Esti Hírlap, 1976. november (21. évfolyam, 258-283. szám)
1976-11-01 / 258. szám
• Az elektronika a tévékben csodákra képes. Meg „csodák”-ra is. Ez benne a kellemetlen. Az előbbiből még nem láttunk túl sokat. Az utóbbiból mind többet látunk. A legfrissebbet tegnap este. A stúdióban virágzó papírmasé fa, amely alatt a dióhéjban adott musical szerelmesei kettősöket énekeltek, tele volt ragasztva természethű ágakkal-bogakkal, levelekkel, miegyébbel, a teljes illúzióhoz igazán már csak néhány műdöngicsélő műméhecske hiányzott a bódító enyvszag mellől. Szóval adva volt egy ilyen helyszín. Speciális tévé-naturalista stílusban. Ebbe az önmagát kínos igyekezettel, valóságnak másoló műségbe, koronájaként a látnivalóknak toppant be, jobban mondva úszott be a „csoda” az elektronika segedelmével. Ekkor az említett fa alól hőseink a kozmoszba röppentek — tán némi friss levegőre áhítozva a stúdióból —, hol függőleges, hol vízszintes testhelyzetben, zene és dal kíséretében. E jelenetekben szerepelt egy azonosíthatatlan bolygó képe és egy kissé zavaros rendeltetésű létra is. Ezen kívül színesben feltétlenül mutatós elektronikus pacnik, és hőseink megsokszorozódó figurái képviselték a fantáziaképeket. Ne ártsuk magunkat túlságosan szakmai dolgokba, úgy is elég elmarasztalás éri a tévé alkotóitól a tévé kritikusait, ez utóbbiak technikai képzetlenségét illetően. Igazságtalanság is lenne elverni a port egy félórás musical kivonaton, olyasmiért, amibe jóval nagyobb és jelentősebb vállalkozások is belebuktak. A tegnapi Ez fantasztikus, tulajdonképpen csak alkalom, hogy egy szemléletmód ellentmondásait kíséreljük meg érzékeltetni. Az elektronika csodáinak alkalmazása egyfajta megjelenítési stílust követel, de ennek semmiképpen se elfogadható alanya a már nem is röghözkötött, hanem egyenesen stúdióba ragadt kulissza-naturalizmus. Távol álljon ez írástól, hogy az elektronika kínálta fogások ellen beszéljen; egyelőre azt a pillanatnyi helyzetet szándékozik rögzíteni, hogy még nyugodtan lehet számítani az emberi (nézői) képzelet csodáira, s olyankor mégis ez jár több haszonnal, amikor az elektronikától csodák helyett csak „csodák” telnek ki. Talán egyszer azt is megérjük, hogy a képzelet, és itt már nemcsak a nézőkéről van szó, kituszkolja a stúdiókból az illúzióromboló kulisszanaturalizmust. (bársony) ÖZÖNVÍZ előtt Vendégrendező Kolozsvárról Nagy István drámáját próbálják a Nemzeti Színházban A dottamai börtönben megélt pokol és a Károlyerőd sáncosó büntetőszázada annyi verés, megaláztatás, sziguranca fenyegettetés között 1937 tavaszán egy pilanatonykn lélegzet adatott Nagy István írónak. Az Erdélyi Szépmivészéh pályázatán tízezer lejjel díjazott Özönvíz előtt című darabját a kolozsvári Magyar Színház mutatta be. Az összegből megvette életében első télikabátját, de az igazi örömöt a karzat szűnni nem akaró tapsa jelentette. Mert amikor Tompa Sándor, Fényes Aliz, Borovszky Oszkár, Kőszegi Margit a Harádi család széthullását mutatta be, Nagy István egy kölcsönöltönyben a plüsspáholy mélyébe húzódva sorsosaira gondolt: „Ott a frissen csapolt dráma a színpadon, ha szomjasok vagytok, tessék, ihattok belőle.” Első díjak Harag György, a kolozsvári Állami Magyar Színház főrendezője öt esztendővel ezelőtt a marosvásárhelyi Kultúrpalotában egy hosszú, sok vívódással megélt alkotóperiódus után talán hasonló gondolatokkal engedte útjára az újabb bemutatót: — Az előadásra készülvén a napra és az órára is emlékszem, amikor szántó az egész életem megváltozott — mondja Harag György, aki most a budapesti Nemzeti Színházban vendégrendezőként irányítja az Özönvíz előtt próbáit. — Konvencionálisan dolgoztunk, s azt már tudtam, hogy nem lesz jó. Egy péntek reggel azt mondtam a társulatnak: háromnapig nem próbálunk. Hazamentem, s gondolkodtam. Nagyon sok mindent újragondoltam a magam addigi életével és a darabbal kapcsolatban. Vasárnap éjszaka szinte egy vízióban megelevenedett Nagy István darabja. Életre mozdult bennem a szöveg mögötti világ. S ennek kidolgozásában a színészek, Tanai Bella, Illyés Kinga, Lohinszky Loránd (most forgat Budapesten Kardos Ferenc filmjében), Anatol Konstantin (András Ferenc: Veri az ördög... című filmjének főszerepét szintén most alakítja), Bács Ferenc odaadással és hajlékonysággal segítettek. — A sajtó és az irodalmi lapok ma is úgy emlegetik, mint a romániai magyar színjátszás nagy frissülési mozzanatát... — Abban az esztendőben a romániai színházak országos versenyén az előadás, a rendezés és Florica Malureanu díszlete is külön-külön nagydíjat kapott. című darabjának rendkívüli sikere következetes törekvést jelöl. .. Engels útirajzai MA: A POLITIKAI KÖNYVNAPOK MEGNYITÓJA ......Mégis megvolt a varázsa a hajdani utazásoknak is, és ezért szívesen Engels mellé szegődünk útitársul. Bejárjuk vele Wuppertalt, szűkebb hazáját, hajóra szállunk és elkísérjük bremenhaveni kirándulásra. Még éppen elérjük a vonatot, amellyel Angliába utazik. Ellátogatunk kíséretében Manchester munkáslakta külvárosaiba és vele együtt háborodunk fel ,a jó gyomrú és rossz idegzetű kapitalistákon, és a munkások kimondhatatlan nyomorán. Végiggyalogolunk a szép Loire mentén egészen a svájci hegyekig. Felkeressük Engels-szel a „föld szigetet”, Írországot, s átvitorlázunk vele Svédországba és Dániába. Eljutunk még a messzi Északra, Lappföldre és az Újvilágba, Amerikába is... Engels érdeklődése ritka megfigyelőképességgel párosult. És mi minden érdekelte! A földrajzi környezet, a különféle népek, az életkörülmények, a társadalmi viszonyok.” Renata Schack előszavából valók ezek a részletek, amelyeket Engels Útirajzok című kötetének bevezetőjében írt. A Kossuth Kiadó gondozásában most magyarul is megjelent az Engels saját kezű rajzait is tartalmazó kötet, a politikai könyvnapok alkalmából. A politikai könyvnapok országos megnyitója ma délután lesz a Ganz-MÁVAG Művelődési Központban. Az idén tizenötödik alkalommal rendeznek hazánkban politikai könyvnapokat, de az első alkalom, hogy a megnyitóra Budapesten kerül sor. Mintegy ötezer önkéntes könyvterjesztő foglalkozik Budapesten a politikai kiadványok terjesztésével, akiknek köszönhetően a múlt öt-hat évben megközelítően mintegy a duplájára emelkedett a politikai jellegű kiadványok, könyvek vásárlóinak száma. A terjesztők jelentős része öt, illetve tíz évnél régebben végzi már ezt a munkát. ★ □ BACH-ESTET tart az Egyetemi Színpadon ma este 7 órakor a Magyar Barokk Trió. Közreműködik Szenthelyi Miklós hegedűművész, a műsort Czigány György ismerteti. □ BERTALAN TIVADAR festőművész A levegő sebei című tárlatát Huszárik Zoltán filmrendező nyitotta meg a Ferencvárosi Pincetárlat helyiségében. (IX., Mester u. 5.) A tárlat november 10-ig látogatható. Másképp — Az Igaz Szó januári, színházi számában a budapesti meghívás kapcsán megjegyezte Gálfalvi Györgyinek: nehéz lesz újat mondani. Most is így érzi? — Egyre inkább érzem, hogy öt esztendő is milyen sokban megváltoztatja a világot és magunkat is. Néhány hete megnéztem a vásárhelyi előadás filmfelvételét, nagyon sok minden megkapott, de tudom, hogy sok mindent másképp kell csinálni. Rájöttem a mostani próbákon, hogy az, amit régi előadásban 3—4 percnyi szöveggel fejeztünk ki, ma fölösleges és túltragyarázó. Egy mondattal és egy lényegre utaló gesztussal, ki lehet fejezni. A néző képzelőerejében sokkal jobban lehet bízni, mint akár öt évvel ezelőtt. — Nem másolok tehát, hanem Nagy István darabjának mai formáját igyekszem magamban előhívni. Ebben remek segítőtársakra találtam a Nemzeti együttesében; Kállai Ferenc, Sinkovits Imre, Kálmán György, Bodnár Erika, Vörös Eszter érzékeny figyelemmel és kedvvel dolgoztak. S kitűnő segítség, immár több mint tíz esztendeje Florica Malureanu, a Bonaldra színház tervezője, a vásárhelyi után a budapesti előadás díszleteit is ő tervezi. Díszlettervezőkkel egyébként is kitűnő kapcsolatban vagyok, korábban sokat dolgoztam Kolonic Zsolttal, aki most Budapesten él. Kár, hogy az ő tehetségét mindeddig nem fedezték fel. — Sütő András: Egy lócsiszár virág vasárnapja, Csillag a máglyán. Asztalos István: Fekete macska Jó kapcsolatban — az élő drámairodalom nagy lehetőségeket ígér. Foglalkozom az avantgárd felől érkezett Bárd Oszkár megismertetésével, Möller Károly Tankja vagy Örökmozgója is igényelné a mai színházi elgondolást, aztán Kisbán Miklós is felfedezésre vár. Még ez évadban a Korunk munkatársaként is jól ismert Reményiek Zsigmond Vén Európa Hotelét rendezem Kolozsvárott. Van tehát honnan válogatni. Azok között is, akiik örömünkre kortársaink. Nagyon szeretnék egy Székely Jánosdarabot rendezni, a kitűnő költő Kányádi Sándor drámai érzékenységét megmutatni, Huszár Sándor Reggeltől estig vasárnap című színművét színpadra állítani. — Honnan ez a manapság nem túlságosan divatozó bizalom? — Nemcsak a holtak szellemével, hanem az élő irodalommal is jó kapcsolatban vagyok. Korábban a legjobb harmóniában dolgoztam Páskándi Gézával, aztán Sütő Andrással. A „t öcsiszárban” például Sütő kérésemre megváltoztatta a befejezést, írt hozzá egy nagyon szép balladisztikus keretet. Sütőről szólva a magam tévedését is említhetem : a Pompás Gedeon rendezése nem sikerült igazán, ellentmondás volt a stílus és a műfaj között. A darab sokkal jobb, mint ahogyan én mutattam. — Nagy István is egyetértő szerző? — Az idő most már derűsen idézi a múltat. A vásárhelyi bemutatón elégedetlenül rázta fejét: ez a rendezés más darabot igényelt volna, mondta. Aztán a siker meggyőzte, s a 23. előadásra köszönő levelet írt. Most, amikor Budapestre készülődtem, meglátogattam. Azt mondta: rám bízza, úgy tegyek, ahogy jónak gondolom. Remélem, a november 26-i bemutatón, amikorra, ha meghívják, eljön, elégedetten bólint. Ablonczy László VERI AZ ÖRDÖG A FELESÉGET Ünnepi látlelet Az „elsőfilmes rendező” szóösszetételt abban az esetben használják, ha egy rendező első nagyjátékfilmjét készíti — holott lehetséges, hogy már hoszszú éveket töltött el aszszisztensként ismert rendezők mellett. — Ez valóban így van — mondja András Ferenc, a Veri az ördög a feleségét című film rendezője. A mesterséget meg kell tanulni, hisz a főiskolán csak az alapismeretek taníthatók. Jómagam 15 éve vagyok a filmgyárban. Még dolgozhattam Bán Frigyes és Gertler Viktor mellett, a maiak közül Fábritól Mészáros Mártáig sok rendező választott munkatársának. Ezenkívül csináltam egy filmet a Balázs Béla Stúdióban „Dózsa népe” címmel. — Veri az ördög a feleségét, mondják, ha esik az eső és süt a nap. Milyen szerepe van ennek a mondatnak az ön filmjében? A Balaton-felvidéken, augusztus 20-án játszódik a film. Ezen a tájon hoszszú évek tapasztalata szerint ilyenkor egy kisebbnagyobb zápor az ünnepségek és a tűzijáték elmosásával ijesztgeti a szervezőket és a nézőket. Végül majd minden esetben felszáradnak az esőcseppek, és az alján megjelenő szivárvány alatt zavartalanul folytatódhat az ünnep. Filmem főszereplői szőlősgazdák, akiknek a nyár végi eső a legnagyobb ellensége. Jelképes jelentősége pedig az, hogy a családi perpatvarok is hamar elcsitulnak és visszatér a mosoly az arcokra. — A Dózsa népében azt kutatta, hogyan hatnak az ünnep formalitásai a diákokra. — Most is az ünnep mechanizmusa izgatott, egy családra, rokonaikra, vendégeikre lebontva. A főszereplő Kajtár családban három István van: Pestről a Kajtár lány ,ven vendégségbe főnökével, a „befolyásos emberrel”. A rokonok aranylakodalmukat ülik, a faluban búcsú van, tehát épp elég ok van az ünneplésre. Az ebéd főzés s a nap egyéb szertartásai körül sok arc villan fel, illusztrálva, kinek mit jelent az ünnep, és ki mit vár tőle. — Dráma vagy vígjáték készül ebből az alapszituációból? — Filmen abszolút drámaiatlan. Voltaképpen vígjáték, groteszk és lírai elemekkel. Főszereplők: Kajtárék: Sárlai Imre, Szabó Lajos, Pásztor Erzsi; gyerekeik: Bíró Zoltán, Fésűs Mária, Kajtár Joli, Pécsi Ildikó, dr. Vetro: Anatol Konstantin, a marosvásárhelyi színház színészrendezője, a filmbeli felesége Spányik Éva, a kislányuk Szakács Zsuzsa. — Munkatársak ? — Sok önéletrajzi elemet tartalmazó novellámból Bereményi Gézával és Kertész Ákossal közösen írtuk a forgatókönyvet. Operatőr: Kottár Lajos. — Mikor láthatja a közönség a filmet a mozikban? — A forgatást befejeztük, az utómunkával legkésőbb január elején végzünk. Azután már a forgalmazókon múlik, hogy a film mikor kerül a mozikba. Izgatottan várom, hogy mit szól majd a közönség ünnepi „látleletünkhöz”. sz. h. : Keltai Lajos és András Ferenc Onasszisz—Anestis Október elején kezdték forgatni Hollywoodban Nico Matorakis 35 éves görög újságíró A görög mágnás című filmjét. Sztori: az ultragazdag görög hajótulajdonos elválik feleségétől és nagy port felvert szerelmi ügybe bonyolódik egy világhírű operaénekesnővel. De mégsem a dívát veszi feleségül, hanem egy meggyilkolt amerikai szenátor özvegyét... „Tiszta kitalálás — állítja a 35 éves forgatókönyvszerző —, s nincs igazuk azoknak, akik filmemben valóságosan létező, illetve létezett személyiségek után kutatnak”. Az viszont „véletlen egyezés” — a Le Figaro szóhasználata szerint —, hogy éppen Nico Matorakis akarta filmre vinni Onasszisz kalandokban bővelkedő életútját. Sőt, odáig ment merészségében, hogy Onaszszisz özvegyét kérje fel a főszerepre, potom ötmillió dollárt ajánlva ezért neki. Válaszra sem méltatták, és a görög multimilliomos családja is megtagadta a beleegyezést. Mit volt mit tenni, az ambiciózus ifjú újságíró hősét Anestisre keresztelte át, remélve, hogy kivédi ezzel az esetleges bírói beavatkozást. MH) Uszty-Ilimszk a Fáklyában A Fáklya november 7-én megjelenő 21. számában riport mutatja be a moszkvai Katkov-családot. A családfő vasöntő, a feleség mérnök, két gyerekük van. Személyükben egy átlagos szovjet családdal ismerkedhet meg az olvasó. A szocialista táboron belüli integráció, a fejlődés új szakasza — az erről szóló elméleti cikk logikus elemzéssel veszi sorra az együttműködésből minden résztvevő fél számára származó előnyöket. Mindössze három hónapja, hogy 300 magyar fiatal utazott Uszty-Ilimszkbe, a cellulózkombinát nagy, nemzetközi építkezésére, s a Fáklya most riportban számol be a dolgos hétköznapokról, az építkezés jelentőségéről, az éghajlatról, s mindarról, ami érdekli az olvasót.