Esti Hírlap, 1980. március (25. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-21 / 69. szám

A Magyar Tudományos Akadémia Akusztikai Kutató­laboratóriumában különleges körülmények között vizs­gálják a híradástechnikai ipar különféle berendezéseit. A kísérletek egy részéhez szükséges az úgynevezett sü­ketszoba is, amelynek falait bazaltgyapotból készült hangelnyelők borítják. (MTI Fotó : E. Várkonyi felv.) GYORSJELENTÉS A BELKERESKEDELEMRŐL Kétmilliárdos készlet ta­vassra A Belkereskedelmi Mi­nisztérium január-februári gyorsjelentése szerint a la­kosság takarékbetét-állomá­nya február végéig 139,1 milliárd forintot tett ki. Az év elejétől csaknem 3,3 mil­liárd forinttal nőtt. A kis­kereskedelmi forgalom ugyanekkor 46,3­ milliárd forint volt. A kereskedelem már ké­szül a tavaszi szezonra, több mint 2 milliárd fo­rint értékű készlettel. Élelmiszerből az ellátás valamivel gyengébb volt, mint a szokásos, kevesebb volt a kínálat baromf­iap­­rólékból, konzervfélék kö­zül, karfiolból és parajból, finom lisztesáruból és dísz­dobozos termékekből, zöld­ségből, olcsóbb cigarettafé­lékből, valamint egyes mo­só-, mosogató- és súroló­szerekből, cipőápoló kré­mekből. A vendéglátás árbevétele 11,3 százalékkal volt több, mint a múlt évben. Az emelkedés mérsékelt, és elsősorban az előfizetéses ételek vásárlását érinti. Nőtt a­­ kereslet a hideg­­konyhai készítmények és a cukrászati termékek iránt. Szeszes italokból a forgalom a szezonnak meg­felelő volt. Ruházati termékekből hiány van egyes kötöttáru­félékből, szőnyegből és pa­mut alsóneműből. A bútor­kínálat valamelyest javult, jobb lett a papír- és az írószerellátás is. A múlt két hónapban 384 ezer külföldi látogató ér­kezett hazánkba, 26 százalékkal kevesebb, mint az előző évben. |­ //////////ЛУ////// ///////////////////, ///////////////////.,///////////////////. ! Új könyvek , új élmények, új ismeretek! Önt is gazdag választékkal várják a budapesti könyvesboltok. „NEM CSATLAKOZOTT A VIZA ÉS A COMPO Cattarói tengerészek Budáról lőtték a monitorokat A Tanácsköztársaság harcaiban • Emlékek a múltról S n­a kérditek, kik voltak ők, a bátrak és merészek?! A nép szíve felel reá: a cattarói tengerészek! ” A legújabb magyar hajó ne­ve Vörösmarty. Nézzétek a ké­pet, ugye milyen szép? Tizenötezer tonnás... Csendes csütörtök dél­után az 1918—19-es Ten­gerész Veteránok Emlék­­bizottságában. A MAHART Apáczai Csere János utcai székházának tanácstermé­ben vagyunk, itt találkoz­nak minden héten az öreg tengerészek. Mert aki hajón szolgált valaha, kiérdemel­te a titulust, akkor is, ha ez a dunai flottillán tör­tént és a matróz soha nem látott tengert. Valameny­­nyien az első világháború, illetve a Tanácsköztársa­ság tengerészei. // Ok, hatvanan — Amikor az emlékbi­zottság 1956 után megala­kult, jó kétszázan voltunk. Most már csak hatvan tag­ja van, közülük is legfel­jebb húsz-huszonöt tud rendszeresen f­eljönni a klubdélutánokra, ünnep­ségekre. Elszaladt az idő, 80 év az átlagos életkor nálunk. Szecsődi János, a MA­HART osztályvezetője a tiszteletbeli elnök. Őt bíz­ták meg, hogy a bizottság ügyeivel, s tagjainak gond­jaival foglalkozzék. — A kis csapatban, amely, sajnos, mind gyor­sabban fogyatkozik, megta­lálhatók a cattaróiak is, akik részt vettek az 1918- as lázadásban. Közülük so­kan a Tanácsköztársaság idején a vörös flottillában harcoltak. Később eltávolí­tották őket a hadiszolgá­latból és a kereskedelmi flottában helyezkedtek el. Tehát ezért kapcsolód­nak most a MAHART- hoz? — A MAHART —, hogy úgy mondjam — a hajózás forradalmi hagyományait ápolja ezzel. Itt, ebben a tanácsteremben alakult meg 1919-ben a vörös őr­ség, s itt volt a parancs­noksága is, így aztán nem­csak a közös emlékek, de a ház is összefűzi a tago­kat. Ma délután itt található Czinkota György, Laczko­­vits Alajos, Holicza Nán­dor. A Tanácsköztársaság idején a dunai flottilla vö­rös tengerészei voltak, és részt vettek a június 24-i, budapesti ellenforradalmi akció leverésében, amely a proletárhatalom létét fe­nyegette. Riadó... — Amikor a három el­lenforradalmi monitor ki­futott a Dunára, s a Lánc­­hídnál lőni kezdte a szov­jetházat, Szántó Bélát bíz­ták meg a monitorok el-­ ­SSSSSSSSSSSS//SSSS///rSSSSSSSSSSSS/+ leni harc irányításával — emlékeznek vissza — En­nek meg is lett az eredmé­nye: riadóztatták a fővá­rosi munkászászlóaljakat. Másnap 11 óra körül a bu­dai hegyek felől tűz alá vették a monitorokat: ezek délnek menekültek és a Paksnál állomásozó két őr­naszád, a Viza és a Cöm­­po legénységét csatlakozás­ra szólították fel. Persze hiába. Ezen annyira felbá­torodtak a monitorokat kí­sérő Munka nevű gőzös matrózai, hogy letartóztat­ták tisztjeiket, felhúzták a vörös zászlót és kiválva a a monitorok közül, ellenük fordultak. Tüzet nyitva el is találták a vezérmoni­­tort. Sajnos, a túlerővel szemben alulmaradtak, s a Munka gőzöst elsüllyesztet­ték. Sok vörös matróz halt meg ott. Nem, már senki sem él a Munkán harcol­tak közül . .. Szecsődi János szobájá­ban testes szekrény őrzi az emlékbizottság archívumát. Kartotékokat vezet a ta­gokról, s még azt is meg tudja mondani, kinek mennyi a nyugdíja, milyen körülmények között lakik, kik gondozzák. — Természetesen nem állítjuk: valamennyi tenge­részveterán adatait sike­rült megszerezni. Csak azokét, akik ide járnak. Tudom, hogy többen van­nak, de vidékiek, s nem tartanak kapcsolatot a klubbal. Az egyik volt cat­tarói matróz, Ali Géza pél­dául Esztergomban lakik, igaz,­­ kivétel, rendszere­sen eljár közénk. Az idei emlékünnepségen is ő mondta a beszédet. Sajnos, nem sikerült a vidékieket­­összefognunk. Megértem, hogy ilyen korral a vállu­kon már nehezen mozdul­nak ki — kíséret nélkül talán meg sem tehetnék —, talán betegek. E szekrény rejti a mon­datokba foglalt emlékeket is... ladkoznak, s tudom, nem mindenkinek simul köny­­nyen kezébe a toll. Bizta­tom őket, nem számít, mi­lyen hosszú, nem számít, ha nehezen olvasható, az sem számít, ha olyasmit tartalmaz, „amit már má­sok leírtak”. Mert ez a leg­főbb ellenérv: „Nem tudok én újat mondani”. Pedig minden ember mást őriz meg, más szemszögből fi­gyeli ugyanazokat az ese­ményeket. Dossziékat mutat. — Né­hány emlékezés azért las­sacskán összegyűlt. Itt van­nak. Gyűjtöttünk fotókat, térképeket, igazolványokat, plakátokat, tárgyakat. Hátha egyszer kíváncsi lesz rájuk valaki. Talán az új tengerész nemzedék ... Mese felnőtteknek ^ IV/1 a este a Magyar Tele­­^ 1 A vízió első műsorán­­ Nagy Lajos-dráma látható $ 1919-ről... ^ ... A cédulás időkben ta­­­lálkozott utoljár­a a mese-­­ mondó Nagy Lajossal. Egy ^ hivataltól nem messze, a ^ ház falának dőlt. Lábánál ^ aktatáska. ^ Akkortájt Mennybe és ^ Pokolba kizárólag cédula-* Sval lehetett bejutni. Cédu­­­­lát azonban csak az kapha­tott, akit $ érkezéséről vártak. Akinek ^--------------- már tudtak. § Sőt, előzőleg telefonon le­szóltak a cédulát kiállító ^ személyiségnek: jön ... jö­­^ hét... A cédulás ember e ^ rendet nem szegte — nem ^szeghette — meg. Elképzel­­­ hetetlen volt, hogy várat­­­ lan valaki cédulát kapjon. ^ A Kossuth-díjas író, Nagy § Lajos, szabálytalanul akart $ beszélni. Hogy kivel? Ma ^ már nem fontos... És mi­­^ után soron kívül, előre je­­­ lentkezés nélkül próbálko­­­­zott, „nem volt leadva” a ^ neve. Nem kaphatott — ^ nem is kapott bebocsátást. S A közeli presszóba kísér­­^­tem. S Kávét kértünk. I (A. múlt filmjét pillanat- I ra megállítja a mesemon­­­­dó. Nem szeretné, ha a mai ^ olvasók irodalmi Háry Já­­^­nosnak tekintenék, aki ^„utólag” ismerőse, barátja S az éppen aktuális nagy író- fi... Én most — lehet, ~nak, költőnek. Nem' Nagy hogy a neuraszténiám pa- i Lajost is mint fiatal újság- roncsol? — nem bírok hall­s író ismertem meg a szer­­­­kesztőségben. Akkor oda ^ ugyanis feljárt Déry Tibor, ^Örkény István, Hajnal An­­^ na, Devecseri Gábor, Som­­a [nekem] mulatságo­slyó­rancsol? — nem bírok hall­gatni. Fecsegnem kell, azonnal elmesélnem, mit akartam én a Hivatal­ban ... Figyel? A­z aktatáskából fekete­­ szalaggal átkötött, vas­kos, sok-sok papírlapot tar­talmazó irattartót vett elő, s tett elém. György, Sj mindenkinél ^ sabb Rideg Sándor, $ Zoltán, vagy a kis A menekülő ember. $ Életrajzom. A­­ lázadó em- $ ber második kötete ... Ba­ $ nos memoár ... Bizalmasan § megtudtam: nem jelenhet^ meg. Az írás halálra, író-^ asztalfiókra, papírkosárra § ítéltetett... Most kegyele- ^ mért próbáltam esedezni. § Nem engedtek ... Hol a hi­­ba? Mi­ a vétek? Nem ti­- $ kolták: 1919-ről leírtam.^ hogy akkor a Mária Téré- ^ zia laktanya udvarán szó-­ nokolni hallottam, sőt, .tap- S -»-r , * , , , soltam, éljeneztem Kun | Г OtoK , plakátok Bélát. Jóakaróm ri----'----- s­ietett, tévedek lékezem a figyelmet- § rosszul em - ^ névre. 1919-ben ^ a magyarok nem Kun Bélát $ ünnepelték. Ha gondolko- ^ dom, eszembe jut, magam is rájövök, hogy kit... Ne­ szóljon! Én beszélek. Itt. ^ magának még beszélhetek. ^ Évtizedekig hallgattam, § szinte egy életen át re-min Zelk Ka­rinthy, a mai nagypapa, Ci­­ni... Nagy Lajos könyv­napra megjelent életrajzát, A lázadó embert riportban népszerűsítettem. Nem fe­lejtem, rovatvezetőm bu­dai otthonában vasárnap délután jó néhányan ven­dégeskedtünk. Nagy Lajos is. Csodaszép hangja volt. Gyönyörűen énekelt. És — korától függetlenül, — im­ponálóan izmos. A stramm, vízilabdázó Karinthyval versengett, ki húzza el az asztalról a másik feszített karját. Mindenki bámult, Nagy Lajos volt az erősebb. Cini nem udvariaskodott. Másodszor is próbát tett. Másodszor is legyőzetett... Az emlékezés szalagja pe­regjen tovább.) A kávét hozták. Nagy Lajos beszélt: — A hívőnek könnyebb. Élete érthetetlen epizód­jaira cáfolhatatlan magya­rázat: isten akarata, eleve elrendeltetés ... Egy hitet­lennek, mint nekem, nehe­zebb ... Nem tudja okát adni, miért éppen vele tör­tént, ami történt... Hogy mi? Elmondom magának, akiről — ne haragudjon — tulajdonképpen nem is tu­dom pontosan, kicsoda. Látni már láttam valahol, hogy mikor és hol, elfelej­tettem ... Fölösleges bemu­tatkozni, magyarázkod- Én 1919-re, a második­re. S most... A kézi­ratköteggel jatott. — Most azonban roztam­: A bért oly értetlenül?... A kifo-$ gásolt fejezet helyére há-^ rom mondatot írok: 1. A­­ Baross utcában 1919 már- $ ciusában megismerkedtem § Bankó Gizellával. 2. 1919^ májusában feljött hozzám. $ 3. Szeptemberben, magzat- ^ elhajlása napján elhagyott. ^ .így jó lesz ... A mesemondó irodalmi ^ lexikonjában aláhú- ^ zott sorok: Nagy Lajos ^ utolsó könyve: „A menekü­­lő ember” megjelenését ^ már nem érhette meg... ^ ... Ma este a Magyar Te-­­­levizió első műsorán drá- ^ ma látható 1919-ről. Címe:$ Új vendég érkezett... ír- ^ ta: Nagy Lajos. - J László Miklós s 1945-1 ma-t I elhatá- a menekülő em­. ­ OLASZ ESTEK március 22-től 31-ig az Olimpia Szállodában Itália ízei és dallamai. Közreműködik: UMBERTO MARCATO énekes sztár és VIRGILIO PANZUTI San Remóban díjnyertes zeneszerző. Asztalfoglalás: a 166—450-es és a 166—456-os telefonszámon. HOTEL OLYMPIA BUDAPEST — Minden veteránt arra kérek, írja le, amit érde­mesnek vél megőrizni az 1918—19-ben vele történt eseményekről. Persze szó­ Tisztelet a tettért Mi érdekli az öreg ten­gerészeket? — A tengerészet. Beszél­jünk bármiről, végül is itt kötünk ki. Olyan fér­fias, szép hivatás, különle­ges katonai szolgálat volt ez, hogy varázsától soha nem szabadulnak. Persze, nem csupán emlékeiket melengetik. Tudja, miről volt szó egyik csütörtökön? A mai haditengerészetről. Mekkora hajók járják a vizeket, mi mindent kell tudnia egy mai matróz­nak ... Ezen a délutánon a Vörösmartyról beszélget­tünk. Az idén szó volt a világpolitikai helyzet kato­nai értékeléséről. Azt sze­retnénk, ha magas koruk ellenére sem hullanának ki a mindennapi események sodrából sem. Csütörtökön­­ délután övék a tanácsterem. Aki akar, előadást hallgat, le­het sakkozni, rádiózni, beszélgetni. Fő, hogy ne érezze magányosnak, elha­gyatottnak senki magát. Még a 90 esztendő felé ha­ladva, család nélkül sem. Ezek az öregek régen, fia­talon valami olyat tettek, amiért egész életükben tisztelet, köszönet­­ illeti őket. Ezt kívánják megad­ni nekik itt, a MAHART- nál... Lukács Teréz

Next