodalmi rovatot szerkeszteni. A huszonöt íves Szép Szó-antológia — amelynek külalakja, borítója, értékes grafikai anyagának kivitelezése messze marad az elvárhatótól — vers-, elbeszélés-, publicisztika- és kritikaválogatást közöl. Ciklusai kiegyensúlyozottan magas színvonalúak. Nekem mégis az Izgalmas korszak tanúi címet viselő csokor tetszett legjobban. Publicisztikánk lehetőségeit jelzi. Meglep a témák és a problémák sűrűségével, a nyelv és a meggyőződés eredetiségével. Jó, hogy a jegyzetek érzelmi-gondolati magva, a hazához való hűség megváltása. Ezen is mérhető, hogy az írók — ha valóban véleményüket kérik — nem térnek ki az állásfoglalás elől. . Dersi Tamás