Esti Hírlap, 1979. október (24. évfolyam, 230-254. szám)
1979-10-01 / 230. szám
• A filmben, tévében régóta együtt dolgozó alkotópáros, Müller Péter forgatókönyvíró és Rényi Tamás rendező a szombaton bemutatott kis játékban az utolsó pillanatig megőrizte titkát. Amikor pedig már minden lelepleződött, mindent tudtunk, nemcsak azt, hogy ki is a halálnak az a bizonyos fekete angyala, hanem azt is, hogy az egész sztori egyetlen apró ötletből szívta teli magát — már vége is volt az ügynek. Elintézhetnénk a dolgot néhány szóval, hiszen A halál fekete angyala nem az a produkció, amely a halhatatlanságnak készült, és mert jól töltötte be feladatát, nem is lesz halhatatlan, mint emlegetni alkalmas példája a nagyralátó békának, amely ökörré akarta fölfújni magát, de kipukkadt. A játék terhét két nagyszerű színész vette magára: Garas és Tordy. Szerencsére ők olyan művészek, akiknek a szemében nem létezik veszett fejsze nyele. Garas egy kézmozdulatában, ahogyan lábát az asztalon pihentetve magához inti titkárát, benne van egy ilyen minden hájjal megkent ügyvédecske egész türelmetlen, habzsoló étvágya és cinkos cinizmusa. Tordy egy félredobott sállal már azt az eleganciát is megsejteti, amivel majdan áldozata koporsójára hajítja az első göröngyöt. Úgy játszották végig ketten ezt a villámparódiát, mintha maguk sem ismernék a befejezést. (bársony) # Félelmetes pontossággal térképezi fel a félmúlt magyar irodalmát a Krétarajz-sorozat. Az íróknak ezt a személyes bangó bemutatását, Illés Endre televíziós találmányát gyakoribb időközökben is szívesen néznénk. Ez a Bíró Lajosról készült krétarajz is pompás találat volt. Hamis kegyelet nélkül mutatta be, mint valami párhuzamos életrajzot, az író lelkének s műveinek kettősségét. A keserűen, de merészen lázadozó társadalomkritikust egyfelől, a világsikerű szcenáriumírót másfelől. A forrongó hírlapírót, aki Ady Endre sors- és szobatársa Nagyváradon, és a megbékélt, kissé konformista filmforgatókönyv-szerzőt, akinek sorsát és szobáját Londonban már Korda Sándor, azaz Sir Alexander Korda rendezte be. Lengyel György hibátlan tempójú, finomértékű rendezésében novellák, drantarészletek elevenedtek meg, sőt még két világsikerű angol Korda-film, A bagdadi tolvaj s a VIII. Henrik magánélete részleteit is láthattuk. A London Films Ltd. büféjében olyan világnagyságok társaságábanitta a jellegzetes, kesernyés angol erős teát Bíró Lajos, mint Chan'S Laughton, Paul Robeson, Laurence Olivier, Elisabeth Bergner —, de bizonyára örült volna a lelke, ha látja, hogy Mensáros László, Tolnay Klári, Bálint András és mások is, milyen megrendítő, szuggesztív átéléssel tették igazán élővé, valóságossá egy régen ködbeveszett világ hajdani figuráit isisten. (barabás) HEGEDŰVERSENY Kiosztották a díjakat A Zeneakadémián ünnepi hangversenyen emlékeztek meg a zenei világnapról. Az ünnepségen hirdették ki a szeptember 21—30. között lebonyolított második Szigeti József nemzetközi hegedűverseny eredményét. A versenyen 12 ország több mint húsz fiatal művésze mérte össze technikai tudását és művészi előadóképességét. A zsűri két első díjat ítélt oda: a magyar Szederkényi Nándornak és a lengyel Edward Zienkowskinak. A második díjat megosztva két magyar versenyző, Stuller Gyula és Falvay Attila kapta. A Fővárosi Tanács különdíját megosztva Szederkényi Nándornak, Szokolay Sándor szonátájának előadásáért Edward Zienkowskinak, valamint Falvay Attilának Bartók Szóló szonátájának interpretálásáért ítélték oda. A zsűri különdíját a verseny legfiatalabb résztvevője, a 17 éves Stuller Gyula, valamint Hargitai Géza kapta. ÚJ KURTÁG-MŰ Mai Mikrokozmosz A Játékról Kocsis Zoltánnal A Korunk zenéje sorozat egyik különlegesen érdekes hangversenyének ígérkezik a ma esti, amelynek műsorán Kurtág György Játékok című ciklusának részletei szerepelnek. Az előadó Kocsis Zoltán, készséggel vállalkozott arra, hogy néhány mondat erejéig kalauzunkká szegődjék, s beszéljen e zenei érdekességről. Nem gügyögés — A koncert gondolatát a Zeneműkiadó vetette fel, s az Országos Filharmónia vállalta a szervezést. Az apropó: most jelenik meg a Játékok kottája, így a hazai és külföldi szakemberek, kritikusok, impresszáriók, esztéták és természetesen az érdeklődő nagyközönség partitúrából követheti a darabokat. Igaz, a tájékozódást megnehezíti kicsit, hogy nem a teljes ciklust, hanem az első négy kötetből a szerző válogatását játszom csak. — Útvesztő Dé, Messzenéző szép könyöklő, Az elme szabad állat, Hempergő, Nyuszicsököny, Konok Asz, Tenyeres — játékos címek. .. — Okkal adta a szerző kompozícióinak a Játékok összefoglaló címet. Mégsem gügyögés ez a zene — olyan mikrovilág tárul föl a hallgató előtt, mint a bartóki Mikrokozmosz. Ám a pedagógiai célzat helyett ebben a játék öröme dominál. Vicc és irónia, tréfa és szarkazmus, ártatlan és vérre menő játékok váltakoznak egymással, egy-egy pillanatnyi elkomorulással, tartózkodó szemlélődéssel, bölcsességgel. Úgy érzem a mindent kipróbálás vágya hajtja a szerzőt és teszi valóban játékossá. A kisgyermekközönség szempontjából ez a játékos nyitottság a Mikrokozmosszal egyenértékűvé avatja a sorozatot. A nagyobb gyerekek pedig nagyon jó előadási darabokra lelnek közöttük. — Igen sok tétel viseli az Hommage alcímet. Hommage (azaz „tiszteletére”) Scarlattinak és Farkas Ferencnek, Somlyó Györgynek és Hermann Aliznak... Vajon érthetőek-e a néhány percben elrejtett zenei utalások? Akció és taps — Véleményem szerint igen, de segítségül hívható a főcím is, így például a döbbenetes Szervánszkyhommage a Csend címet viseli, Petrovics Emilé az Akció és tapsot. Hogy az enyém miért éppen Felhangjáték, nem tudom pontosan, de azt hiszem, magában a darabban van a magyarázat... — A Játékok másfél-két perces miniatűr darabjai milyen előadói feladatot jelentenek? — Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen a legelső — évekkel ezelőtt komponált — játékoktól kezdve ismerem és játszom a ciklus darabjait. Bevallom, akkor adták a legnagyobb élményt, amikor a szerző tanította nekem. Azok az apró, tizedmásodpercnyi aránydifferenciák, melyet csak a szerző, csak Kurtág tudhat, döntőek! Érthető hát, hogy a darabok zöme az ő instrukciói alapján alakult olyanná, amilyen. Itt van például a cimbalomszerűség... Kurtág alapélménye a cimbalom, ez a roppant, változatos effektusokra képes hangszer. Karakterisztikus, egyben igen heterogén hangzása, határozott keménysége és a pedállal elővarázsolható lágyság — nos, azt hiszem, ez az, ami Kurtágot vonzza, s ezért adta igen gyakran azt a tanácsot, hogy cimbalomszerűen játsszam. A másik jellegzetes kurtági követelmény a metrikai szabálytalanság. Az Árnyjátékban ez például nagyon komoly feladatot ró a zongoristára. Két cimbalmos ezt a darabot különösebb nehézség nélkül eljátszhatja, de a zongoristának sokat kell kínlódnia, míg a megkívánt és megkomponált ametria tökéletessé válik... NAPIRENDEN: A MŰVELŐDÉSI OTTHONOK A művelődési házakban — minden kedvezőtlen tapasztalat ellenére — sok lehetőség van még. Legalábbis ez derül ki abból az előterjesztésből, amely ma kerül a Kulturális Minisztérium Kollégiuma elé a művelődési otthonok helyzetéről és továbbfejlesztésük feladatairól. Igaz ugyan — olvashatjuk az előterjesztésben —, hogy az összlakosságnak csak mintegy húsz százaléka jár művelődési otthonokba, de a látogatók száma egy évben így is meghaladja az 55 milliót, pedig a települések, városi körzetek több mint felében nincs vagy nem megfelelő a művelődési ház. Az évi 55 millió látogató nagy többsége a művelődési házaknak csak 25—30 százalékát látogatja. Vagyis jelentős a csak ritkán nyitvatartó, szegényes programot kínáló intézmények száma, s a kritikák jogosan bírálják az intézményhálózat kihasználatlanságát. A jól működő intézmények viszont változatos, sokoldalú programokat kínálnak látogatóiknak. A művelődési otthonokban működik igen sok mozi; a művelődésiotthon-hálózat az egyik legnagyobb hangverseny-, színház-, kiállítási „terem”; itt tevékenykedik a műkedvelő csoportok, szakkörök és klubok túlnyomó része, itt rendezik a legtöbb ismeretterjesztő előadást, tanfolyamokat, vitaesteket, közéleti fórumokat. A települések mintegy 15 százalékában nincs művelődési otthon, 40—45 százalékában van ugyan, de kicsi vagy elavult. A legtöbb helyen nem sikerült megoldani az új lakótelepek ellátását, még az érvényes rendelkezéseknek sem tudtak érvényt szerezni. Pedig sok olyan épület van, amelyet társadalmi erők is képesek lennének közművelődési célra is működtetni, ha erre biztatást, lehetőséget kapnának. Égetők a berendezési és a felszerelési gondok is. A bútor általában a célnak nem megfelelő lakásbútor, vagy drága egyedi gyártmány. A világosító, hangosító, audiovizuális berendezések általában barkácsoltak. Javult viszont a művelődési otthonok személyi ellátása. A célt, a továbbfejlesztést többek között abban jelölte meg az előterjesztés, hogy a művelődési ház nyitott legyen, a szó szoros értelmében, vagyis ne csak szervezett programok alkalmából lehessen látogatni, hanem állandó, tudatosan gondozott, szerves közösségi élet folyjék bennük. Az előterjesztés alapján a Kulturális Minisztérium szakmai iránymutatást dolgoz ki és jelentet meg. (tótisz) Nyuszics — A Játékok sorozata egyébként nemcsak egy-két perces „szösszenetekből” áll, vannak komoly, több perces, bartóki értelemben hosszú kompozíciók is, mint például a Nyuszicsököny. A kis forma egyébként sem jelent felületességet. Aki veszi a fáradságot és megszólaltatás előtt átgondolja e kisded darabokat, különleges gondolati és zenei élményben részesül. Velem legalábbis ez történt. Bár komponistaként más utat járok, az e darabok ábrázolta világ, Kurtág szemlélete sok minden iránt fogékonnyá tett, ami mellett azelőtt elmentem volna... C. Szalai Ágnes BEMUTATÓ A VÍGSZÍNHÁZBAN Vadkacsavadászat „Adjatok egy szigetet” — mondja Zilov, a Vadkacsavadászat főhőse, egy odavetett félmondatban. Ha szigetet nem is, de főbérleti lakást kap ez a fiatalember. Ennek avatásán hangzik el e tréfásnak szánt mondat. A lakás egyébként — mely, mint megtudjuk, 18 négyzetméter a közirigység tárgya. Zilov kollégája például bármit megadna egy hasonlóért, kész érte főnökét gátlástalanul körüludvarolni, saját feleségét annak karjaiba lökni. De vajon azon a szigeten boldog lenne-e Zilov? Vagy álmai, vágyai taván a hajnali ködben suhanó csónakon, a mindvégig emlegetett vadkacsavadászaton? Aligha. Mert kisszerű környezet, érdektelen kisvárosi lét veszi ugyan körül, de önmaga sem különb annál, sőt. Életesen, felszínes, hazug, felelőtlen, nyűgösen önző — még időnként feltörő nyíltsága is inkább durvaság, a többiek többnyire méltatlan megalázása. A fiatalon —harmincnégy évesen — meghalt, s inkább csak holta után ismertté vált Vampirov az emberekben zajló belső drámák felé fordult. Méltatói efölötti érthető örömükben néhol mármár korunk Csehovjaként emlegetik. Ez bizony a Vadkacsavadászat láttán — enyhén szólva — túlzásnak tűnik. Mert igaz, az önpusztító, magát és másokat is csak tönkretenni tudó antihősnek akadnak elődei Csehovnál és az orosz irodalom más forrásúidéként, de a költészetnek és mélységnek a nyomai nem találhatók fel Vampirov alakjaiban és helyzeteiben. Pedig megkísérli, hogy a kisszerű, sivár és örömtelen kisvárosi hétköznapi lét ellenpontjaként az őszi vadkacsavadászat ködfátyolosan idilli képét, a természet és a magány mítoszát rajzolja föl, s a Vígszínház színpadát Fehér Miklós körül is bélelte jó sok náddal, sással; ennek előterében rendezte be a három prózai színhelyet: a vendéglőt, a munkahelyet, a lakást. Vágyai vidékére azonban nem képes a főhős a nézőt magával sodorni. Szívesen sajnálnánk őt, de nyűgös önsajnáltatásával megakadályoz ebben. Szívesen háborognánk vele a többiek értéktelenségén, ha benne nem csupán egy részeges, handabandázó szájhőst ismernénk meg, ha legalább őbenne ott csillogna valami több-jobb, legalább a tehetségnek, az elpusztult emberi értéknek-mélységnek némi nyoma. S ha a többieket egy-egy odavetett vázlatnál erőteljesebben láthatnánk. S a történet nem volna oly vékony szálú és annyira híján az igazi feszültségnek. Oleg Jefremov, a vendégrendező, láthatólag szándékkal lágyra mosta az élesebb, szatirikusabb színeket is. Például olyan erőteljes humorú és karakterérzékű színészek, mint Bárdi György vagy Kern András színtelenül téblábolnak egy hipokista főnök, illetve egy csőlakó ifjú amúgyis alig megírt szerepében. Jefremov a szarkazmus helyett láthatólag inkább az érzelmek színházát szándékozott megteremteni, de szándékai az itteni nyersebb, szárazabb színi tradíciók gátján megtörve melodrámaként csapódtak viszsza. Pedig a ruhák és színhelyek szándékoltan internacionális jellegével és Elbert János könnyed, köznyelvi, néha szlengbe átcsapó magyar dialógjaival a játékot ki akarja emelni sajátos helyi orosz jellegéből, s közelebb hozni ezáltal a pesti publikumhoz. Négy jó színésznő küzd szerepe közhelyeivel. Szegedi Erika a megcsalt feleségével, Andai Györgyi a szájas és rámenős menyecskéével, Hernádi Judit önnön színészi habitusa ellenében a hamvas és naiv falusi ártatlanságéval és Egri Mária — még neki sikerül leginkább — a hetyke, magát a valóságosnál romlottabbnak láttató lány alakjával’. Szombathy Gyulának és Tordy Gézának nem jutott képességeik kétcsövű puskájára méltó vad. Az egyetlen és abszolút főszerep Tahi Tóth Lászlóé. Ő szinte egyenesen a Házmester siratóból sétál át, és hozza Herczeg Pistát e szibériai kisvárosba — ugyanazzal a tétova deliriummal, egymásba akadó lábakkal és szótagokkal bukdácsolja végig a darabot. Csakhogy ami ott ragyogó színfolt, az itt kevés. Hiszen hát róla szólna a darab ... Fencsik Flóra Bárdi György, Tahi Tóth László, Kern András és Hernádi Judit Október 5-től minden pénteken 20 órától 03 óráig: NOSZTALGIA DISCO KLUB A TOPÁZ ÉTTEREMBEN ÉS BÁRBAN Programunkat elsősorban az ötvenes és a hatvanas évek külföldi slágereiből állítja össze a műsorvezető: DANYI ATTILA Október 5-én vendégünk: BONCZ GÉZA humorista. Jegyek elővételben válthatók a Topáz étterem üzletvezetőjénél, XI. , Tétényi út 63. Telefon: 868—432 és Vendégszolgálatunknál, XII. , Ugocsa u. 14. Telefon: 159—890. Dél-budai Vendéglr Vállalat