Esti Hírlap, 1972. április (17. évfolyam, 78-100. szám)
1972-04-01 / 78. szám
ÚJABB „TRÓFEA ” A GYŰJTEMÉNYBEN Milyen is a Táncsics A fiiú börtönben ült. Mikor kiszabadult, s elhelyezkedett, Balta László azt mondta neki: — Ide figyelj! Ami volt, volt. Most itt mindent elölről kezdhetsz. Nálunk tiszta lappal indulsz. Felejtsd el a régi botrányokat, a galeriben történteket. Egyre ügyelj, jól dolgozz. Akkor keresel. Ha üinköskedsz, megharagszom, s megharagszanak a többiek is. Mi nem nézzük, ki voltál, csak azt: ki leszel. Az őszinte, emberi szó hatott. A beszélgetés óta évek teltek el. A fiú azóta megnősült, már apa. Az üzemben a legjobb munkások közé tartozik. A kollégák elfelejtették, hogy honnan jött. A brigád megbecsült tagja. Öt aranykoszerű A történetet az Ikarus gyárban mesélték. Arról érdeklődtem, milyen brigád is a Táncsics. S számok, adatok, általános dicséretek helyett ezzel a példával mutatták be Balta Lászlóék brigádját. Pedig a számok is sokat mondanak: 1961-ben alakult a brigád, minden évben elnyerték a szocialista címet, öt alapító tag aranykoszorús jelvénnyel büszkélkedhet. S ami a legnagyobb dicséret: a fásüzem Táncsics brigádját az egész gyárban jól ismerik, munkáját elismerik. A fásüzem feladata: az autóbuszokra fűrészelt faanyagok szabása, előkészítése. Három brigád dolgozik itt, kettő szocialista. A Fáy András brigád kétszer nyerte el a címet. — Mi nem versenyzőnk a Táncsiccsal — állapítja meg Szabadkai Mihály, a Fáy brigád vezetője. — Inkább együtt dolgozunk. Nem is lehetne másképp, hiszen a munkánk azonos, elvégezni csak közös öszszefogással lehet. Együtt Fáyékkal • Akiknek a nóta szól — Egyszer megkérdezték tőlem: mi sikereink titka — mondja Balla László. — Azt válaszoltam: jól érezzük magunkat akkor is, ha dolgozunk, akkor is, ha szórakozunk. Klubdélutánjainkon, összejöveteleinken senki nem nézi az óráját, lejárt-e már a kötelező jelenlét ideje. Hisz senki nem azért jön, mert kötelező, hanem, mert igényeljük az együttlétet. A Táncsics brigádból, alakulása óta, többen mentek nyugdíjba. Ilyenkor, munka után, ha elül a gépfűrész zaja, a műhely sarkában a jelvényekkel, oklevelekkel teli vitrin előtt összegyűlnek, átadják az ajándékot, s a lemezjátszóra felteszik az „öreg", a távozó kedvenc nótáját. Hagyomány ez, náluk a prózát a dal pótolja. — Nekem is játszhatták volna az idén a nótámat — mondja Orosz Béla, a brigád egyik alapító tagja. — De egy évet még rádolgozok, a rendelet szerint egy év, hét százalék plusz a nyugdíjban, havi 170 forint, már gép préseli a lemezt. Ez a példa is azt bizonyítja: a Táncsics brigád, amit rábíznak, hiánytalanul elvégzi. Nem véletlenül kapták nemrég az elismerést: kitüntetésgyűjteményük a szakma kiváló brigádja címmel gyarapodott. Az eseményt kirándulással ünnepük meg. Valamennyien családostul utaznak Aggtelekre, s a brigáddal tart Végh Ambrus, meg Várkonyi István is. Ma már mindketten tiszteletbeli tagok. Nótájukat négy éve játszották .. . Horváth István Vendégségben A fásüzembeliek gyakran rendeznek klubdélutánt, összejövetelt, kirándulást. Bármelyik brigád is a házigazda, vendégként a másik kollektíva tagjait mindig meghívják. SAJÁT ÉRDEKÉRE EMLÉKEZTETJÜK: INDULT A DOLGOZÓK ÉS A NYUGDÍJASOK KEDVEZMÉNYES TÜZELŐAKCIÓJA Az akcióban mindenféle tüzelőanyagot, Budapesten és egyes megyékben fűtőolajat is vásárolhat. Mielőbb váltsa be utalványát a TÜZÉPÉS A TÜKER-TELEPEKEN és a megrendeléseket felvevő irodákban. Kiváló a szakmában A brigád története egybeesik az Ikarus-buszok korszerűsítésével. Balta Lászlóval készülő kocsiba lépek. — Tíz évvel ezelőtt — mondja — az ablakok körüli borítást még fából készítettük. Aprólékos munka volt. Aztán áttértünk a lemezes megoldásra, mi, asztalosok, egy időre lakatosok lettünk. Ma PÁLYÁZAT ESZTERGOMBAN Népszerű a Várhegy Mind többen keresik fel a festői környezetben fekvő esztergomi híres épületeket: a Várhegy fensíkján levő klasszicista bazilikát, a Bakócz kápolnát, az Árpád-házi királyok palotájának maradványait, az érseki rlotát, s a Várhegyet krülvevő középkori várfalat. A növekvő idegen,forgalomra való tekintettel pályázatot hirdettek egy új múzeum és a Várhegy rendezésének terveire. Az augusztus 14-ig beküldött munkákat bíráló bizottság értékeli, s az eredményt szeptember 15-ig hozzák nyilvánosságra. Ivóvíz a bányáiból Kincsesbányai kincs. A bauxitbányák karsztvizét Fejér megyében ipartelepek és lakónegyedek ivóvíz-ellátására akarják felhasználni. Kincsesbánya mellett vízművet építenek, amely a környező városokat látja el kiváló minőségű ivóvízzel. Továbbképzé sátod szívem, ez itt pélldául egy valódi hogyishívják szőrme — tanítgatom séta közben a férjemet, s igyekszem a kirakathoz közelebb settenkedni, hogy titkon elolvashassam, milyen csoda prémet bámulgatunk is éppen. De sajna, csak annyit közöl a szűkszavú cédula, hogy divat bunda, s nem azt, hogy nyúl, teve, vagy micsoda, úgyhogy nem is marad el a vidám válasz: — Teljesen tisztán látom, aranyom, hogy te is pont olyan süket vagy hozzá, mint én. És kivételesen még igaza is van. Ugyanis fogékony ifjú éveimben még egyáltalán nem volt ennyiféle selymes, szálkás, borzas, tarka-barka, vagy sima szőrös bőr kapható, hanem inkább csak irha, többnyire drapp színű, s bő barna festékkel rányomtatták a Föld hegy- és vízrajzi térképét, és kész. S jártunkban-keltünkben leginkább egy légies krumpliszsákhoz hasonlítottunk. És erről jut eszembe, hogy megyek múltkor a boltba, kérek két kiló burgonyát, mire visszakérdez a zöldséges: — Ellát, vagy rózsát adjak? — Vegyesen lelszíves — válaszoltam némi töprengés után. Halvány fogalmam se volt róla, hogy melyik a nekem való. Mert ifiaszszony koromban egészen másfajta burgonyákkal jöttem össze. Úgy mint: bogárrágta takarmánykrumpli, megfagyott szeszburgonya, gerardos vetőkolompér, s úgy mérték ki nekünk, ahogyan sorra jött. És felfigyeltem a Közértpolcokon a lisztes csomagokra is, ahány féle, annyi fajta: rétes, meg grízes, meg finom, meg nullásliszt, és így tovább. Mindig pontosan azt választom közülük, amelyik közelebb esik hozzám. Ugyanis annakidején — szemléltető eszköz híján — nem volt alkalmam megtanulni, hogy melyik, mire való. Helyette más őrleményekkel ismerkedtem meg, úgymint a kikerics sárga kukoricaliszttel, amelyből sokkal több féle ételt készítettünk, mint amennyit egyáltalán lehetséges volt. Aztán volt ugye, (ha volt) a kellemesen szürkésbarna fehérliszt, amely összesepregetéssel készült, s nagy menynyiségben tartalmazott emésztést elősegítő kertiföldet, cirokcsutakot. S volt a szójaliszt, abból készült a finom téliszalámi, a párizsi, a kenőmájas, a diétás prágai sonka, és az ementáli sajt, bizony, enynyi különféle készítmény, amelyek csakis ízre voltak hajszálnyira hasonlatosak. Nagyjából ez volt a helyzet... S most itt áll egy asszonycsapat, élete delén, s nem tudja, hogy a tört, főtt, pirított, paprikás burgonyához, kifli, rózsa,ella fajtát válasszon-e, a parajt szimpla nullás, vagy duplagrízes liszttel habarja-e, s a bevásárlást nyárczekében, vagy mókusköntösben eszközölje-e inkább. Nem tudja valaki véletlenül, hogy hol, s mikor indul egy továbbképző tanfolyam? G. Szabó Judit „mia—— .. i«- ■..■«»in un «im .11 ».». Szép tavaszok Szépek, gazdagok a mi tavaszaink: március és április nálunk nemcsak rügyet fakaszt, nemcsak a természetet újítja meg, hanem évről évre a gondolatainkat is. Az ünnepi emlékezés óráiban nemcsak az eddig megtett útra, hanem az előttünk állóra is pillantást vetünk, megmérjük munkánk eredményeit, s őszinte szóval beszélünk a gyengeségekről, s mindarról, ami megoldásra vár. A szerencsés véletlen alakította úgy, hogy a tavasz kibontakozásának alig három hete alatt nemzeti történelmünk három nagy eseményére emlékezhetünk: március 15-re, március 21-re és április 4-re. Annak a nehéz küzdelemnek a folytonosan magasabbra ívelő lépcsőfokai ezek a dátumok, amelyet az ország függetlenségéért, nemzeti létünk őrzéséért, a társadalmi haladásért vívott a magyar nép. A két március kiáltását április visszhangozta újra: a felszabadulás révén juthattunk végérvényesen a nemzeti függetlenség és a néphatalom jogos jussához, az 1945-ös április 4. óta eltelt huszonhét év, a szocializmust építő Magyarország valósította meg azokat a törekvéseket, amelyeket a haza legjobbjai, a néptömegeik 1848-ban is és 1919-ben, márciustól vártak. A két március történelmünk kohójában így forrott össze áprilissal. Mind a három a miénk, fényeivel és árnyaival, erényeivel és gyengéivel együtt. Aki ezt a hármas egységet nem látja, vagy nem akarja meglátni — akár jobbról, akár balról tesz a szeme elé ellenzőt —, az nem értett meg semmit a magyar nép történelméből, sem 1848-ból, sem 1919-ből, sem 1945-ből, s magatartása legalább olyan képtelenség, mintha azt kívánná, hagyjuk el a három szín valamelyikét nemzeti lobogónkból. Nem lehet. Az a három szín együtt egy gondolat, együtt szimbolizálja a hazát, amelyről sok polgári politikus betéve tudta a könnyzacskókat ingerlő hangzatos frázisokat, de amelyért soha senki nem tett annyit ebben az országban, mint 1945 óta a kommunisták vezetésével hatalomra jutott magyar munkásosztály. Lehetséges, hogy még nem mindig tudunk érzelmeink hőfokán írni, beszélni a hazáról, a mi szocialista hazánkról. Szavaink, mondataink sokszor talán, szegényebbek, szárazabbak, színtelenebbek, mint a tetteink. Pedig van miről beszélnünk. Történelmi változások színhelye hazánk 1945 áprilisa óta. Leginkább arról szólunk ilyenkor, az ünnep óráiban, hogy lám, új gyárak, új városok sokaságát írta az ország térképére a szocializmus, új létesítmények regimentje beszél majd az utókornak kezünk munkájáról, szorgalmunkról, erőfeszítéseinkről. De a tonnák és a százalékok tömegében gyakran alig látszik az ember, akiért a térképre kerültek az új jelek, érte magasodnak a gyárkémények, érte sokasodnak az új lakónegyedek, érte történik minden. Csak vegyük elő a negyedszázaddal ezelőtti fényképeinket. Micsoda szegény rokonai vagyunk azokon mai önmagunknak! Hát még, ha a lelkünk, a gondolataink fényképeit látnánk! Mert az anyagi javaknál fontosabb — ha még sokan másként is érzik a sorrendet — a szellem felszabadulása, az, hogy nemcsak gazdagabban, kulturáltabban, hanem emberibb módon élünk, értelmesebb, alkotóbb az életünk, szabadabbak, merészebbek lehetnek a gondolataink. S az alkotmány módosításának törvénytervezete, amelyet a közvélemény elé bocsátottak, tovább erősíti az emberi méltóság tiszteletét, fokozza, bővíti az állampolgári jogokat, az eddiginél nagyobb hangsúlyt ad az élet- és létbiztonságra vonatkozó elveinknek. Ezek a módosítások — a többi elvi fontosságú változtatással, kiegészítéssel együtt — azt jelzik, hogy hazánk a szocialista építés fejlettebb szakaszába lépett, s országunk szocialista jellegének erősítését, a szocialista demokrácia további kibontakozását, államunk továbbfejlődését szolgálják. Egyszóval a jövőt, a szocialista társadalmat, amely már nem elérhetetlen messzeségben lebeg előttünk, hanem közvetlen közelébe kerültünk. Nem gond és probléma nélküli lesz ez a jövő — mint ahogy jó negyedszázaddal ezelőtt legalábbis sokan naivan feltételeztük —, hiszen a fejlődés a szocializmusban is az ellentmondások megoldódása révén megy végbe, de mindenképpen könnyebb lesz, mint az eddigi huszonhét év volt. A nehezén már túl vagyunk: megszilárdult a szocialista rendszer, megtörtént az iparosítás, a mezőgazdaság szocialista átalakítása, az európai életszínvonaltabellán jócskán előre léptünk, a szocialista eszme meggyökerezett hazánkban. Meg azért is könynyebb lesz, mert jó és rossz tapasztalatok sokaságával rendelkezünk, a sikerek öröme mellett megismertük a kudarcok keserűségét is. Nemzeti függetlenségünknek, békénknek, szocialista jövőnének van egynagyon fontos nemzetközi garanciája is: az a bizalom, testvéri barátság és együttműködés, amely szilárdan összefűzi hazánkat a Szovjetunióval és a többi szövetséges szocialista országgal. Eszménk internacionalista eszme, ezért az is pozitív súly a jövő mérlegen, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom soraiban a marxizmus.A leninizmus megőrizte tisztaságát, megerősödött, s növelte vonzerejét szerte a világon. Ezért jogos a reményünk, hogy a következő tavaszaink is szépek, gazdagok lesznek. Szathmári Gábor ____________________________________________________