Esti Hírlap, 1980. augusztus (25. évfolyam, 180-204. szám)
1980-08-14 / 191. szám
MA HAJNALBAN KEZDTÉK Betonozás a Szabadság-hálón Háromhónapnyi munka vár az építőkre Ma hajnalban megkezdődött a Szabadság-híd betonozása, épül az új pályaszerkezet. Már második hónapja folynak e szép, régi hidunkon a felújítási munkálatok. Az első hónapbeli bontások alkalmával kiderült: a felújításra vonatkozó elhatározás megalapozott volt. Sajnos néhány helyen a hídszerkezet még a feltételezettnél is avultabb, megrongáltabb. Maximális tempóban — Nem történik semmi szenzáció a hídon — tájékoztat dr. Dalmy Tibor miniszteri biztos, az építkezések főfelelőse, irányítója. — Először a legfontosabb alapelemek, a híd kereszttartóinak felújításához fogtunk, majd a stabilitást biztosító ellensúlyszekrények helyett építettünk be újakat. — Hogyan lehet ilyen keskeny hídon maximális tempóban dolgozni? — Nehezen, s ezért csak két műszakban, bár minden munkaszüneti napon is dolgozunk. Főleg a nagy teljesítményű gépek elhelyezésénél találkozunk gondokkal. Nehezíti a helyreállítást, hogy az ellensúlyok kiemelése közben is minden pillanatban biztosítani kell mindkét hidvégen a terhelést. Az itt jól látható szerkezetek és súlyok ezt a célt szolgálják. — Ehhez a hídhoz épül új aluljáró? — Közvetlenül nem. De egy aluljáró építésében — gyalogosoknak — így is részt vesznek a hídon dolgozók. A főváros tervezői, építői elhatározták, hogy a Gellért fürdő átépítését meggyorsítják, így történt, hogy a Szabadság-hídi hadság-hídi erők egy része a Kemenes utcában is dolgozik. Korrodált vízcsövek — A nagyszabású munkakoordináció további láncszemei? — Folytatódnak a Boráros téri munkálatok, és megkezdődik a 2-es villamos Dimitrov téri aluljárójának újraszigetelése is. Megvizsgáltuk a Szabadság-hidt négy, nagy átmérőjű vízcső állapotát, ezek nem szorulnak felújításra. A budai oldalon a földön fekvő vízcsövek azonban súlyosan korrodálódtak, helyenként az eredeti 12 milliméteres falvastagság 4 milliméterre csökkent. Ezt mindenképpen cserélni kell. — Meddig tart a felújítás? — A hídon még háromhónapnyi munka van, amennyiben a mostani ütemet tartani tudjuk. (pálffy) \''SSSSSSSSSSS//SSSSSS/S/SSSSSSSSSS/SySSfSSfSSSSSSSSfSSSSSSSSSSS/SSSSSS/SSSSSSSS/SSSSSS/SSSS/SSSS/fSSSSSSSS/SS//S/S/SSSS//SfS//SSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSfS//SSS/SSSSfSSfrf. pesti ember kíváncsi. Általában mindenre, kortól, időtől és személyes érdekektől függetlenül. És 8 szeret roppant jól értesült lenni. Beleolvas más újságjába, könyvébe, belehallgat ^ más beszélgetésébe. Csak § úgy, kedvtelésből. Nem tol lakodóan, hanem inkább ^ családiasan, magától érte- 8 tődőem. Mintha mi, pestiek, ^ valamilyen kideríthetetlen ^ családfa kapcsán összetar^ toznánk, s így jogot is for^ málhatunk egymás bána^ faira, örömeire, értesüléseire. A kávé-tea, csemege üzletek állópultjai szinte kínálják az ismeretlenek információcseréjét. Pesti ember ezeken a helyeken , ugyanis rítusosan issza a munkavállalók egy része a kávét. Nem hajtja fel sietközelség előnyét kihasznál- re, hiszen a tálca, mellette va, elvállalta a Kemenes ^ az aprócska kancsában levő utcában levő, a két fürdő- ^ tej komótosságot követel. területet összekötő aluljá- ^ Már-már kávéházi körülre építését A Csatornázási ^ menyeket teremt az álló- Művek rövidesen befejezi a ^ pult, csak éppen a szék kőcsatorna kiváltását, fényelme hiányzik. De nem augusztus 20-a után a Sza- L a kávéházi beszélgetések ■ШШШ ■k£|V 1A meghitt öröme, mert a pesti ember itt is csacsog. Aki nagyon lassen issza a kávét, ezer és egy dologról szerezhet tudomást. Megtudhatja, hogy bizonyos Mariit feje felett is eljár az idő: idén már iskolás lesz. Anyukája elég nagy bajban van, hiszen a leányzó nemcsak öregíti, de fel is adja számára a leckét. Úgy bizony, mert Marill már most kijelentette, hogy ő bizony nem fog házi feladatot írni. Megtudható az is, hogy Klára a barátnőjével turistaútra Spanyolországba ment, pedig hát, a férje katona, igazán megvárhatta volna, hogy majdan együtt menjenek. De bezzeg neki sietős volt! A hallgatóság megrovóan csóválja a fejét, s a középkorúak láthatóan egyöntetű véleményt alkotnak, elítélik bizonyos Klárát, nem így a két talpig farmeroverállos „tini”, ők egymás között továbbszövik bizonyos Klára történetét, mondván, hogy jól tette, ha elment, akkor kell utazni, mikor az embernek kedve van rá. S neki ezen a nyáron támadt kedve, és nem három év múlva. Farmeres tinik ezzel lehörpintve kávéjukat, s jól odamondva középkorúaknak, elégedetten távoznak. Azt persze már nem hallják, hogy bizonyos Klárának az úthoz csak kedve volt, de pénze alig, úgyhogy a szülőknek ki kellett nyitniuk a bukszát. Ezen viszont két férfi értekezik kellően felháborodva, hogy lám, a mai fiatalok erősen pumpolják a szülőket Erről a témáról viszont a kávéfőzőnek is van némi mondanivalója, aki pedig ritkán szólal meg, mert minek is beszélne, amikor nyitástól zárásig beszélnek helyette, méghozzá a legérdekesebb dolgokat. Ifjú hölgy érkezik a mamájával, már semmit sem tud Marillról és Kláráról, meg a Klára-történet kavarta viharnál. Mama arról panaszkodik, hogy hirdetés ide, hirdetés oda, bizonyos helyen, ahová pedig elzarándokolt, semmit sem lehet kapni. De mama pestihez méltatlan halk hangon beszél. Ez az idős férfit indirekt részvevőből direktté teszi. „Hol nem lehet semmit kapni?” fordul a halk szavú aszszonyhoz. Ez még az egyébként ritkán szóló kávéfőzőnőt is megjegyzésre ingerli. „Ez pletykacsúcs” — mondja mintegy magának, de a közösségnek szólva. Ez bizony az. A kíváncsiság csúcsa... Kár, hogy nem jegyezhető a rekordok könyvében. L. Réti Anna tsrsssssssrssssssssssrssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssss. Ml PESTIEK SS/SS/SS/SSSS/S/SSSS/SSSS//SSS/SSSSSSSSSSSSSSSS////S///'S/SSSSSSSSS/SS///S/SSSSS. ELEKTRÓDÁKHOZ Őrlőmű A Csepel Művek móri gyárában ötvenmillió forintos költséggel őrlőművet építenek. Az új beruházással devizát takarítanak majd meg, ugyanis az ott készülő elektródákhoz eddig importanyagot használtak fel. A jövőben csupán az alapanyagot kell külföldről beszerezniük. A móri gyár a megkötött szerződés értelmében a második félévben a Szovjetunióba szállít összesen 850 tonna elektródát. Bárányexport Nógrád mezőgazdasági nagyüzemeiből ebben az évben eddig mintegy 20 ezer tejes, és pecsenyebárányt vásároltak exportra. A legnagyobb tételeket az idén a romhányi társulás, a kishartyáni, a cereni és az endrefalvi értékesítette. A bárányokat elsősorban Jordániába, Libanonba és Olaszországba szállították. Miskolcon rendezik meg augusztus 16. és 20. között az építők VII. országos természetjáró találkozóját. A találkozóra tizenkilenc megyéből és Budapestről érkeznek, összesen negyven, öt építőipari és építőanyag, ipari vállalattól. Az ötnapos program sok érdekes látnivalót ígér, a részvevők megismerkedhetnek Borsod-Abaúj-Zemplén megye múltjával, műemlékeivel,, vadregényes tájaival. Ellátogatnak Diósgyőrbe, Lillafüredre, Aggtelekre, felkeresik Szerencset, Tokajt, Sárospatakot. Alkotóház A Vas megyei Velemben az ország amatőr fafaragó népművészei számára alkotóházat létesítenek. Olyan stúdiót kívánnak itt a népművészek számára kialakítani, ahol szakemberek irányításával valamennyi tájegység fafaragó kultúráját feldolgozzák. Az alkotóházat augusztus 20-án adják át rendeltetésének. LAKÁSOK VAGY IRODÁK /Csak úgy eljátszom a gondolattal... Hogyan le-ehetne a munkaerő ésszerű átcsoportosításából, a fölösleges munkahelyek megszüntetéséből s mind megannyi oly kívánatos gazdasági változásból Budapesten több lakás? Mielőtt felhördülne az olvasó, szögezzük le: semmiképpen sem úgy, hogy a kiürült csarnokok, az elhagyatott raktárak vagy az elnéptelenedett irodaépületek kapuit kitárjuk az otthontalan családok előtt. De bizonyos lakások ajtajait ki lehetne tárni. .. Persze olyanokét, amelyekben most nem laknak. Hanem terveznek, szerveznek, ügyfeleket fogadnak, irányítanak, tanácskoznak, adminisztrálnak. Aki ismeri az 1971-ben született kormányrendelet erről szóló paragrafusát — miszerint: „lakást csak lakás céljára szabad hasznosítani” —, joggal meglepődik. De aki megfigyelte a Nagykörút némely házának nappal neonfényes, este elsötétülő, függönytelen ablakait, járt már szövetkezeti elnök lakások közé ékeltt rezádemciájájában, kutatóintézet két szoba összkomfortos irodájában, vetett néha-néha egy pillantást a Belváros szűk utcáiban vagy a Terézváros széles sugárútjain a kapualjak névtábláira, tudja: nincs min csodálkozni. Már csak azért sem, mert az említett rendelet sem , ok nélkül született meg. S annyi hatása bizonyosan volt, hogy azóta szinte két kezünkön megszámolhatjuk: évente hány lakást vesznek igénybe „nem lakás céljára” a fővárosban. S amiatt, hogy egy-egy kertes családi házból szükségből átmenetileg óvoda vagy orvosi rendelő lesz, egyáltalán nem berzenkedünk. Amiatt viszont annál inkább, hogy a rendelet megjelenése — céljaival ellentétesen — egyben konzerválta is az akkori állapotokat. Hiszen a formális logika szabályai szerint az a „bérlemény” számított lakásnak, ami a rendelet megjelenésekor az volt. S mivel a belső kerületek számtalan bérházában, villájában, palotájában akkor már réges-régen berendezkedtek a legkülönbözőbb intézmények irodái, ezek az egykor volt lakások így egyszer s mindenkorra elvesztették eredeti funkciójukat. Г|е vajon valóban egyszer s mindenkorra-e? Remél*■* hetőleg nem. Egy rész azért nem, mert az effajta logika szabályainak következetes alkalmazása a valamikori üzletlakások át- vagy inkább visszaalakítását nem tette volna lehetővé — márpedig szerencsére jó néhányból csináltak azóta ismét cipészműhelyt vagy tejboltot — másrészt pedig azért nem, mert most talán a gazdasági megfontolások is sürgetik, hogy a rendelet végre céljainak megfelelően érvényesüljön. Számoljunk egy kicsit. Ha a különféle intézmények az idén és a következő években a munkakörük felülvizsgálata, s a szükséges átcsoportosítások segítségével negyedével-ötödével csökkentik majd dolgozóik létszámát, ebből az is egyenesen következik, hogy a munkahelyek száma is kevesebb lesz. Könnyen elképzelhető tehát, hogy az a vállalat, amely eddig nem fért el egy telephelyen, s a város legkülönbözőbb pontjain tartott fenn irodákat — így lakásokban is —, kivonul végre a lakóházakból. S akkor némi átalakítással a mostani irodákból ismét szobák, konyhák, étkezőhelyiségek lesznek. Több száz vagy talán több ezer lakás is „születhetne" ily módon. Ha pedig mindehhez azt is hozzátesszük: mivel ezeknek a lakásoknak a mérete jóval kisebb, s jóval nagyobb is lehet az újonnan épültekénél, igazán jótékonyan hathatnának a főváros lakásgazdálkodására. A megszállott álmodozó még tovább mehet. Elgondolhatja például: néhány sok emeletes panelépület „feláldozása” árán — csupa irodával természetesen! — a belső kerületek valamennyi munkahellyé lett lakását fel lehetne szabadítani. A főváros történelmi negyedeinek rekonstrukciójára már elkészültek a tervek. Mint ahogy a munkaerő észszerűbb felhasználására is. E kétféle terv együttes megvalósítása pedig azt eredményezhetné, hogy egy roppant ésszerű rendelet hatályba lépése után majd tíz évvel, végre életbe is lépne. Gyémánt Mariann