Esti Hírlap, 1974. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1974-11-01 / 257. szám
RABAT UTÁN Nincs Arafat—Hu találkozó Jichakl Rabin izraeli miniszterelnök tegnap este Tel Avivban mondott beszédében kijelentette, kormánya nem hajlandó tárgyalásokat folytatni az arab gerillaszervezetekkel, még abban az esetben sem, ha azokat Husszein jordániai uralkodó képviselné. A miniszterelnök utalt a kedden befejeződött rabati csúcsértekezlet határozataira, és azt állította, hogy amennyiben az arab államfők döntése értelmében Jordánia nem folytathat tárgyalásokat Izraellel a Jordán folyó nyugati partjának sorsáról, akkor „nincs kivel tárgyalni a békéről Izrael keleti határain”. Faruk Kaddumi, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának tagja, Tuniszban tartott sajtóértekezletén leszögezte, hogy a PFSZ semmilyen körülmények között nem hajlandó tárgyalni Izraellel, mert a palesztinok nem ismerik el Izrael állam létét. Kaddámi alaptalannak mondta azokat a korábbi jelentéseket, amelyek szerint Jasszer Arafat hamarosan Ammanban tárgyal Husszein jordániai uralkodóval. ,,Számos kérdést kell rendezni még, mielőtt egy ilyen találkozóra sor kerülhetne” — jelentette ki a PFSZ osztályvezetője. Az ENSZ közgyűlése tegnap este — az arab államok vezetőinek kérésére — úgy döntött, hogy a Palesztinai kérdés eredetileg november 7-ére tervezett vitáját november 13-ára halasztják. A vitában az előzetes jelzések szerint Arafaton, a PFSZ vezetőjén kívül részt vesz Hasszán marokkói uralkodó, Rumedien algériai és Frangié libanoni államfő, valamint Sziad Barré Szomáliai elnök, az Afrikai Egységszervezet elnöke is, aki az afrikai államok teljes támogatásáról fogja biztosítani a palesztinokat. Ahmed Iszmail Ali egyiptomi hadügyminiszter tegnap befejezte konzultációsorozatát a hadsereg magas rangú tisztjeivela jelenlegi katonai helyzetről. A kairói rádió jelentése szerint „a minden eshetőségre szóló tervek hatékonyságát” vitatták meg. A hadügyminiszter tárgyalásai szerdán, a rabati arab csúcstalálkozó befejezését követően kezdődtek meg az egyiptomi fővárosban. JUGOSZLÁVIA Jugoszláviában az óriási területeket, falvakat elöntő áradat hevessége semmit sem csökkent a múlt napokban. A helyzetet súlyosbítják az újabb esőzések és havazások. A jelenlegi adatok szerint a legrosszabb a helyzet Bosznia —Hercegovina területén. Eddig hat és fél ezer házat elöntött és megrongált, 4300 gazdasági épületet romba döntött az áradat. Víz alá került és megsemmisült 4700 hektár vetés, valamint 75 ezer hektár termőföld és 345 kilométer betonút. Bosanska Brodnál a legsúlyosabb a helyzet. A Száva vízállása jelenleg 9 méter. Ez a vízállás a legmagasabb az utóbbi 40 évben. (nyárádi) ÁRVÍZ A hatmilliós Bombay India legnagyobb városa. Képünk: az 1911-ben épült, „India kapuja”, amely a metropolis egyik, a turisták által leglátogatottabb műemléke Ausztráliai búza A Kairóban aláírt megállapodás értelmében Egyiptom 1975-ben 231 millió dollár értékű, egymillió tonna ausztráliai búzát importál. Ez a mennyiség Egyiptom évi búzaimportjának egyharmada. Nem csatlakozik Norvégia bejelentette, hogy nem csatlakozik ahhoz a 12 tagú csoporthoz, amelynek tagjai szükség esetén megosztják rendelkezésre álló kőolajkészletüket. A döntést Knut Frydenlund norvég külügyminiszter közölte a csoport belga elnökével. Tájékozott források szerint Norvégia, amely azt reméli, hogy éveken belül sok millió tonna olajat exportálhat, attól tart, hogy a tervezett csoportosuláshoz történő csatlakozása esetén gazdag olajkészleteit meg kellene osztania más országokkal. Aldo Moro kísérlete Aldo Moro tegnap reggel megkezdte eszmecseréit a 37. olasz kormánymegalakítására. Helyzete cseppet sem irigylésre méltó: egészségi állapota miatt háromhónapos kikapcsolódásra készült, amikor Fanfani kudarcba fulladt kísérlete után rábeszélték a bonyolultnak ígérkező vállalko- Utolsó mentsvár " Kétségtelen, hogy az olasz kereszténydemokraták utolsó mentsváraként a szorítóba küldött politikus Itália egyik legmarkánsabb egyénisége. A sokat ostorozott olasz külpolitikában — nem alaptalanul — neki tulajdonítják az önálló diplomáciai kezdeményezéseket. Pontosabban: az az általános vélemény, hogy az a kevés lépés, amely az ország szuverén külpolitikai vonalvezetését hol árnyaltabban, hol határozottabban tükrözte, egytől egyig tőle indult ki. Pártbeli hívei a kereszténydemokrata balszárny vezetőjét tisztelik személyében. Sokan közülük újabban bírálták is, mintha a múlt év nyarán rendezett kereszténydemokrata kongreszszust megelőző tanácskozásokon a frakciók között létrejött kompromisszumokat túlontúl tiszteletben tartva, adós maradt volna a határozott állásfoglalásokkal. Holott sok alkalom kínálkozott erre: a párt centrista és jobboldali irányzata vereséget szenvedett a május 12-i népszavazáson, majd a szardíniai választásokon. Sajnálatos módon, a baloldali frakciók határozatlansága következtében a szükséges tanulságokat nem vonták le, s a kereszténydemokrácia válsága tovább mélyült. Nem utolsósorban ez a válság fejeződött ki Rumor kabinetjének október 3-i lemondásában, s aligha vonatkoztatható el attól az általános krízistől, amely napjainkban Itália társadalmát és gazdasági életét nyomasztja. Ilyen körülmények között Moro alighanem élete legnehezebb feladatával áll szemben. Annál is inkább, mert több belső tényező mellett figyelemre méltó külső körülmények is nehezítik dolgát. Mindenekelőtt tisztáznia kell, milyen gazdaságpolitikai programot kíván majd kormánya követni. További kérdés, vajon éreze magában kellő merészséget, hogy szakítson a múlt hagyományaival, s kabinetjében helyet ad-e az ifjabb nemzedék képviselőinek. Sokak szerint ez lenne Itália legújabb kori históriájában az igazi frontáttörés, miután az utóbbi harminc évben az jellemezte a kormányokat, hogy a politikusok egymásközött legfeljebb kicserélték a tárcákat. Nem utolsósorban az is a kijelölt új olasz kormányfőre vár, hogy kellő szigorral és következetességgel fellépjen a szélsőjobboldal meg-megújuló támadásaival szemben. Olaszországot az utóbbi négy év alatt kétszer fasiszta katonai államcsíny fenyegette — legalábbis két kísérlet lepleződött le. Nem kisebb személyiség ellen merült fel alapos gyanú az összeesküvés támogatói sorában, mint például Miceli tábornok, a SÍD, vagyis a katonai titkosszolgálat letartóztatott parancsnoka. Most a titkosszolgálatot a miniszterelnöknek rendelték alá. De ezzel vajon a NATO-val és bizonyos nemzetközi újfasiszta erőkkel bonyolultan összefonódott SÍD működésében bekövetkezik-e gyökeres változás, amikor Andreotti hadügyminiszter kénytelen-kelletlen beismerte, hogy bizonyos aknákba és akciókba még a mindenkori hadügyminiszter és a vezérkari főnök sem kapott betekintést... A Palazzo Chigi, vagyis az olasz minisztertanács palotája azonban nemcsak belső ráhatások alatt roskadozik. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Washington megkülönböztetett figyelmet szentel Rómának. Különösen a ciprusi válság, Athén és a NATO viszálya óta fokozódott Amerika érdeklődése az olasz politika iránt. Érthető okokból: az Egyesült Államok stratégiai érdekei nem viselnének el a Földközi-tenger térségében még egy ciprusihoz hasonló válságot, amely súlyosan veszélyeztetné az észak-atlanti jelenlétet éppúgy, mint a 6. flotta manőverezési feltételeit. Kissinger ellenszenve A téma már Leone és Moro washingtoni látogatása alkalmából napirendre került. Jól értesült római körökben ezzel összefüggésben éppen Moro és Kissinger ellentéteire világítottak rá. Az amerikai külügyminiszter nem titkolt ellenszenvvel viseltetik a kereszténydemokrata politikus iránt. Egyrészt, megfontoltságát kárhoztatja — Kissinger szóhasználatában tétlenségét —, másrészt azt veti a szemére, hogy az olasz érdekeket nem hajlandó teljes mértékben alárendelni a NATO-énak. Az amerikai diplomácia ezenkívül nem vette jó néven Róma önálló kezdeményezéseit az arab olajtermelő országokkal szemben, s gyanakvással figyeli a szocialista államok irányában tett olasz lépéseket is. John Volpe, az Egyesült Államok római nagykövete jellegzetes „válságdiplomata”: rendszerint olyan állomáshelyekre küldték, ahol erősíteniekellett az amerikaiak befolyását. Visszatetszést keltettek a közelmúltban folytatott eszmecseréi az olasz pártok képviselőivel: a titkos találkozókon a centrista kormányzati formula és a baloldal — értsd: a kommunisták — előli elzárkózás gondolatának próbált híveket toborozni. Ott is az ITT... Még visszataszítóbb az a leleplezés, amely szerint az olasz közélet sok ezer képviselőjének rendszeresen lehallgatják a telefonbeszélgetéseit. Az olasz postaügyi minisztérium római, Via Cristoforo Colombo 153. szám alatti palotájában éjjel tíz fegyveres őrzi a bejáratát — a CIA- vel szorosan együttműködő amerikai ITT (International Telephone and Telegraph Corporation) közreműködésével lehallgató központot létesítettek A szigorúan ellenőrzött részleg munkatársai túlnyomórészt nem a postaügyi minisztérium, hanem a NATO alkalmazottai. A technikai berendezésre két év alatt legalább kétmilliárd lírát fordítottak, aminek semmi nyoma az állami költségvetésben ... Aligha túloztuk el Moro vállalkozásának nehézségeit. S ezeken legfeljebb az enyhít valamelyest, hogy személye iránt jóval általánosabb a bizalom", mint elődjeivel szemben. Gyapay Dénes Caesar kanapéja Axel Caesar Springer, a világ egyik legnagyobb sajtócézárja, a nyugatnémet jobboldal, a revansista militarizmus pártfogója, a kíméletlen szenzációhajhászás apostola megparancsolta, hogy hamburgi napilapja, a Die Welt, többé ne közölje a könyvek bestsellerlistáját. Holott, sok más nyugatnémet laphoz hasonlóan, eddig rendszeresen nyilvánosságra hozta. Az intézkedés előzménye a következő. Heinrich Böll, baloldali humanista Nobeldíjas írónak augusztus végén jelent meg új kisregénye. (A munkát előzetesen négy folytatásban közölte a Spiegel. Először fordult elő, hogy a Spiegel szépirodalmat adott, a szerkesztőket bizonyára a mű friss aktualitása nyűgözte le: a könyv képzelt cselekménye 1974 februárjában játszódik és ez már 74 augusztusában olvasható volt, a Spiegel hasábjain. Katharina Blum elvesztett becsülete — ez az új Bell-kisregény címe ,és lényegében a minden erkölcsi normát mellőző, szenzációhajhászó, tendenciózus és hazug közleményeivel embereket kíméletlenül tönkretevő Bild Zeitung — Springer négy és fél millió példányos fő napilapja — módszereit leplezi le. Ahogy a könyvesboltokba került, azonnal a bestsellerlista élére ugrott az új Bell-kisregény, azaz az NSZK úgyszólván valamennyi könyvesboltjában ez ltt a legjobban kelendő mű. Csaknem két hónap telt el azóta és a Katharina Blum változatlanul listavezető. Springer emiatti dühében határozta el — mást nem tudott kitalálni Böll és könyve ellen — hogy nem közli többé a bestsellerlistát. A régi anekdota szerint: kidobta a kanapét —, de a vonzalom Bell és olvasótábora között változatlanul magas hőfokú... (barabás)