Esti Hírlap, 1977. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-24 / 147. szám
Magtárban már a röszkei árpa Aratnak Csongradban Százezer hektárra vágják le a gabonát Ópusztaszer határában — Árpádliget közelében, ahol az első karókat a földosztáskor letűzték — az Árpád vezér Tsz minden kombájnja már táblába állt. Aratnak Csongradban. Már befejezésekről is — az árpa levágásáról — tudósíthatunk. A röszkei Kossuth Tsz befejezte az árpa aratását, hektáronként 34 mázsa az eredmény. Homokom ez jónak számít. De van ennél még szebb híradás is: a homokvidék legnagyobb gazdasága, a forráskúti Haladás Tsz 110 hektáron — itt is befejezték az árpa aratását — 38 —40 mázsás átlagot ért el Itt a kombájnozok maguknak dolgoznak: ők készítik elő a talajt, a magágyat a gabonának, amelyet majd ők aratnak le. A tavalyi termésnél jelenleg — a jelenlegen a hangsúly, hisz még több éjszakán át kinn hál a búza — jobb várható. A megye százezer hektárom takarítja ba az őszi kalászosokat. A tavalyi aratáshoz képest öt nap előnnyel kezdtek, is jól jár: munkaerőt nyer. A munkáskéz pedig most igen nagy kincs. Az otthoni munkától felszabadult tagok a tsz-ben zöldséget szednek, ültetnek, a másodvetésben dolgozhatnak. A forráskúti tsz-ben például több mint 110 hektáron másodvetésként zöldséget palántáznak. Ahhoz pedig kella munkáskéz. Az előny Az aratás megkezdésének az időpontja kedvező. A túl korai kezdés önmagában még nem előny, emlékeznek rá, 1968-ban kezdtek a legkorábban, június 8-án. De ez kényszerűség volt, az aszály diktálta. Az ötnapos előny pedig csak a tavalyihoz képest korai időpont, hisz esztendeje még Péter-Pálkor sem vonulhattak ki a kombájnok a búzába. Egyik véglet sem jó. Időben, korán kell megkezdeni, s minél gyorsabban befejezni az aratást, mert Csongrádban is a másodvetés, a földek kétszeri hasznosítása járja. S ha késői a másodvetés, a tenyészidő kevés, a növény érése kockázatos. Százezer hektáron a betakarításra 740 kombájn áll készenlétben. Vagyis a műszaki alap jobb, mint máskor volt. Most 132 hektárt kell egy kombájnnak learatnia, korábban 140— 150-et, régebben 160-at. A mostani gépparkkal 15 munkanap alatt betakarítható ez a kalásztenger. Kalásztenger... A múlt hét csapadéka frissítette, gazdagította e vidéken a termést. Június 17-ét, pénteket jeli napnak jegyzik fel, akkor éjjel átlagosan 15 milliméter csapadék hullott a szomjas földekre. Nem pótolta ugyan a hiányt, de sokat ért. Félő volt, hogy összeér a gabona, egyszerre pedig nem lehet aratni, nagy lett volna a pörgés, a szemveszteség. Az eső — ahogy a szegedi kutatóintézetben mondják — a gabonák szemfejlődését biológiailag szabályozta, egyenletessé, folyamatossá tette az érést. A kukorica levele már furulyázott, vagyis öszszesodródott, mint a furulya. A pénteki eső után kisimultak a levelek. Hagyomány a szegedi járásban, hogy a háztájiban is őszi kalászosokat termelnek. A kombájnoknak itt is dolguk lesz. Igaz, hogy sok üzemanyagába kerül a isznak a sok ezer szövetkezeti tag háztáji kalászosát learatni, de mégis elküldik — — a kombájnokat. A korábbi nehéz kézi munkától mentesítik a tagokat, s a tsz Nyújtott műszak A várhatóan gazdag termés fogadására felkészült a megye gabonaforgalmi vállalata. Több mint hárommillió forintért korszerűsítették az átvevőtelepeket, nyújtott műszakokban, naponta 1500 vagont tudnak átvenni. S ha egy gazdaság bejelenti, hogy vasárnap is szállít, akkor az átvevőhelyek nyitva tartanak. K. Gy. MISKOLC Kórházkorszerűsítés ÚJ PAVILON, NŐVÉRSZÁLLÁS Harmincmillió forintot költenek az idén a miskolci Semmelweis kórház korszerűsítésére. Megoldják a szülészet-nőgyógyászat rekonstrukcióját : a meglevő épülethez újabb, egyszintes szárnyat építenek, s ezzel több mint negyven ággyal bővítik az osztály befogadóképességét. Az új részleget, a tervek szerint, még az idén átadják rendeltetésének. Ugyancsak még az idén befejezik a volt gyermekosztály épületének átalakítását: itt több mint nyolcvan ágyas utókezelő részleget alakítanak ki. Jobb elhelyezési körülmények közé jutnak az idén a kórház ápolónői. A kórház területén ötven ágyas nővérszállást építenek, amelyben nagyobbrészt kétágyas, beépített szekrényes szobák lesznek. Élejéből hat évtized a forradalomé LENIN GÁRDISTÁJA Találkozás a Kreml előtt • Születésnapi köszöntő Levelek, fotók, a piros albumban. Oldalain mármár a történelem, együtt: nyolc évtized. Több jubileumot is ünnepel a házigazda. A napokban tölti be 83. születésnapját, hatvan kerek esztendeje aktív részese a munkásmozgalomnak, húsz éve munkásőr — nem is akármilyen: a törzs propaganda csoportjának munkatársa, alapító, se legyen szükség, de ha mégis, akkor jól markolja meg.” Akkor kezdtem megérteni, hogy a hatalom birtokában már nem a puskák harca az erő, hanem az építő gazdasági munka, a mindennapok élete. Később ehhez a felismeréshez sokat tanultam, olvastam. Presszó, első turnusban A leány szeplős volt, keshhajú, keszeg. Felszolgálórnőnek jelentkezett az üdülőibe. — Az se baj, ha csak takarítás — jelentette ki —, fő, hogy a Balaton mellett legyek. • • Az üdülő vezetőnek éppen létszámgondjai voltak. A tavalyi presszósnő az utolsó pillanatban lemondott, ajánlatot kapott egy másodosztályú bártól, s természetesen elfogadta. — Tud kávét főzni? — kérdezte a lánytól, aki Elvira névre hallgatott. — Csak a mi Unipressünkön próbáltam — vallotta be —, de apám mindig dicsérte. .. Az üdülővezető döntött. Elvira áll a társalgó preszszógépe mögé, s kívánságra röviditalt, sört, ásványvizet is felszolgál majd az üdülőknek. A lány inkább ijedt volt, mint boldog. Az esti műszak különösen kedvetlenné tette. Reggel és ebéd után, hagyján. De este? Amikor a helybeli presszóban esetleg táncolni lehet? A borravaló reménye — az üdülővezető szólt róla — valamennyire megvigasztalta. Sóhajtott, s vállalta a feladatot. Elvira legrövidebb szoknyáját vette fel, s hozzá kis blúzt, virágost, amely éppúgy nem mutatott rajta, mintha egy partvisnyélre húzták volna fel. Kávéja borzalmas volt, a vendégek összerázkódtak, amikor megkóstolták, a gyávábbak megitták, a bátrabbja kiöntötte a virágok közé._ Június eleje volt, előszezon. Főként idős házaspárokkal telt meg az üdülő. Volt egy-két magányos férfi is, nyugdíjaskorú, horgászbotokkal, sakktáblákkal. Elvira először nem figyelt a vendégekre. Igyekezett, hogy a kávé megüsse az elfogadható szintet. E célból edzéseket tartott kora reggel, amikor a be nyitástól váltásig utaltak még aludtak. A próbafőzeteket a takarítónőknek adta, s az asszonyok buzgón dicsérték az ingyen porciót. Aztán elhangzott más dicséret is. Sanyikétól, a hófehér hajú, hajlott hátú mesterhorgásztól kapta, aki naponta három üveg sört ivott meg nála, s egy stampedli cseresznyepálinkát. — Micsoda szép kacsója van Elvirácska! — jegyezte meg Sanyika, s a lány arcán kigyúltak a szeplők. Megnézte a kezét, semmit nem látott rajtuk. De azért gondosan bekente lanolinos babakrémmel. • • Más pillantásokat is észrevett. Hódolatteljes köszönéseket zsebelt be az unatkozó férfiaktól. S észrevette, hogy az asszonyok irigyen nézik kivillanó lábaszárát. Elvira csúnya vend , de fiatal. S előnye még, hogy egyedül volt húszon alul az egész üdülőben. A siker jót tesz az embernek. Elvira lassanként megváltozott. Először a frizuráját rendezte át, aztán az életmódját. Azelőtt befejezte a dolgát a pult mögött, fogta kis táskáját, s hazabandukolt. Az érdeklődés láttán úgy döntött, hogy ott napozik majd az üdülő kertjében, vett is az ügy kedvéért egy mintás bikinit és egy strandruhát. A hatás nem maradt el. A pokrócon nyújtózkodó Elvira alázatos köszöngetéseket hallott, hogy létéről érdeklődő ácsorgók toporognak a füvön, s hallotta, hogy az első emeleti legszebb szoba házaspárja öszszevész. — Ha még egyszer megszólítod azt a lányt, hazautazom... — sivította az asszony. Elvira tervezgetni kezdett, hogy ősszel Pestre utazik, jelentkezik a filmgyárba statisztának. Fizetését, amelyet eredetileg egy szekrény vásárlására szánt, félretette, hogy ruhákat vesz majd belőle és hoszszú pongyolát. Közben telt az idő. A turnus csomagolt, búcsúzott. A kacsóját dicsérő horgász kezet csókolt, s húsz forintot csúsztatott a pultra. — A kitűnő duplákért. A többiek sem fukarkodtal. Csak az asszonyok fordították el a fejüket, tüntetően. Elvira alig várta a másik csoportot. Egy fiatalemberről ábrándozott, aki egyedül érkezik, s aki éppúgy nem marad közömbös, mint a most búcsúzó társaság. A fiatalember — szakállas és nagyon csinos — megjött. Kocsijából farmerruhás lány szállt ki, göndörhajú, napbarnított. Evezőt is hoztak, nevetésük felvette az épületet. És jöttek mások is. Házaspárok, magánosok. , Beszélgettek hangoskodtál, de Elvirát egyikük sem vette észre. — Egy duplát és egy Martinit — rendelt egy kellemes barna férfi, s azonnal hátat fordított a pultnak, társaságával beszélgetett Elvira könnyeit nyelve készítette élete legrosszabb művét. — Kicsi... ezt még tanulni kell... — mondta neki a férfi, s átinvitálta a társaságot a szomszédos presszóba. • • Elvira elsápadt, megszürkült Gyűlölni kezdte a társaságot Komoran szolgált ki még néhány napig, de többé már nem napozott a kertben s egyszer csak odaállt az üdülővezető elé: felmond. Halkan, észrevétlenül távozott. Táskájában ott volt a bikini, a lanolinos babakrém, s néhány más apróság — mindmegannyi egy vesztes csata szomorú emléke. Bende Ibolya Az indulás Szálas, egyenes tartású ember Nagy Jenő, hatvanévesnek gondolnám. Élénk, kék szeme pedig egy harmincévesé. A minap Győrben jártam, ünnepségen fogadtak az ottani elvtársak — mondja kicsit meghatottan —, 1919-ben a Győr-Sopron megyei direktórium politikai munkatársa voltam. Hogyan kezdődött? " — 1916. június 27-én — a születésnapomon, szintén évforduló — különbékét kötöttem az oroszokkal. Térképrajzolóként szolgáltam s egy korrekció végrehajtásáért előreküldtek. Amikor visszavonulási parancs érkezett — én ott maradtam. Úgy gondoltam, ha fogságba esem, az már béke. Megszerettem az orosz embereket, azóta is tart a barátság. Felejthetetlen — A forradalom alatt? — A fogságból munkára kerültem. Amikor kitört a forradalom, két kiváló munkásszónok jött közénk. Olyan meggyőző erővel hívtak, hogy én, aki nem szerettem a katonáskodást, beálltam a Vörös Gárdába, a IV. lett ezredbe. Híres alakulat volt, a Kremlben szolgáltunk. — Találkozott Leninnel? — Őrségen álltam, amikor kocsin arra jött. Kiszállt, s a parancsnokommal váltott néhány szót az őrbódénál. Azután hozzám fordult, felemelte a kezét, s megkérdezte: „A puskájára volt-e már itt szükség?” „Nem, még nem” — válaszoltam. Mosolygott, s így szólt: „Adja az élet, hogy a puskára soha, sehol ismét itthon — Mikor tért haza? — Részt vettem a polgárháborúban. 1918-ban agitációs tanfolyamra küldtek, majd decemberben haza, mert szükség volt itthon tanult forradalmárokra. A Tanácsköztársaság után fogságba kerültem, internáló táborba. 1922-ben szabadultam, s 1923-ban már köröztek „sajtó útján elkövetett uszítás, s a kormányzó megsértése” címén. Emigrációba vonultam Bécsbe, majd Bulgáriába. 1931-ben ismét hazatértem, öt éven át alkalmi munkákból éltem, később a felvonógyárban dolgoztam. 1944-ben, az általános mozgósítás idején ismét illegalitásba kényszerültem, a szovjet felszabadítók hoztak haza, s a felvonógyár párttitkára lettem. — Azóta? — Sok posztot töltöttem be. Legtovább a VI. kerületben voltam vezető propagandista. A Magyar— Szovjet Baráti Társaság örökös tagjává választott. — Mit üzen a ma ifjúságának? — Az idő, a távlatok letisztítják az emlékeket, az eseményeket. A jelen korszak nem kevésbé harcos, hősi, mint a miénk volt. Nagyon szép érte mindent vállalni. Lukács Ákos ★ Tegnap délután Katona Imre, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Papp Árpád, a munkásőrség országos parancsnoka, az MSZMP KB tagjai és Kelemen Győző, a munkásőrség budapesti parancsnoka köszöntötte a nyolcvanéves Nagy Jenőt. TELEVÍZIÓK, RÁDIÓK, LEMEZJÁTSZÓK JAVÍTÁSA: V., Szemere u. 22. Telefon: 116—167. VII., Majakovszkij u. 19. Telefon: 225—252. VII., Majakovszkij u. 87. Telefon: 425—747. VII., Dózsa György út 44. Telefon 428—993. X., Pongrác út 9. Telefon: 349—309, 349—379. KÖSSÖN ÁTALÁNYDÍJAS SZERZŐDÉST! ELEKTROMOS SZÖVETKEZET