Esti Hírlap, 1972. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-24 / 19. szám

• Két filmmel kedves­kedett a televízió szombat este a kitartó nézőknek. Az elsőt 1957-ben készítették Angliában, Jog és zűrza­var címmel, s arra is pél­da, hogy a múlt másfél év­tizedben milyen sokat vál­tozott a filmművészet. Ha azt mondja valaki, hogy ez a film a harmincas évek végén készült, el lehet neki hinni. Fordulatai ismerő­sek a hasonló típusú angol vígjátékok sorából, ám az ötletek között akad olyan, amely ma is szórakoztat. Az angol „bűnözőhumor” változatának érdekessége, hogy főszerepét Michael Redgrave játszotta. • A másik filmet fokozott várakozással néztük végig, hi­szen a könyv, amelyből ké­szült, az egyik legjobb, legiz­galmasabb, legdrámaibb re­gény, amely a koncentrációs táborok foglyainak életéről, ér­zelmeiről szól. Voltaképpen ez a regény nem is a lágerban, hanem az oda vezető úton, egy marhavagonban játszódik. Mindez természetesen nagyon megnehezítette Jean Prat ren­dező dolgát. Hiszen a film je­lentős részében egyetlen kö­zeli kameraállásban fényké­pezhette csupán a főszereplőt. A bonyolult visszaemlékezések sorát úgy kívánta ábrázolni, hogy a kamera azonosuljon az elbeszélővel. De így sem érthe­tő , miért kellett az elbeszélő hangját jelenbeli és múltbéli hangra megkettőzni, amikor a szereplőt egyetlen idősíkban sem láttuk személyesen. Álta­lában, a ne­mes szándék elle­nére inkáb csak A nagy uta­zás illusztrálását kaptuk, a gondolatok és az érzések lé­nyege elsikkadt. • A hét műsorából ki­emelkedett a külföldi ri­port. Polgár Dénes Bonnba látogatott, hogy a várost bemutassa, s kiderült, hogy a „főváros — nem főváros” — komplexum többet árul el a nyugatnémet helyzet alakulásából, mint néhány vezércikk. A víz és a leve­gő szennyeződésével fog­lalkozó összeállításnak is a külföldön készített része volt az érdekesebb. — bel — □ VIRGINIA WOOLF- estet rendez az írónő szü­letésének 90. évfordulója alkalmából a Kossuth Klubban ma este 7 órakor az E­urópa és a Magvető Ki­adó. Bevezetőt Kristó Nagy István és Geher István mond. Közreműködik: Bán­ki Zsuzsa, Koncz Márta és Vallai Péter. FEGYVERLETÉTEL Vágásra szánt kisbárány? Kenéz Imre halála — Most már tudod, mit akarnak tudni tőled — mondja Koncz Gábornak a rendező, Székely Gábor. — „Milyen erők vannak Bécsiben?” ez már har­madszor hangzik el. Ket­tőtök viszonya most már a párbaj­őröké, nem pedig a vágásra szánt kisbárány és a farkas viszonya. Két bíróság előtt 1848-ban vagyunk, egy hadfoírósági tárgyaláson a darab szerint, melyet a Vígszínház színpadán pró­bálnak a vendégül hívott Székely Gábor vezetésével. A darab a Fegyverletétel címet viseli — az eredeti kéziratos darabpéldány elején még ez állt: „Kenéz Imre hányattatása és halá­la Magyarországon 1848- ban úgy, ahogy a hiteles okmányok és korabeli sze­mélyes iratok sokaságából összeszedte, rendbe fogta, gondolataival szerényen ellátta, s mint mester ál­tal csiszolt követ, átnyújt­ja közönségének e görög eredetű szóval tragédiának mondott játékát Galam­­bos Lajos.” Ez a terjedelmes és ar­chaikus hangú cím nagy­jából jelzi, miről is van szó. Kenéz Imre, az ifjú forradalmár — akinek ap­ja horvát, anyja magyar, s ő elsősorban magyarnak vállalja magát — bírái előtt áll. Éspedig kétszer. Egyszer a szabadságharc győzelme előtt, s egyszer utána. Kenéz Imre fölis­meri, hogy a két kis nem­zetet, a magyart és a hor­­vátot egymás ellen ug­­rasztja a monarchia. Agi­tál a horvát hadseregben: ne harcoljanak a magyar szabadságharc ellen — ezért hadbíróság elé ke­rül. Kényszerhelyzetben — apját túszként hurcol­ják el — vállalja, hogy megöli eszményképét, Gör­gey­ ígéretét eszében sincs megtartani, mégis a magyar hadbíróság elé kerül miatta, ahol sok minden szinte kísértetie­sen megismétlődik vele. „Immár úgy tűnik fel ne­kem — mondja a dráma hányatott sorsú főhőse —, áldozatok mindig kelle­nek.” — így ütközik egy em­ber tiszta elhivatottsága és hite falakba — mondja Székely Gábor, akit nem először hívott meg a szín­ház: a nagy sikerű Macs­kajáték rendezőjeként mu­tatkozott be a fővárosban, a Pesti Színházban. — Mint rendezőnek, többek közt, azt kell megoldanom, miként lehet nagy színpa­don viszonylag statikus je­leneteket, zömmel tárgya­lásokat drámai hatással megjeleníteni. Négy-öt kü­lönböző helyszínt minimá­lis változtatással ugyan­abban a díszletben, azaz a lehető legnagyobb egysze­rűséggel színre vinni, úgy, hogy elsősorban a gondo­lat, az emberi helyzetek sugározzák a drámát. A darab többi fontos szereplője: Bárdy György, Tordy Géza, Bitskey Ti­bor, Deák Sándor, Bilicsi Tivadar, Somogyvári Ru­dolf, a két női főszerep Szegedi Erikáé és Pap Éváé. A bemutató időpont­ja: február 18. (f. f.) január 24-től 28-ig. Harcső leves Volgái Szoljaidra leves Fogasszelet Moszkva módra Ponty Aragin módra Kaviáros töltött tojás Orosz­­ hússaláta Jérce Tabaka módra Jérce Csahoh-bili módra Sertés érmék Atyuska módra Párolt t­rü grúz módra Tkemáli marhatokány Palacsinta Tbiliszi módra Imereti sajtos fánkocskák Puskin fagylalt Som István mesterszakács Főszerepben: Koncz Gábor Nyolcvan oldal szöveg. „Kilóra” ennyi a főszerep­lő, Koncz Gábor leckéje. És minőségre? — Olyan embert já­tsz­hatom — mondja Koncz Gábor —, akinek a bőrébe bele lehet költözni, mert íróilag „meg van csinál­va”. Az ilyen nagy léleg­zetű szerep kihat valami­képp nemcsak a színészi, hanem az emberi kvalitá­sokra is. Amikor leteszem, akkor is valahogyan úgy gondolkodom, mint Kenéz Imre. Hinni kell abban, amit mond, még ha túlzott hite ebben a formában egy kicsit képtelenség is. Negyvenhárom most végzett hallgató diplomamunkájá­ból rendeztek gazdag kiállítást az Iparművészeti Főisko­lán. Érett tudásról, alkotókészségről, gazdag fantáziáról tett tanúságot a tíz grafikushallgató bemutatója. Képün­kön: Kardos Katalin, a tavaly végzett Blazsek Gyöngy­vér belsőépítész, erős hullámpapírból készült óvodabú­toraihoz készített derűs grafikát. (Bozsán Endre felv.) Zenés Tacskó Kecskeméten Már születésekor érzel­gős, kiagyalt kommersz­­munka volt Dario Niccode­­mi vígjátéka, a Tacskó. Mégis újra meg újra előve­szik a világ színházai, ha kasszasikerre áhítoznak vagy ziccerszerepben kí­vánják kiugratni valame­lyik ígéretes naivájukat. A Tacskó (olykor: Tökmag) gazdája volt már nálunk Mészáros Ági és Turay Ida, olasz filmen Alida Valii játszotta, aki később nem­zetközi mozicsillag lett, s nyilván hasonló nagyság­­rendű színésznők alakítot­ták mindenfelé. Tacskó né­mi rokonságot tart Shaw négy évvel korábban írt Elizájával (Pygmalion). Csak éppen az előbbi ál­irodalom, csupa felszínes giccs. És mégis: mindig menthetetlenül közönségsi­ker. Az 1916-ban írt olasz vígjátékból úgy lett 1972- ben magyar ősbemutató Kecskeméten, hogy Brand István a darabot leporolta (az anyag ellenállása miatt, sajnos, nincs az a robot­takarító, aki itt tökéletes munkát tudna végezni) és versszövegekkel látta el, Behár György pedig kelle­mes, dallamos, fülbemászó, mai operettslágereket kom­ponált hozzá. Ez ugyanis operett, annak is játsszák, noha a színlapon a „lírai vígjáték zenével” megjelö­lés látható. Miért? Ha szé­gyellik, miért csinálják? Ha csinálják, ne szégyell­jék! Hisz a kecskeméti színház tudja a legjobban, hogy ennek a műfajnak még bőven van közönsége. S ha találkozunk is a szín­padon kopott sablonokkal (operettnél ez szinte elke­rülhetetlen), egészében Lo­vas Edit friss, ízléses, ked­ves, olaszos ötletekkel teli­tűzdelt, modern operettelő­adást rendezett (már amennyiben a modern és az operett nem ellentmon­dás), Csinády István dísz­leteinek és Poós Éva jel­mezeinek segítségével. Indoka lehetett még a darab zenével feldúsított felújításának Szabó Éva. Mély és finom tehetség, su­garasan őszinte és bájosan eredeti egyéniség, törékeny lényével megtelik a szín­pad. Nemcsak megérdemel­te, hogy elővegyék számá­ra az 55 éve parádés sze­repnek tartott Tacskót, ha­nem ennél igazibb szerepek is megilletik. Megbízható, gyakorlott alakítás Balogh Rózsáé, tehetséget mutatott Ats Gyula, jó színfolt volt Hetényi Pál. Az együttes tagja volt még Sárosi Gá­bor, Falvay Klára és Ma­jor Pál. (b­arabás) FELÚJÍTÁSI program NAPIRENDEN: AZ EGYETEMEK Több mint 260 millió fo­rintot fordítanak az idén a központi művelődési intéz­mények felújítására — tá­jékoztat dr. Nagy Sándor, a Művelődésügyi Miniszté­rium főosztályvezetője. — Ezt az összeget nagy körül­tekintéssel, tervszerűség­gel, az eszközök koncent­rálásával, a luxusigények mellőzésével hasznosítják. Arra törekednek, hogy a már megkezdett nagyobb arányú rekonstrukcióikat jó ütemben folytassák, illetve befejezzék. A felsőoktatási intézmé­nyek közül ebben az évben a budapesti Műszaki Egye­tem kapja a legnagyobb összeget,­csaknem 34 mil­lió forintot. Ebből a Duna­­parti egyetemváros több tucat laboratóriumát, elő­adótermét korszerűsítik. Az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem felújítá­sára 18 millió forintot for­dítanak. Megkezdődik a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem központi épületének több évig tartó teljes felújítása, amely együttvéve csaknem 120 millióba kerül. Az idén ebből 5 milliót költenek. Korszerű központi fűtést kap a veszprémi Vegyipari Egyetem. A Színház- és Filmmű­vészeti Főiskola Szentkirá­lyi utcai filmesházában ugyancsak nagyarányú munkához fogtak 8 milliós értékben, a Rákóczi úti épület klímaberendezésé­nek korszerűsítése pedig kétmillióba kerül. Az or­szágos intézmények közül kiemelkedik a Széchényii Könyvtár keszthelyi intéze­te, amelynek felújítási munkájára ebben az évben tízmilliót szánnak. A mú­zeumok korszerűsítésére csaknem 23 millió forint jut. DÉRYNÉ SZÍNHÁZ: A néma levente A Déryné Színház most harmadízben tűzte műso­rára Heltai Jenő hervad­hatatlan verses vígjátékát, A néma leventét. Eddig több mint százezer néző gyönyörködött benne. Most új betanulásban, L­adna László rendezésében mu­tatják be, Ziliát Várnagy Katalin, Agárdi Pétert pe­dig Harmaczy József játssza. DERKOVITS­ÖSZTÖmí] Pályázati felhívás A Művelődésügyi Minisztéri­um és a Magyar Képzőművé­szek Szövetsége pályázatot hirdet a Derkovits Gyula ösz­töndíjra. Pályázhat minden olyan, 35. életévét még be nem töltött képzőművész, aki a főiskola elvégzése után önálló művészi tevékenységet tud felmutatni. Kivételes esetben olyan mű­vész is részesülhet ösztöndíj­ban, akinek nincs főiskolai végzettsége. Az ösztöndíj ösz­­szege — 3 évi időtartamra — havi 3000 forint. A pályázati kérelemhez mel­lékelni kell a pályázó eddigi művészi munkájának részle­tes ismertetését; részletes ön­életrajzot, lakáscímet; főisko­lai végzettség esetén a főisko­lai oklevél hiteles másolatát; művészi munkájának tervét az ösztöndíj időtartamára, vala­mint az eddigi művészi mun­kásságát bemutató műveit. A pályázati kérelmeket a Műve­lődésügyi Minisztérium kép­zőművészeti osztályára (Buda­pest, 502. Pf. 1.) 1972. március 1., 2., 3-án 9 és 16 óra között; a műveket az Ernst Múzeumba (Bp. VI., Nagymező utca 8.) március 8., 9., 10-én 9 és 16 óra között kell beadni. (MTI) IRÁNY: OLASZORSZÁG UTAZIK A BÁBSZÍNHÁZ Február 8-án ismét kül­földi vendégszereplésre indul az Állami Bábszín­ház társulata. Ezúttal Olaszországba utaznak, ahol érdekes zenei ese­ménysorozat részeiként lépnek fel. Az Olasz Fil­harmóniai Társaság több olasz városban zenei he­teket rendez neves vendég­­művészek — például Bern­stein — részvételével. Hat olasz városban, köztük Ró­mában és Genovában együttvéve tizenegy elő­adáson játsszák Bartók A fából faragott királyfiját, Sztravinszkij Petruskáját és Beckett Jelenet szöveg nélkül című pantomimját. Mivel szereplésük egy ze­nei eseménysorozat szín­foltja, fellépésük legtöbb helyen nagy színházakban, illetve operaházakban lesz, így Reggio Emíliában és Genovában az operaház­ban, Rómában az Olim­­pico színházban, Sienában a városi színházban sze­repelnek. □ ÉGERHÁZI IMRE debreceni festőművész munkáiból nyílik kiállítás kedd délután 4 órakor a MOM Szakasits Árpád Mű­velődési Házában. A Tárla­tot Tamás Ervin nyitja meg.

Next