Esti Hírlap, 1977. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1977-08-12 / 189. szám

Megvizsgálták a családiház építkezést kivitelező A XVII. kerületi Tanács javaslatai Rákoskeresztúron és a kör­nyéken ma is sok csal­ádi ház épül. Évenként átlag 100—100 mil­lió forinttal gyarapítják az építtetők a nemzeti vagyont. Ez a nagy érték magyarázza, hogy a kerületi tanács időről időre megvizsgálja: milyen gon­dok, milyen új feladatok vannak — hogyan segítheti az egyéni építtetőtket. Az építtető család leg­főbb törekvése, hogy mi­nél előbb — s lehetőleg olcsón — lakáshoz jus­son. A tanács gondja-feladata, hogy az új ház jól illesz­kedjék be a városképbe, megfelelő legyen a lakások minősége. Elő kell segíteni azt is, hogy minél gazdasá­gosabb legyen az építkezés. Az építkezés sok esetben nagy áldozatot kíván. Már a telek megvásárlásához is tekintélyes összeg kell. A kétszáz öles telek 120—200 ezer forintba kerül. Gyak­ran a családok évekig gyűj­tik ehhez a pénzt, sok min­denről le kell mondaniuk. A telek megszerzése után 300—400 ezer forint kell az építkezéshez. Ez is több évi takarékoskodás gyümölcse, még ha az építtető kap is vállalati támogatást vagy kölcsönt. A kerületi tanács jelen­tése megállapítja, hogy az építési kölcsön általában nem haladja meg a 120 ezer forintot. A három- vagy több gyer­mekes család 140 ezer fo­rinthoz juthat, ennek ka­mata évenként két szá­zalék, a törlesztési idő legfeljebb harminc év. Az üres telkek száma je­lentősen csökken. A XVII. kerületben is öt-hat évre van elég hely. A legtöbb házat a család építi fel — összefogva rokonokkal, ba­rátokkal. Vagyis ezek a la­kások a munkaidőn túl ké­szülnek el. Nem ritkán ta­lálhatók az építkezéseken kontárok. Általában 50— 80 forintos órabérért vál­lalják a munkát. Leleplezé­sük nehéz, mert az építtető és a kontár is azt mondja: „baráti” segítséget ad az építkezéshez. A kerületben jelenleg 18 kisiparos éven­ként 60 családi háza­t épít fel. Gondot okoz, hogy a családi házak építéséhez kevés a gép, s nem egysze­rű az építőanyagok szállí­tása. A családi házban a lakás súlya sok-sok tonna. Ez is jelzi, hogy mennyi anyag kell az építkezéshez. A tanács most javasolja, hogy a kereskedelem vizs­gálja meg az új igénye­ket, könnyítse az építő­anyagok vásárlását. Halaszthatatlan feladat az is, hogy javuljon az építő­anyagok minősége. El kell érni a nagyobb telkek megosztását, és szük­ség van újabb közművesí­tésre. Központi intézkedést kérnek, hogy a szövetkeze­tek is tervezzenek családi házat. Legyen mód, hogy a jól gépesített szövetkezetek vállalják családi házak építését. A házilagos épít­kezéshez pedig meg kell ol­dani a gépek kölcsönzését. Az HATVAN ESZTENDŐ UTÁN Megtalálták a zászlót Expedíció nem lehetett volna ennél sikeresebb: élő emlékeket tárt fel a kuta­tás Magyarországon és a Szovjetunióban . Sopron­tól Irkutszkig a győzelmes október újabb dokumentu­mainak nyomára bukkan­tak. A Magyar Munkásmoz­galmi Múzeum és a Szov­jetunió Központi Forradal­mi Múzeumának munka­társai együtt keresték a szovjet hatalomért harcolt magyar internacionalisták és a Magyar Tanácsköz­társaságot védelmező bol­sevikok tárgyi és írott em­lékeit. Felhívásukra mind­két országban sok, egykori harcos jelentkezett, majd találkozott. Moszkvában például a Habarovszknál harcolt internacionalisták látták viszont egymást, köztük volt Kucz tábornok. Hat évtized óta megfogyat­kozott a harcosok száma — közülük Magyarországon mintegy ezer, a Szovjet­unióban körülbelül 200 ve­terán él. Az elhunytak he­lyett családtagjaik, roko­naik emlékeztek. Sokan meghívták otthonukba a kutatókat, s féltve őrzött dokumentumokat, erek­lyéket ajánlottak fel a mú­zeumoknak. RÉZCSATA IGAZOLVÁNY Előkerült egyebek kö­zött Bocz Károly Taskent­ben élő magyar veterán jó­voltából — a turkesztáni internacionalisták egyik zászlaja. Szamarkandból származik az a fénykép, amely a polgárháborúban elesett internacionalisták emlékművének avatása­kor, 1921-ben készült. Egy­kori harcosokat és azok hozzátartozóit ábrázolja. Különösen értékes egy kis­sé megsárgult, de sértetlen nyomtatvány: a Taskent­ben kiadott Világ­szabadság című lap különkiadása. 1919. április 23-án kelte­zett, Kun Béla felhívása volt a magyar hadifoglyok­hoz, Lenin zárómondatával. BEMUTATJÁK A történelmi sorsforduló tanúi és közvetett részesei megkönnyítik az esemé­nyek valósághű rekonst­ruálását. Moszkvában az egyik találkozóról készült tudósítás után egy katonai derékszíj rézcsatját vitte el a Központi Forradalmi Mú­zeumba, az internacionalis­ta Kidass Viktor lánya, s a tárgyat a Magyar Mun­kásmozgalmi Múzeum gyűj­teményébe ajánlotta fel. Hevesi Ákos, az oroszorszá­gi, majd a spanyol polgár­­háborúban részt vett, A Ituescánál elesett harcos lánya apja újságíró-igazol­ványát és sok fényképét ajándékozta a múzeumnak. A szovjetunióbeli levél­tárak, könyvtárak is hoz­zájárultak az akció sike­réhez. A leningrádi Szal­­tikov Scsedrin könyvtár a magyar internacionalis­ták 1018—22. között a Szovjetunióban kiadott újságjainak másolatát adja át. A gyűjteményben van a Szocialista Forradalom, a moszkvai Vörös Újság min­den száma, az omszki For­radalom, a novonyikola­­jevszki Kommunizmus, a barnauli Tanácsmagyar­­ország, a penzai Világsza­badság című lap több pél­dánya. Történészeknek és min­den érdeklődőnek vallanak majd ezek a dokumentu­mok, tárgyak. A korábbi szerzeményekkel együtt valamennyit bemutatják a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum már készül a Magyar in­ternacionalisták a szovjet­hatalomért — bolsevikok a Magyar Tanácsköztársa­ságért című kiállításra. Molnár Erzsébet Magyar újság Taskentben — Kun Béla felhívásával SOPRON KINCSEINEK Múzeumközpont a belvárosban ÚJABB GYŰJTEMÉNYEK KÖZÉPKORI LŐPORTORONY Sopron középkori belvá­rosában — a budai Várne­gyed után az ország má­sodik legnagyobb történel­mi védett városmagja — múzeumi centrumot létesí­tettek. Az első állandó tár­latok már megnyíltak, s az idén újabb gyűjtemények kapnak helyet a felújított műemlék épületekben. A ritka szépségű, gótikus Fabricius-házban a római kori kőtárat és a régészeti kiállítást az utóbbi időben előkerült anyagokkal egé­szítették ki. A palota hátsó részének első és második emeletén új állandó kiállí­tást rendeznek, amely Sop­ron történetét mutatja be az őskortól a középkor vé­géig. A Liszt Ferenc Múzeum gazdag helytörténeti anya­gát is fokozatosan behoz­zák a belvárosba, egy XV. századi átalakított patrí­cius házba. Az épület kü­lönböző szintjeit más-más korabeli bútorokkal ren­dezik be. Dolgoznak egy középko­ri lőportorony helyreállítá­sán is, amelyet korabeli fegyverekkel rendeznek be. Néhány év alatt a város ritka értékű muzeális anya­gait a középkori belváros­ba telepítik át, s a közön­ség a korhűen helyreállí­tott épületekben gyönyör­ködhet majd bennük. (MTI) A PÉCSI „ZSOLNAY” MÁRKABOLTJA VI., Lenin krt. 56. MÁRKÁS PORCELÁNOK, ÓLOMKRISTÁLYOK ÉS ÜVEG, HASZNÁLATI ÉS DÍSZTÁRGYAK, LAKÁSDÍSZÍTŐ KERÁMIÁK KÜLÖNLEGES VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK. Előzékeny kiszolgálás. Nyitva: 10-től 18 óráig, szombaton: 10-től 15 óráig. Telefon: 222-204. A Finommechanikai és Elektronikus Műszergyártó Szövetkezet tájékoztató berendezé­seket készít. Termékei hatvan százalékát exportálja. A moszkvai olimpiára is itt gyártják az eredményjelzőket (MTI-fotó Balaton József felv.) A PÉCSI PARKOKBAN Évszakok randevúja Különös természeti jelenséget produkált a szeszélyes nyári időjárás a pécsi parkokban: három évszak „rande­vúzik” a fákon. A történelmi belvárosban levő gesztenye- és hársfák többségét még a dús, zöld nyári lomb díszíti, ám mind több fáról hullanak már a sárgára-barnára szí­­neződött levelek, mint októberben szokott. Az utóbbi na­pokban pedig a harmadik évszak — a tavasz, pontosab­ban: a második tavasz — apró, üde jelei is felfedezhetők a székesegyház előtti parkban, valamint a Káptalan és a Janus Pannonius utcában. A vadgesztenyefákon itt is, ott is kinyíltak a fehér, gyertyaszerű virágok, a hársakon pedig új, halványzöld levélkék jelentek meg. Csapda Érdekes találkozás volt: már régóta készü­lök rá — csak mindig közbejött valami fonto­sabb —, hogy szóvá te­gyem az egyik legfur­csább budapesti közle­kedési csapdát, s most ifj. Varga István érdi olvasónk szakszerű hely­színrajzzal is illusztrált levélben hívta fel rá a figyelmemet. Tovább halogatni tehát nem le­het — lássuk a csapdát! A csapda a Szabadság­had pesti hídfőjénél vá­rakozik a Pestről Budá­ra tartó járművezetőkre. A járművek a Tolbuhin körúton két sorban — a festett forgalmi sávok szerint — közelednek a Szabadság-híd felé. A Váci utca sarkán forga­lomirányító jelzőlámpa van. Legyen most ez a jelzőlámpa piros — ed­dig még mindig piros volt, valahányszor oda­értem —, ez alkalommal most csupán azért, hogy maradjon időnk megbe­szélni a dolgokat. A lámpa után is lát­juk a két sávot elválasz­tó terelővonalat, amely a villamos-járdasziget ívét követve a híd felé ka­nyarodik. Látható az is, hogy a hídfőhöz érkezve nemcsak a hídra lehet ráhajtani, hanem el le­het kanyarodni jobbra is, a rakpart irányába. Mivel a Szabadság-hídon egyetlen forgalmi sáv van — bár adott esetben rá szabad hajtani a vil­lamossínekre is —, logi­kusnak tűnik, hogy a lámpától elindulva a belső sáv vezet a hídra, s a külső sávból lehet majd jobbra kanyarod­ni. A Szabadság-hídra igyekvő járművezető te­hát a lámpától elindulva a belső forgalmi sávban, abban a szent hitben, hogy az ő forgalmi sáv­ja a hídra vezet. Elmegy a villamos-járdasziget mellett , amelynek a túlsó oldaláról éppen el­indult a villamos is - s amikor a hídfőhöz, a járdasziget végéhez ér, egycsapásra sakk-matt helyzetbe kerül. A forgalmi sávokat elválasztó terelővonal­nak itt ugyanis egycsa­pásra vége szakad. A vonal még megmutatja, hogy mindkét sávnak kanyarodnia kell kissé, — aztán vége. A szabá­lyok szerint annak van előnye, aki jobbról ér­kezik, — tehát az eddigi külső sáv forgalmának. A belső sávban eddig nyugodtan haladó jár­művezető választhat: vagy balra menekülve neki megy a villamosnak, vagy akkorát fékez, hogy néhány száz kilométerre is elég gumimennyiséget koptat el. Meg kell hagyni, zse­niális ötlet. Csak gratu­lálni lehet annak, aki kitalálta. Nádasi Antal

Next