Esti Hírlap, 1971. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-15 / 217. szám
A VÁRNEGYEDBEN Kincses Országház uten i. Újabb középkori emlékeket tártak fel Újabb fontos középkori emlékeket tártak fel a budai Várban a lakónegyed helyreállítói — jelentették be a Városházán. Egyebek között a Dísz tér 4—5. szám alatt XIII. századból való ülőfülke-sort találtak. A lelet jelentőségét meghatározza, hogy a vári építkezések legkorábbi korszakából maradt ránk. Ülőfülkék A várnegyed az ország legfontosabb összefüggő középkori építészeti együttese. Nem egy-egy palota, hanem a régi házak összessége adja máshoz nem hasonlítható értékét. Ezért a tanács nagy gondot fordít itt az építkezésre, hogy megőrizzék 700 év hagyatékát. A múltban a sok-sok átalakítás megváltoztatta a gótikus külsőt. Korunk nemcsak helyreállítja a háborúban súlyosan megrongálódott sok kis ódon házat, hanem a kutatások eredményeként a homlokzaton bemutatja a középkori maradványokat is. A vári lakónegyed jellegzetes vonása a díszes ülőfülkék gyakorisága. A háború előtt legtöbbet elrejtette a befalazás. Most több mint 30 kapualjban tekinthetők meg a változatos faragású sok száz éves emlékek. Az Országház utca 2. szám és az Úri utca 38. szám alatt rég elfelejtett palota árkádívét bontották ki. Másutt gazdag színezésű festett homlokzatok részleteit tárták fel. A kutatások lehetővé tették azt is, hogy megismerjék a középkori utcák, terek kialakulását, meg a Magdolna templom romkertje. A Hess András térre kerülő Hotel Budapest Hilton tervét módosításokkal elfogadták. Úgy számítják, hogy itt az építkezés 1976-ra fejeződik be. 1972-ben kezdődhet meg a Táncsics Mihály utca 7. számú épület helyreállítása. Itt lesz a Zenetudományi Intézet és Múzeum otthona. Romkert Még az idén elkészül a várfalak nyugati szakasza. Ezután már csak a Halászbástya és az Erdélyi bástya közti várfal felújítása, marad hátra. A volt királyi palota déli részén átadott Budapesti Történeti Múzeum kiállításait és a háború után feltárt középkori erődítmények között megnyílt romkertet már sokan látogatják. A helyreállítás legközelebbi eseménye várhatóan 1973-ban a Duna felé néző szárnyak átadása lesz. Itt kap helyet a Nemzeti Galéria és a Munkásmozgalmi Múzeum. Későbbi feladat a Várszínház, a Sándor palota megújítása, majd a Magyar Nemzeti Könyvtár megnyitása ... Aczél Megújulnak az ősi utcák a Várban. Megújuló utcák A feltárások még nem fejeződtek be, s bár egész utcák megújultak, a helyreállító munkák sem készültek mind el. Legutóbb az Országház utca több megújított épületét adták át. Legnevezetesebb az Országház utca 28. számú épület. Az egykori országházi üléstermet kongreszszusi teremnek használja majd fel a Magyar Tudományos Akadémia. A Várban több szobrot és emléktáblát állítottak fel. Az Artemis kútszobor, a Magdolna-torony mellett kapott helyet. Táncsics Mihály szobra a Bécsi kapu mellett, a várfal tövében áll. Az Országház utca 21. számú ház elé került Lendvay Márton mellszobra. Az egyik legérdekesebb munka a Mátyás templom belső restaurálása volt. A különféle szerkezeti munkákon kívül felújították a teljes díszfestést, Székely Bertalan és Lotz Károly falképeit. A következő feladatok közül az építészeti és városrendezési főosztály véleménye szerint legfontosabb a foghíjak beépítése. Több helyen tanácsi lakóházat emelnek. A Kapisztrán teret délről az Akadémia új épülete zárja majd le, átadása után nyílhat AZ ŐRSÉG GYŰRŰFŰI (2.) Búcsúzkodók faluja Keresik a jövőjüket ♦ Aki mégis marad Őrség fogyó népe ... Üresedő falvak... A hírek, amelyek évek óta érkeznek Vas megye délnyugati csücskéből, a kis patakok, áttöretlen bozótosok, földhátakra hajló keskeny szántóföldek változatos vidékéről, a hírek, a vészjelzések nem túloznak." Őrség huszonkét falvából, igaz, vannak erősebbek, jó fekvésűek, betonúttal, közlekedéssel, az iparosodás némi kezdeti jeleivel; ezek megélnek, maradnak, hiszen még szívó hatásuk is érzékelhető az utóbbi időben. De mi vár hat-hét kicsi településre, hány évet élnek még, meddig bírják? A magyarszombatfai tanácson a legutóbbi népszámlálás adatait nézegetem. Tekintetem meg-megakad egy-egy feltűnően kicsinek látszó számon. Szaknyér: 140 lakos,Szófia 167, Kerkáskápolna 203, Ispánk 150, Velemér 200. Nagy Jenő, három község tanácsának elnöke megjegyzi: „Velemér egykor Őrség fővárosa volt. Vásáros, hely, jó forgalom, szép lakosság.’’ Magyarszombatfát, a fazekasok faluját, még mentegeti a kerámiagyár, hanem Velemérnek már sok jövője nem lehet. Óvatosan, tartózkodással fogalmaznak a tanácsi emberek, de ez a beszélgetések lényege. — Amit lehet, persze, megpróbálunk. Januártól beléptünk a téeszbe, közösen a három falu. Magyarszombatfa, Gödörháza, Velemér csatlakozott a Bajánsenyéhez, megpróbálván így véget vetni a szomorú statisztikának, amely kíméletlenül kimutatta, hogy évenként 150—1300 holddal növekszik a megműveletlen szántók területe. — A gépek jöttek, az emberek idén nyáron már a keskeny ablakból nézték, mint aratnak a kombájnok. Az egyedül maradt öregek mentesültek a nehéz fizikai munkától. Ez igaz. Meg az is, hogy fiatal egyetlen sem jött vissza. A föld nem hozta vissza őket. Varga, Orbán, Sebő, Simon, Vass — évszázados őrségi nevek, s így egyben velemériek is. Velemér különben a Vassok faluja, három házat nem találni egymás mellett, hogy Vass ne lakná valamelyiket. Én Vass János bácsinál üldögélek: hűs veranda, zsalugáterrel, a konyhában halványpiros terítővel takart ágy, a kemence mellett gáztűzhely, s a butánpalack süveges vasfeje. A belső renden — hoszszú, néma utca, többen itthagyták, mint ahányan lakják — ismerkedtünk meg; éppen az öreg üszőborját mérlegelték az út közepén, aztán teherkocsira rakták az átvevők, s elindultak vele a városba. Vass János 15 esztendeje él kettesben a feleségével. „Három évem van a nyugdíjig, a feleségemnek öt. Ha betöltjük, megkapjuk a havi 347 forintot.’’ Januárban léptek be a tszbe tizenhárom és fél holddal. „Most már ideje volt, nem lehetett másképp, nem bírtunk a földdel.” Egyetlen fiuk 15 éves korában elment a faluból. Nem tartóztatták. — Ajánlani mást, mint a földet, nem tudtunk. Hajnali kelést, éjszakai fekvést, sárt, munkát, nehéz életet. Az öreg ingatja a fejét, shunyorít kicsit, ahogy a fájdalmát titkolja az ember. Érti ő, jól érti, hogy a föld, a paraszti munka, a szórakozás hiánya meg nem tartja a fiatalokat; persze, hogy előnyben részesül náluk a napi szabott munkaidő, a tiszta munkahely, a divatos öltözés lehetősége, az összkomfortos lakás. A fia buszsofőr lett, a szentgotthárd—szombathelyi vonalon jár. Évente egyszer látogat haza, búcsúra. Ilyenkor hozza a két unokát. De már ők is nagyok, az egyik ipari tanuló, jövőre lakatos lesz. Egy kézsimítás a homlokon, egy sóhaj: — A belsőséget, itt a ház mögött, rájuk írattam. Az unokákra. A hangjából érezni, maga is sejti, hogy elvesztette értelmét ez a hagyományozás; az unokák kaszát, villát soha nem markolnak. De mégis, így megnyugtatóbb. Kis szünet után csöndesen: — Mostanában éjszakánként keveset alszom. Csak forgolódom, nem jön az álom sehogyan. Mert én a földön is gondolkodom még, nem tehetek róla. Mert a föld a legcsodálatosabb valami, az termi a búzát, kukoricát, krumplit, az eteti az állatot. Ez volt nekünk, az aranyunk, de most már, öregeknek, ez lesz a halálunk. Bízni nem bírhatunk vele, a fiatalok meg itthagynak miatta. De az öregek közül sem állta mindenki végig. Már sorolja is, kik költöztek el. „Most hirtelenében elment Simon Károly, Vass Károly, Vass Pál, Vida Kálmán, Jankó Kálmán, a Malasis család. 15 évet adok, nem lesz ebben a faluban élő ember.” Egyszer majd ő is lakatot vet a kapura, s megy a fiához Szentgotthárdra? — Azt én nem hiszem. Itt születtünk, ebben vagyunk, ebben maradunk. A következő mozdulattal az asztalfiókba nyúl, s előveszi a bizonyítványát. 62 éves volt, amikor kijárta a nyolcadik osztályt. — Négyes voltam —mutatja. Tűnődhetnék: miért, hát miért ment ez az öregember az iskolába ötven év után, hogy befejezze, amit félbeszakítottnak érzett, miért, ha úgyis halálra szántnak érzi a faluját? De aki az arcára néz most, az embersorsot látja rajta, az akaratot és a reményt, s megáll a kérdést formáló szó. Kósa Csaba Magyar autóbusz Bagdadban Október 1—21-e között nyolcadszor rendezik meg a bagdadi nemzetközi vásárt, amely a közel-keleti kereskedelem egyik fontos fóruma. A Hungexpo rendezésében a magyar kiállítók ezúttal másodszor mutatják be az ipar és a mezőgazdaság termékeit a vásáron : 550 négyzetméteres fedett és a magyar pavilon melletti 250 négyzetméteres nyitott területen 13 külkereskedelmi vállalat népszerűsíti a különféle árukat. Igen színvonalasnak ígérkezik a magyar járműipari részleg bemutatója: itt autóbuszok és tehergépkocsik láthatók majd a nagyteljesítményű magyar szervizberendezések mellett. Nyolc féle televíziós készüléket is láthatnak majd a bagdadi vásár magyar pavilonjának vendégei. A Chemolimpex egyebek között fotócikkeket küld a bagdadi kiállításra. MEGJEGYEZZÜK Nem csatatér Tegnapi cikkünkbenmegírtuk: két év, nyolc hónapi börtönbüntetésre ítéltek egy meggondolatlan gépkocsivezetőt, aki elgázolt egy hetvenöt éves embert. Az idős férfi belehalt sérüléseibe. Vígasz-e vajon, hogy gázolóját elítélték, börtönbe zárták? A tárgyaláson kiderült, hogy nemcsak a gépkocsivezető volt a hibás. Az áldozat fia tanúvallomásában nagyon reális volt: elmondotta, hogy édesapja, sajnos, figyelmetlenül, körültekintés nélkül közlekedett. Ez alkalommal sem a gyalogátkelőhelyen ment át, ráadásul megtorpant, tétovázott, bizonytalankodott. Ez okozta halálát. A KRESZ előírja, hogy a gépkocsivezetőknek különösen kell vigyázniuk az idős emberekre. Az életösztönön kívül semmiféle szabály nem írja azonban elő, hogy az időseknek is — és kevésbé időseknek —vigyázniuk kell önmagukra. Egyre inkább divat lesz „kitolni” a gépkocsivezetőkkel, mosolyogva ugrálni az orruk előtt, megmutatni, hogy a zebrán mi vagyunk előnyben, hogy azért is mi leszünk a győztesek. Fékcsikorgások, szitkozódások, félrerántott kormányok jelzik, hogy valaki megint artistaprodukciót mutat be a gyalogátkelőhelyen, vagy az utca közepén. Valaki, aki részt vesz a gyalogosok és gépkocsivezetők csatájában és nem gondol arra, hogy esetleg ő lesz az áldozat. Fehér fejű asszonyok bukkannak fel váratlanul teherautó mögül, aggastyánok vágtatnak különösebb ok nélkül, és ha megtörténik a baj, nem enyhíti a fájdalmat, hogy a gépkocsivezető ellen eljárás indul. Persze, hogy vigyázzanak a gépkocsivezetők. De ahogy gyermekeinket kötelesek vagyunk oktatni a helyes közlekedésre, úgy kell figyelmeztetnünk idős szüleinket is arra, hogy legyenek óvatosabbak, ne tegyék kockára életüket. És ne legyünk restek figyelmeztetni őket az utcán, akadályozzuk meg, ha lehet, hogy vesztükbe rohanjanak. Büszkék vagyunk, hogy az emberi életkor határa kitolódott. Akadályozzuk meg hát az ostoba halált. Jöjjünk rá végre, hogy az utca nem csatatér, hogy presztízsünket nem óvjuk azzal, ha testi épségünk árán bizonyítjuk be, hogy nekünk van előnyünk, miénk a jog. Szomorú statisztika tanúskodik arról, hogy hány idős ember leli halálát az utakon. A balesetet okozók felelősségre vonása nem marad el. A szélvészként száguldó gépkocsivezetőket, az utcák cézárjait előbb-utóbb utoléri méltó büntetésük. De ha lehet, ne a mi életünk árán veszítsék el gépjárművezetői jogosítványukat. Bende Ibolya " Móri napok Mór községben október 1—3. között tartják az ezerjó hazájának hagyományos ünnepét, a móri napokat. Az ünnepségsorozat fénypontjaként ismét megrendezik a jelmezes szüreti felvonulást. A mulatságos maskarákba öltözött „szőlőszemek” sorát — a hagyományoknak megfelelően — díszes, szőlőfürtökkel ékes hintán a „bíró” és a „bíróné” nyitja meg, őket követi majd testőreitől körülvéve, a rezesorrú „borkirály”. A menetet a tréfásan öltözött, nagyhangú, lármás maskarák zárják. Még kényelmesebben, még gyorsabban, még korszerűbb körülmények között vásárolhat a Divatcsarnok újjáalakított, megszépített divatáruosztályain Minden eddiginél bőségesebb választékkal várjuk kedves vásárlóinkat!