Esti Hírlap, 1977. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1977-07-01 / 153. szám
HOL A MUNKAERŐ? Keresik a megoldást Nagy tartalékok • Tettek, intézkedések Az irodaablakból hatemeletes, vadonatúj épületet látunk. A lányszállás. Háromszáz személyes lesz, augusztus elsején nyit. Földszintjén orvosi rendelő, fodrász, kozmetikus, emeletein étkező, mosoda. Kapcsolat iskolákkal A Pamuttextilművek budai gyárában megértették: a rekonstrukció nem pusztán a gépek, a csarnokok , az életkörülmények átalakítása is. A gépcsodákon dolgozó vidéki lányok ma még ágy- és albérletekbe mennek haza, s lehet: hívnák a barátnőket, a rokonokat, ha lakás lenne. — Ki akarjuk hozni a lányokat a rossz ágy- és albérletekből, ahol még 276- an laknak — mondja Kalmár János igazgatási osztályvezető —, bár százan közülük nem kívánnak idejönni a szállóba. — S a fennmaradó 124 hely? — Egyelőre nincs jelentkező ... De bízunk benne, ha ilyen otthont ajánlunk, lesz. Gál Sándor munkaügyi osztályvezető: — Személyzeti osztályunk ötszáz általános iskolával tart kapcsolatot az országban. 1974-ig évente 10—14 ipari tanulót szereztünk, tavaly már 42 hallgatónk volt a központi textilszakmuhás-képző iskolán. Ez az egyetlen járható utunk, s ez is mind nehezebben járható. Pedig mindent — kollégiumot, tanítást, tanszereket — a gyár fizet, vásárol. A gyereknek csak tanulnia kell, ötszáz forint ösztöndíjat adunk, gyaran még 200 forint kiegészítést. Egyetlen kikötésünk, szakvizsga után két évig nálunk dolgozzék. Ugye, nem sok? Pedig legalább öt év lenne az indokolt, a kifizetődő... De ez csak álom. Nem rendelettel akarjuk idekötni a fiatalokat egyébként sem. Sok a másféle kedvezmény is. Próbaidő után 2000 forint úgynevezett beilleszkedési előleget ad a gyár: 11a egy évig marad a dolgozó, ezt elengedik. Az idén saját boltjuk nyílt, kedvezményes textilvásárlási jegyet osztanak, s még a kedvezményes árat sem kell egyszerre kifizetni. A gond, hogy még mindig a régi textilipar emléke kísért, a forró, zajos műhelyeké, a pillanatnyi szusszanást sem tűrő masináké. Az idén több mint negyven gyerek jelentkezett szakmunkásnak, június 14-én mégis csak 31 volt ott a felvételin. — Pedig ha tudnák, a textilipar megújhodott. Mindenben. Érezzük és tapasztaljuk, hogy bizonyos szemléleti változásra van szükség — fiataloknak, szüleiknek egyaránt jobban kellene tisztelniük a kétkezi munkát. A 43-as Építőipari Vállalat vezetői is tudják: a számszerű növekedés csak minimális lehet. Belső tartalékaikkal kell hát gazdálkodniuk. Nálunk 44 szakma van, tág a lehetőség a cserére, az átképzésre — mondja Dávid Mihály, a munkagazdasági osztály vezetője. — Ahogy haladunk a gépesítéssel, segédmunkások szabadulnak fel. (Arányuk ma még 18 százalék.) Még ebben a tervidőszakban őket szeretnénk a hiányzó szakmákra — ács, tetőfedő — átképezni. Komolyabban vesszük, szeretnénk megelőzni a kilépéseket. Azaz: kedvet csinálni a maradáshoz. Nem tűrhetjük a háromnapos táppénzek riasztó számát; a megbecsülés és a következetesség összefonódására törekszünk. — Belső munkaszervezés útján sok embert nyerhetne az építőipar. — Régi gondunk ez. Ha nem húzódnának el az építkezések a hiányos terület-előkészítés és más okok miatt, hamarább kezdhetnénk újba. S ez annyi, mintha munkaerőhöz jutnánk. Van tennivaló bőven. Egy bizonyos: rá vagyunk, rá leszünk kényszerítve a belső megoldásokra. S a muszáj nagy úr! Együttesen Milyen kiutat látnak a tanácsban ? — Legfontosabb: a munkahelyek számának erőteljes csökkentése — mondja Pápay Judit osztályvezető. — Tudjuk, hogy ez nagyon bonyolult, nehéz munka lesz. Sok tényező együttesen — műszaki fejlesztés, munkaszervezési intézkedések sora, indokolt esetben egyes tevékenységek megszüntetése, vagy vidékre telepítése — lehet csak eredményes. Az ipar létszámának Budapesten 1980-ig a tervek szerint mintegy 40 ezerrel kell csökkennie. S mindez természetesen úgy, hogy ne legyen fennakadás a termelésben, illetve növekedjék a megszabott ütem szerint. S ez nemcsak az iparban követelmény. Sok tényezőre, amelyet eddig elhanyagoltak, már figyelnek a vezetők, korábban mindent új és új munkaerővel pótoltak. A gépesítés — igaz, az automatizálás üteme nem olyan gyors, mint ahogy tervezték —, a belső átcsoportosítás sok erőt szabadíthat fel. Még igen nagyok a tartalékok. — A baj az — folytatja az osztályvezető —, hogy már 1976. január 1—1977 március között eltűnt huszonkétezer munkáskéz az iparból. Sajnos, nem onnan szivárgott el, ahol fölösleges volt... — Mit terveznek most? — A fővárosi ipar ötezer telepét besoroltál, minősítették, különféle mutatók alapján. Már ez is fontos lépés. Világos lesz a kép: melyiket kell bezárni, melyiket fejleszteni, s melyiket vidékre telepíteni, hol indokolt a létszámcsökkentés erőteljesen vagy mérsékelten. 1990-ig ez megtörténik. Szigorú határozat, népszerűtlen is, de hosszú távon mindannyiunk javát szolgálja. És a munkafegyelem! Mennyi rejtett erő van még itt! Fegyelem — Lehet-e fegyelmezni a mai feltételek között? — Lehet is, kell is. Különben is: legtöbbször nem a munkás vétkes, hanem dolgozza végig a nyolc órát. Folyamatos anyagellátás, jó gépek, szervezés és anyagiak kérdése ez is. Munkaerőhiányra hivatkozni, úgy érezzük, divat. Ott is ennögé bújnak, ahol segíthetnének magukon, de panaszkodni — könnyebb... Lukács Tere* RENDKÍVÜLI AJÁNDÉKKÖNYVAKCIÓ A KÖNYVÁRUHÁZBAN (VII., Rákóczi út 14.) JÚLIUS 4 ÉN, HÉTFŐN, CSAK EGY NAPIG! Minden 150 Ft feletti könyvvásárlásnál egy ajándékkönyvet adunk. Gyümölcslé tasakban Mind gazdagabb a választék üdítő italból , mind népszerűbbek a gyümölcslevek. A Siófoki Állami Gazdaság konzervüzemében szénsavmentes, rostos gyümölcslevek gyártását kezdték meg. A gyártmány külön előnye: nincs gond a palackkal. Az üdítő italt alufólia zacskóba csomagolják. Az idén 10 millió, jövőre már 25 millió tasak alufóliás gyümölcslé kerül az üzletekbe. Felvételünkön , NSZK-gyártmányú gépsoron készül az üdítő ital. (MTI Fotó : Iladan János felvétele) MA DÉLBEN: Megindult a forgalom a Bajk László utcában KÖVETKEZIK AZ ÁTÉPÍTÉS MÁSODIK RÉSZE Nagy munka érkezett ma fontos állomásához. Évekkel ezelőtt elhatározták, hogy a XIII. kerületi Rajk László utca közművezetékeit és útburkolatát a Bessenyei utcáig ki kell cserélni. Először a gáz- és a távfűtő vezetékeket s az ezekhez tartozó bekötéseket hozták rendbe. Az idén folytatódott a korszerűsítés. A MÉLY BÉR megrendelésére 10 millió forintért a Fővárosi Út- és Közműépítő Vállalat a Szent István körúttól január 3-án megkezdte a Rajk László utca csatornahálózatának átépítését. Ezt a munkát két részre osztották. A terv szerint először a Szent István körút és a Katona József utca közötti szakaszt kellett a kivitelezőnek június 30-ra átadnia. A második, Katona József és a Bessenyei utca közötti szakasz befejezési határideje szeptember 30. A két részre osztás szükségszerű volt: amikor a Marx téren megkezdődik az építkezés, a Katona József és a Rajk László utca terelőút lesz, átveszi a Váci útról jövő forgalmat. Nem volt könnyű dolguk a csatornaépítőknek, amikor megkezdték a Rajk László utca bontását. A tervező ugyan felhívta a figyelmüket az úttest alatti különféle vezetékekre, de pontos meghatározást nem tudott adni, hogy hol, mi fekszik a földben. Nagyon óvatosan, csak kézi erővel lehetett dolgozni — műemlék feltárásához hasonlítható volt a munka. Közben a Posta és az Elektromos Művek is rendbe tette a maga hálózatát Április elejére elkészült a mellékgyűjtő csatorna csatlakozása, s megkezdődhetett a gerinccsatorna-vezeték fektetése, a hozzá csatlakozó házi bekötések szerelése. Ez május 27-én befejeződött. Mindössze egy hónap maradt a 2500 négyzetméternyi úttest és az 1500 négyzetméter járda megépítésére. Az útépítők nagy erővel fogtak hozzá az útpálya- szerkezet elkészítéséhez, s június közepére már készen volt a betonalap. Néhány napja felvonultak az aszfaltozók, a betonalapra előbb a gép öt centiméter vastag, háromezer mázsányi hengerelt aszfaltot terített, amelyet még négycentis érdesített öntött aszfaltréteggel borítottak. Tegnap, a tervezett határidőre elkészült a Rajk László utca átépítésének első szakasza, amelyen ma délben megindult a forgalom. A 26-os és 91-es autóbusz végállomása azonban továbbra is a Bihari János utcában marad. Birísz Tibor HELIKOPTEREK TÁMADJÁK ŐKET Szúnyogirtás a Balatonnál Méhészekkel perben, haragban • A rajzáshoz igazítva A múlt hét három napján két megtermett, lármás szitakötő — a MÉM repülőgépes szolgálatának két helikoptere — tartályában 250—259 liter vegyszerrel körberöpködte a Balatont. Elkezdődött az idei nagy szúnyogirtás. A gépeit 40 mikronos szemcsékben egy hektár fölött mindössze 40 dekát permeteznek szét, de a méreg taplózó hatású minden ízeltlábúra. A többi élőlényre, az emberre, teljesen ártalmatlan, öthat óra alatt elemeire bomlik szét, s a hasznos bogarak — mint a levéltetveket pusztító katica — hamarosan újra visszatérnek a parti sávra a szárazföld felől. ÉRTESÍTÉS IDEJÉBEN Központilag szervezett nagyarányú szúnyogirtás tavaly vett először. Tapasztalatait fölhasználták az idén. Később kezdődött az akció, az ártalmatlan árvaszúnyogok rajzása után, és a nádasok belső peremét nem permetezik, hogy ne pusztuljon el a halaknak táplálékot adó rákplankton. Ami a tavalyi sikert nem tette teljessé: a méhészek perek sorozatát indították a Balatoni Intéző Bizottság ellen a méhcsaládok pusztulása miatt. — Egyetlen esetben szólt ellenük az ítélet, amikor a pilóta olyan területen permetezett, amelyre nem kapott megbízást — mondja Illés István, az intéző bizottság főmérnöke. — Utána viszont tucatszám kaptuk az idézéseket. A kártérítési perek alaptalanok — a sorozat megállítására most a legfőbb ügyész intézkedését kértük. A méhészekkel jóformán személyes kapcsolatot tartunk: valamennyiükkel közöljük a permetezés időpontját, többször is. Az idén május 17-án elküldtük az első értesítést, amelyet mindig a permetezés előtti napokban követ a második. ÉJSZAKA NEM LEHET Az értesítésre küldött válaszlevelek lényege: teljes a szembenállás. „Az Önök levelében jelzett időpontokon belül végzett permetezés esetén semminemű védekezési mód nincs” — írja egy szemesi méhész és azt javasolja, amit a többiek: permetezzenek éjszaka, az mikor a méhek nem röpködnek. — Ez teljesíthetetlen. Az éjszakai munka 60 millió forintra emelné a 12 milliós költséget — ha egyáltalán megszervezhetnénk, de polgári repülés nincs éjszaka. — Mi lesz így a méhekkel? — Egy napra a kaptárban kell tartani őket. Semmi bajuk nem történhet. Ha egyetlen méhész is érdeklődött volna, hogyan védekezzék, már mi is szakszerű, részletes felvilágosítást tudtunk volna adni. Kényszerűségből mindent megtanultunk — felkészültünk a méhészek csípősire. — Nincs más módszer a szúnyogirtásra? — Pusztíthatnánk a szúnyoglárvákat, ötvenvagonnyi van a tóban, elsősorban árvaszúnyogoké. Ez a halak fő tápláléka, nem nyúlhatunk hozzá. Permetezőszer pedig nincs jobb az általunk is használtnál — ezt ajánlja a Who, az Egészségügyi Világszervezet is. A permetezők körültekintését jelzi: kihagyják a természetvédelmi területeket, a halak tenyészhelyeit, s mindazokat a szakaszokat, ahol nincs számottevő idegenforgalom. — Milyen a permetezés hatása? — Tavaly 85—97 százalékos volt. — Hogyan állapították meg? — Mérte a hatásvizsga" tudományos szakértő bizottság. Az egyik módszer: a vállalkozó egyetemisták, középiskolások a permetezést követő napokban elmennek a kijelölt helyekre és egy óra múlva összeszámolják, hány csípés van a testükön. Ameddig elviselhető, az óránkénti tíz. Irtás előtt az átlag 150—200 volt, a csúcs pedig 750. Igaz, ekkor az áldozat csak néhány percig bírta, úgy számolták át a csípéseket órára. A másik mérési módszer: a biológusok hálóval fogják a bogarakat, s tavaly 80 ezer ilyen mintából állapították meg, menynyi benne a csípp szúnyog. A permetezés után gyakran napokig egyet sem találtak. BIOLÓGUSOK MÉRIK A helikopterek átlagosan kéthetente újból és újból körbejárják a Balatont. Repülésük pontos idejét a biológusok határozzák meg, mindig a szúnyogok rajzásához igazítva. Szöllősi Ferenc