Esti Hírlap, 1980. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-02 / 1. szám
Losenai Г 9 Г • n/evi KOSZantO/2 (Folytatás az 1. oldalról.) Bizakodással nézhetünk a jövőbe! Hazai tennivalóinkkal tisztában vagyunk, de tudatában vagyunk annak is, hogy békés alkotó munkánknak fontos nemzetközi feltételei vannak. A világ esményei ellentmondásosak és bonyolultak. Sőt, feszültséggel, néha fenyegetésekkel terhesek. Elegendő emlékeztetni a NATO nemrégiben elfogadott veszélyes európai rakétafegyverkezési döntésére. De mindezek ellenére is az a meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élésé, az enyhülésé a jövő; hogy tovább szélesedik a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködése. Változatlanul fontosnak tartjuk, hogy az enyhülés maradjon az uralkodó irányzat a nemzetközi küzdőtéren. A nemzetközi viszonyok kedvező alakulásában növekvő szerepet játszik a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító és függetlenségi mozgalom. Ezért tartjuk külpolitikánk alapjának, hogy erősítsük szövetségünket a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamaival, a szocialista közösség országaival. Szolidárisak vagyunk a nemzeti felszabadító mozgalmakkal és a gyarmati uralomtól megszabadult népekkel. A békés egymás mellett élés elveitől vezéreltetve, a kölcsönös előnyök alapján, tovább építjük kapcsolatainkat a tőkés országokkal politikai, gazdasági, kulturális és más területeken. Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy az előttünk álló út zökkenőmentes. Azonban meggyőződéssel valljuk, hogy ebben az évben is teljesíthető célokat tűztünk magunk elé. Szocialista rendszerünkben az egész magyar nép kezébe van letéve sorsának, jövőjének alakulása. Hiszszük, hogy ki-ki jól érti a maga feladatát, kötelességét és e szellemben munkálkodik, alkot saját maga és egyben szocialista hazánk javára és boldogulására. Ezeknek, az egész nemzetünket átfogó, egységes cselekvésre ösztönző feladatoknak a sikeres végzéséhez kívánok a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya nevében minden hazánkfiának jó erőt, egészséget, egész magyar népünknek, boldog új évet. Nevelő hatás • Demokratizmus, felelősség Módosított Munka Törvénykönyve Január elsején életbe lépett a módosított Munka Törvénykönyve. Az új rendelkezések a népgazdaság előtt álló feladatok megoldását kívánják segíteni , módot adnak a jobb munkaerő-gazdálkodásra, s a dolgozók hatékonyabb érdekvédelmére. Hasznosítják mindazokat a tapasztalatokat, amelyek — a többi között — a múlt évek ítélkezési gyakorlatában felhalmozódtak. Egyszersmind, természetesen, sok új feladat elé is állítják a jogszabályok alkalmazóit, például a bíróságokat. Milyen főbb változások várhatók az igazságszolgáltatásban? Erről kérdeztük dr. Kertész Istvánt, az ítélkezés elvi irányítására hivatott fórum, a Legfelsőbb Bíróság munkaügyi kollégiumának helyettes vezetőjét. Áthelyezés, elbocsátás Először is, a fegyelmi ügyekről... A Legfelsőbb Bíróságon az utóbbi években gyakran emeltek törvényességi óvást a többi között azért is, mert a munkaügyi bíróságok ítéletei esetenként túlságosan enyhék voltak; előfordult például, hogy indokolatlanul függesztették fel egyévi próbaidőre a fegyelmi elbocsátással sújtott dolgozók büntetését. A törvényességi határozatok rámutattak: ez a gyakorlat helytelen. Valóban többször felhívtuk a bíróságok figyelmét: helyenként indokolatlanul függesztik fel a legsúlyosabb fegyelmi büntetés, az elbocsátás végrehajtását; eltúlozzák a különféle személyes körülmények jelentőségét. Különösen az italozás, az igazolatlan hiányzás, s a társadalmi tulajdon megkárosítása iránt voltak elnézőek, pedig ezek a fegyelmi vétségek a leggyakoribbak. Rámutattunk: a büntetésnek így nincs kellő megelőző, visszatartó, nevelő hatása. Hasonló állásfoglalásokra ezután nem lesz szükség. A módosított Munka Törvénykönyve szerint ugyanis a két legszigorúbb fegyelmi büntetés — az áthelyezés és az elbocsátás végrehajtását nem lehet többé felfüggeszteni, mert különben a felelősségre vonás figyelmeztető jellegűvé válnék. A gyakorlat bebizonyította: a legsúlyosabb vétségek elkövetőivel szemben a rosszallás e legenyhébb módozata nem megfelelő eszköz. S másokat sem int a fegyelem megtartására. Ismeretes, hogy az elbocsátásnál és az áthelyezésnél enyhébb fegyelmi büntetések is vannak. Ezek: a megrovás, a szigorú megrovás, a kedvezmények, juttatások megvonása és a személyi alapbér csökkentése. Velük kapcsolatban lesz-e változás az ítélkezésben? — Várható, hogy — indokolt esetben — a munkáltatók, de a munkaügyi döntőbizottságok és a bíróságok is, gyakrabban alkalmazzák az anyagi hátrányt is okozó büntetéseket. Az új szabályok ezt kifejezetten lehetővé teszik, szélesítik a személyi alapbércsökkentés lehetőségét. Ezentúl ugyanis azoknak a dolgozóknak a keresete is csökkenthető — mégpedig legfeljebb egy évre, s öthúsz százalékkal —, akik fizetésüket kizárólag teljesítményük szerint kapják. — A munkafegyelem megszilárdítását kívánják szolgálni — a gondosabb, figyelmesebb munkára ösztönöznek az anyagi felelősség módosított szabályai is —, folytatta dr. Kertész István. A dolgozó a munkaviszony keretében szándékosan okozott kárt továbbra is teljes egészében köteles megtéríteni. Ha azonban a kár gondatlansága, figyelmetlensége miatt keletkezett, az eddigi 15 százalék helyett havi átlagkeresetűnek 50 százaléka erejéig felel. A kirívóan súlyos gondatlansággal és a gondatlan bűncselekménynyel előidézett károkért pedig hat hasc átlagkeresetének megfizetésére kötelezhető. Egyoldalú lenne azonban tájékozódásunk, ha csupán a dolgozók kötelességeiről beszélnénk. Mert a törvényerejű rendelet a vállalatokra is több felelősséget ró. Kérem, szóljon röviden erről is. — Ezentúl — végső fokon — a munkaügyi bíróság ítélkezik a vasutak, a posta, a hajózás, és a légiközlekedés dolgozóinak s az orvosoknak a fegyelmi ügyeiben is. A gyakorlat igazolta: nincs elfogadható indoka annak, hogy ezután is a felügyeleti hatóságok döntsék el a munkáltatók és a dolgozók fegyelmi vitáit. Szükséges — mert a törvényesség fontos biztosítéka —, hogy a dolgozó a hasonló esetekben is az ágazati érdekektől független, pártatlan fórumhoz fordulhasson. A Legfelsőbb Bíróság elvi irányító tevékenysége mostantól természetesen ezeken a területeken is érvényesülni fog, kártérítést fizessen a vállalat? A gyakorlat kialakítása ebben a bíróságokra vár. A munkaügyi kollégium figyelemmel kíséri az ügyek sorsát, és ha szükséges, a tapasztalatokat általánosítva útmutatást ad majd. Szintén a gyakorlat igényei szerint megfogalmazott új szabály: a munkáltató köteles megtéríteni azt a kárt is, amely a dolgozót a vállalat jóváhagyásával végzett társadalmi tevékenység közben éri. Társadalmi rendeltetés Az új ügyekben mostantól a módosított szabályokat alkalmazzák. Milyen főbb alapelvek szerint? — A legfontosabb, hogy a jogokat — mint a Munka Törvénykönyvében olvasható — társadalmi rendeltetésük szerint kell gyakorolni. A jogokkal visszaélni tilos. Visszaélés a jog olyan gyakorlása, amely — egyebek közt — a népgazdaság megkárosítására vagy a bírálat elfojtására vezet. Mindenekelőtt azt kell tehát szem előtt tartani, hogy az egészséges társadalmi-gazdasági fejlődés forrása a fegyelmezett, hatékony munka. Egyik biztosítéka p pedig továbbra is a munkahelyi demokratizmus, a felelősségérzet növelése s a kezdeményezőkészség kibontakoztatása — mondta végezetül dr. Kertész István. Kulcsár Anna Téli tanfolyamok Változatos témakörökben szerezhetnek újabb ismereteket a városokban, falvakban januártól márciusig megrendezésre kerülő téli mezőgazdasági tanfolyamok hallgatói. Megyénként több száz alkalommal a TIT felkérésére tanárok, a mezőgazdasági nagyüzemek, valamint az élelmiszeripari vállalatok szakemberei tartanak előadásokat. A téli tanfolyamok egyik témája az adott táj termelési szakosítása. A rendezők igyekeznek a tájegységhez illő növénytermesztési és állattenyésztési specializáció szakmai tennivalóit minél szélesebb körben megismertetni a kistermelőkkel. Nemcsak az előadások szolgálják ezt a célt. A Gabona Tröszt például takarmányozási szaktanácsadó füzetet ad közre, az állatforgalmi és húsipari vállalatok pedig közzéteszik a háztáji termelés szerződéses feltételeit. Az OTP szakemberei a tanfolyamokon ismertetik a kistermelőkkel a hitelfeltételeket, valamint a hitelezés rendjét, módját. Új vonása a tanfolyamoknak, hogy gyakorlati bemutatókra is sor kerül. Számos helyen a legjobb háztáji gazdálkodók szemléltetik majd eredményeiket és egyúttal szakmai útbaigazítást adnak. (MTI) „Erkölcsi” kár — Növekedett a munkáltatók anyagi felelőssége is a dolgozónak a munkaviszony keretében keletkezett káráért. A vállalat például nemcsak az anyagi veszteségeiért köteles kárpótolni az üzemi balesetben megsérült dolgozót. Meg kell fizetnie a nem vagyoni — „erkölcsi" — kárt is, ha az elszenvedett károsodás a sérültnek ,a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti.” — Hogy a nem vagyoni kárért mikor, s mennyi — Hűtőgépszerelő vagyok — mondja a huszonnyolc esztendős fiatalember. — Sokáig vártam a nősüléssel, féltem a házasságtól. Roszszak vagy jók — már nem is tudom, minek nevezzem — voltak a tapasztalataim. Sok házba megyek, sok családnál megfordulok és a nők, hogy is mondjam csak, túl engedékenyek voltak. Leültettek, kávéval, itallal kínáltak, beszélgettek, mosolyogtak s aztán ... Szóval én arra vártam, hogy egyszer majd találkozom valakivel, akit ostromolni kell. Ne tartson beképzeltnek — csak őszinte vagyok. Harcolni, küzdeni akartam a jövendőbelimért. Egyszer, amikor becsengettem egy címre, fiatal nő nyitott ajtót. Mint később kiderült, a házigazda ott lakó hugi volt. Elvált aszszony. Nagyon morcos volt, ingerült, elutasító. Jóformán be sem akart engedni. — Jöjjek akkor — tanácsolta —, amikor a bátyjáért otthon vannak. Ő nem tudja, mi a baja a hűtőgépnek. Nem ért az ilyen dolgokhoz, s már ki is akart tuszkolni az előszobából. Nem hagytam annyiban. A munka is számított, persze, mert nem szeretek kétszer járkálni, ha nem muszáj. De a fiatalasszony viselkedése is kiváncsivá tett. Nem mosolygott, nem volt biztató a pillantása, nem invitált. S amikor végre megengedte, hogy megnézzem a hűtőgépet, eltűnt a szobában s csak akkor jött elő, amikor bekiabáltam, hogy kisasszony, egy miniszteri aláírást kérek . .. Akkor már mérges voltam. Mit játssza nekem ez a kis nő az eszét? Nem is Ne főzzön bablevest... olyan csinos. Ilyen lábú nőkre én rá se nézek, hacsak ... A szeme tetszett meg először. És a morcos arca. Ez aztán nem egy könnyen ugró teremtés. Ennek csak úgy villan a tekintete. És nem szeret kettesben lenni idegen férfival, annyi bizonyos. Aláírt, borravalót adott, s már búcsúzott is. Jó, hogy nem a sarkamra csukta az ajtót. Nem tudtam ezt az aszszonykát elfelejteni. Akárhogy igyekeztem, randevúztam, vigasztalódtam, csak ő járt az eszemben. Sokat jártam abban az utcában, abban a házban. Érdeklődtem, kíváncsiskodtam. Megtudtam, hogy Eszternek hívják, s üzletben dolgozik, Zuglóban. Egyik este megvártam. Elővettem minden bátorságomat — nem voltam vele híján —, s odaléptem hozzá. — Ha jól sejtem, mi ismerjük egymást... — mondtam, lesz, ami lesz. Először csodálkozva nézett rám. Aztán elnevette magát. — Maga az a szorgalmas szerelő... — mondta —, magát aztán nem könnyű lerázni. Nem is lehetett. Igaz, a második találkozás sokkal kellemesebben zajlott le. És találkoztunk harmadszor, negyedszer, ötödször ... Komolyodott a dolog. Megkértem a kezét. Igent mondott. Már kitűztük az eskitüvő napját is, amikor egy szép tavaszi délutánon, séta közben, megkérdeztem a menyaszszonyomat: — Mondd, amikor először láttál, nem voltam szimpatikus neked? — Törődtem is én azzal — legyintett — olyan éhes voltam, hogy csillagokat láttam. És kiderült, miért volt ingerült, elutasító, miért igyekezett túladni rajtam. A szobájában egy tányér gőzölgő bableves volt. Amolyan igazi házi bableves, füstölt kolbásszal. A sógornője főzte, mielőtt munkába ment. Ő megmelegítette, kitálalta, nagy étvággyal hozzálátott, s az első kanál után csengettek. Akkor jöttem én. Most képzeljem el — magyarázta — ott volt előtte az ínycsiklandó leves, s akkor ő egy szerelővel vesződjön. A leves addig kihűl, ő mind éhesebb. Ne csodálkozzam, ha elfogta a méreg. Ha minél előbb kívül akart látni az ajtón. Nem csodálkoztam. Csak nyeltem egyet. Szóval ezért. Szóval, ha félórával később megyek, egy jóllakott nőt találok, aki talán ■ •. De már mindegy volt. Szerelmes voltam, megházasodtam. Nem is bántam meg azóta sem. Egyéves házasok vagyunk. Csupán egy dolgot nem engedek, hogy az asszony bablevest főzzön. Bende Ibolya Alapozó esztendő Í Új, magasabb minőségű munkát követel mindnyájunktól az idei esztendő. Tavaly kezdődött gazdaságunk számára a magasabb követelmények előírása. 1979: tanulóév volt. Új célokért, a régi körülmények között dolgozott az ország. 1980: alapozó esztendő. Egy új arculatú gazdaság megteremtésének első szakasza. Szokatlan helyzetben vannak a vállalatok. Ilyen közelről sosem érezték még kapuikhoz az értékelő mércét, a világpiacot. Az első napos új szabályozórendszer minden eddiginél nagyobb követelményeket állít. Kinek kedvez az új helyzet? Aki az elköszönő hetvenes években jól gazdálkodott, helyesen mérte fel lehetőségeit, s hosszútávú terveit a világpiac igényeivel összhangban készítette el, az új helyzetben előnyben van. Csaknem fél évtizede kezdtük felismerni, hogy egy korszerűbb, lehetőségeinkhez jobban igazodó termelési szerkezetre van szükség. Aki nem várt addig, amíg a világpiac sürgető kényszerré tette a gyors intézkedést, hanem alapos kutató és fejlesztő munkával hozzálátott az új arculat megteremtéséhez, most nyugodtan vághat ennek az évtizednek is. A munka minőségének emelése tehát nem csupán a gép mellett állók feladata. Új minőséget kíván az irányító, a tervező, s kutatómunka is. Minden eddiginél gyorsabban kell alkalmazkodni a szinte percről percre változó helyzethez, minden eddiginél hatékonyabban kell felhasználni lehetőségeinket, erőforrásainkat. A fejlődés nem egyszerűen mennyiségi növekedés. Ha a számok nem is nőnek olyan gyorsan, mint ahogy azt az előző években megszoktuk — mégis lehet, hogy az idei év a gazdaság egésze szempontjából eredményes lesz. Ha sikerül döntő lépést tenni az egyensúly helyreállítására, ha az idei év egy korszerűbb szerkezetű gazdaságot teremt, sikerről beszélhetünk. Az új szabályozók szinte megmérik az iparvállalatok munkáját. Akik versenyre tudnak kelni akár az élenjárókkal is a világpiacon, gyorsabban fejlődhetnek, kedvezőbb körülmények között dolgozhatnak, mint eddig bármikor. Akik azonban képtelenek eleget tenni nehéz feladataiknak, nem számíthatnak segítségre. A múlt esztendő — így beszélünk már 1979-ről —, eredményei nem voltak mutatósak, de biztató, becsülendő alapot adtak az idei munkához. Csökkentek a készletek, bővült a tőkés export, s alacsony maradt a behozatal. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gondok nehezén túl vagyunk. Aligha lesz lehetőség a felhalmozódott készletek további gyors csökkentésére, s a tavalyinál is jóval nehezebb lesz növelni a tőkés exportot. A világpiac változásai sem utalnak arra, hogy gazdaságunk számára kedvezőbbek lesznek a nemzetközi körülmények. Döntően tehát saját munkánk minőségének lényeges javításával, hatékonyabb, ésszerűbb gazdálkodással tudunk eleget tenni kitűzött feladatainknak. Horváth László