Esti Hírlap, 1972. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
1972-05-02 / 101. szám
• Néhány egészen kiváló műsor: egy emlékezetes csata a Kicsoda-micsodában, egy parádés játékvezetés a kétmilliomodikban, s akad még dicsérnivaló a háromnapos tévéadásban. Ami esetleg felróható: a műsorok elosztása. Kezdjük is ezzel, a szombati nappal. Sok mondanivalónk nem lévén, hamar végigfutunk — csupán a műsorfüzetet kell fellapozni. Nem találtunk egyetlen jelentős alkotást sem, csupán egy halványabbra sikerült tévéjátékot, s egy valaha érdekesnek tartott filmet, a Smogot. Mennyire megkopott tizenegy év alatt! • Vasárnap több érdekesebb műsor között válogathattunk. Mindenekelőtt dicséret a tévé sportrovatának, az úszóbajnokság közvetítéséért, a rendszeres jelentkezésért. Olimpiai évben úgy véljük, igen hasznos a jelentősebb sportágak versenyzőit és eredményeit bemutatni, lehetőség szerint rangos versenyeken. • Sorrendben haladva — tetszett A Hét, Riport Bonnból, interjú Moszkvából, s a többi is, elsősorban az aktuális külpolitikai témák. Friss, jó anyagokat láthattak a nézők, némileg halványan sikerültek a honi riportázsok, de egészében véve az utóbbi idő legjobb műsorát nyújtotta a Hét szerkesztősége. • Drámai küzdelem folyt a Kicsoda micsoda porondján, a legötletesebbek mérték össze tudásukat. A versenyzők imponáló erényeket vonultattak fel, jól játszottak, szépen nyertek, s volt, aki szépen veszített A zsűrinek ezúttal nem sok dolga akadt, nem is zavarták a játékosokat, úgy is mondhatjukpartnerek szerepeltek a a stúdióban. • Égés napos adás május elsején, összeállítás Ősbudavár címmel, jeles művészek táncolgattak, bohóckodtak, majd egy mesefilm, amely vékonyka csík volt a képernyőn. Moravia villámtréfányi darabját is láttuk — gyengébb munka, s csak azért említjük, mert Latinovits és Ruttkai játszotta. Kahána Mózes tévéjátéka csendes időben került a képernyőre. Akik nézték a délelőtti adásokat, azok már egy kissé elfáradhattak, s akik a délutánt részesítették előnyben, feltehetőleg, még nem kapcsolták be készülékeiket. Talán így is volt rendjén, mivel az Emlékek csalnak című játék nem tartozik a sikeres alkotások közé. Az ünnep záróműsora a Kétmilliomodik című, úgymond derűs találkozás volt. Jeles televíziósok, régi közreműködők, színművészek, tévéelőfizetők randevúztak az egyes stúdióban, egy kitűnő játékmester irányítása alatt. Vitray Tamás ismét jó volt, magabiztosan, leleményesen, kedves humorral és alapos felkészültséggel dirigálta a műsort. Dicséret illeti a többieket is, Hofi Gézát, Angyal Jánost, Fenyvesi Gabit, s a műsor szerkesztőjét, Búzáné Fábri Évát, valamint a rendezőt, Sándor Pált. Úgy véljük, a tévé sikeresen ünnepelte kétmilliomodik előfizetőjét. (Schiffer) TÁJKÉP EMLÉKEZETBŐL Kondor György emlékkiállítás Kondor Györgyre, az 1945-ben Dachauban elpusztult festőművészre emlékezik a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása. Festményein, grafikáin szociális érzésű, a társadalom kérdéseit tudatosan vizsgáló művész szólal meg, aki nem csupán a művészetben, hanem azon túl is vállalta elkötelezett eszméit. Debrecenben született, 1921-ben. Sorsa úgy alakult, hogy gyerekfejjel — amikor a hozzá hasonló korúak még azon tűnődnek, mik szeretnének majd lenni — már egy óbudai gyár textiltervező gyakornokaként tartotta fenn magát. Közben szorgalommal és tudásvággyal tanult és alkotott. 15 esztendősen, Vaszary János növendékeként vett részt a Nemzeti Szalon 1936-os tárlatán. Ugyanekkor került a munkásmozgalomba. Tagja lett a Szociáldemokrata Pártnak, és részt vállalt az Országos Ifjúsági Bizottság szervezői munkájából. Az illegális Kommunista Párt munkájába Goldmann György hatására kapcsolódott be. Politikai és agitativ munkássága mellett látogatta az 1936-ban megalakult Szocialista Képzőművészek Csoportjának összejöveteleit, s annak megszűnése után, 1940- ben, Nolipa István Pállal és Kania Istvánnal egyetemben, ő szervezte újra a csoportot. 1942-ben a betiltott Szabadság és nép kiállítást követően három évi fegyházra ítélték államellenes izgatás vádjával, majd koncentrációs táborba hurcolták. A tehetséget nem az osztályhelyzet határozza meg, de tartalmát és irányát már igen. Kondor György művészetének értékét sem a sorsa adja: a művészi érték teszi sorsát még izgalmasabbá. Már első próbálkozásai között is találhatunk olyan munkát, mint a Kiáltok című linóleummetszet, amely az erőteljes grafikai megfogalmazáson túl pontos, világos tartalmi kifejezésre is törekszik. Tizenkilenc és húszévesen már olyan, festőileg is érett művek születnek a keze alatt, mint a Vasút mentén, amelyen a nehéz, sötét vasúti felüljáró mögött az egymáshoz zsúfolódó külvárosi házak nem csupán tájképet jelentenek, hanem egy társadalmi osztály életének színterét. Még határozottabban megfogalmazódik e gondolat legismertebb grafikáján, a Hajnal a vonaton címűn. Az elgyötörten utazó, a fáradságtól alvó asszony és férfi a fájdalom, a reménytelenség állandóságát mutatja be. S ezután már a börtönön kívüli világot vagy emlékezetből festi (Tájkép emlékezetből), vagy „cellaablak-perspektívából”. Ami még marad, az már a börtön világa: az udvaron dolgozó munkaszolgálatosok, a foglyok sétája. Kondor György 24 évesen halt meg Dachauban. Most látható művei alapján érett, kiforrott alkotót — de természetesen nem befejezett, lezárt életművet — ismerhet meg a (harangozó) Kultúránk alkotói címmel lengyel—magyar fotóművészeti kiállítás nyílt a Műcsarnokban. Képünkön a tárlat egyik szép darabja, Baracz: A nagyszínház balettegyüttese című felvétele. SÍPPAL, BOBBAL... Síppal, dobbal, nádihegedűvel címmel tartják meg Sebő Ferenc estjét a Huszonötödik Színházban május 11-én i-fi órakor. A színház irodalmi sorozatának ez lesz a második bemutatója. Közreműködik Halmos Béla, Bajcsay Mária, Berek Kati, Éri Péter, Jeney István, Jobba Gabi, Jordán Tamás, Koltay Gergely, Kristóf Tibor, Nagy Sándor és Zala Márk. Nincs még fecske e tájon... Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Balassi Bálint Szavalóköre irodalmi estet készített elő Janus Pannonius halálának 500. évfordulója tiszteletére. .. nincs még fecske e tájon” mottóval. A műsort Surányi Ibolya, a szavalókör vezetője állította össze epigrammákból, elégiákból, levelekből, dokumentumokból. Bevezetőt Kardos Tibor tanszékvezető egyetemi tanár mond. A szavalókör tagjain kívül közreműködik Vitai Ildikó és a Bakfark Consort, akik korabeli magyar lantfantáziákat, olasz dalokat és magyar virágénekeket adnak elő. Az est bemutatója május 7-én, vasárnap este fél nyolckor lesz az Egyetemi Színpadon. ÉNEKLŐ IFJÚSÁG Második évad: harminckétezer részvevő Másfél éve hirdette meg a rádió iskolai kórusok számára a felelevenített éneklő ifjúság mozgalmat. Az első jelentkezők közül mintegy 150 énekkar bizonyult alkalmasnak az ország nyilvánossága előtti szereplésre, ennyit talált „mikrofonképesnek” a válogató bizottság. Tavaly április 4-én kezdte sugározni a róluk készült felvételeket az ifjúsági rádió, idén április 30-án zárult az első sorozat. A sikerrel szereplők oklevelet nyertek, s az idén 15 város 17 hangversenyén állnak közönség elé. Közben a második sorozat is megkezdődött: a tavaly kimaradt és az újonnan jelentkezett 300 kórust zsűrizik. Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző köszöntő szavaival indult május 1-én az új adássorozat, amelyben 32 ezer éneklő fiatal áll mikrofon elé. Sikerült Kodály Zoltán és Bárdos Lajos egykori kezdeményezését friss tömegmozgalomként újjáéleszteni. Az éneklő gyerekek megtalálják az utat az életüket szépítő-gazdagító muzsika világába. A legfőbb cél, hogy belőlük alakuljon ki zeneéletünk következő, avatott törzsközönsége. Az az értő, fejlett ízlésű közönség, amely magas igényt támaszt, s ezzelbefolyásolja az alkotó és előadó művészek munkásságát, a magyar zeneművészet jövőjét. KARMESTER, ÉNEKES, ZENESZERZŐ Nem vette észre a földrengést A bécsi filharmonikusok éppen Mahler ötödik szimfóniáját próbálták, vendégkarmesterrel, aki nem volt más, mint Leonard Bernstein. Az egyik fortissimo részt Bernstein a föld morajláshoz hasonlította. És mit tesz a természet —, másnap, a koncerten, éppen, amikor Bernstein ezt a bizonyos fortissimo részt vezényelte zenekarának — Ausztriában morajlani, rengeni kezdett a föld. Sok néző felugrott helyéről és szaladt kifelé. Sebesülés nem történt, a földrengés is elállt, néhány perc múlva helyreállt a rend és a hangverseny folytatódott. Bernstein utána így nyilatkozott: „Semmit nem vettem észre a földrengésből, lefoglalt a muzsika!” Egy másik kis friss zenei történet a nemrég látványosan visszavonult, de újra meg újra szereplő Frank Sinatráról szól. Megírtuk: eredetileg úgy volt, hogy Frederic Loewe és Alan Jay Lemet (a My Fair Lady szerzőpárja) új filmmusicaljében, amely Saint- Exupéry kis hercege nyomán készül, ő lesz a főszereplő. Most megtudtuk, miért nem lett. Sok vitája volt a Paramount filmgyár vezetőjével, amikor azonban az utóbbi arra kérte, fáradjon át hozzájuk az igazgatóságra és beszéljék meg, hogyan képzeli el Sinatra a dalok eléneklését — akkor az énekes végképp megsértődött. „Ha valaki tudja, hogyan kell elénekelni egy dalt, az Sinatra. 56 éves korában el sem akarta hinni, hogy ilyesmit komolyan kérjenek tőle!" — mondta egy barátja, 72 éves Hoagy Carmichael, zeneszerző, a Stardust című örökzöld szám komponistája. Egykori alma matere, az indianai egyetem most zenei központot létesített s ebből az alkalomból öreg diákjának tiszteletbeli zenei diplomát adott. A világhírű slágerszerző nagyon meghatódott a megtiszteltetéstől, hiszen — mint mondta —: „Talán nem is tudják, hogy olyan fickónak adták a diplomát, aki a kottát sem ismeri. Világéletemben a fülem után komponáltam.”. □ NÉMETH LÁSZLÓ Gyász című regényét adta ki a moszkvai Hudlit kiadó. TÉGLAPOROS SZERELEM Tévedni emberi dolog BESZÉLGETÉS GERŐ JÁNOSSAL Szinte egy napon hagyta el a nyomdát Gerő János két új könyve, az író kilencedik és tizedik kötete. A SZOT irodalmi pályázatán díjat nyert Az útnak nincs vége című regényt a Táncsics Könyvkiadó adta ki. A Tévedni emberi dolog című kötet, amelyik két kisregényt tartalmaz, a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg. AZ ÚTNAK NINCS VÉGE — Az útnak nincs vége című regényét kimondottan a SZOT pályázatára írta? — Arra fejeztem be. Ez a téma már évek óta foglalkoztatott. Regényem 1950-ben játszódik, egy dunántúli megyében. Lényegében egy parasztpárti és egy MDP megyei titkár barátságának a története, s ezen keresztül mutatom be az akkori eseményeket. A cselekmény során élő, illetve akkor élt, nevükön nevezett, ismert személyekkel is találkozhat az olvasó. — Úgy hallottuk, saját életének egy szakaszát dolgozta fel. — Egész pontosan azt lehet mondani: vannak a regényében életrajzi motívumok is. Valóban voltam a parasztpárt megyei titkára, s az is igaz, hogy volt egy jó barátom. A regényben azonban több és más van, mint ami a valóságban történt. Azért regény. Az ábrázolt történelmi szituációt ezzel együtt hitelesnek érzem. A közelmúltban megjelent Tóth Istvánnak egy arról a korszakról szóló könyve. Örülök neki, hogy mint történész, lényegében igazolta az én korábbi regénybeli mondanivalómat. — A másik kötetében levő két kisregény témáját is a valós életből vette. A Téglaporos szerelem közvetlenül a háború előtt játszódik. Miért csak most írta meg? — Ez a téma — egy szenvedélyes szerelem története — ugyanúgy, mint az előbbi, már évek óta bennem él. Egyszer már korábban is megírtam, tizenöt éve, elbeszélés formájában. (Az elbeszélés címe Krónika, s a Szerencse nélkül című kötetben jelent meg, 1958-ban. — A szerk.) De a téma nem hagyott nyugodni, újra és újra elővettem, s ez lett belőle. Örülök, hogy egy újságírót szerepeltetek, mert ha a történet úgy, ahogy leírtam, szó szerint nem igaz is, az újságíróhoz mégiscsak van valami közöm. KOPOG A TETŐ A Tévedni emberi dolog című kötet borítójának „fülén” Gerő János így vall: Negyvenöt éves vagyok, és most jelenik meg a tizedik könyvem. Sok ez vagy kevés, megmondani nem tudom — mindenesetre tele vagyok tervvel; úgy érzem, még sok mindent el kellene mondanom.” — Ezt olvasva, és tudva, hogy nemrég jött vissza a szigligeti alkotóházból, nem is kérdezhetünk mást, csak azt: min dolgozik most, mik az írói tervei? — Befejeztem egy újabb kisregényt. A címe: Kopog a tető. Előre nem nagyon, tudok beszélni az írásaimról, ezért röviden csak annyit : egy férfiről és egy nőről szól, egy igazi nagy szerelem története. Terveim? Régi tervem, hogy megpróbáljam kisregényekben elmondani, amit életemben láttam, tapasztaltam, ami mondandóm van a világról. Várjuk a tizenegyedik kötetet. Vagy előbb a tizenkettediket ?! —mi— □ WEÖRES SÁNDOR művészetét mutatja be a Steaua című román folyóirat utolsó számában Veronica Porumbacu, és közli a költő két versének román fordítását. Közületek, kislakásépítők, magánszemélyek részére B—100-astól B—500-as minőségűig KEVERT BETON ÉJJEL-NAPPAL KAPHATÓ Cím: BVM BUDAPESTI ÉPÜLETELEMGYÁRA Budapest XI., Budafoki út 215. Ügyintéző: Várnagy Zoltán, telefon: 253—840, 172-es m.