Esti Hírlap, 1977. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)
1977-08-12 / 189. szám
Megvizsgálták a családiház építkezést kivitelező A XVII. kerületi Tanács javaslatai Rákoskeresztúron és a környéken ma is sok családi ház épül. Évenként átlag 100—100 millió forinttal gyarapítják az építtetők a nemzeti vagyont. Ez a nagy érték magyarázza, hogy a kerületi tanács időről időre megvizsgálja: milyen gondok, milyen új feladatok vannak — hogyan segítheti az egyéni építtetőtket. Az építtető család legfőbb törekvése, hogy minél előbb — s lehetőleg olcsón — lakáshoz jusson. A tanács gondja-feladata, hogy az új ház jól illeszkedjék be a városképbe, megfelelő legyen a lakások minősége. Elő kell segíteni azt is, hogy minél gazdaságosabb legyen az építkezés. Az építkezés sok esetben nagy áldozatot kíván. Már a telek megvásárlásához is tekintélyes összeg kell. A kétszáz öles telek 120—200 ezer forintba kerül. Gyakran a családok évekig gyűjtik ehhez a pénzt, sok mindenről le kell mondaniuk. A telek megszerzése után 300—400 ezer forint kell az építkezéshez. Ez is több évi takarékoskodás gyümölcse, még ha az építtető kap is vállalati támogatást vagy kölcsönt. A kerületi tanács jelentése megállapítja, hogy az építési kölcsön általában nem haladja meg a 120 ezer forintot. A három- vagy több gyermekes család 140 ezer forinthoz juthat, ennek kamata évenként két százalék, a törlesztési idő legfeljebb harminc év. Az üres telkek száma jelentősen csökken. A XVII. kerületben is öt-hat évre van elég hely. A legtöbb házat a család építi fel — összefogva rokonokkal, barátokkal. Vagyis ezek a lakások a munkaidőn túl készülnek el. Nem ritkán találhatók az építkezéseken kontárok. Általában 50— 80 forintos órabérért vállalják a munkát. Leleplezésük nehéz, mert az építtető és a kontár is azt mondja: „baráti” segítséget ad az építkezéshez. A kerületben jelenleg 18 kisiparos évenként 60 családi házat épít fel. Gondot okoz, hogy a családi házak építéséhez kevés a gép, s nem egyszerű az építőanyagok szállítása. A családi házban a lakás súlya sok-sok tonna. Ez is jelzi, hogy mennyi anyag kell az építkezéshez. A tanács most javasolja, hogy a kereskedelem vizsgálja meg az új igényeket, könnyítse az építőanyagok vásárlását. Halaszthatatlan feladat az is, hogy javuljon az építőanyagok minősége. El kell érni a nagyobb telkek megosztását, és szükség van újabb közművesítésre. Központi intézkedést kérnek, hogy a szövetkezetek is tervezzenek családi házat. Legyen mód, hogy a jól gépesített szövetkezetek vállalják családi házak építését. A házilagos építkezéshez pedig meg kell oldani a gépek kölcsönzését. Az HATVAN ESZTENDŐ UTÁN Megtalálták a zászlót Expedíció nem lehetett volna ennél sikeresebb: élő emlékeket tárt fel a kutatás Magyarországon és a Szovjetunióban . Soprontól Irkutszkig a győzelmes október újabb dokumentumainak nyomára bukkantak. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és a Szovjetunió Központi Forradalmi Múzeumának munkatársai együtt keresték a szovjet hatalomért harcolt magyar internacionalisták és a Magyar Tanácsköztársaságot védelmező bolsevikok tárgyi és írott emlékeit. Felhívásukra mindkét országban sok, egykori harcos jelentkezett, majd találkozott. Moszkvában például a Habarovszknál harcolt internacionalisták látták viszont egymást, köztük volt Kucz tábornok. Hat évtized óta megfogyatkozott a harcosok száma — közülük Magyarországon mintegy ezer, a Szovjetunióban körülbelül 200 veterán él. Az elhunytak helyett családtagjaik, rokonaik emlékeztek. Sokan meghívták otthonukba a kutatókat, s féltve őrzött dokumentumokat, ereklyéket ajánlottak fel a múzeumoknak. RÉZCSATA IGAZOLVÁNY Előkerült egyebek között Bocz Károly Taskentben élő magyar veterán jóvoltából — a turkesztáni internacionalisták egyik zászlaja. Szamarkandból származik az a fénykép, amely a polgárháborúban elesett internacionalisták emlékművének avatásakor, 1921-ben készült. Egykori harcosokat és azok hozzátartozóit ábrázolja. Különösen értékes egy kissé megsárgult, de sértetlen nyomtatvány: a Taskentben kiadott Világszabadság című lap különkiadása. 1919. április 23-án keltezett, Kun Béla felhívása volt a magyar hadifoglyokhoz, Lenin zárómondatával. BEMUTATJÁK A történelmi sorsforduló tanúi és közvetett részesei megkönnyítik az események valósághű rekonstruálását. Moszkvában az egyik találkozóról készült tudósítás után egy katonai derékszíj rézcsatját vitte el a Központi Forradalmi Múzeumba, az internacionalista Kidass Viktor lánya, s a tárgyat a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum gyűjteményébe ajánlotta fel. Hevesi Ákos, az oroszországi, majd a spanyol polgárháborúban részt vett, A Ituescánál elesett harcos lánya apja újságíró-igazolványát és sok fényképét ajándékozta a múzeumnak. A szovjetunióbeli levéltárak, könyvtárak is hozzájárultak az akció sikeréhez. A leningrádi Szaltikov Scsedrin könyvtár a magyar internacionalisták 1018—22. között a Szovjetunióban kiadott újságjainak másolatát adja át. A gyűjteményben van a Szocialista Forradalom, a moszkvai Vörös Újság minden száma, az omszki Forradalom, a novonyikolajevszki Kommunizmus, a barnauli Tanácsmagyarország, a penzai Világszabadság című lap több példánya. Történészeknek és minden érdeklődőnek vallanak majd ezek a dokumentumok, tárgyak. A korábbi szerzeményekkel együtt valamennyit bemutatják a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum már készül a Magyar internacionalisták a szovjethatalomért — bolsevikok a Magyar Tanácsköztársaságért című kiállításra. Molnár Erzsébet Magyar újság Taskentben — Kun Béla felhívásával SOPRON KINCSEINEK Múzeumközpont a belvárosban ÚJABB GYŰJTEMÉNYEK KÖZÉPKORI LŐPORTORONY Sopron középkori belvárosában — a budai Várnegyed után az ország második legnagyobb történelmi védett városmagja — múzeumi centrumot létesítettek. Az első állandó tárlatok már megnyíltak, s az idén újabb gyűjtemények kapnak helyet a felújított műemlék épületekben. A ritka szépségű, gótikus Fabricius-házban a római kori kőtárat és a régészeti kiállítást az utóbbi időben előkerült anyagokkal egészítették ki. A palota hátsó részének első és második emeletén új állandó kiállítást rendeznek, amely Sopron történetét mutatja be az őskortól a középkor végéig. A Liszt Ferenc Múzeum gazdag helytörténeti anyagát is fokozatosan behozzák a belvárosba, egy XV. századi átalakított patrícius házba. Az épület különböző szintjeit más-más korabeli bútorokkal rendezik be. Dolgoznak egy középkori lőportorony helyreállításán is, amelyet korabeli fegyverekkel rendeznek be. Néhány év alatt a város ritka értékű muzeális anyagait a középkori belvárosba telepítik át, s a közönség a korhűen helyreállított épületekben gyönyörködhet majd bennük. (MTI) A PÉCSI „ZSOLNAY” MÁRKABOLTJA VI., Lenin krt. 56. MÁRKÁS PORCELÁNOK, ÓLOMKRISTÁLYOK ÉS ÜVEG, HASZNÁLATI ÉS DÍSZTÁRGYAK, LAKÁSDÍSZÍTŐ KERÁMIÁK KÜLÖNLEGES VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK. Előzékeny kiszolgálás. Nyitva: 10-től 18 óráig, szombaton: 10-től 15 óráig. Telefon: 222-204. A Finommechanikai és Elektronikus Műszergyártó Szövetkezet tájékoztató berendezéseket készít. Termékei hatvan százalékát exportálja. A moszkvai olimpiára is itt gyártják az eredményjelzőket (MTI-fotó Balaton József felv.) A PÉCSI PARKOKBAN Évszakok randevúja Különös természeti jelenséget produkált a szeszélyes nyári időjárás a pécsi parkokban: három évszak „randevúzik” a fákon. A történelmi belvárosban levő gesztenye- és hársfák többségét még a dús, zöld nyári lomb díszíti, ám mind több fáról hullanak már a sárgára-barnára színeződött levelek, mint októberben szokott. Az utóbbi napokban pedig a harmadik évszak — a tavasz, pontosabban: a második tavasz — apró, üde jelei is felfedezhetők a székesegyház előtti parkban, valamint a Káptalan és a Janus Pannonius utcában. A vadgesztenyefákon itt is, ott is kinyíltak a fehér, gyertyaszerű virágok, a hársakon pedig új, halványzöld levélkék jelentek meg. Csapda Érdekes találkozás volt: már régóta készülök rá — csak mindig közbejött valami fontosabb —, hogy szóvá tegyem az egyik legfurcsább budapesti közlekedési csapdát, s most ifj. Varga István érdi olvasónk szakszerű helyszínrajzzal is illusztrált levélben hívta fel rá a figyelmemet. Tovább halogatni tehát nem lehet — lássuk a csapdát! A csapda a Szabadsághad pesti hídfőjénél várakozik a Pestről Budára tartó járművezetőkre. A járművek a Tolbuhin körúton két sorban — a festett forgalmi sávok szerint — közelednek a Szabadság-híd felé. A Váci utca sarkán forgalomirányító jelzőlámpa van. Legyen most ez a jelzőlámpa piros — eddig még mindig piros volt, valahányszor odaértem —, ez alkalommal most csupán azért, hogy maradjon időnk megbeszélni a dolgokat. A lámpa után is látjuk a két sávot elválasztó terelővonalat, amely a villamos-járdasziget ívét követve a híd felé kanyarodik. Látható az is, hogy a hídfőhöz érkezve nemcsak a hídra lehet ráhajtani, hanem el lehet kanyarodni jobbra is, a rakpart irányába. Mivel a Szabadság-hídon egyetlen forgalmi sáv van — bár adott esetben rá szabad hajtani a villamossínekre is —, logikusnak tűnik, hogy a lámpától elindulva a belső sáv vezet a hídra, s a külső sávból lehet majd jobbra kanyarodni. A Szabadság-hídra igyekvő járművezető tehát a lámpától elindulva a belső forgalmi sávban, abban a szent hitben, hogy az ő forgalmi sávja a hídra vezet. Elmegy a villamos-járdasziget mellett , amelynek a túlsó oldaláról éppen elindult a villamos is - s amikor a hídfőhöz, a járdasziget végéhez ér, egycsapásra sakk-matt helyzetbe kerül. A forgalmi sávokat elválasztó terelővonalnak itt ugyanis egycsapásra vége szakad. A vonal még megmutatja, hogy mindkét sávnak kanyarodnia kell kissé, — aztán vége. A szabályok szerint annak van előnye, aki jobbról érkezik, — tehát az eddigi külső sáv forgalmának. A belső sávban eddig nyugodtan haladó járművezető választhat: vagy balra menekülve neki megy a villamosnak, vagy akkorát fékez, hogy néhány száz kilométerre is elég gumimennyiséget koptat el. Meg kell hagyni, zseniális ötlet. Csak gratulálni lehet annak, aki kitalálta. Nádasi Antal